Antigané: Aya Nakahara

2013. október 28., hétfő

Lovely Complex

Chibi Zsó október 28, 2013 0 Comments

Japán egyik legnépszerűbb lány mangája a Lovely Complex, aminek anime verziója szintén közkedvelt. Ami kiemeli ezt a történetet a shoujo mangák rózsaszín tengeréből az az alapfelállás: a lány magasabb a fiúnál.

Tartalom:

"Koizumi Risa a legmagasabb lány az osztályban, és a legkevésbé az hiányzik neki, hogy a mélynövésű Ootani Atsushi mellett lássák. Persze a sors és a többi osztálytárs erről teljesen más véleményen van, és a fura duó számos kínos és vicces szituba keveredik. És bár folyamatosan oltják egymást, mégis jól kijönnek, és a barátságukból merítik az erőt, hogy a saját boldogságukat kergessék. Vajon ez a barátság lehet valami másnak is az alapja?"

Forrás: Moly

A manga főleg paródia jellegű, rengeteg eltúlzással és valószerűtlen elemekkel (Seishiro, komolyan?), de a börleszk-szerű eszközök mögött nagyon is valóságos a Lovely Complex. A fiú-lány barátság ritka téma, így mindig is szerettem azokat a történeteket, amik erről szólnak. Nem tudom, hogy mangakának volt-e hasonló fiú-lány barátsága az életében, de mindenesetre szerintem hihetően ábrázolja mindenféle nyálasságtól mentesen. Kezdetben gyűlölködés, majd a közös hülyülés és kedvencek összehozza a két félt, megszületik a barátság. Aztán ez a barátság kezd egyre szorosabbra és szorosabbra húzódni, s az egyik félben felmerül a "mi lenne ha?". És ez a szerencsétlen fél forr a saját kételyeiben és tipródásaiban, hogy most mit is kezdjen a barátjával. Ezek az ismerős érzések (akinek vannak barátai az ellenkező nemből, biztos átélt ilyesmit, vagy van ilyen ismerőse) teljesen átélhetőek a manga lapjain keresztül, nem érezzük elcsépeltnek vagy nyálasnak. Ami viszont még kiemelendő a történet felépítésből, hogy a szereplők példáin keresztül arra sarkallja a szereplőket, hogy saját boldogságuk érdekében vegyék kezükbe az irányítást és ne szenvedjenek. Sajnos rengeteg ember nem képes saját maga érdekében kilépni az aktuális problémájából (érzelmiből se).

A rajzolás teljesen beleillik a shoujo mangák világába, meg a szereplők öltözködése is nagyon jól tükrözi a személyiségüket: jópofa, hogy külsőségek segítségével is megismerjük a karakterüket. Az egész összképben a groteszk fejű figurák lehetnek zavaróak a kifinomult szépérzékkel rendelkezők számára, de másoknak meg igenis mulatságosak lehetnek az eltorzult fejek.

Összefoglalva, a Lovely Complex mangaként is teljesen szórakoztató és drámai. Nem csak tinédzserként, hanem kicsit felnőttebbként is el tud szórakoztatni. Teljesen emberi érzelmekkel foglalkozik teljesen szerethető szereplőkön keresztül bemutatva. 9/10-es pontszámot mindenképpen megérdemli.

2011. március 7., hétfő

Nem a méret a lényeg

Chibi Zsó március 07, 2011 1 Comments

A címben szereplő közhely jogosan elmondható a Lovely Complex című animére. Romantikus történettel van dolgunk, amelyet egy szokatlan szituációval dobtak fel: a lány magasabb a fiúnál. Érdekes elgondolás, ezért is gondoltam, hogy végignézem ezt az animét, ha már magyarul is elérhető lesz.

Tartalom:

"Az anime két különc diákról szól... Koizumi Risa egy fejjel magasabb az átlagos lányoknál, Otani Atsushi pedig minden fiúnál alacsonyabb. Mindketten nevetség tárgyai az iskolában, ráadásul a természetükből fakadóan állandóan veszekednek. A nevetséges civódások ellenére azonban..."

Folytatás az AnimeAddictsen!

