Antigané

A négyéves Kun azóta haragszik a világra, amióta kishúga születésével felfordult az élete. Ám egy reggel titkos, mesebeli világot talál a kertjükben, ahol találkozik azzal a kislánnyal, aki majd az anyukája lesz és azzal a férfival, aki majd a dédnagypapája lesz. A varázslatos kalandokban útitársául szegődik egy nagylány. Egy nagylány, akit pont úgy hívnak mint az utált kistestvért.
Mamoru Hosoda, az itthon is kultikussá vált A fiú és a szörnyeteg rendezője hűséges közönségéhez egy újabb megható és izgalmas animével tért vissza. A valóság és képzelet határának különös birodalmában játszódó Mirai – Lány a jövőből izgalmas mese, egyszerre játékos kaland és felnövéstörténet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Eddig nem volt szerencsém Mamoru Hosoda filmjeihez, de ha minden alkotása van olyan jó, mint a Mirai, máris új kedvenccé avattam a japán rajzfilmeset. A történet külsőre hasonlít Hayao Miyazaki filmjeire, viszont teljesen másra helyezi a hangsúlyt. Míg Miyazaki legtöbb meséjében a cselekményen van a hangsúly, a mondanivaló pedig azzal párhuzamosan bontakozik ki, addig a Mirainál a mondanivaló kerül előtérbe, és a történetet is az irányítja. Az anime középpontjában Kun áll, akinek lesz egy kistestvére, Mirai. A film egyrészt realista vonalról járja körül a problémát, a kisfiú és a szülők oldaláról (bár  Kun szemszöge a dominánsabb). Másrészt pedig pszichológiai utazásra hív minket a főhős fantáziáján vagy mágián (nem tisztázott az animében) keresztül.

Így leszünk tanúi a négyéves Kun utazásának olyan képzeletbeli segítőkkel, mint a család kutyája, Yukko, a jövőből érkező kishúg, Mirai, vagy a dédnagyapa. A film nagyjából ugyanarra a sémára épül, és mint egy mesénél szokás, többször megismétlődik ugyanaz az esemény, csak más variációban, azaz epizodikus. A Miraiban ez így néz ki: Kun valamilyen konfliktusba kerül a szüleivel, majd a legnagyobb kétségbeesés közepén érkezik egy családtag az idő valamelyik síkjáról, és egy különös utazásba vagy kalandba vonja be Kunt. Ezzel a technikával nagy jól végigviszi a kisfiú felnövését, de úgy, hogy végig önazonos is marad a szereplő. A négyéves fiútól nem hallunk mély monológokat, sem egyéb didaktikus magyarázatokat, hanem olyan mondatokat amiket egy négyéves fiú magától mondana, és az utazásai után is olyan következtetéseket von le, amilyenek egy ilyen korú gyereknél normális.

Az egész filmet nézve ebben rejlik az egész Mirai erőssége: végig hiteles. Kun viselkedése és az, ahogyan animációval életre keltették teljesen hűen leköveti a kisgyerekeket a büdősbogár póztól (felénk így hívják azt, amikor a kisgyerek feltolt fenékkel alszik) kezdve a szülők figyelméért való küzdéséig. A kisfiú viselkedése mellett pedig ott van a fiatal szülők őszinte reakciója: anyuka ideges, mert nem tudja megosztani magát a két gyerek között, apuka igyekszik helyt állni új, otthonülő apuka szerepében. Aki már volt kisgyerekek és kezdő szülők között, netalán ő maga is most nevel gyerekeket, bőven ráismer magára és az életére a Miraiban. A jól ismert szituációk bemutatásával, majd a problémák feloldásával a film igazi támaszt nyújt szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

A Mirai - Lány a jövőből egy végtelenül aranyos animációs film, amiben könnyen magunkra ismerhetünk. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezhetik, de meg merem kockáztatni, hogy egy felnőtt nézőnek mondhat valamennyivel többet a történet. Kidolgozásában hozza a jól ismert japán részletgazdag rajzokat és animációt, a kicsit didaktikus ismétlődés ront valamennyit a rajzfilm élményén. Részemről 8/10-t érdemel az anime, és ezzel az idei évem első mozilátogatása.

- Mindenkinél valami Yuri on ice-os van. Miért ilyen népszerű?
- Lezbikusok* a jégen! Fogalmam sincs, amúgy.
- Nekem se. Csak egy sportanime...

