Antigané: 2004

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2004. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 8., csütörtök

Boszorkányszerelem

Chibi Zsó szeptember 08, 2016 0 Comments

Egy újabb könyves rovatot szeretnék elkezdeni az Antiganén, aminek Anti-lista a neve. Ennek az eredete Diához és egy bizonyos pszichológiai estére vezethető vissza. Hogy érthetőbb legyen, beszélnünk kell Arche-ről. Arche-nak és nekem elég vicces történetünk van. Történt, hogy Boró barátnőm nem tudott elmenni egy Gaál Viktor előadásra, így megkért engem, hogy menjek el a nevében: foglalása volt két főre. Egy dolog motivált leginkább: ingyen könyv! Rávettem egy másik barátnőmet, Diát, hogy jöjjön el velem az előadásra, akármilyen is lesz, lényeg, az ingyen könyv. Amíg mentünk a helyszínre, barátnőm rájött, hogy ő már hallott Gaál Viktorról, sőt, egy könyvét anno őrült módjára vadászta mindenhol: ez volt az Arche. És mi volt a könyvvadászatában a poén? Hogy miután Dia elolvasta a könyvet, rögtön elpasszolta, ugyanis nem tetszett neki. Nekem pedig ezért el kellett olvasnom az Arche-t! Így indult a közös Anti-listánk története, ezzel a könyvvel. És milyen vicces, hogy az Arche is pont a nagybetűs Könyvről, az elsőről szól.

Tartalom:

"Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól. De hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy 'Arche', amely minden tudás forrása volt, s amelyért évezredek óta folyik a harc. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott, éppen ezért az olvasásától óva intenek a bölcsek. Még a beavatottak is csak félve veszik kézbe, ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.
S a Könyv most egy lány birtokában van…"

Forrás: Moly

Fel is keltette az érdeklődésemet a tartalom, reméltem, Dia csak félreismerte a regényt vagy nem a megfelelő időszakban olvasta. Elkezdtem a könyvet, elindult a történet is, és még mindig bizakodó voltam (egy gyerek bűnözőkkel fogllakozó szakember, két érdekes, a társadalom peremén lévő tinédzser, varázslatok stb.), aztán hirtelen elromlott. Jöttek a rosszabbnál rosszabb dolgok. Innentől spoilerek várhatóak! (az áthúzott részek)

Először is. Az Arche két főhőse, Angithia és Kai számomra a legirritálóbb szerelmes pár: a lány egy önző manipulátor, a srác pedig agy nélkül megy utána, még a legnagyobb összeveszésük (~~amikor a csaj arra kéri a srácot, hogy erőszakolja meg egy varázslathoz, később meg picsog a csaj, hogy ő ezzel mekkora áldozatot hozott a varázslatért… )~~ után is összeborulnak, és ez be van állítva, mint a nagy örök szerelem… Ilyen a mesében sincs, nemhogy a valóságban! Először is, ilyen után szerintem senki se bocsátana meg a másiknak! De igazából nem szeretnék belemenni, hogy úgy általánosságban egy az ő kapcsolatukhoz hasonló dolog igazából mennyire romboló, meg mennyire idióta volt mindkét fél ebben a történetben… Azt mondom, annak ellenére, hogy nem első sorban a direkt morális értékeket szoktam egy könyvben keresni, nagyon rossz mintát mutat be az író a fiatal párral.

Feljebb nem írtam, de a Prológusban az erotika említésénél már volt egy kis rossz érzésem. Később kiderült, hogy nem ok nélkül. Általában nincs bajom az erotikus jelenetekkel, de az öncélú, már-már hatásvadász -félét viszont utálom. Ez a regény pedig ilyenekkel van tele, de talán ez a legkisebb baj vele. A boszorkány téma végett sokszor nagyon bizarr, és ok nélkül kegyetlen, szadista események is tarkítják a cselekményt. ~~A macska megölésénél és az erőszakolós jelenetnél akadtam ki leginkább, a halálgyalázást meg hagyjuk is inkább.~~ És ezekben a részekben az a legbosszantóbb, hogy nincs mögöttük cél – legalábbis a szálak egyik főmozgatójától, a lánytól nincs magyarázat. „Mert megtehetem, azért varázsolok.” – mondja, mikor megkérdezik tőle. Komolyan??? ~~Ezért halt meg annyi ember a legbrutálisabb módon? Ezért tette tönkre egy fiú életét, meg persze a sajátját is?~~

