2011. február 28., hétfő

Facebook

február 28, 2011 0 Comments

Rendszeres Facebook látogató vagyok én is, mégis nehezen szántam rá magam arra, hogy megnézzem A közösségi háló című filmet, ami a honlap kiötlőjéről szól. Sőt, amikor hallottam, hogy a Golden Globe-ot ennek a filmnek ítélték, kicsit meghökkentem és az egész értékelést csak annak tudtam be, hogy ugye most menő a Facebook. Napokban egyik osztálytársam számolt be a filmről, hogy ilyen-olyan jó és milyen beteg dolgokat csinál a főhős és ettől mennyire érdekes a történet. Mivel itt az Oscar-átadó, gondoltam gyors meg is nézem a filmet.

Tartalom:
"2003 egyik őszi éjszakáján a kollégiumi szobájában egy egyetemista új komputerprogramot tervezett - a haverjai közösségi életét áttette a netre, hogy megkönnyítse a kapcsolattartásukat. És ez bomba ötletnek bizonyult. Mark Zuckenberg nem sokkal később már a világ legfiatalabb milliárdosa volt, de ezzel alaposan felkavarta a magán- és szakmai életét is.

David Fincher új rendezése, a Social Network - A közösségi háló magával ragadó történet egy lázadó, meg nem alkuvó emberről. Egy zöldfülű zseniről, akit kirúgnak a csajok, de ő forradalmat robbant ki azzal, ahogy egy egész generáció számára felforgatja az emberi kapcsolatokat. Az izgalmas, viharos és humorban is bővelkedő alkotás a Facebook születését majd - miután kiderül, mennyit ér - a tulajdonlása körüli ádáz küzdelmet mutatja be.
Az Aaron Sorkin aprólékos, minden részletre kiterjedően felépített forgatókönyvéből, Jesse Eisenberg, Andrew Garfield és Justin Timberlake főszereplésével készült film egy álom születéséről szól. Meg arról, hogy akinek van 500 millió barátja, az szerez néhány ellenséget is.
"

Forrás: Port.hu


Íme a legjobban adoptált forgatókönyv a 2011-es Oscar átadóról. Kapzsiságtól bűzlik a film, de azt kell mondanom, hogy sokkal jobb, mint amit vártam. Viszont az év legjobb filmjének nem tartom a Golden Globe-osokkal ellentétben. Erről kicsit bővebben.
Ha végiggondoljuk magát a filmet, akkor rájöhetünk, hogy egy tárgyalós filmet láttunk (nem tudom, hogy mi a hivatalos neve). A drámát főleg a fegyelmi tárgyaláson érezni, az azt megelőző események pedig a vallomásokból derülnek ki, s így egy egész izgalmas kronológiát láthatunk a cselekményben. Végig nagy hangsúly van a párbeszédeken, gyakorlatilag ebből áll össze előttünk a sztori. Marc rendesen is nyomatja a szöveget, elején nehéz figyelni rá, aztán ahogy továbbnézi az ember, egész jól belerázódik. A tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően a film egyetlen perce sem válik unalmassá, már rögtön az elején felpörög.




Ha karakterek szempontjából vizsgáljuk a filmet, akkor inkább egy karriertörténetet láthatunk. Van egy zseni fiúnk, aki valami nagyot akar alkotni, ami felforgatja a világot. A Facebooknak és barátjának, Eduardónak köszönhetően Marcra rámosolyog a szerencse. Ahogy lenni szokott, a főhősünket gyanúsítgatások érik és a barátsága is félresiklik. A film egyik legjobb játéka, hogy nem áll senki mellé se a perben. Mikor Marc szemszögéből látjuk az eseményeket, az ő pártját fogjuk, viszont mikor az evezős fiúk jelenetei pörögnek, akkor melléjük állunk. Természetesen a történet végén Eduardót sajnáljuk leginkább (legalábbis én).
A bíróság ridegsége kihat a szereplők jellemére is: nem igazán ismerjük meg őket, távol maradnak a nézőktől. Csak Marc és Parker személyisége jelenik meg előttünk. Marc zseni, ezt láthatjuk, de valahogy a seggfej-színlelése mellett ez háttérbe szorul. Ő a főhősünk, de nem mondhatjuk rá, hogy hős vagy antihős. Ettől olyan életszerű a film. Parkerrel már nincs ilyen gondunk. Tipikus üzletember, aki harcedzett ember ebben a világban, emberi erkölcsön átlépve köti meg szerződéseit és viszi Marcot fel a magasabb pénzösszeg reményében. A színészek a karakterekhez megfelelően alakítanak, próbálják elhidegíteni a nézőt.