Tartalom:

"Az egész ország Katsuki Yuurinak szurkolt, amikor Japánt képviselte a Grand Prix Finale műkorcsolya versenyen, ám végül vereséget szenvedett. Miután hazatér Kyushuba és bezárkózik a családi otthonába, hősünk nehezen tudja eldönteni, hogy folytassa-e a sportot vagy talán itt az ideje visszavonulnia. Egy nap megjelenik előtte a zsinórban ötszörös világbajnok, Victor Nikiforov, valamint annak 15 éves tanítványa, Yuri Plisetsky, aki sorra győzi le az elődeit, és új kihívás elé állítják Katsuki Yuurit."

Forrás: AnimeAddicts

Az anime befejezése után meg merem kockáztatni, hogy a Yuri!!! on Ice nem sportanime, inkább a Whiplash vagy a Fekete hattyúhoz hasonló filmek közé raknám azzal a kikötéssel, hogy a Yurinak sokkal pozitívabb a hangulata és az üzenete. Ahogy a fenti tartalomból is kiderül, főhősünk, Katsuki Yuri összetört álmokkal tért haza, már azt fontolgatta, hogy visszavonul élete sportjától, a műkorcsolyától. Majd egy "szerencsétlen" incidensnek köszönhetően megjelenik Yuri életében új edzője, az orosz műkorcsolyázó, Victor Nikiforov. Habár a 12 részes anime az edzések és a versenyek mellett más szereplőket is bemutat (pl. az orosz Yurit, JJ, a thai versenyző stb.), a fókusz végig Yurin és Victoron van. Az anime első fele inkább mester-tanítvány viszonyban mutatja be a két fiatalt - itt lép be a párhuzam a Whiplashsel és a Fekete hattyúval. Victor Fletcherhez és Leroyhoz hasonlóan sajátos pedagógiával próbálja kihozni Yuriból a maximumot. Ez köszön vissza például akkor, amikor párbajt hirdet a két Yuri közt, és személyiségükkel teljesen ellentétes koreográfiát dolgoz ki számukra: Plisetskynek lobbanékony természetével egy lassú, gyengéd darabbal (Love: Agape) kell megbirkóznia, míg Katsukinak egy olyan oldalát kell megmutatnia a performance-ban (Love: Eros), amiről nem is hitte, hogy létezik. 

Az anime második része már inkább Yuri és Victor között kialakult (pár)kapcsolatot viszi tovább (ez felettébb aranyos és nagyon sok feelgood momentje van), és az említett filmekkel ellentétben a mester és a tanítvány emberi oldalát is megmutatja. A barátok támogatása ellenére is Yuri többször veszti el hitét és önbecsülését, és Victor is számtalanszor érzi magát tanácstalannak új, edzői pozíciójában. Emellett még érdemes szót ejteni a következőkről: SPOILER! hiába igyekszik Yuri 12 epizódon keresztül teljesíteni álmát (megnyerni a Grand Prix Finale-t), végül nem nyer (Plisetsky viszi el a díjat). Azonban nincs lelki törés, se visszavonulás, hanem pozitívan néz hősünk a jövőbe. Ebben a pillanatban benne a kitartás, amire a sport tudja tanítani az embert, az örök fejlődés gondolata, és az ellenfelek tisztelete is, saját maximalista küzdelmének se válik áldozatává, SPOILER VÉGE de a legfontosabb üzenet mégis az, hogy bármi is történik, nem vagyunk értéktelenek.

Yuri-Victor kapcsolat és az anime üzenete mellett érdemes még pár hibát is felemlegetni a Yuri!!! on Ice kapcsán, mert sajnos azért akad. Egyik a mellékszereplők szerepeltetése. Habár egyetértek Johnny Weir korcsolyázóval abban, hogy a kis széria nagyon jól visszaadja ennek a sportágnak a családias hangulatát, de mégis keveset tudunk meg Yuriék versenytársairól, pedig potenciál van bőven mindegyikben. JJ karakterként elég irritálóra sikeredett, de érdekes lett volna kicsit többet tudni belső konfliktusairól (SPOILER: Miért stresszel be a győzelemhez közel? Mire föl játssza túl a magabiztos embert? SPOILER VÉGE). Jó lett volna még többet tudni Yuri és Phichit barátságáról, és Mikey-Sara testvérpárról is (elég freudi volt az ö viszonyuk...), de Plisetskyből is keveset kaptunk, pedig elvileg ő a harmadik főszereplő. Igaz, 12 epizódban nincs minderre idő, de ha már megvolt a szándék... 

