A következő címkéjű bejegyzések mutatása: shoujo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: shoujo. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 28., hétfő

Lovely Complex

október 28, 2013 0 Comments

Japán egyik legnépszerűbb lány mangája a Lovely Complex, aminek anime verziója szintén közkedvelt. Ami kiemeli ezt a történetet a shoujo mangák rózsaszín tengeréből az az alapfelállás: a lány magasabb a fiúnál. 

Tartalom:
"Koizumi Risa a legmagasabb lány az osztályban, és a legkevésbé az hiányzik neki, hogy a mélynövésű Ootani Atsushi mellett lássák. Persze a sors és a többi osztálytárs erről teljesen más véleményen van, és a fura duó számos kínos és vicces szituba keveredik. És bár folyamatosan oltják egymást, mégis jól kijönnek, és a barátságukból merítik az erőt, hogy a saját boldogságukat kergessék. Vajon ez a barátság lehet valami másnak is az alapja?"

Forrás: Moly

A manga főleg paródia jellegű, rengeteg eltúlzással és valószerűtlen elemekkel (Seishiro, komolyan?), de a börleszk-szerű eszközök mögött nagyon is valóságos a Lovely Complex. A fiú-lány barátság ritka téma, így mindig is szerettem azokat a történeteket, amik erről szólnak. Nem tudom, hogy mangakának volt-e hasonló fiú-lány barátsága az életében, de mindenesetre szerintem hihetően ábrázolja mindenféle nyálasságtól mentesen. Kezdetben gyűlölködés, majd a közös hülyülés és kedvencek összehozza a két félt, megszületik a barátság. Aztán ez a barátság kezd egyre szorosabbra és szorosabbra húzódni, s az egyik félben felmerül a "mi lenne ha?". És ez a szerencsétlen fél forr a saját kételyeiben és tipródásaiban, hogy most mit is kezdjen a barátjával. Ezek az ismerős érzések (akinek vannak barátai az ellenkező nemből, biztos átélt ilyesmit, vagy van ilyen ismerőse) teljesen átélhetőek a manga lapjain keresztül, nem érezzük elcsépeltnek vagy nyálasnak. Ami viszont még kiemelendő a történet felépítésből, hogy a szereplők példáin keresztül arra sarkallja a szereplőket, hogy saját boldogságuk érdekében vegyék kezükbe az irányítást és ne szenvedjenek. Sajnos rengeteg ember nem képes saját maga érdekében kilépni az aktuális problémájából (érzelmiből se).

A rajzolás teljesen beleillik a shoujo mangák világába, meg a szereplők öltözködése is nagyon jól tükrözi a személyiségüket: jópofa, hogy külsőségek segítségével is megismerjük a karakterüket. Az egész összképben a groteszk fejű figurák lehetnek zavaróak a kifinomult szépérzékkel rendelkezők számára, de másoknak meg igenis mulatságosak lehetnek az eltorzult fejek. 

Összefoglalva, a Lovely Complex mangaként is teljesen szórakoztató és drámai. Nem csak tinédzserként, hanem kicsit felnőttebbként is el tud szórakoztatni. Teljesen emberi érzelmekkel foglalkozik teljesen szerethető szereplőkön keresztül bemutatva. 9/10-es pontszámot mindenképpen megérdemli. 

2011. augusztus 23., kedd

Tizenhat évesen vőlegényt választani???

augusztus 23, 2011 0 Comments

 "Tizenhat évesen vőlegényt választani???" - körülbelül ez volt a reakcióm, amikor elkezdtem olvasni a Renai Joujou-t Rita ajánlására. Ennek ellenére végig olvastam a történetet, mert csak 3 fejezetből állt.

