2018. június 24., vasárnap

Kszi ezt a magyar címet, de azért szeressétek Simont

június 24, 2018 0 Comments

A könyvmolyoknak van egy íratlan szabálya: A film előtt olvasd el a könyvet. Mert az volt előbb, mert úgyis jobb a filmnél - ilyen jellegű okokból létezik a szabály, de igazából ki tudja. Néha én is megpróbálom betartani, de van, amikor nem fogalkozok vele, és megnézem a filmet vagy a sorozatadaptációt. A Love, Simon (nem fogom a magyar címét használni a posztban) esetében az első történt: jóval a film előtt sikerült elolvasni a regény alapot, a Simon és a Homo Sapiens lobbit. Kicsit az olvasásélményen keresztül nézem meg a filmet.

Tartalom:
Mindenkinek jár az igaz szerelem. Ám a tizenhét esztendős Simon Spier számára ez nem olyan egyszerű: családja és barátai még nem tudják, hogy meleg, ráadásul még csak nem is sejti, ki az az osztálytársa, akibe online belezúgott. A két ügy megoldása egyszerre lesz számára kacagtató, rémisztő és sorsfordító.
Forrás: Port

 

A Love, Simon filmként is olyan bátor, mint könyv korában: egy olyan tinédzser vagy coming-of-age történet, melnyek középpontjában egy meleg áll. Ebben az a legszebb, hogy mindenféle sztereotípiáktól mentesen ábrázolja a központi figurát, Simont. Nem túlzottan feminim, nem túlzottan érzékeny, nem is afektál (csakhogy néhány homoszexuális férfi sztereotípiát hozzak fel filmekből), hanem olyan, mint minden fiú. Szereti a zenét, barátai vannak, buliba jár, megtapasztalja a tinédzser kor szinte kötelező állomásait (pl. első lerészegedés, első szerelem). Emiatt is lesz bizonytalan Simon, amikor a coming outjáról gondolkodik: Normálisnak tűnök, de mit szólnának a többiek, ha kiderülne, meleg vagyok? A Blue-val folytatott levelezések során (a középiskolai üzenőfalon teszi nyilvánossá e-mail címét az anonim fiú) beszélheti ki végre az őt kínzó kérdéseket.
Persze nem csak a felnőtté válás rázós pillanatai teszik Simont hétköznapi figurává, hanem esendősége is. Történik ugyanis, hogy a titkos levelezése illetéktelen kezekbe kerül: a színjátszókör kibírhatatlan Martinja screenshotot készít az e-mailekről, és zsarolni kezdi velük Simont: Ha nem hozza össze őt, Martint a fiú csodaszép barátnőjével, Abby Susóval, akkor az iskola tumblrjén végzik a mailek. Ettől félve Simon megpróbál eleget tenni Martin kérésének, ami azzal jár, hogy felborítja barátai közötti kapcsolatrendszert. Simon hibázik, meg is kapja érte "méltó büntetését",  és tetteiért felelősséget vállalva kiküszöböli a csorbát. Ezzel a momentummal válik Simon kicsit felnőttebbé, a könyvben és a filmben egyaránt.


Simon felnőtté válásának pillanatai nem lehetnének olyan átélhetőek, ha nem humorral és némi önirániával ábrázolná őket a film. A könyvvel szembe, ami inkább úgy meséli el a dolgokat, ahogyan azt Simon megélte (néhol humorosan megfogalmazva), a Love, Simon nagyon jól kerüli a drámákat és a túlságosan szívszorító helyzeteket. Minden rosszat némi iróniával mutat be, ezzel kevésbé "cikinek" vagy kevésbé elviselhetetlennek tüntetve fel az adott pillanatokat. Üzenetként is jól működik ez a célközönség (tizenévesek) számára: nehéz ugyan, de ne vegyünk mindent a szívünkre, hanem fogadjuk azt némi nevetéssel. A filmben szereplő momentumok ugyanis - nemtől és bőrszíntől függetlenül - mindannyiunkkal megtörténnek. Mindegyikünk szerelmes ebben a korban abba, aki egy kicsit többet beszél vele, velünk is megesett már, hogy beleszerettünk egy addig barátunknak hitt ismerősbe, és persze megvoltak a magunk kis titkai és identitáskérdései is. Utóbbi kapcsán azt a jelenetet emelném ki, amikor Simon azon gondolkodik, milyen meleg típusú szeretne lenni: képzeletében próbálgatja a szűk ingeket, egyetemista korára mindent szívárvány zászlók borítanának a szobájában, és ugra-bugrálna valami műanyag popdalra. Aztán továbbra is a saját stílusában öltözködik. Attól, hogy meleg, nem kell feladnia addigi életét és személyiségét, sőt.


