Harmónia

Az AD Astra kiadó főleg sci-fi és steampunk műveket ad ki, azonban a kínálatukban megtalálható egy diszutópia regény, Itó Projekt </Harmónia> című munkája is. És ahogy egy ilyen könyvhöz illik, itt is egy látszólag tökéletes és utópisztikus világot ismerhetünk meg közelebbről, egy alternatív valóságot. 

Tartalom:

"Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 

Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 

Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 

Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"

Forrás: Moly

Nem szeretem, ha mindenki tud rólam mindent. Nem szeretem, ha kötelességből kedvesek velem. Valahol zavarnak a kötelező udvariassági kedvességek is az én részemről. Röviden, a ránk erőszakolt képmutatás valahogy mindig is zavart, nem éreztem tisztának sosem.

A </Harmónia>-ban lefestett társadalom ezt vitte tökélyre (részben), ebből próbáltak főhőseink menekülni. Mindebből végül csak úgy szabadulhatunk, ha megszűnik a tudatunk, a teljes üresség. Annyira egyszerű, de mégis borzongató. S valahol kezdem érteni azokat, akik tudatmódosító eszközökhöz nyúlnak.Hisz annyira könnyű így élni, mindent kikapcsolni. Egyszerűen boldognak lenni és mi is ebben a rossz? A boldogság nem rossz dolog.

Másik dolog, ami megjelenik ebben a világban, az az örökélet utáni ősi vágyunk. Hogy megszűnjenek a betegségek, tökéletes testünk legyen, a lelkünk is épp maradjon, de leginkább, hogy ne kelljen nekünk dönteni dolgokról, valaki segítsen túlélni. Ehhez is a legegyszerűbb út, természetesen, a tudattalan állapot. Megint, borzasztóan egyszerű.

Mit gondolok én? Nem vágynék ilyen létre. Az élethez szerencse kell, de leginkább erő. Akkor lesz teljes az életünk, ha szembenézünk ezekkel, ahelyett, hogy utópiákat gyártanánk. Nekem jó ez a mi világunk, hisz lázadni minek, mikor úgy sem lehet semmi sem tökéletes? Amíg emberek vannak, az utópia nem jöhet el. Fölösleges is küzdeni.

Elgondolkodtató könyv. Nem tisztán diszutópia regény, nekem néhol átmegy az egész egy akcióval feldúsított sci-fibe, de így is jól levezetve minden. A részletes leírások hiányoztak, nehéz volt elképzelni az ökormányok világát, de maga az ideológia elgondolkodtató és félelmetes, hogy mennyire táplálkozik a jelenlegi érzelmeinkből, félelmeinkből, gyűlöletünkből. Kicsit félek is. 

Érdemes olvasni Itó Projekt munkáját, kár, hogy már nem adhat többet nekünk. Ez a munkája, a </Harmónia> 8/10, mindenesetre.