Tartalom:
"Tsubasa egy teljesen átlagos tizenéves lány. Egy nap felhívják az iskolában, hogy a beteges nagyapja összeesett. A haldokló nagypapa egy levelet ad az unokájának, amelyben az utolsó kívánsága van. Azt kéri tőle, hogy vigye el az egyik ismerősének, aki egy teaszertartás-iskolát működtet. Tsubasa úgy tesz, ahogy nagyapja kívánja. Az iskola bejáratánál találkozik két fiúval, az egyik maga a ridegség és közömbösség, a másik pedig mondhatni egyből letámadja Tsubasát, azonnal ölelgetni kezdi.

A lány megtudja, hogy a levélben az áll, hogy hozzá kell mennie a teaszertartás-iskola vezetőjének fiához. Ám van egy kis probléma: a vezetőnek két fia van, Shou és Ryuu, ráadásul az lesz a vezető örököse, akit Tsubasa választ. A lánynak nagyon nehéz dolga van, mivel ki kell tanulnia a házimunka művészetét, ezen kívül Ryuu egyből a fejéhez vágja, hogy a lány nem az ő esete. Vajon kit fog választani Tsubasa, Shou-t vagy Ryuu-t? Egyáltalán megbékül a lány Ryuu-val? Mindez kiderül, ha elolvasod a mangát!"
Forrás: Animeaddicts


Az az érzésem, hogy én lassan kinövök a shoujo-ból, vagy ez a kis történet nem épp a legjobb darab. Maga az alapötlet teljesen abszurd, de leginkább azért, mert a mai korban játszódik. Ha a történelmi Japánba helyezték volna, akkor elfogadható lett volna valamennyire. Tudom, hogy a japán nők nem annyira szabadok, mint a nyugatiak, de csak nincsenek annyira elnyomva, hogy érdekházasságot keljen a család miatt kötni, főleg nem 16 évesen.
Ez a furcsa szituáció elviselhető lenne, ha a mangaka jobban kidolgozta volna a történetet. A három fejezet során nem történik semmi egyéb, csak a csajszi koslat az egyik srác után, s persze a végén happy end. Esetleg, ha hosszabb lett volna a manga, jobban ki lehetett volna bontani a történetet.
A sok negatívumok ellenére azért jó dolgok is voltak a történetben. Például az apróbb romantikus jelenetek ügyesek voltak. Aztán a rajzolásra sincs panasz, nagyon szép, megállja helyét a műfajban (bár mintha a csaj feje össze lenne kicsit nyomva).

Röviden, a Renai Joujou nem a legjobb shoujo, de egy unalmas délutánon el lehet olvasni, mivel nem túl hosszú, és lehet, hogy más szórakoztatóbbnak fogja találni mint én. Számomra ez a manga csak egy 4/10-es.

2011. március 7., hétfő

Nem a méret a lényeg

március 07, 2011 1 Comments

 A címben szereplő közhely jogosan elmondható a Lovely Complex című animére. Romantikus történettel van dolgunk, amelyet egy szokatlan szituációval dobtak fel: a lány magasabb a fiúnál. Érdekes elgondolás, ezért is gondoltam, hogy végignézem ezt az animét, ha már magyarul is elérhető lesz.

Tartalom:
"Az anime két különc diákról szól... Koizumi Risa egy fejjel magasabb az átlagos lányoknál, Otani Atsushi pedig minden fiúnál alacsonyabb. Mindketten nevetség tárgyai az iskolában, ráadásul a természetükből fakadóan állandóan veszekednek. A nevetséges civódások ellenére azonban..."
Folytatás az AnimeAddictsen!