Továbbá még dicsérném a film zenéjét, ami fantasztikus lett, tényleg. A gépi hangzású ütemek tökéletesen illeszkednek a témához, a laptopon való pötyögéshez, a komolyabb darabok pedig remekül fokozzák a feszültséget ott, ahol kell.




Ha ennyi jó pontja van a filmnek, akkor miért nem jelölném Oscar-díjra? Úgy vagyok vele, mint az Egek urával: nem az én világom. Így személyesnek tűnik a véleményem, de ha így nézzük a dolgot, akkor az átlag nézőket is hidegen hagyja a karriertörténet. Tetszhet az embereknek, de igazi érzelmi hatást azokból válthat ki, akiket érdekelnek a sikertörténetek vagy a tárgyalós filmek. Nem hiszem, hogy a magyar társadalmunk, legalábbis nem a fiatal generáció lesz. Részemről a film 8/10-es volt, érdekes, lekötött a történet, de csak egyszer nézhető alkotás a számomra.


Zárásként az egyik kedvenc aláfestő zeném a filmből: In Motion - Trent Reznor and Atticus Ross

2011. február 26., szombat

Díjazták a Ganét

február 26, 2011 1 Comments
Sziasztok!
Nos, én is megkaptam a Liebster Blog címet JinseiAritának köszönhetően. Neki nagyon, nagyon szépen köszönöm. Ez is feldobta a mai napomat. :)

Ehhez a díjhoz azonban néhány szabály is tartozik:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt


A szabályoknak engedve, akkor a bejegyzés legvégére kiírom, hogy kiknek is adom a Liebster Blog címet:

Beteg művészet

február 26, 2011 0 Comments

Média érettségi készülés alatt volt szerencsénk megtekinteni a Taxidermia című magyar filmet. Mindenképpen egy színfolt a magyar filmművészet történetében. Pálfy merész, magyar filmekben eddig nem látott képekekel sokkolja a nézőt.

Tartalom:
"Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki.
"
Forrás: Port.hu


 Ahogy a leírásban is olvasható, a film három részre bontható: nagyapa, apa és fiú. Az első figura egy katona, aki felettesének házában szolgál, a második egy evő-sportoló, a harmadik emberünk pedig egy állat preparátor. Azon kívül, hogy családtagok, még közös bennük a küzdelem helyzetük ellen, azonban ez egyikőjük életében sem sikerül, mindhárman csúfos véget érnek. Mintha egy átok uralná a család fiú tagjait, akár a Száz év magányban. A történések egymást kronologikusan követik és ezzel szinkronban változik a szereplők életének magassága is. A nagypapa "csak" egy katona, a fia viszont Európa szintű sportoló, az unoka pedig egy művész, akinek munkásságát halála után ismerik el világ szinten. A három figura hasonló sorsa azért is érdekes, mert mindhármukat más-más korban láthatjuk: nagyapa a II. világháború környékén él eldugottan egy tanyán, a fia a vörös hatalom alatt éli sportolói fénykorát, preparátorunkat pedig elhelyezhetjük akár a mi korunkba, de én inkább a rendszerváltás után tenném néhány évvel. A Taxidermia fő mondanivalója talán az, hogy bárhol és bármikor élünk, saját sorsunktól nem szabadulhatunk.