A mellékszereplők mellett még a monotonitást és az animációt említeném. Az előbbit főleg az anime második felében érzékelni, amikor a versenyek során sokadjára látjuk a versenyzők számait. Valószínűleg a valóságban is többször adják elő a korcsolyázók a programokat, de ha darálva nézzük a szériát, sajnos a koris jelenetek ismétlése nagyon monotonnak hatnak. Látszik azért, hogy a készítők próbálták kiküszöbölni ezt a hiba faktort (pl. szereplők monológjai, visszaemlékezései), de sokat nem változtat a helyzeten. Az utóbbi (animáció) hozza az animéknél már megszokott szintet, viszont sokszor sematikusak, elnagyoltak a figurák, főleg az előbb említett jeleneteknél. 

A hibáktól eltekintve, a Yuri!!! on Ice remek anime, szerintem megérdemli a sikerét, 8/10-et ért nálam. Ha épp értéktelennek érzed magad, nézd meg! Garantáltan visszajön az életkedved és a motivációd. 

*Szintén yuri a manga/anime műfaj is, ami erotikus jeleneteket alkalmazva mutatja be két nő szerelmi viszonyát. Csakhogy ilyen virág nyelven fejezzem ki magam. :) 

"Valljuk be, de őszintén: manapság az emberek többsége önként – nem pedig iskolai, vagy egyéb kényszer hatására – viszonylag kevés klasszikus szépirodalmi művet olvas. Emiatt olyan remek alkotások merülnek teljes feledésbe, melyek mégis megérdemelnék a megismerést és a továbbélést. Az Aoi Bungaku célja éppen az, hogy a napjainkban egyre kevesebbet olvasó közönséghez eljuttasson olyan remekbe szabott irodalmi alkotásokat, melyeket az ifjabb generációk már kevésbé, vagy egyáltalán nem ismernek. "

No Longer Human

Run, Melos

Kokoro

"A nem is olyan távoli jövőben az egyesült hálózatok a csillagokig nyúlnak. Elektronok cikáznak keresztül-kasul a világegyetemben. A fejlett technika azonban nem törölte el végleg a nemzetek közötti különbségeket. Mamoru Oshii, a különleges filmjeiről ismert japán rendező animációs kultuszfilmjében a komputer-világegyetem nem ismert tartományaiba kalauzolja el a műfaj szellemi kalandokra éhes rajongóit."

"Shiroról hamar kiderül, hogy egy picit bohókás személyiség, aki éli gondtalan, mindennapi életét. Azonban ez hamar megváltozik, ugyanis Shirot fényes nappal megtámadják. Azonban hamar sikerül elmenekülnie, méghozzá egy titokzatos, fekete hajú férfi segítségével, akit Yatogami Kuroh-nak hívnak. Viszont Shironak egyáltalán nincs oka az örömre, ugyanis csöbörből vödörbe esik... mivel eme titokzatos, fekete hajú alak is az életére akar törni. Vajon mit követhetett el Shiro, amiért ennyien szeretnék eltenni láb alól?

Yatogami Kuroh az előző hetedik király, azaz Miwa Ichigen hűbérese volt, akinek az az utolsó kívánsága, hogy Kuroh ölje meg a gonosz királyt. Shirot ugyanis egy gyilkossággal vádolják, amit Totsuka Tatara ellen követett el. Ő az első támadók, vagyis a HOMRA tagja volt, a vezérük pedig a Vörös király."

"A történt a mai Japánban játszódik, ahol különféle szellemek, úgynevezett youmuk garázdálkodnak. Ezeket a youmukat a normál emberek nem látják, viszont ez nem mindenkire igaz, ugyanis vannak, akik ellenük harcolnak. Ők a Határörzők, akik nem mellesleg munkájukért (függően az elfogott youmu értéketől) pénzt is kapnak. Főhőseink, Kuriyama Mirai (栗山 未来) és Kanbara Akihito (神原 秋人), akiknek életét a sors végzetesen összefonja."