A bejegyzés végén pedig kapcsoljunk vissza jobban a könyv vs. film kérdéshez. A Simon és a Homo Sapiens lobbi vagy a Love, Simon-e jobb? Mindkettő ismeretében úgy érzem, szépen reflektálnak egymás mondanivalójára (egy meleg tini szembenézése valós énjével, felnőtté válás), miközben egy kicsit rózsaszínes, de szerethető és sokszor humoros nyelven hozza közelebb mindenkihez a témát. Viszont a voksomat a film mellett tenném le, két okból is. Az egyik az, hogy a Love, Simonban átélhetőbbé válik Simon vívódása és élete. Hiába van ott a könyvben a naplóforma, ami hasonló célt szolgál, pont ennek  formának a töredezettsége és rövidsége miatt érzelmileg nem olyan erős, mint a film. Másrészt (mondjuk itt a film formai előnyei is képbe jönnek) a Love, Simonban nehezebb volt kitalálni, ki is Blue. Nem volt nyomozós íze a dolognak, mint a Hobo Sapiens lobbiban, de a képi megoldások miatt mégis jobban működött. Kifejtve: Amikor Simon próbálta kitalálni, ki lehet Blue, ismeretségi köréből nézett ki egy-egy olyan fiút, aki barátságos volt vele vagy gyanús, Blue-ra utaló kijelentést tett. És amíg tartott Simon "nyoma", addig az adott fiúként képzelte el Blue-t. Hiába tudtam a könyvből, hogy ki Blue, de ezzel a kis újítással mégis meg tudtak lepni.

A Love, Simon egy szeretettel teli romantikus kikapcsolódást nyújt annak, aki érdeklődik a melegekkel foglalkozó filmek iránt, de én bátran ajánlom azoknak is, akiket nem izgat a téma. A Love, Simon hatására garantáltan máshogy fogják látni a dolgokat. Nekem is rávilágított olyan nézőpontokra, amelyekekről heteroszexuálisként nem gondolkodtam eddig más megközelítésből (pl. a coming out). Nálam 10/10 a film, nemigen lehet kikezdeni, társadalmi fontossága pedig vitathatatlan.

2018. június 3., vasárnap

Egy könyvmoly szétszakadása, avagy ki volt az, aki egy hétre szervezte a Könyvhetet és a Margó Fesztivált?

június 03, 2018 0 Comments
A tavalyi Könyvhét zsákmánya
Megint a semmiből jött az új hónap, és ezzel együtt az év következő nagy könyves eseménye, a Könyvhét is. Idén 89. alkalommal rendezik meg a Vörösmarty téren a több napig tartó rendezvényt, pontosan június 7 és 11 között. Idén külön nehezítés, hogy a Könyvhét teljesen egybe esik a Margó Irodalmi fesztivállal is. Úgy érzem, szét is kéne emiatt szakadnom munka és egyéb blogos elfoglaltságok mellett. Ezt elkerülvén, tervezzünk ide valami jövő heti menetrendet!

Könyvhét - avagy így szórom el a fizetésemet

A júniusi esemény inkább a vásárról szól, a kultúrális programok kisebb szerepet kapnak (de van ilyen is, természetesen). Ezért most én is inkább a megjelenések közül válogatnék ide egy keveset. 