  A film nagy része Parti Nagy Lajos novellák alapján készült. Volt szerencsém A hullámzó Balaton című novelláját elolvasni, ami a sportoló életét mesélte el egészen a nyugdíjba meneteléig. Az alapot ismerve azt mondom, hogy szükség volt egy olyan merész és kissé beteg rendezőre, mint a Pálfy. A Taxidermia látványvilága sokkoló, gusztustalan és megbotránkoztató. Nem fél lángoló falloszt mutatni nekünk, elhízott emberekkel romantikus jeleneteket csinálni vagy egy kitömési folyamatot teljes részletességgel bemutatni. Egy Parti Nagy novella megismerése után úgy érzem, hogy képekben csak így lehetett visszaadni az író kicsit nyers stílusát. Ahogy A hullámzó Balatonban is éreztem a sorokból, hogy hogyan lesz a sportoló egyre kövérebb és kövérebb, úgy ezt láthattam a filmben, és mindkettő élmény megrázó, a filmé talán még inkább.

Továbbá a film egész bonyolult és izgalmas szimbólum rendszerrel rendelkezik. A nagypapa sztorijában megjelenik a tűz, mint a vágy jelképe, a teknő a mindenség (mivel mindenfélére használják), de egy jelenet erejéig az időkerekévé változik, az első rész eseményeit vetíti előre. Az apa malacfarokkal születik, ami utal későbbi állati mivoltára. A második részben mindenhol megjelenik valami magyar (zászló, táj, étel) vagy ami az adott korra utal.
Összességében erős alkotás a Taxidermia. Először sokkol, majd elgondolkodtat. Elfelejteni nem lehet, valahogy mélyen az ember agyába mar és ott is marad. Művészeti szempontból nézve a film 9/10, ha a gusztustalanságot nézném, akkor nem is tudnám értékelni. :D Ezt a magyar filmet csakis erős idegzetűeknek ajánlott vagy azoknak, akik odáig vannak a groteszk művészetért.

2011. február 16., szerda

Lehetséges-e ma is a diktatúra?

február 16, 2011 3 Comments

A hullám című filmről már Mira is mesélt nekem, terveztem is, hogy megnézem. Némettanárom szándékomat kitalálva úgy döntött, hogy német órán A hullámot fogjuk nézni. Három tanóra keretében ezt meg is tettük eredeti nyelven, felirattal.

Tartalom:
"Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát - csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám - így nevezi magát a mozgalom - tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete "kiválóan" sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!"

Forrás: Port.hu

  
Tanórán megbeszéltük a filmet és egy kiadott házin keresztül teljesen megérthettük a történet felépítését. A hullám a mai német filmek újabb kitűnő darabja, amit azoknak is meg kell nézni, akik amúgy kerülnek minden némettel kapcsolatos dolgot. A történet ugyanis igyekszik elvonatkoztatni a német kultúrától, csupán nevekben tartja azt meg. A cselekmény helyszíne és ideje ismeretlen előttünk, hogy továbbra is azt érezzük, a filmben látott események bárhol megtörténhetnek. A színészek is átlagosnak mondhatóak, vegyesen van köztük kirívóan szép és átlagos megjelenésű - ezzel közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, könnyebben tudunk velük azonosulni. 
A történet témája, hogy lehetséges-e egy diktatúra létrejötte a 21. században? Ez a kérdés amúgy is érdekes és izgalmasabbá válik azáltal, hogy a cselekmény Németországban játszódik - ugye köztudott, hogy ott nem is olyan régen Hitler építette ki totalitárius birodalmát.  A kérdés kifejtését iskolai környezetbe helyeződik és egy politológia óra során megválaszolódik a kérdés: ha megvan a megfelelő táptalaj, könnyedén kialakulhat a diktatúra.