"Bele is csöppenünk a 22 éves Morimi Saki - egy friss diplomás japán turistalány - hamarosan fenekestül felforgatott életébe. És ki másnak is köszönhetné mindezt, mint egy vagány srácnak, aki nem átall anyaszült meztelenül ugrándozni Washington DC kellős közepén, egy mobiltelefonnal és egy pisztollyal a kezében. Hja, és hogy kik előtt teszi mindezt? Hát épp a rendőrök előtt. Miután kimenti főhősnőnket a zsaruk karmai közül, a yard tisztes tagjai a körözési felhívásban kézhez is kapják ama bizonyos „jancsi” képét, hogy kétségtelenül azonosítani tudják a körözött személyt, ha másképp nem, hát a himbi-limbi alapján. A hősies megmentő, Takizawa Akira… hmm… Vagy nem is Takizawa Akira? Na ez az, amit ő maga sem tud, hiszen a fiatalember az égvilágon semmire sem emlékszik."

"Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 

Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 

Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 

Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"

"A történet elején egy fiú, Ryuugamine Mikado felköltözik a városba, hogy ismét együtt járhasson középiskolába egy régi barátjával, Kida Masaomi-val. A fiúk gyerekkoruk óta ismerik egymást, és a távolság sem jelentett problémát a barátságuknak, az internet segítségével tartották a kapcsolatot. Mikado érkezése első napján rengeteg embert ismer meg Kida barátai és ismerősei közül. A vidékről felköltözött fiút igencsak érdekli a városi élet, főleg az Ikebukuroi bandák, amik igen nagy hírnévre tettek szert, főleg a Dollars nevű szervezet. Arról is rengeteg pletyka kering, hogy sokan tűnnek el a városban és ezeket az eltűnéseket kapcsolatba hozzák a különböző bandákkal. Nem is olyan egyszerű a városi élet, főleg nem akkor, amikor feltűnik egy városi legenda, a "Fej nélküli Motoros"."

 

A grafikai megoldások is érdekesek ebben az animében. Mivel a Baccano készítőinek alkotása ez is, így természetesen a rajzstílus szinte teljesen megegyezik (de az opening stílusa is). Kicsit eltérnek a szokásos figuráktól, kevésbé kidolgozottak, viszont az animáláson és a háttérgrafikán bizony látszik az igényesség. Viszont érdekesnek találtam, hogy a statisztaszereplők fehér figurákként szerepeltek a háttérben, s csak akkor lettek színessé, ha a cselekményhez kapcsolódóan kellett mozogniuk - ez jól ki is lett játszva például a Dollars banda találkozóján. 

Összességében, a Durarara megérdemli a hype-t, ami körülötte van a mai napig. A történetvezetés bámulatos, teljesen leköt és nem sablonos vagy kiszámítható. Be nem foltozott lyukak maradtak a cselekményben, de nemrég jelentették be a 2. évadot, így talán nem kell várni sokáig a folytatásra. Addig is 9/10-es anime, de csak a gyengébb kezdés végett. 

"A sorozat két fiatal lányról szól, akik épp Tokióba tartanak egy csodaszép, havas estén. Mindketten húsz évesek, és álmaikat, vágyaikat, szerelmüket keresve indulnak el a nagyvárosba. Mindkettőjük neve Nana. A nagy hóesés miatt a vonat hosszú ideig egy helyben áll, és ez beszélgetésre sarkallja a lányokat.

Oosaki Nana a Blast (Black Stones) punk együttes énekesnője, külsőleg hűvös és vagány kinézetű lány, de testében egy sebzett lélek lakozik. Álma és élete is egyben a zene, egyetlen csomagja egy gitár és egy doboz cigaretta, állítása szerint másra nincs is szüksége. Komatsu Nana egy életvidám és sokat fecsegő típusú ember, aki hajlamos első látásra beleszeretni abba a férfiba, aki elmegy mellette az utcán, és ez már elég sokszor okozott neki fájdalmat. De úgy látszik, végre megtalálta igaz társát, és hozzá költözik Tokióba. Álma, hogy szerető feleség legyen, és hogy elláthassa azt a férfit, akit igazán szeret.

A két szereplő útja elválik, mikor a vonat végre befut Tokióba. De később a sors újra összehozza őket és végül lakótársak lesznek. Két különböző személyiséget ismerhetünk meg a lányokban, mégis az idő elteltével kialakul köztük egy kötelék, ami mindennél erősebb. Nana és Hachiko (K. Nana) egymás mellett ismerik meg a felnőtté válás örömeit és kínjait, együtt fedezik fel önmagukat és az életet."