Egy rövidebb válogatást már készítettem a júniusi Roboraptárba (jövő héten már olvashatjátok), de itt is szeretném megindokolni, miért is lehetnek érdekesek az alábbi kötetek. És persze pár, ott nem szereplő újdonságot is bedobnék.


Nicholas Eames: A Wadon Királyai:
Eames fantasyjével először talán a Goodreads közönségszavazás kapcsán figyeltem fel elég egyszerű okokból: vagány borító és jó cím. A könyvnek kicsit jobban utána járva kiderült, mennyi őrült ötlettel van tele! Az alapsztori felütése kicsit pratchetti, de van valami újszerű is benne: héroikus férfiak helyett lecsúszott, iszákos manusok a főhősök, akik sok évnyi kihagyás után most visszatérnek. Az egésznek van egy poénos rockos vonala, leginkább emiatt keltette fel az érdeklődésemet. Will they rock me?

Veres Attila: Éjféli iskolák:
Attilára először a Black Aether oldalain találkoztam, amiatt vettem meg az író első könyvét, az Odakint sötétebbet. Igaz, nem jutott még rá időm (remélem, majd nyáron, végre), de gondolkodás nélkül előrendeltem az új művét is. Vagyis nem annyira új, hiszen korábban a BA-ban olvasott novellák és más, egyéb weird történetek várhatóak a kötetben. Reméljük, jó lesz.

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána:
Juditról sok jót hallottam, az Ingókövek című regényét sokan dicsérik, a könyv egy ideje várólistámra is került. Kicsit a közvélemény hatására, részben pedig a leírás miatt is esélyt adok az írónő új könyvének. A fantasyregény egy elég újszerű világot ígér: pár nap alatt bejárható világ, ahol (ha jól értem) érzésekre épülnek a városok, meg párhuzamos valóságok is vannak. A könyv fülszövege kicsit titokzatos, de arra tökéletes, hogy felkeltse az érdeklődést. 

Walter Tevis: Sokszavú poszáta:
Remélem, a szerencsétlen magyar cím nem fogja megölni itthon a könyvet. Tevis Mockingbirdje ugyanis egy mély alkotás arról, mi tesz minket emberré. Kicsit a Fahrenheit 451-re adott válasznak is érzem (mi történne, ha a Fahrenheit tűzoltói bevégeznék feladatukat, és az emberek lassan elfelejtenénk a könyveket?), de ennél jóval többet ad a könyv a szimbólumaival és egyéb rétegeivel. A történetről annyit, hogy három szereplő szemén keresztül ismerkedünk meg egy kultúra nélküli világgal, ahol nem kell gondolkodni, csak élvezni a gyógyszerek kábulatát és a mesterséges környezetet.

Kameron Hurley: Tükörbirodalom:
A Geek Feminist Revolution után azt érzem, nekem kellene még Hurleytől olvasni, erre végre megjelenik magyarul az egy ideje ígérgetett Tükörbirodalom. Fülszöveg alapján egy elég komplex fantasynek ígérkezik, remélem, bőven beváltja ezt az előérzést a könyv. Azt pedig mellékesen jegyzem meg, hogy ez volt az a könyv, amit már a Könyvfesztivál alatt is nagyon vártam a Delta Vision kiadótól.

Neil Gaiman: Death - Halál:
Nagy szívfájdalmam, hogy nem jön ki magyarula teljes Sandman (azért reméljük a legjobbakat), és ezért vigasztalásnak veszem a spin-off, Halál kiadását. A kötet Sandman nővéréről, Halálról fog szólni, őt és a Sandman-univerzum egy másabb szemszögét ismerhetjük meg három történeten keresztül. Instant előrendelés volt.