A filmben öt főbb karaktertípust láthatunk: Herr Wengert, Timet, Carlót, Marcót és Monát. Az egész osztály közös jellem(vissza)fejlődésén kívül a filmben külön-külön az ő lelki folyamataikat sejthetjük meg cselekedeteikből. Az abszolút főhős Wenger. Kívülről egy testnevelés tanárhoz illően erős és határozott embernek tűnik, aki közben belül az el nem ismertséggel küzd. A project-hét keretén belül megragadja a lehetőséget, hogy némi elismerést szerezzen, gyakorlatban próbálja megtaníttatni a gyerekkel a diktatúra elméletét. Tervével nem várt rajongást vált ki a gyerekekből és elismerést is. De ahogy halad előre az osztály karakterfejlődése előre, ezzel párhuzamosan Wenger is észreveszi, hogy messzire ment. Felesége próbálja időben visszaterelni a helyes útra, de a kiharcolt dicsőség elvakítja a tanárt. 
A hullám egyik kulcsszereplője Tim. Már a kezdetektől sejthető volt, hogy nincs rendben vele valami, ezt főleg beszédéből és viselkedéséből szűrhettük le - a német színész hangja miatt úgyis éreztem, hogy lehet valami szellemi problémája van. Ahogy haladt a cselekmény, úgy láthattuk, hogy Tim problémája családi eredetű: szülei módosak, de nem igazán törődnek vele, csak amennyire szükséges. A fiú a hiányzó szeretetet a Hullámban találja meg, Wengerben pedig - megkockáztatom - egy apapótlékot lát. Ezentúl reakció szokatlanok, durvák (pl. mikor pisztolyt ránt elő az anarchistákkal való összecsapásnál vagy mikor felmászik az épületre felpingálni a csapat logóját). Amikor a maga köré felépített illúzió darabjaira tör, szintén képtelen egészséges emberként elviselni azt.
Mivel diktatúráról van szó, természetesen akadnak ellenzői is. Carlo és Mona látják meg Wenger órájában a veszélyt. Meglátásuk igaznak bizonyul, de másként küzdenek a Hullám ellen. Mona passzív ellenálló, csak beszél, szavai mögött nincsenek tényleges tettek. Carlo később látja meg a készülődő veszélyt, de megpróbál ellene tenni is. Először az iskolában tanítás után szórólapozik, majd a nyilvánosság előtt is a vízilabda-meccsen. Azonban igyekezete hiábavaló, a nagy baj, aminek előszelét éreztük a szereplők között, mégis bekövetkezik.
A diktatúra és a demokrácia között egy helyben toporog Marco. Egyrészt húz Wengerhez, hisz az ő óráin keresztül egy igazi közösség részese lehet, ami eddigi életéből kimaradt, mivel árva gyerek. Másrészt ott van a barátnője, Carlo. Eleinte ellenkezik a lánnyal, nem akarja otthagyni a Hullámot és elfogadni azt, amit Carlo mond, pedig valahol mélyen biztos érzi a fiú is a veszélyt. Végül mégis szembe helyezkedik a tömeggel, azonban ezért kis híján áldozattá válik: osztálytársai képesek lettek volna elzavarni maguktól (vagy rosszabb) Marcót csak azért, mert mást gondol.


A film komoly emberi fejlődéseket hordoz és önmagában is egy igen komoly problémát boncol. Ilyen témát nem is lehet akárhogyan bemutatni, csakis a megfelelő filmes eszközökkel. A történet alapjai (idő, hely) elmaradnak, amik azt hangsúlyozzák, hogy a filmben látottak bárhol megtörténhetnek. A helyszínek hétköznapiak, látszik, hogy szabadtéren forgattak: ez tovább erősíti, hogy itt most általánosítanak. Effektekben és különös vágási technikáktól sem hemzseg a film; a jelenetváltásokat egyedül a helyszínváltozás jelzi.
A zene dicséretes, igazán friss és fiatalos. A legszebb jelenetek is azok voltak, ami alatt zenealáfestést hallhattunk. És külön jó pont a Hives betétdalért. :)