Nagy lélekábrázolásokat és filozófiai mondanivalót nem szabad elvárni ettől a történettől. Kényelmesen hátra kell dőlni és figyelni a tinitörténetekből már ismert iskolai fordulatokat és szerelmi vallomásokat. Más hasonló sztoriktól eltérően a Lovely Complex egészen életszerű. Tizenkettedikes fejjel nosztalgikus volt az animét nézni és felismerni hasonló eseményeket a saját iskolai éveimből. Gondolok itt például sulis programok szervezésére, továbbtanulási stressz, elalvások, tanárért való rajongás és persze szerelem. Ezek közelebb hozzák a nézőhöz a szereplőket.
Ha nem is történetben, de szereplőkben nagyon is erős a sorozat. Két főhősünk, Koizumi és Ootani örökös veszekedéseikkel és szerencsétlenkedéseikkel azonnal megnyerik a nézőt. A sztoriban "defekt duóként" emlegetett páros megfelel a burleszkfilm receptjének, hiszen röhögünk rajtuk, miközben mélyen magunkban tudjuk, hogy mi is ilyen esendőek vagyunk. A biztos hatás kedvéért az animátorok bevetették az anime egyik képi humorforrását, az úgynevezett SD-fejeket, így egész sokféle grimaszt láthatunk a szereplőkön, főleg Risának rajzolnak igazán groteszk arckifejezéseket.
Főszereplő párosunkat remek mellékszereplők egészítik ki. Risa oldalán ott áll hűséges barátnője, Nobuko, aki a hasznos tanácsok mellett a barátjáról áradozó csaj szerepét tölti be. Az ő barátja, Nakao életvidám srác, néha olyan, mint aki beszívott, és ha kell, bevágja a macsó szerepét. Abszurd párosnak itt van még Haruka, Risa gyerekkori barátja, aki kicsit lányos és örök társa az übercuki Seiko, aki titkával a sorozat egyik legabszurdabb szereplője. Továbbá a Koisumi-Ootani duó tartozékai Suzuki és Chiharu, talán a Love.Com. legnormálisabb szereplői.


Romantikus-vígjáték animéről van szó, így megszokott lányos történetekhez illő szépen kidolgozott figurák, ezenfelül pedig kézzel rajzolt háttereket kapunk, na meg szívecskés és virágos effekteket. Amiben több a megrajzolt világ, hogy a szereplőket változatos ruhákba öltöztették és számos frizurát is varázsoltak kobakjukra. A mozgások is nagyon igényesek, továbbá a néha-néha megjelenő 3D-s effektek és kisebb animációk sem rontják el az összképet. Összességében nagyon igényes animációt kapott a Lovely Complex, ami remekül illeszkedik a témájához. Esetleg a groteszk fejek lógtak ki a látványvilágból, de túlzottan nem volt zavaró.
A zenei világ a két főhős kedvenc énekesének, Oomibuzu stílusára épül. A nyitózenék nem igen nyertek meg, talán csak a végére szokta meg a fülem a Kiss ~ Kaerimichi no Love Song.t Viszont az aláfestő zenék dallamosak, hangszerileg színesek, hamar az ember fülébe másznak. 

Szégyen, de nem ismerem az eredeti szinkront, pedig sok jót hallottam róla. Lustaságomból kifolyólag magyarul néztem végig a sorozatot. Az eredeti hangok ismerete nélkül is nehéz volt megszokni a magyar hangokat, de végül sikerült. Azonban az alakításokra nem lehetett panasz, Dögei Éva (Risa) és Előd Botond (Ootani) remekül játszotta a defekt duót. Még jó pontnak mondható, hogy eddig nem igen ismert színészeket is hallhattunk szintén jó alakítással (pl. Kelemen Anna, Oláh Orsolya).
Az anime magyar nyelvre való átültetésén nagyrészt Varga Fruzsina dolgozott. Mint ahogy a Soul Eaternél, itt szintén bravúrozott, sikerült megragadnia a mai magyar fiatal nyelvét és ezzel pótolva az eredeti anime nyelvjárásából származó vicceket, s továbbá remek poénokat is kaptunk.

Sok kivetnivalót nem találni a Lovely Complexben. Friss, fiatalos és szórakoztató, tökéletes kikapcsolódás volt péntekenként. Egyik legjobb shoujo, amit eddig láttam. 9/10, habár újra nézni nem igen fogom.