Ha ennyire kiakasztott a könyv engem is, nem csak barátnőmet, akkor mégis mire adtam Molyon 3 csillagot, itt pedig majd 5-6 körüli pontszámot (a poszt végére kitalálom). Habár nem fekszik nekem ez a történet, sokszor idegesített is, mégis találtam benne értékelni valót. Egyik, ami nagyon tetszett, az hogy Gaál Viktor írásán látszik, hogy utánajárt a boszorkányság különböző formáinak, hisz egy viszonylag hihető és működő világot mutatott be az Arche-ban, ami kellően misztikus is tudott maradni. Aztán párszor a könyv el tudott gondolkodtatni társadalmunk legalapvetőbb kérdésein (pl. szabadság és társadalmi szabályok kapcsolata, vallás, saját identitásunk), melyeket valószínűleg átsző a pszichológia tudománya is (legalábbis sok minden visszaköszönt a regényben azok közül, amiket Gaál a bizonyos előadásán elmondott). Végül pedig ez az író jól bánik a szavakkal. Igaz, sok az ismétlés meg a sajtóhiba, de ezektől eltekintve teljesen élvezhetően ír. Az írásában pedig nagyon izgalmas témákkal játszik, mégha a végeredmény eléggé vegyes is lett. Szóval úgy érzem, hogy habár az Arche nem tetszett, attól még fogok próbálkozni más Gaál Viktor könyvvel. Például A tea színével, amit végül kaptam az előadásán az aranyos nénitől, aki ellenőrizte a foglalásokat és osztogatta a könyveket. A pozitív kicsengés miatt pedig végül 6/10 pontot adok, mert kevésbé volt keserves olvasni az Arche-t, mint az Anti-lista következő tagját, a Feljövök érted a város alólt.

2014. január 23., csütörtök

I am the cynic of our golden age

Chibi Zsó január 23, 2014 0 Comments

"Amikor föltakartam, elpirúlt; /először: harcolt, aztán: rámborúlt /s már maga kérte, hogy játsszak vele /s még és még vágyott - jól láttam, mire!" - Csak egy strófa John Wilmot egyik versei közül (nevezetesen a Találós mese, Babits Mihály fordításában). A restauráció kori irodalom egyik leghírhedtebb alakja ez a figura, a libertine (non-konformista vagy szabadgondolkodású) életszemlélet megtestesítője, az erkölcsi fertő maga, az angol Sade márki. És mindez mögött rejlett az igenis bölcs, szatirikus (például Szatíra az ész és az ember ellen), cinikus, de érzékeny költő (példaként az Élet és szerelem verséből idéznék:

"„Tört eskü" – „hűtlenség" – „csalás" – / ne mondj ilyet soha! / Egy élet-hosszu pillanat... / az Ég kettőnknek ennyit ad – /s már ennyi is csoda."). Rochester grófja sem kerülhette el Hollywood figyelmét, 2004-ben elkészült a The Libertine, azaz Rochester grófja - Pokoli kéj című film. Az ajánlást utólag is köszönöm Gergőnek.

Tartalom:

"Rochester grófja, John Wilmot (Johnny Depp) az élvezetek rabja. A gróf London valamennyi bordélyházát és kocsmáját megjárta már, az összes kurtizán előre köszön neki, és nincs olyan nap, ami ne részeg ájulással végződne. Ám ez a kéjsóvár botrányhős egyben a XVII. század egyik legfigyelemreméltóbb költője is, aki pimaszul szellemes írásműveivel messze meghaladta korát. Mikor Wilmot megismerkedik Elizabeth-tel (Samantha Morton), a színésznői karrierről álmodó prostituálttal, azonnal beleszeret, és elhatározza, hogy olyan darabot ír neki, amely a színpad ünnepelt csillagává teszi. Ám a túlontúl merész művet a király (John Malkovich) személyes sértésnek veszi, ez pedig a gróf karrierjének, címének és életének végét jelentheti."