Paul Auster: New York trilógia:
Nemrég tudatosult bennem, hogy Auster híres regénye új kiadást kap itthon. Először Amerikai irodalom kurzuson került a kezembe a trilógia első része, és elég érdekes élményt kaptam. A történetre nem is emlékszem, de annak a hatása a mai napig kísért. Jó lenne végre teljesen átélni, az új kiadás remek alkalmat kínál ehhez.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem:
Krusovszkyra a Szívlapát kötetben figyeltem fel először a versei kapcsán, és most látom, ő is kipróbálja magát a prózában! A regény története különböző időszakokban játszódik, különböző társadalmi háttérrel rendelkező szereplők szerepeltetésével. Elég merész válalásnak tűnik, de jöhet! És mellesleg a Margón lesz róla egy beszélgetés.

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen:
Angela Carter novellái után (Kínkamra és más történetek) óta nekem bármilyen meseátirat jöhet, ezért is tettem fel a listámra Marissa Meyer Heartlessét. Az írónő nem ismeretlen itthon, Cinder robotos-Hamupipőkés történetével már belopta magát az olvasók szívébe. Ezúttal az Alíz Csodaországbant veszi elő és kerekít belőle egy érdekes átiratot, ahol a főhős nem Alíz, hanem a Szívkirálynő. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy angolul vagy magyarul szeretném-e a könyvet, de előbb-utóbb biztos meglesz.


Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár:
Június 6-án indul a Margó Fesztivál a PIM-ben számos izgalmas témával. Azt nem tudom, kinek az ötlete volt a Könyvhéttel egy időre tenni ezt, de elintézte, hogy meg kell osztania az érdeklődőnek. Az egészet csak az menti meg, hogy a programok többsége normális időpontban (azaz munka után is bőven látogatható) van. Mindenesetre a programok közül kimazsoláztam pár érdekeset, amire szeretném felhívni a figyelmeteket.

Térey János: Káli holtak (június 7. 19:00)
Könyvhétre érkezik Térey János új könyve a Káli holtak, és ennek könyvbemutatóját a Margón tartják. Szemezek a könyvvel, de még nem tudom, hogy megvegyem-e, ezért szeretnék elmenni az eseményre. Ha valaki jobban szeretné tudni, mi vár itt rá, annak csak a következő hívószavakat dobnám be: Trianoni Hamlet, black metál Haramiák és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis a Füst Milán Színház ifjú színészének, Csáky Alexnek a repertoárján. Saját nyelvi készletemből pedig a színházregényt dobom be. Ki ne lenne erre kíváncsi?

Boldizsár Ildikó: Ezeregyéjszaka meséi (június 8. 17:00)
Erre valószínűleg munka miatt nem fogok tudni elmenni, de emiatt nem hagyom ki az ajánlóból. Boldizsár Ildikó az utóbbi időben remek könyveket írt a mesék kapcsán, és a várható beszélgetésen is emiatt lennék kíváncsi. A leírás szerint a Közel-Keletről érkezik a Margóra, ugyanis most ennek a kultúrának kutatja meséit. Egzotikus téma, továbbá a mostani politikai közéletbe és előítéletekkel teli mindennapjainkban nem árt, ha ilyenfajta kultúraközvetítés is történik.

Csepelyi Adrienn: Belemenés (június 8. 18:30)
Az Adrival való beszélgetésre személyesebb okokból mennék: ugyanis nemrég jártam nála Zsótér Indi Dánielel a Klub rádión futó műsorán, a Popfilterben, ahol a lassan 2 hete megtartott kerekasztalbeszélgetésem kapcsán beszélgettünk (erről jön majd ide is egy bejegyzés). Adrit egy kedves, szimpatikus embernek találtam, aki mellett tudtam spontán beszélni (nekem ez nagy szó, mert nehéz beszélnem idegen vagy számomra kényelmetlen helyzetekben, és az élő rádiós műsor pont ilyen helyzet), és emiatt kíváncsi vagyok munkásságának többé részére. Például a könyvére.