Összességében egy újabb remek német filmet láthattunk a német óra keretében. Senki se bánta meg az osztályból, három héten keresztül türelmetlenül vártuk a filmnézős órákat. Így visszaemlékezve nem is volt kifogásolni való a filmen, igazi beszippantó hatása van, azonnal leköti az embert. Megérzésemre hallgatva 9/10-es ez a filmélmény. Köszönjük, tanárnő. :)


2011. február 13., vasárnap

Őrület és művészet határán

február 13, 2011 0 Comments

Azért kezdtem el a Hellsinget olvasni több évnyi belső mérlegelés után, mert nem értettem, hogy Vivi miről beszél néha :D Nem is bántam meg, hogy átrágtam magam ezen a sorozaton, érdekes élmény volt és hogy valamivel gazdagabb lettem, az is igaz.

Tartalom:
 "Hirano Kohta kultikus mangája - magyarul!

A Hellsing egy veszett tempóban pörgő, kíméletlenül vicces és véres vámpírtörténet, csupa póz és coolness - Bram Stoker óta a legjobb dolog, amit az éjszaka urairól írtak!

A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend az Angol Korona évszázados szervezete - egy család, melynek a feladata a birodalom védelme a természetfeletti és istentelen veszedelmektől. A lovagrend lelke Sir Integra Wingates Hellsing, legfőbb fegyvere pedig Alucard, a szervezet szolgálatában álló titokzatos ősvámpír, valamint - újabban - Seras Victoria, egy balul elsült bevetésen született vámpírlány.

A Hellsing 12 országban jelent meg, jellegzetes humora és nyers ábrázolásmódja számtalan lelkes rajongót szerzett, Japánban óriási érdeklődés kíséri a most futó második anime-adaptációt."

Forrás: Mangafan.hu


Miután letettem a 10. kötetet, értetlenül néztem rá. Mit akart a mangaka, miért ez a furcsa ábrázolás mód, miért van itt ez a sok őrült figura?
Oké, van egy lineáris története, aminek célja, hogy a gonosz elpusztuljon és a jó győzedelmeskedjen. Kohta ezt izgalmasan tárta elénk. A kezdetek kezdetén megismerkedünk a főszereplőkkel, megjelenik a szolga és mester kapcsolata és közös múltja. Az első kötetekben megismerkedünk a Vatikán embereivel, aztán fokozatosan adagolják nekünk a nácikat is, míg végül elszabadul a Pokol London utcáin.
Így nagy vonalakban elmesélve is izgalmas a történet, amit az őrült figurák is kiegészítenek. Alucard talán a legelborultabb szereplő mind közül, egy igazi szörnyeteg, aki valamiért mégis kedvelhető. Talán mert gyengébb pillanataiban felismerjük benne az embert? Meglehet. Továbbá ott van a vámpír mestere, Integra, aki olyan rideg, mint egy angol gentleman, nő létére. Egy újabb érdekes női karakter Fantáziából. Főszereplők közül persze a legemberibb figura Seras Victoria, az újszülött vámpír, aki a manga végére teljes karakterfejlődésen megy át, majdnem eléri Alucard szintjét.
Szereplők terén a gonoszokra se lehet panasz. Igaz, már senki nevére emlékszem, de valami mégis megfogott bennük. A Zászlóalj vezetője tipikus diktátor figura, de mégsem a hatalom megszerzése a célja - ettől olyan izgalmas gonosz és veszedelmesebb is, hisz aki az élvezetért csinál valamit (itt a háborút), az nehezen tud megállni. A nácik közül a vérfarkas lányt is kedveltem, tényleg egy paradoxon, ahogy a dagi parancsnokunk említette. Mást most hirtelen nem tudok kiemelni...
Sokat merengtem azon, hogy a Hellsing egy őrült rajzos ámokfutása vagy egy tudatosan őrültnek tervezett történetbe csomagolt (megkockáztatom) filozofikus gondolatok összessége? Az utolsó kötet letétele után arra jutottam, hogy az utóbbi lehet az igaz. Többször megjelent az az alapgondolat, hogy a háború mindenkiből szörnyeteget csinál, ami voltaképpen nagyon is igaz. Aztán Integra szájából hangzott el, hogy egy szörnyet csak ember képes legyőzni, mert csak az embernek az a célja, hogy a másik felett győzedelmeskedjék. Szóval, vannak itt bőven gondolatok, Kohta nem egészen őrült.

