Antigané: Tatsuya Ishihara

2013. augusztus 21., szerda

Az ezredik nyár

Chibi Zsó augusztus 21, 2013 0 Comments

Örök kérdés, hogy miként érdemes előrébb jutunk azon a bizonyos úton, az életen: egyedül vagy egy társsal? Örökös magányra vagyunk kárhoztatva vagy megoszthatjuk mással sorsunkat? Az AIR erre a kérdésre próbál választ találni egy kedves, de igazán szívszorító anime során. Az ajánlást köszönöm Necoticának.

Tartalom:

"Kunisaki Yukito egész életében egy legendát kergetett (mint összes eddigi családtagja), melyet még édesanyjától hallott gyermekkorában, egy lányról, aki a felhők felett szárnyal és minden ember szomorúságát kell magával hordoznia az idők végezetéig.... Hosszas utazgatás és keresés után végül egy furcsa kis tengerperti városban köt ki, ahol találkozik Misuzu Kamino-val, a furcsa és kissé ügyetlen lánnyal, akire (a lány álmai alapján) meglepően jól ráillik a legenda leírása..."

Forrás: Animeaddicts

A történet felépítése mindenképpen érdekes. Ha nagyon akarjuk a tizenkét epizódot három részre lehet osztani. Az anime első felében a kisváros lakóit ismerjük meg Yukitón keresztül. Mindenkinek vannak titkai, saját démonai, amelyeket Yukito segítségével végül leküzdenek. A második részben Misuzu és Yukito barátságát ismerjük meg, és annak elmélyülését láthatjuk. Viszont örök kérdés, hogy a fiú tud-e segíteni Misuzunak és így beteljesíteni sorsát? Spoiler veszély! Valamilyen szinten nem sikerül neki, legalábbis emberi formában nem. Az átkot a nevelőanya, Haruko töri meg azzal, hogy eléri a kislány boldogan haljon meg és ne egyedül. Így az ő anya-lánya kapcsolatukat nevezhetjük a harmadik résznek. Spoiler vége. A fantasyvel átszőtt cselekmény mögött komoly mondanivaló van emberek közötti kapcsolatokról és arról, hogy az életben miként is boldoguljunk. A válasz végül itt is az lett, hogy két ember kell a boldoguláshoz, ketten kellenek az élmények és a szomorúság megosztásához.

Az animáció gyönyörű, esetleg annyi lehet zavaró, hogy a figurák a nagy szemekkel kissé komolytalanok a témához. De ettől eltekintve tele van színnel a képi világ, minimális a számítógépes behatás, a karakterdizájn is rendben van (az említett szemektől eltekintve ugye). A betétdalok is szépek, még ha az opening és az ending nem is annyira. Bár a finálé rész záródala kiemelkedő, fülbemászó és megindító. Röviden, mindenképpen egy igényesen elkészített anime egy viszonylag régi évből.

Ha létezne 1001 anime, amit meg kell nézned, mielőtt meghalsz lista, az AIRnek mindenképpen szerepelnie kellene rajta. Igényes animáció, mondanivalóval rendelkező történet és kissé művészi is, és tele van érzelmekkel. Nálam 10/10-et ér.

2011. augusztus 9., kedd

Átlag emberek kíméljenek!

Chibi Zsó augusztus 09, 2011 0 Comments

Nem is emlékszem, hogy anno nyolcadikos fejjel miért kezdtem bele Suzumiya Haruhi történetébe. A rajzstílus tetszett meg vagy a zenéje? Pontosan nem tudom, de elkezdtem. Aztán a 6. résznél meguntam.
Az Animeaddictsre beregisztrálva gyűjtögettem az animéket, amiket láttam már, s akkor jött velem szembe ismét Haruhi. Emlékeztem, hogy tetszett a sorozat, jó is lenne befejezni. 14 részes, hát nyáron ez ne legyen akadály.