2010. december 28., kedd

Tündérekkel oltott romantika

december 28, 2010 0 Comments

A sorozattal először egy art bookban találkoztam, és nagyon megtetszettek a szereplők, főleg a XIX. századi angol ruhák miatt. Később megtudtam, hogy a karakterek egy light novelben "élnek", amiből anime is készült. Örömmel láttam, hogy csak 12 részes a sorozat, ezért a téli szünetben időt is szakítottam rá. Íme a Hakushaku to Yousei, angolul a Count (vagy Earl) and Fairy, vagyis a Gróf és a tündér.

Tartalom:
A Hakushaku to Yousei eredetileg Light-novelnek készült, melyet Mizue Tani írt. Ez 2004 márciusában indult, és jelenleg is fut, mostanra több, mint 10 kötete jelent meg. 2008 augusztusában a Shueisha gondozásában (mint a light-novel) manga formában is megjelent, majd rá...
Folytatás az Animeaddict oldalán!

Nem életem legjobb animéje, de nem is bántam meg, hogy megnéztem. Könnyed romantikus történet tündérekkel megfűszerezve. Néha szükség van erre az embernek a hétköznapi teendői mellett.
A cselekmény egész érdekes, de nem mindig sikerült jól megoldani. Próbáltak több szálat megjeleníteni, de sokszor megesett, hogy a figyelem épp elterelődött egy másik eseményre, a többi pedig háttérbe szorult. Spoiler! Számomra az egyik legszembetűnő eset a sorozat közepén tűnt fel: Edgar, a gróf már megkérte Lydia, a tündérdoktor kezét, de ezután hirtelen a Herceg szál került előtérbe, majd megint a leánykérés. Spoiler vége.
 Továbbá még zavaró az információk adagolása is. Sokszor Raventől tudunk meg mindent, ami elég váratlanul érheti a nézőt. Ez a dolog főleg a karakterekre vonatkozóan jelenik meg. Esetleg, ha 26. részes lenne az anime, akkor ez elkerülhető lett volna.
Ez részben egy fantasy történet. Meg is jelennek benne a tündérek, néha Tündérországba is átugrunk, de nem ismerjük meg eléggé azt a világot, csak felszínesen. Látunk egy merrowt, selkiket, brawnie-t, mezei tündért , bansheet és nagyjából ki is fújt a készlet. Kár érte, mert a kelta mitológia még sok-sok érdekes tündérfajt rejt magában.
Egyéb gondjaim nem akadtak a történettel. Néha kiszámítható, az elindított szálakat lezárták (csak az zavar, hogy a Tündérkirálynő milyen könnyen beletörődött abba, hogy a grófnak más a jegyese), kivéve a Herceg szálat, de gondolom, hogy várható egy 2. évad.