A sok dicséret után jöjjön  a lehúzás is. Már említettem a rajzstílusát is a mangának. Ügyesen rajzol a Kohta, szürrealista az egész, ami elég nyomasztó hatást kelt az emberben. Ami eléggé zavart, hogy a csatákból a sok fekete cucc miatt nem sok mindent lehetett kivenni. Csatáknál maradva túl sok volt belőlük és sokszor elveszett a sztori, ez leginkább az 5-8. kötet résznél jellemző. 
Más bajom nem volt. 8/10-es ez a manga sorozat, dehogy a Kohta bolondokházába való, az holt biztos. :D

2011. február 5., szombat

A kislányból lovag lett

február 05, 2011 0 Comments

Tim Burton Alíz adaptációja régóta betervezett film, Annának köszönhetően sikerült megnéznem. Kellemes csalódás volt, hiszen nagyon sok rosszat hallottam a filmről, tartottam is tőle, hogy nem fog tetszeni. Végül azért nem egészen így lett.

Tartalom:
"Alice tizenkilenc éves, felnőtt lány. Férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. A történelem ismétli önmagát, Alice megint Csodaországban találja magát. Ám Csodaország már nem olyan, mint régen. Az első látogatása óta minden a feje tetejére állt. Ő az egyetlen, aki megszabadíthatja a világot a zsarnok Vörös Királynő rémuralmától."
Forrás: Port.hu

 Olyan érzésem volt, mintha Burton a Walt Disney rajzfilm Alice-ét akarta volna folytatni. Lewis eredeti regényében Alice még kislány, ebben a filmben viszont felnőtt, aki el akar menekülni a társadalom által előre megtervezett életből. Azonban feltűnik a fehér nyúl és Alice ismét eljut a lyukig, majd Csodaországba. A zuhanás során ugyanazokat a tárgyakat láthatjuk, amit a korábbi verzióban is és ezeket követi a film egészen addig, amíg Alice nem találkozik a birodalom lakóival, sőt egy flashback erejéig montázs képében láthatunk bár jelenetet a meséből élőszínészekkel. Azonban az újratalálkozástól teljesen új fordulatot vesz a történet: Alice-nek meg kell ölnie egy sárkányt, hogy Csodaország felszabaduljon a gonosz Vörös királynő uralma alól. Nem is lenne gond, ha az eredeti könyvből egy sima kalandfilm lenne fantasy beütéssel, de ilyen fura módon megoldva? Attól, hogy meghal egy sárkány, még nem biztos, hogy megrendül a zsarnok uralma. Az események előre haladtával ténylegesen nem is az erő győzött, csak mindenki behódolt az előre megírt sorsnak. Ez viszont eléggé ellentétben áll a kezdettel, hogy Alice menekülni akar a megírt sors elől. Csodaországban nem történik meg a karakterfejlődés, az, hogy Alice elhatározza, hogy merjen szembe menni az elvárásokkal. A végén mégis meglépi ezt előzetes mérlegelések nélkül: hajóra száll és világot lát. Most mi van?