Nagy lélekábrázolásokat és filozófiai mondanivalót nem szabad elvárni ettől a történettől. Kényelmesen hátra kell dőlni és figyelni a tinitörténetekből már ismert iskolai fordulatokat és szerelmi vallomásokat. Más hasonló sztoriktól eltérően a Lovely Complex egészen életszerű. Tizenkettedikes fejjel nosztalgikus volt az animét nézni és felismerni hasonló eseményeket a saját iskolai éveimből. Gondolok itt például sulis programok szervezésére, továbbtanulási stressz, elalvások, tanárért való rajongás és persze szerelem. Ezek közelebb hozzák a nézőhöz a szereplőket.

Ha nem is történetben, de szereplőkben nagyon is erős a sorozat. Két főhősünk, Koizumi és Ootani örökös veszekedéseikkel és szerencsétlenkedéseikkel azonnal megnyerik a nézőt. A sztoriban "defekt duóként" emlegetett páros megfelel a burleszkfilm receptjének, hiszen röhögünk rajtuk, miközben mélyen magunkban tudjuk, hogy mi is ilyen esendőek vagyunk. A biztos hatás kedvéért az animátorok bevetették az anime egyik képi humorforrását, az úgynevezett SD-fejeket, így egész sokféle grimaszt láthatunk a szereplőkön, főleg Risának rajzolnak igazán groteszk arckifejezéseket.

Főszereplő párosunkat remek mellékszereplők egészítik ki. Risa oldalán ott áll hűséges barátnője, Nobuko, aki a hasznos tanácsok mellett a barátjáról áradozó csaj szerepét tölti be. Az ő barátja, Nakao életvidám srác, néha olyan, mint aki beszívott, és ha kell, bevágja a macsó szerepét. Abszurd párosnak itt van még Haruka, Risa gyerekkori barátja, aki kicsit lányos és örök társa az übercuki Seiko, aki titkával a sorozat egyik legabszurdabb szereplője. Továbbá a Koisumi-Ootani duó tartozékai Suzuki és Chiharu, talán a Love.Com. legnormálisabb szereplői.

Romantikus-vígjáték animéről van szó, így megszokott lányos történetekhez illő szépen kidolgozott figurák, ezenfelül pedig kézzel rajzolt háttereket kapunk, na meg szívecskés és virágos effekteket. Amiben több a megrajzolt világ, hogy a szereplőket változatos ruhákba öltöztették és számos frizurát is varázsoltak kobakjukra. A mozgások is nagyon igényesek, továbbá a néha-néha megjelenő 3D-s effektek és kisebb animációk sem rontják el az összképet. Összességében nagyon igényes animációt kapott a Lovely Complex, ami remekül illeszkedik a témájához. Esetleg a groteszk fejek lógtak ki a látványvilágból, de túlzottan nem volt zavaró.

A zenei világ a két főhős kedvenc énekesének, Oomibuzu stílusára épül. A nyitózenék nem igen nyertek meg, talán csak a végére szokta meg a fülem a Kiss ~ Kaerimichi no Love Song.t Viszont az aláfestő zenék dallamosak, hangszerileg színesek, hamar az ember fülébe másznak.

Szégyen, de nem ismerem az eredeti szinkront, pedig sok jót hallottam róla. Lustaságomból kifolyólag magyarul néztem végig a sorozatot. Az eredeti hangok ismerete nélkül is nehéz volt megszokni a magyar hangokat, de végül sikerült. Azonban az alakításokra nem lehetett panasz, Dögei Éva (Risa) és Előd Botond (Ootani) remekül játszotta a defekt duót. Még jó pontnak mondható, hogy eddig nem igen ismert színészeket is hallhattunk szintén jó alakítással (pl. Kelemen Anna, Oláh Orsolya).

Az anime magyar nyelvre való átültetésén nagyrészt Varga Fruzsina dolgozott. Mint ahogy a Soul Eaternél, itt szintén bravúrozott, sikerült megragadnia a mai magyar fiatal nyelvét és ezzel pótolva az eredeti anime nyelvjárásából származó vicceket, s továbbá remek poénokat is kaptunk.

Sok kivetnivalót nem találni a Lovely Complexben. Friss, fiatalos és szórakoztató, tökéletes kikapcsolódás volt péntekenként. Egyik legjobb shoujo, amit eddig láttam. 9/10, habár újra nézni nem igen fogom.