Egy mű másik meghatározó tényezője a karakterek. Meglepő, hogy hiába  shoujo műfajú ez az anime, itt nem csak a férfiaknak van kedvelhető karakterük, hanem a nőknek is. Főhősnőnk, Lydia nem egy szokásos nyafogó naiv lány. Akár azt is mondhatjuk, hogy ő a közvetítő az emberek és a tündérek között. Érdekes, hogy mindig kiemelik a zöld szemeit: ezekkel olyat lát, amit mi nem vagyunk képesek. Ezt nevezném a kiválasztottsága jelének; Lydia a tündérdoktorságával az emberek fölé emelkedik. Ezentúl okos, segítőkész, nem dől be Edgar csábításának sem. Habár azt már nem értem meg a lányban, hogy a cselekmény vége felé miért vonakodik még a gróftól? És ha már említettem a nemesünket, akkor bővebben is szót ejtek róla. Edgar a sorozat ügyeletes bishije hamuszínű szemével és szőke hajával. Tekintete sokszor ravaszságot sugall. Igyekszik kihasználni a lehetőségeket, maga mellé állítani mindenkit, akit tud. A kezdetekben ezért nem tudjuk eldönteni, hogy szerelmes-e Lydiába vagy csak így próbálja magához láncolni? Még azt is nehéz elhinni, hogy nem rosszak a szándékai. Ravaszságán kívül fő erénye még a bosszantás is: a kezdetektől fogva Lydia kegyeibe akar férkőzni - ettől tenyérbe mászónak tűnhet a férfi. Ezek a szituációk nagy humorforrásnak számítanak.
A párunkat kiegészítő a hű testőr, Raven, aki gonosz tündérek sarja. Fekete hajával és barna bőrével a történet korának egzotikus hősét testesíti meg. Ridegségével , hallgatásával és érzéketlenségével még inkább növeli rajongó táborát az érdeklődést karaktere iránt. Azonban nem mindig van csöndben. Lydiának mindig elkotyog ezt-azt a legnagyobb fapofával.
Lydia mellett ott sündörög hűséges társa és tanácsadója, Nico, a beszélő macska. Nagy szerepe nincs a történésekben, de mégis úgy érzem ő a legkiemelkedőbb személyiség. Egy macskában Csizmás kandúr, Behemót és gentleman. Már miatta megérte megnézni a sorozatot.
A rossz oldalon is felsorakoznak a jóféle karakterek, most közülük csak Kelpie-t emelném ki, aki visszatérő kellemetlenkedő a történetben. Ő egy víziparipa, aki Lydiát szemelte ki magának párjául, s hiába taktikázik a lány, az udvarló akkor sem tágít. És hasonlít Kuran Kanaméra! Sok humort visz a történetbe.


Az anime a XIX. század közepi Angliában játszódik, amihez a rajzstílus próbál illeszkedni: egy Jane Austin vagy Bronte regényben érezhetjük magunkat. Gyakran elkápráztatják a nézőt a kor ruháival, megjelennek a nemesi élet, művészek és persze a bálok sem maradhatnak el . A készítők ezt igyekeztek mindenféle csillámló effektekkel kiemelni, a hódító lordokat és gentlemaneket pedig mindig csilingelő hang kíséri (ami először nevetséges, majd idegesítő).
A mitológiai lények sem maradnak le a ruhák mellett. A tündérek nem egysíkúak, fajonként máshogy néznek ki, könnyen elkülöníthetőek. Karakterüknek megfelelően vagy aranyosak vagy ravaszak., viszont a Cuki-faktor a brownie-kban van meg.

Az animáció mellett még megemlíteném a betétdalokat, ami itt is nagyon tetszetős és fülbemászó. A báli jeleneteknél elmaradhatatlan a zenekar és a felcsendülő hegedű, néha pedig egy-egy ír beütésű dalocska is elhangzik. Az opening zenéje aranyos, illik a történet jellegéhez, az ending zene számomra olyan semmis, a hozzá készített animációról nem is nyilatkozok...


A történet felépítés hibáitól, az eltúlzott fanservice-tól, az alig bemutatott fantázia világtól meg az endingtől eltekintve ez egy szép romantikus anime. Ajánlom minden rózsaszínlelkű lánynak, akik szeretnének 12x24 percre elszakadni a hétköznapoktól.
Szép volt, jó volt, 7/10-es.

2010. november 5., péntek

Iskolai élet + vámpírok = siker

november 05, 2010 0 Comments

Mivel Animekarácsonyon (december 18.) megjelenik magyarul is a Vampire Knight, gondoltam, kedvcsinálóként írok róla, mivel én már olvastam. Itt szeretném is megköszönni Errinek a fordítást és a külföldi mangaoldalaknak, hogy feltöltötték angolul is a történetet. És Vivinek is köszönöm, hogy általa volt lehetőségem németül is beleolvasni a mangába.