Forrás: Port

Nem hétköznapi film, több szempontból is. Először is, a történet, szerencsére nem fókuszál rá az öncélú hedonista életre, de nem is tagadja le. Helyén kezeli Rochester gróf életének különböző szeleteit, egyik sem megy a másik rovására. De egy valamiben sikerült kicsit sokat csepegtetni a nézőnek: John cinikusságából. Rochester karakteréről kevés ismeretem van, de kétlem, hogy csak cinikus figura lett volna (a művei nem ezt mutatják). A karakter így kissé egyoldalúnak tűnik, a többi tulajdonsága kevésbé van kihangsúlyozva. Feltűnik még bölcsessége (a witty jobb szó lenne), magának való természete, elborultsága, és fokozatos elbukása során érzelmei is megmutatkoznak. Így végignézve Rochester karakterének sarkalatos pontjai megvannak, de a cinizmus valahogy mégis kiemelkedik, jobban hangsúlyos lett, így eltörpíti a többi jellemvonást (bár a film elején megmondta John: Nem fogsz szeretni).

A hercegnőhöz hasonlóan ez a történet is a 18. századba kalauzol minket, leginkább a kor színházába, ahol maga Rochester is tevékenykedett. Ezen kívül betekintést nyerünk a kocsmák, sötét utcák és bordélyok világába is a királyi udvar mellett. A költővel haladva egy egész korrekt korrajz rajzolódik meg a néző előtt: udvari intrika (bár ez kevésbé hangsúlyos) és a kor elfojtott szelleme (vágy a vágyak iránt). Ebben a világban csordogálunk: remek a hangulata, beszippant, megmutatja, hogy az angoloknál csak a franciák a rosszabbak (ahogy el is hangzik a filmben). Ebben a történelmi világban csak az a kár, hogy a történet a közepénél leül, tényleges események nem történnek. A fináléhoz közeledve John fokozatos leépülése azonban ad egy ívet a film utolsó fél órájának.

Röviden, Rochester grófja - Pokoli kéj a beharangozása ellenére nem a hedonista életmódra teszi a hangsúlyt, inkább korrajz és Rochester népszerű alakjának egyfajta bemutatása (amihez természetesen Johnny Depp sokat tesz). Jónak jó a film, egész különös a hangulata, 8/10-es mindenképpen, de valami lendület azért hiányzott ahhoz, hogy igazán jó legyen.

# 2004 # amerikai

2013. december 22., vasárnap

Babák

Chibi Zsó december 22, 2013 0 Comments

Szerintem kevés olyan lány van, aki nem szeretett volna egy gyönyörű játékbabát. Nekik megadatott az a lehetőség, amiről lányként, később pedig nőkként is álmodozunk: tökéletesen szépnek lenni. A Rozen Maiden babáinak is ilyesmi célja van: tökéletesnek lenni, nem pedig selejtesnek. Bár nem csak erről szó ez az anime, amit Necotica ajánlott nekem. Neki utólag is köszönöm.

Tartalom:

"Sakurada Jun beilleszkedési problémái miatt egy időre nem jár iskolába. Elzárkózik a szobájába, még az utcára sem megy. Egész nap az interneten vásárol mindenféle furcsa és elátkozott dolgot. Egyik nap egy hatalmas doboz érkezik Jun részére. A doboz tartalma: egy gyönyörű baba, ami feltűnően élethűen néz ki. A baba hirtelen kinyitja szemét (Jun majdnem rosszul is lesz ettől), és arra kéri a fiút, hogy legyen a szolgája. Jun először visszautasítja, de amikor a fiú élete veszélybe kerül, végül elfogadja. Ettől kezdve Jun Shinku (így hívják a babát) Medium-ja lesz, aki erőt biztosít a babának az "élethez". Hamar kiderül, miért is képes Shinku "élni" és hogy nem ő az egyetlen ilyen baba..."

Forrás: Anime-Addicts

A sorozat első évada 12 epizódot tartalmaz, és ezeknek a megtekintése után azt kell mondanom, hogy eléggé gyenge a kezdés. Az alapötlet nagyon jó, eredeti (az élethű babák és azok örök küzdelemre ítélt élete), aztán valahogy megreked az egész a komolytalankodás szintjén. Ezek az üresjáratos gyermekes játszadozások és csaták rengeteg értékes percet vesznek el a történetépítéstől. Valahol az évad felénél vesz komolyabb fordulatot a cselekmény, ami végül drámaiba fordul. Igazából mindezt Suigintou személyének köszönhetjük: ha nem olyan, amilyen, a Rozen Maidenben nem történtek volna nagy dolgok.