Forrás: Animeaddicts

Miért szeretjük a NANÁt? Tinédzserként valószínűleg a téma (zenekar alapítás, új élet kezdete) foghatott meg, a humor és az izgalmas, nem leülő történetvezetés. Felnőttként mit szerethetünk benne? Azt, hogy az idő elteltével mi magunk lettünk a szereplők. Lassan két éve élek Budapesten, megvoltak a saját okaim, amiért el akartam jutni a fővárosba - ahogyan a két Nanának is a történetben. A felvételivel is küzdöttem, pénzügyekkel, munkával, ahogy főhőseink is. Ezekkel csak azt szeretném mondani, hogy kevés az olyan történet, főleg egy olyan animációs film, ami annyira realisztikusan ábrázol, hogy a néző lépten-nyomon magára ismerhet. Természetesen nem csak a hétköznapi apróbb eseményekre gondolok, hanem az érzelmekre is. Szintén ritka az olyan darab, ahol az ember a saját érzései szinte visszaköszönnek. Ki nem érezte még azt, hogy legszívesebben birtokba venné barátját/szerelmét? Retteg a magánytól és saját szemében beteges módon keresi mások társaságát? Kimondva lehet, hogy kicsi dolgok ezek, nem érnek fel olyan témákhoz, mint a rabszolgaság vagy a harmadik világ szegénységének problémái, de valahol saját magunkkal is foglalkozni kell - ez is a művészet része. Ezt a részt összegezve, Yazawa Ai nagyon jól ismeri és mélyen is élheti meg az érzéseket, ha ilyen jól vissza tudja adni a történeteiben. A sorskérdése és a celebvilág csak adalék ehhez, hisz a lényeg a megélt eseményeken van. A NANA nem keresi az élet értelmét, csak kérdez és próbálja megválaszolni a megválaszolhatatlant - ahogyan mi magunk is. 

"Sakurada Jun beilleszkedési problémái miatt egy időre nem jár iskolába. Elzárkózik a szobájába, még az utcára sem megy. Egész nap az interneten vásárol mindenféle furcsa és elátkozott dolgot. Egyik nap egy hatalmas doboz érkezik Jun részére. A doboz tartalma: egy gyönyörű baba, ami feltűnően élethűen néz ki. A baba hirtelen kinyitja szemét (Jun majdnem rosszul is lesz ettől), és arra kéri a fiút, hogy legyen a szolgája. Jun először visszautasítja, de amikor a fiú élete veszélybe kerül, végül elfogadja. Ettől kezdve Jun Shinku (így hívják a babát) Medium-ja lesz, aki erőt biztosít a babának az "élethez". Hamar kiderül, miért is képes Shinku "élni" és hogy nem ő az egyetlen ilyen baba..."

"Koizumi Risa a legmagasabb lány az osztályban, és a legkevésbé az hiányzik neki, hogy a mélynövésű Ootani Atsushi mellett lássák. Persze a sors és a többi osztálytárs erről teljesen más véleményen van, és a fura duó számos kínos és vicces szituba keveredik. És bár folyamatosan oltják egymást, mégis jól kijönnek, és a barátságukból merítik az erőt, hogy a saját boldogságukat kergessék. Vajon ez a barátság lehet valami másnak is az alapja?"

"Kunisaki Yukito egész életében egy legendát kergetett (mint összes eddigi családtagja), melyet még édesanyjától hallott gyermekkorában, egy lányról, aki a felhők felett szárnyal és minden ember szomorúságát kell magával hordoznia az idők végezetéig.... Hosszas utazgatás és keresés után végül egy furcsa kis tengerperti városban köt ki, ahol találkozik Misuzu Kamino-val, a furcsa és kissé ügyetlen lánnyal, akire (a lány álmai alapján) meglepően jól ráillik a legenda leírása..."

"Főhősünk, aki egy eladó egy régiségboltban, egy frissen érkezett XVIII. századbeli étkészlet egyik poharában egy fiatal, úri lányt és a történetét látja meg. Eme történet pedig nem más, mint egy gyilkosság, amely lassan-lassan feltárja titkait nekünk, nézőknek. Kérdések pattannak ki a fiú agyából: „Megőrültem? Szerethetek-e egy pohárba zárt tüneményt?” Egy valóságtól eltávolodott világban találkoznak, és megismerik egymás történetét."