Tartalom:

"Évszázadokon keresztül az emberek és vámpírok véres harcokba bonyolódtak. Ezért is dönt úgy Kurosu igazgató, hogy megtöri ezt az ördögi kört, amit úgy valósít meg, hogy létrehoz egy olyan iskolát a Cross - vagyis Kurosu - Akadémiát ahol vámpírok és emberek egymás mellett élhetnek békében.
Az iskolát két úgynevezett csoportra osztja, a Nappali és Esti Tagozatra. A Nappali Tagozatba járnak a rendes emberek, míg az Esti Tagozatba a vámpírok. A két Tagozat tanulói csupán akkor találkozhatnak, amikor este illetve reggel teremcsere van, ugyanis az iskola épületének termeit felváltva használják.
Az iskola békéjének megőrzése érdekében Kurosu igazgató két fogadott gyermekére bízza a feladatot, hogy vigyázzanak a Nappalis diákokra, és ügyeljenek arra, hogy az Estisek titkára ne derüljön fény. A feladatot Kurosu Yuuki, egy elárvult kislány, akit Kuran Kaname egy vámpír mentett meg egy őrült vámpírtól, és Kiryuu Zero, akinek családját egy bosszúéhes vámpír lemészárolta, látja el.
Azonban nem csak a vámpírok valódi kilétének eltussolása az egyetlen titok az iskolában...
Csak Kurosu igazgató és Kaname-san tudja, hogy azon az éjszakán amikor Zero szüleit megölték, Zerot nem egy áltagos vámpír harapta meg.. hanem egy úgynevezett ´tiszta vérű´... Ennek fényében pedig úgy néz ki, Zeronak hamarosan egyenruhát kell váltania...

A történet előrehaladtával egyre több részlet bontakozik ki a főszereplők múltjáról, kapcsolatáról, és természetesen egyre több szereplő jelenik meg.
Véleményem szerint Hino Matsuri legjobb alkotása, nem egy átlagos vámpírsztori, a cselekmény bonyolódásával csak egyre fantasztikusabb és izgalmasabb lesz.
Ajánlom mindenkinek, ebben a mangában nem lehet csalódni, már ha csak a rajzolást is nézzük."
 Forrás: Manga.hu

A magyar rajongók körülbelül három éve ismerik - természetesen az anime-nek köszönhetően. Vajon mi foghatta meg őket és több száz külföldi társaikat? És mi taszíthat másokat ebben a mangában? 
A siker mindenképpen köszönhető az éjszaka urainak, a vámpíroknak, főleg a mostani időkben. Hino a vámpír témát  tökéletesen keresztezte a szintén népszerű iskolai élet témájával. Ezt még fűszerezte szerelemmel, intrikával, vérszomjas ellenségekkel és némi humorral, amit egy különösen elbűvölő shoujo rajzstílusban tárt elénk. Így született meg a Vámpír lovag és válhatott olyan sok lány és fiú kedvencévé.
Az alaptörténetet elnézve az Anne Rice könyveken edződött vámpírrajongók tarthatnak ettől a mangától, de erre semmi szükség. Azt el kell ismernem, hogy 25-26 éves kor fölött nem sok meglepőt tud mutatni a történet, de azért magasabb szinten áll, mint a Twilight-saga vagy a Vámpír naplók könyv változata. De csak szép sorjában. Először a rajzstílusról.

Hino japán lévén nem fél vért és éles szemfogakat, éhségtől eltorzult pofákat és izgalmas csatákat rajzolni. Stílusában érdekes, hogy némely képei erotikusak anélkül is, hogy akár cicik vagy felső testek villannának elő. Ehhez elég két egymáshoz közeli arc, esetleg nyakszívás. Még érdekes, hogy a komoly formák mellett kényelmesen elférnek a kerek pofikájú chibik is.