Tartalom:

"A történet szereplői Haruhi Suzumiya, Kyon, Yuki Nagato és Mikuru Asahina. Az egészet Kyon szemszögéből figyelhetjük végig, lényegében ő meséli el a cselekményt. Főszereplőnk mégiscsak Suzumiya, egy nagyon aktív és furcsa lány. Az első napján az iskolában azzal mutatkozik be, hogy nem érdeklik őt az egyszerű emberek, viszont hogyha akad valaki, aki netán esper, varázsló, földönkívüli vagy egyéb fantasztikus lény lenne, akkor azzal szívesen beszélgetne. Kyon az egyik osztálytársa lett a lánynak, és mindenféle furcsa dolgot hall Suzumiya-ról, mint például, hogy minden klubba belépett, de kis idő múlva ki is lépett belőlük. A fiú valahogy mégis úgy dönt, hogy beszédbe elegyedik a lánnyal, ami akaratlanul olyan eseményeknek egy láncát idézi elő, amik szürreális helyzetekbe húzzák őt. Kettejük között történő beszélgetések alkalmával viszont egy ötletet sugall véletlenül főhősnőnknek, aki ezzel egy új klubot alapít az iskolában, méghozzá az SOS Brigádot, ami segít felderíteni különleges eseményeket. Lényegében ez olyan, mintha egy nyomozó-irodát nyitott volna. Ahhoz pedig, hogy sikerüljön elindítania a klubot, Haruhi erőszakosan taggá teszi Kyon-t, majd még három másik gyámoltalan embert is beszervez. Kyon pedig lassan rájön, hogy ezek az új tagok, nem is olyan gyámoltalanok."

Forrás: Animeaddicts

Végignézés után azt kell mondanom, hogy ehhez az animéhez bizony fel kell nőni egy kicsit, hiába tűnik gyerekesnek első ránézésre. A sorozat okozhat némi problémát a befogadás során.
Nem újdonság, de a cselekmény egy fiú, Kyon elbeszélésében tárul elénk. A mesélésen túl a főszereplő (megtévesztő, nem Haruhi a tényleges főhős) többször elmélázik, elgondolkodik egyes dolgokon, továbbá a többi szereplő is hajlamos hosszú, összetett monológok előadására. Röviden: észnél kell lennie.
Egyik legfurcsább dolog Suzumiya-történettel, hogy a 14 epizódot össze-vissza számozták meg, a cselekmény nem logikai sorrendben halad. Egyszer egy lakatlan sziget villájában nyomozunk a gyilkos után, máskor pedig gonosz űrlények ellen hadakozunk. Ajánlott egymás után gyorsan megnézni a részeket, hogy fejben összeillesszük a történet darabkáit, és összeálljon egy egésszé. Mert a látszólagos kavarás ellenére, Suzumiya története halad egy végpont felé, szereplői fejlődnek, s természetesen a happy end is bekövetkezik. Az anime során sokszor felnevethetünk, lerághatjuk körmünket az izgalmas, más síkon zajló összecsapások során, továbbá némi mondanivalót is kapunk. Erről bővebben egy kicsit.

Egyik komoly mondanivaló (merészebb szóval, életszemlélet) maga Suzumiya Haruhi személyében található meg. A lány unalmasnak tartja az átlag életet, mivel az bárkivel megtörténhet. Haruhi szeretné úgy élni az életet, hogy az minél különlegesebb, emlékezetesebb legyen, tele legyen csodákkal, emlékezetes pillanatokkal. És lényeg, hogy ez az élet ne hasonlítson másokéra. Szép elképzelés, akár ki is lehet vitelezni valahogy a valóságban is. Suzumiya Haruhi erre vállalkozik a sorozatban saját képzeletének segítségével. Egy felsőbb erőnek köszönhetően eléri célját, még ha ez nem is tudatosul benne, csak érzi.

A sorozat másban sem szenved hiányt. Az animáció gyönyörű, élvezet nézni, még a túlzottan nagy szemeket is mutatósra varázsolták. A figurák mozgása nem darabos, s elrajzolt részek sem igen fordulnak elő. Gyakoriak az ismétlődő, újrafelhasznált jelenetek, de a minőség rovására nem megy.

Ami még kiemelendő, az a történethez komponált zene. Haruhi szinkronhangja, Aya Hirano énekel fel több dalt. Ezek a számok a hangjával együtt vidám, ritmusos szerzemények, amelyek képesek jobb kedvre deríteni az embert. Továbbá ezek a dalocskák tökéletesen illenek az aranyos, fiatalos figurákhoz és az élénk színekhez.

Összefoglalva a The Melancholy of Haruhi Suzumiyát méltán sorolják a legjobb animék közé, hisz minden benne van, ami kellhet egy jó történethez. Sok negatívum nem volt a végignézés során, talán a túl sok fanservice zavart, meg az animés utalások, amiket nem igazán tudtam megérteni, s továbbá több percet vettek el a tényleges játékidőből. Ezek ellenére is 9/10-es pontszámú az SOS Brigád produkciója. Abszolút kedvenc animévé vált.