Ettől eltekintve a filmnek, mint mesés történetnek megvan a magával ragadó erő. A látvány elképesztő, az ember nem győz benne gyönyörködni, 3D-ben valószínűleg még szebb lehet. Tim Burton tökéletes látványvilágot álmodott meg Lewis világához, le a kalappal előtte, s valóban örülnék, ha ezért megkapná a film az Oscart.A CGI-technika segítségével képernyőre került a nagy szemű el-eltűnő macska, a repülő hintaló,  az állatok majdnem élethűek, a kártyalapok színe kicsit erős, de ők is jók, és a Vörös királynő fejét is sikerült felnagyítani. Az animáció tökéletesen elvegyül az élő színészekkel, nem ütnek el egymástól. Karakterekben már nem áll a film ilyen jól. Sikerült tehetséges színészeket összeszedni, de mégsem tudták a maximumot nyújtani: Johnny Depp és Helena Bonham Carter viszi nagyjából a filmet, na meg a macska. Főszereplőnk, Alice túl sokat kérdezősködik, ami miatt egy idő után idegesítő válik; az Ikrek próbálnak humort vinni a történetbe, de amikor ötödjére adják elő ugyanazt a produkciót, az már unalmas, a Fehér királynő pedig csak szép, amúgy passzív és másokkal csináltat mindent.


A film szinkronjára és fordítására is érdemes kitérni, abban is voltak érdekes dolgok. A magyar hangok megválasztása egész vegyes lett: volt, akinél beletrafáltak, másnál pedig nem igazán. Alice-nek például fura választás volt Molnár Ilona, de az ember azért hamar megtudta szokni. Kalapos Nagy Ervint kapta, aki szerintem a legtökéletesebb szinkronhang Deppnek. Carternek szintén telitalálat Für Anikó, nekem jobban is tetszett az ő hangjátéka, mint az eredeti színésznőé. Vigyorinak Faragó András túl mély volt és bohókás, más valaki hangja illett volna a macskánkhoz. A többiek szinkronhangja elment, esetleg Kalapos egérkéjének volt fura a nőies hang.
A fordítással nincs nagy bajom, első megnézésre nem ütötte meg a fülemet fura mondat és semmi ilyen, azonban azt nagyon sajnáltam, hogy neveket tekintve a fordító nem nyúlt a regény Kosztolányi-féle fordításához, ezért a szinkronhoz hasonlóan ez is vegyes. Fantáziátlannak hatott Vigyori név a regénybeli Fakutya névhez képest, de a Tutyika és Mutyika páros neve nagyon eltalált.

Összefoglalva, az Alice Csodaországban nem egy nézhetetlen film, ahogy sokan állították a környezetemben, csak egy kicsit összezavarodott mese egy hihetetlenül gyönyörű látványvilággal. Egy kis odafigyeléssel (vagy ha a Walt Disney nem köti meg annyira Burton kezét) akár egy Oscar-díjra érdemes adaptációval is előállhattak volna. Sajnos ez így csak egy 6/10-es filmélmény.

Bűnös bárányok

február 05, 2011 0 Comments

Megláttam ezt a borítót és az Animax premier feliratot, és már állítottam is be felvevőt. Jónak tűnt a dolog, de sajnos csak tűnt...

Tartalom:

"A Cerra kietlen sivatagos bolygóján kifejlesztették és tökéletesítették a rácsok nélküli börtönt. A súlyos bűncselekményekért elítélt raboknak egy speciális ruhát kell hordani, amellyel munkára bírhatják őket, és a szabadságukat vesztett fegyencek egy virtuális rabszolgavilág tagjaivá válnak. Az Animax Japán produkciója.