Dragomán György: A fényes jövő (június 8. 20:00-21:00)
Az egyórás beszélgetésen Dragomán a Qubit.hu-n publikált fantasztikus írásairól fog mesélni, és arról, szerinte milyen lesz a jövőnk. Mindenképp ott a helyem, mert szeretem, hogy Dragománnak egy nagyon egyedi véleménye van a fantasztikum és a szépirodalom vélt vagy valós határairól (ajánlom a vele készített interjúmat a Galaktikán), és szeretnék erről többet hallani.

Éjszaka a múzeumban: Frankenstein (június 8. 22:00-23:00)
Az eseményleírás alapján nem tudom, mit várhatok itt, de a cím és a téma eléggé megvett.
Hátha, nektek leesik, mi lesz itt. :)
200 éve jelent meg Mary Shelley horrorklasszikusa. A vesztőhelyek
halottaiból született monstrum a félelmetes szörny és a romantikus
magány szimbóluma. Összevarrt emberi sorsok egy testben a népszerű éjszakai vándorprogramon.
A József Attila Körrel közös program.

Margó Extra: Veiszer Alinda (június 9. 18:00-19:00)
Érdekes ötletnek tartom, hogy most a jól ismert kérdező, Veiszer Alinda kerül a kérdezettek székébe. Izgalmasnak ígérkezik, főleg Alinda munkásságára gonoldva.

Krasznahorkai László: A Manhattan-terv (június 9 19:00-20:00)
A Bookerre is jelölt regény bemutatójára szintén a Margón kerül sor. Elmennék az eseményre egyrészt, mert kíváncsi vagyok Krasznahorkaira (még nem volt lehetőségem élőben látni), másrészt a Káli holtakhoz hasonlóan kicsit szeretném meggyőzni magam, hogy érdemes-e elolvasnom a könyvet.

Szabó T. Anna: Határ (június 10. 16:30-17:30)
A Könyvfesztiválon sikerült lemaradnom a Határ könyvbemutatójáról, így ezt szeretném pótolni a június 10.-ei eseményen. Vajon egy dedikálás is belefér?


Ennyit szerettem volna hozzátenni az elkövetkezendő időszakhoz. Élmények, pénzköltés, új könyvek, cikkírás és aztán logisztikai problémáim megoldása. Így szép a nyarat elkezdeni. :)

2018. június 2., szombat

A Deadpool mert Deadpool lenni

június 02, 2018 0 Comments

Tavaly előtt Mirával különösebb elvárások nélkül ültünk le Deadpoolt nézni, hogy végül egy kellemeset csalódjunk. A karakter kapcsán többször elhangzik, hogy pont akkor jött, amikor szükség volt rá: a 90-es években a szuperhős képregények egyszínűségébe, most pedig a szuperhősfilmek-csömör idején. És ez a figura fog mindent, de még saját magát is, és viccet csinál belőle, mindenféle határok és jóízlés ismerete nélkül. Néhány dolgot leszámítva ezt kaptuk az első résztől. A következő Deadpool-adag megnézése előtt azért az előző részre visszagondolva feltettem egy kérdést: Mit fogok most kapni? A kérdést megválaszolva: ugyanazt, mint az első részben, csak kicsit másként. Az első filmről írt posztom pontjain haladva fejteném ki ezt bővebben, hogy mire gondolok.

Tartalom:
"Miután túlél egy csaknem halálos kimenetelű találkozást egy tehénnel, az eltorzult ábrázatú büfés szakács (Wade Wilson) azon fáradozik, hogy beteljesítve álmát ő legyen varázslatos városának legszexibb pultosa, s közben azzal is kénytelen megbarátkozni, hogy elveszítette ízl(el)ését. Hogy ismét megfűszerezze életét, no meg hogy szert tegyen egy fluxuskondenzátorra, Wade nindzsákkal, a jakuzával és pár szexuálisan túlfűtött kutyával is megbirkózik. Beutazza a világot, s közben felfedezi a család, a barátság és az íz(le)lés fontosságát - s így újra ínyére lesz a kalandozás, sőt még a Világ Legjobb Szeretőjének járó, áhított bögrét is kiérdemli. "