És ha már említésre került egy szereplő, a többiről is érdemes szót ejteni. A történethez hasonlóan, az anime ezen részénél is nehezen "indul a szekér". Főhősünk, Jun az egyik legirritálóbb figura, aki eddig bármilyen történetben megjelenhetett. Önző, a bolhából csinál elefántot, utálatos, gyerekes, szívtelen. Viszont pozitívum az animében, hogy Jun gyökeres jellemfejlődésen megy keresztül, de ez főleg Shinkunak, az ötödik Rozen Maidennek köszönhető. Ugyanis Jun nővére, Nori nem lett volna képes arra, hogy ráncba szedje öccsét. A nővérke a testvér szívtelensége ellenére is elnézi annak minden hibáját és elkényezteti. Így Nori szintén egy idegesítő karakter, és sajnos az ő jellemében nagy fejlődés nem történik. Sajnos a babák karaktere közül is csak kevés kedvelhető. Hina Ichigo aranyos, de önző és gyerekes, Suiseiseki egy undok varangy, ikertestvére, Suoseiseki semmilyen figura. A babák közül Shinku és Suigintou érdekesek: Shinku szerethető baba, teljesen emberi érzésekkel annak ellenére, hogy ezeket nem mutatja ki, Suigintou pedig céltalan gonosznak tűnhet, de ahogy az utolsó részből kiderült, őt is emberi érzések vezérlik.

Összességében, a Rozen Maiden egy gyönyörűen kidolgozott anime, remek alapötlettel, ami sajnos nem képes működni teljesen. Amiért igazán kár, mert így csak egy egyszer nézhetős történet: 7/10.

# 2004 # akció

2013. július 31., szerda

A kicsi Cossette portréja

Chibi Zsó július 31, 2013 0 Comments

"Ki lenne képes szeretni annyira, hogy a saját drága életét is eldobja értem?" - kezdődik ezzel a mondattal a Le Portrait de Petit Cossette története. Ebből is látszik, hogy nem egy szokványos anime ez a három részes OVA.

Tartalom:

"Főhősünk, aki egy eladó egy régiségboltban, egy frissen érkezett XVIII. századbeli étkészlet egyik poharában egy fiatal, úri lányt és a történetét látja meg. Eme történet pedig nem más, mint egy gyilkosság, amely lassan-lassan feltárja titkait nekünk, nézőknek. Kérdések pattannak ki a fiú agyából: „Megőrültem? Szerethetek-e egy pohárba zárt tüneményt?” Egy valóságtól eltávolodott világban találkoznak, és megismerik egymás történetét."

Forrás: Animeaddicts

Mindenképpen megnyugtató, hogy létezik art anime is (nevezzük így). Ez a történet mindenképpen ebbe a témába sorolandó. Rövid, csupán három részen történet, viszont annál nyomasztóbb. Legelőször csak némi misztikával megfűszerezett sztorinak tűnik, aztán belép maga Cossette a képbe, és elszabadul az őrület, szó szerint. Az anime a lélek mélyére, sűrűjébe megy egy meganimált Dalí-szerű világ segítségével. A hangulat így iszonyú nyomasztó lesz, amit még az igen különös történet is fokoz. Felmerülnek olyan kérdések, hogy mi a szerelem? Mit szeretünk igazán a másikban: szépségét vagy az igazi valóját? Készek vagyunk-e áldozatot hozni a szeretett személyért? Mindenképpen érdekes és vitaindító kérdések, amikkel foglalkozik a maga elvont módján a Le Portrait de Petit Cossette.

A téma izgalmas, viszont eléggé nehéz feladat elé állítják a nézőt. Értelmeznie kell a látottakat, felfedni az amúgy pazar látvány világba rejtett szimbólumokat, és mögéjük látni. Megeshet, hogy ez első megnézéskor nem sikerül, de lehet, másodjára sem. Mindenképpen türelmet kíván a mű, és ezért nem mindenkinek ajánlott (és lehet megosztó is). De akit érdekel az ilyesmi, nyugodtan belevághat ebbe a túlvilági utazása.

Őszintén, nem is tudom, hogy hányas pontot érdemelne. Van benne valami, amit nem biztos, hogy megért elsőre a néző. De a felfedezett mondanivalóval mindenképpen gazdagabb lesz az illető. 7/10-es pontot érdemel egyszeri megnézés után a Le Portrait de Petit Cossette.

# 2004 # Akiyuki Shinbo

2011. július 16., szombat

Mi lett volna, ha

Chibi Zsó július 16, 2011 0 Comments

Számtalan ismerősömnek ez az egyik kedvenc filmje, már többen is ajánlgatták. Lassan elkerülhetetlenné volt, hogy megnézzem a Pillnagó-hatást. Nem kifejezetten művészfilm, de nem is szokásos hollywood-i tömegfilm. Valahol a kettő közötti határon mozog.