Az új rendszerrel feleslegessé váltak a börtönök és megszűnt a halálbüntetés is, azonban a Cerra polgáraiban komoly etikai kérdések merültek fel a ruha használatával kapcsolatban.
A történet főhőse Eve, a volt fegyverszakértő, aki egy jó ügyért harcolva, véletlenül ártatlan emberéleteket oltott ki, majd ezért bekerült a virtuális börtönrendszerbe. A másik főhős Jack, egy közeli bolygóról érkezett, látogató tudós, aki munkába temetkezve igyekszik feldolgozni felesége halálát. Jack belekeveredik a Cerra politikai játszmáiba és egy új románcba - Eve-vel."
Forrás: Animaxtv.hu

Az alaptörténettel semmi baj sincsen, még szimbólumhoz is nyúl, amit ki is fordít ("Ártatlan, mint a ma született bárány" - mondja a közmondás, miközben a történet bárányai bűnös emberek). Nagyon izgalmas filmet lehetne belőle kialakítani, ha mondjuk nem csak egy órás lenne az egész. Addig a részig, amíg a doktor ruhát vett Eve-nek, tökéletes, teljesen le tudott kötni, kicsit el lehetett merülni Cerra kupola világában, de miután megjelentek a lázadók és bejött Keiko a képbe, valahogy vége lett a film minőségi részének. Még megismertük Eve múltját, egy nagy összecsapás, aztán máris jött a happy end. Pedig a film számos erkölcsi kérdést is felvetett (legfontosabb, hogy megfoszthatjuk-e az embereket akaratuktól), de nem derült ki, hogy a doktor felesége miben halt meg, vagy hogy a film elején miért hibásodott meg a robot., s a legfontosabb, hogy magát Cerrát alig ismertük meg, ami szerintem elengedhetetlen a sci-fi műfajban. Továbbá a történetben számos logikai baki is fellelhető. Spoiler! Ilyen eset az, amikor Keiko kiszabadul, először simán megöli az embereket, de a történet végén azért hal meg, mert mikor Jacket sérti meg, és ezért a páncélja (börtöne) elektromosságot vezet a testébe (ha egy bárány emberhez ér, akkor így bünteti meg a páncélja). Kérdés, hogy amikor Keiko csak a katonák ellen harcol, akkor miért nem kapott áramütést, miközben ha Eve csak az ujjával ér hozzá egy emberhez, máris elektrosokkot kap. Spoiler vége.
A történet párbeszédekben és karakterekben sem túl erős. Igazából egyik karakterrel se lehet szimpatizálni. Jack, a doktor egy tipikus tehetetlen szereplő, csak annyit csinál, hogy gyors kidolgozza a módszert, hogy zölddé tegyék Cerrát. Eve bárányként néma karakter, látszólag érzései sincsenek, ami ugye nem igaz. Keiko az ügyeletes bosszúálló, s még ott van Cerra elnöknője, aki egy tipikus zsarnokot testesít meg, habár ez nyíltan nem is látszik. Azonban érdemes kiemelni Jack és Eve között kialakuló kapcsolatot, amit sikerült nagyon szépen ábrázolni, nem lehetett azt érezni, hogy túl gyorsan barátkoznak össze. Emlékezetes párbeszédek vagy mondatok egyáltalán nincsenek a LaMB-ben.

A bejegyzés legelején írtam, hogy azért akartam megnézni a LaMB-et, mert a plakát alapján nagyon tetszett a grafikája, de ez csupán csak reklám. Az igazi film grafikája nem kezdetleges, de a mai technikákhoz mérten elég igénytelen. A karakterek mozgása darabos, sok érzelemváltozás nem mutatkozik az arcokon, a környezet is egysíkú, a plánok sem valami változatosak, leginkább egy képregény paneljeire emlékeztetnek. 
Amiben nem csalódtam, az a szinkron meg a fordítás. Egyik karakter hangjával se volt gond, talán csak az elnökéjével nem tudtam megbarátkozni, a fordítás pedig korrekt volt, kihasználta a bárányos közmondásokat (A bárányok hallgatnak). 
Ilyen ez a LaMB. Nagyot akart alkotni, de nem sikerül neki. Az alap nem volt rossz, csak a részleteken kellett volna több fantáziával dolgozni. 4/10-et érdemel ez az animációs film.

Follow Us @soratemplates