Forrás: Port


A Deadpoolnál kiemeltem anno, hogy nekimegy a Marvel szuperhősfilmek klíséinek, azokat mindenféle lelkifurdalás nélkül cikizi ki. Kicsit visszagondolva azonban azt mondom, nem volt elég bátor humor téren az a film. Ezzel szemben a 2. epizód sokkal bevállalósabb lett (azt is hallottam, hogy annyira az lett, hogy egy durva poént ki is kellett vágni a filmből). A viccek sokkal elborultabbak, polgárpukkasztóbbak, mint korábban. Ezt hatalmas adagokban kapja a néző, szerintem egy idő után túl nagyokban is, azaz a készítők átestek a ló túlsó felére. Főleg, hogy sokszor a humor a történet rovására megy. Ne kerteljünk: a Deadpool 2-nek bizony kevesebb tényleges cselekménye van, mint elődjének. Ami más filmben fontos fordulat lenne (SPOILER meghal a főhős szerelme), azt itt a legelején ellövik (arról nem is beszélve, milyen gyors a dráma és a humor közötti váltás). Aztán kapunk egy gegsorozatot egy kis időutazásos szállal (amit a stáblista utáni jelenetet leszámítva alig használ ki a film). És tudjátok, mi a legfurább ebben? Hogy mikor nézed a filmet, ez semennyire se zavar! Valahogy ez az inkább poénokra felhúzott cselekmény iszonyat jól áll a Deadpoolnak, maradéktalanul meg tudod neki bocsátani a bolhabokányi sztorit az X-Force-ért vagy az X-men trainee jelenetekért.


A bevállalósabb és nagyobb mennyiségű humoron és egyéb újításokon túl az új rész megőriz az előző erényeiből is jó pár elemet. Érdekesnek találtam például Deadpool (Wade Wilson) belső világának továbbvitelét. Az első részben a szerelem és a bosszúvágy motiválta a hőst, a második részben kicsit megint a szerelem, részben pedig a gyász, és a legtöbb cselekedete inkább az utóbbival magyarázható. Itt főleg Firefist megvédésére gondolok: ugye a kezdő jelenetekben Wade és Vanessa családalapításról beszél, azonban ez nem jöhet létre. A bajba került mutáns fiúban (aki ráadásul nem is tipikus hős alkat) Mr. Pool nem az elveszett család lehetőségét látja meg? Mint eddigi érzelmi stabilitását elvesztett ember csak szeretné újjá építeni azt - mégha szarkazmus mögé is rejti élete tragédiáját. És itt hoznám be a film elején elhangzó tételt: Ez egy családi film. Lehet ezt egyszerű Halálos iramban-kikacsintásnak is tekinteni (a család!!!), de bőven témamegjelölés is. Hisz abban az értelemben a Deadpool 2 bőven családi film, hogy megmutatja, a család miként jön létre, Deadpool hogyan képes a romokból új családi hátteret építeni magának. Nagyvonalakban veszekedések és őrült kalandok (legyen az akár egy repülőből való kiugrás, vagy csak a hétvégi bevásárlás) segítségével, és az ezek mentén megszületendő összetartozás és hovatartozás érzése megteremtődik. Ez így eléggé közhelyesnek hangzik, de ahogy mindez a poénáradat hátterében kibontakozik, az pont jó. Minderre pedig a zárójelenet teszi fel a koronát (amit aztán a stáblista utáni meg hazavág).

Összességében a Deadpool 2 egy olyan folytatás lett, ami bőven hozza az előző rész minőségét, úgymond sikerült a saját lécét megugrani. Van amiben erősebb az elődjénél (pl. humor), de van olyan is, amiben kevésbé erős (pl. történet). Így 8/10 a részemről. Évek múlva nem feltétlen fogok rá emlékezni, de baráti (vagy családi!) mozinak bőven ajánlom, hisz kikapcsolódni teljesen jó.

Follow Us @soratemplates