Tartalom:

"A pillangó-effektus elmélet szerint, ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. Világunkban minden mindennel összefügg, minden cselekedetünk alapjában változtathatja meg a jövőt. Még elképzelni is rémes, hogy mi lenne, ha valaki képes lenne a múltunkat megváltoztatni - ez kiszámíthatatlan következménnyel járna jelenünkre nézve. Evan Treborn gyerekkorában számtalanszor elvesztette az öntudatát, élete egyes szakaszai sötét foltok csupán az emlékezetében. Amikor tudatánál volt, naplót vezetett és most, hogy felnőttként megpróbál visszaemlékezni a múltra, a naplója segít neki ebben. Miközben Evan lassan feltérképezi saját múltját, rájön, hogy egy különös adottság birtokában van: képes az időutazásra! Így visszatér a múltba, hogy helyrehozzon néhány baklövést, amelyek zsákutcába juttatták szeretett barátait. Ám amikor visszatér a jelenbe, rájön, hogy a múlt apró változásai nem javítottak a helyzeten, hanem még nagyobb problémákat okoztak a jelenben."

Forrás: Port.hu

Nem hiába körberajongott film a Pillangó-hatás. Az elsőtől az utolsó percig képes lekötni az ember figyelmét, s logikusan van felépítve. Időutazó témát ilyen ötletesen és nem mindennapos módon feldolgozva még nem láttam.
Műfajok közül a tudományos fantasztikumhoz sorolják, habár külsőleg nem tűnik sci-finek a Pillangó-hatás, de a témája miatt kicsit mégis az: nem emeli ki konkrétan az időutazást a film, de tudjuk, hogy többé-kevésbé arról van szó. Dicséretes, hogy a rendező nem nézi hülyének a nézőket, nem akar a szájába rágni mindent.
Néhány kivetnivaló azonban akad a műben. Első sorban a lezárás. A Port.hu fórumán a hozzászólók azt kifogásolják, hogy spoiler! Evan és Kayleigh az utcán nem mennek oda egymáshoz. Ezzel a résszel nem volt semmi probléma, hiszen a történet során kiderül, hogy Evan akkor menthet meg mindenkit, ha nem találkozik szerelmével. Ha ez a végső megoldás, akkor miért rúgná fel a forgatókönyv író a film legvégén? spoiler vége. Nekem nem ezzel volt gondom, hanem azzal, hogy (viszonylag) boldog befejezést kapott a történet, pedig végig azt az érzetet keltették, hogy tragédia lesz a vég. Spoiler! Vártam, hogy úgy ér véget a Pillangó-hatás, hogy az utolsó emléknél Evan meghal, mert az agya nem bírja már az újabb emlékek terhét. Bár arra is utaltak, hogy nem biztos, hogy be fog következni főhősünk halála, mivel nem sikerült megölnie magát a kádban. spoiler vége

A film kivitelezésére sem lehet panasz. Igaz, kamera mozgásban és beállításokban követi a hagyományos hollywood-i módszereket. Kiemelkedő, monumentális jelenetekre nem is emlékszem a történetből: esetleg Evan és Kayleigh búcsúját lehetne kiemelni, mikor Evanék elköltöznek. És természetesen a zárójelenet is szépen kivitelezték. Ami viszont nagyon tetszett, hogy igazán szép, realisztikus színvilágot vittek vászonra, olyan fényképszerűek a képek.
A színészek alakítása átlagos volt, nem igazán tudnék senkit sem kiemelni. Esetleg a gyerekszínészeket, mivel nagyon ügyesen játszották el a komoly szituációkat. Főleg a Tommyt alakító tinédzser fiú.

Összességében a Pillangó-hatás egy remek film, jó rendezéssel és forgatókönyvvel, továbbá kellemes látványvilággal. Elgondolkodtat minket az idő bonyolult szerkezetéről, hogy végül ne jussunk sehová az igazság keresése során. Egy valamire viszont mindenképpen megtanít a történet: "Mi lett volna, ha...?" Erre sose gondolj következmények nélkül.
A végső értékelésem 9/10 pont, s erősen gondolkodok azon, hogy kedvenc-e a film vagy sem. Újra nézni biztosan fogom.