A külső csomagoláson (rajz) kívül a történet is megnyerheti az olvasókat. Az előzőekben már leírtam, hogy a manga népszerű műfajok összességéből épül fel, de ezek közül kiemelném fantasy mivoltát. Hino egy érdekes vámpír világot tár elénk. Mint a középkorban és még az újkorban is a vámpír világ lépcsőzetes, osztályokra épül fel. Öt vámpír csoportot különböztetünk meg. A bizonyos piramis csúcsán a tiszta vérűek állnak, akiknek apjuk és anyjuk vámpír (nem számít a vérfertőzés sem), ő nekik mindenki köteles engedelmeskedni. A következő rétegen a nemesek állnak, akiknek a vére már nem annyira tiszta, de büszkén gondolnak az évszázadokra visszanyúló vérvonalukra. Utánuk következnek a normális vámpírok, akikről a történet során még nem sok minden derült ki. Alattuk helyezkednek el a D típusú vámpírok (értelemszerűen az előzőek A, B, C), akik egykor emberek voltak, de egy nemes vámpír átváltoztatta őket,. A vámpíroknak új életükben gazdájukat kell szolgálni. Azonban ez a csoport nagy veszélyben van: ha erőt vesz rajtuk a vérszomj ,könnyen elszabadulhatnak és E szinte süllyedhetnek. És akkor rá is térek az utolsókra. Igazából ők már nem is a társadalom része, nevezhetjük törvényen kívülieknek is. Ők jelentenek igazi veszélyt az emberek társadalmára, hiszen már semmi sem képes megfékezni éhségüket, csak a halál. 


A fantasyn túllépve még kitérnék egy kicsit a szereplőkre. Yuki, Zero, Kaname, Idol-san, Rima és a többiek "külső csomagolása" azonnal meghódíthatja az olvasók szívét. A vámpírok egyik fő tulajdonságához tartozik az, hogy gyönyörűek, ezért Hino igyekezett bishouneneket és bishojókat rajzolni, hogy eladhatóbb legyen. Persze a sikerhez ez nem elég, a jól kinéző szereplőknek személyiségre is szükség van, amit a mangaka többé-kevésbé jól összehozott is. Zero a rideg, megközelíthetetlen fiú, aki problémáival inkább maga küzd meg, minthogy azt másokkal megossza. Családi tragédiája után képtelen bárkiben is megbízni, inkább magányba űzi magát. Ott van a tiszta vérű Kaname, aki első ránézésre kedves, törődik másokkal, azonban a háttérben kilátszik szemfoga fehérje, saját (vagyis Yuki) érdekében vívja szabályok nélküli sakkjátszmáját.
A mellékszereplők is színes egyéniségek. Aido, azaz Idol-san, a nappalis lányok kedvence és a sorozat hangulatembere is egyben: egyik percben bohóckodik és szerencsétlenkedik, a másikban rideg és a saját feje után megy. Női vonalon megemlítendő a gyönyörűséges Ruka, aki egész kislány kora óta szerelmes Kaname-be, ezért is képes belemenni a tiszta vérű játszmáiba. Még megemlíteném Aido és Ruka támaszát, Caint, azaz Wild-ot. Azt mondhatnánk, hogy ő a leglojálisabb Kaname-hez, annak ellenére, hogy (Aido-nak köszönhetően) mennyiszer bajba kerül.
Az eddigi 10 kötet során alaposan feltárul az olvasók előtt a szereplők bonyolult kapcsolatrendszere és sötét múltjuk. Kevés itt a semleges vagy utálni való karakter.
Yukit pedig szándékosan hagytam a végére, részben azért, hogy elkezdjem a negatív dolgok felsorolását. Igaz, ő a főhősünk, de őt érzem a legkidolgozatlanabbnak. Életvidám, felelősségteljes lány, aki imádja nevelőapját és mostohatestvérét, Zerót, akikért képes feláldozni magát. És itt a gond. Zeroért állandóan feláldozza magát. Az elején egyszer izgalmas volt, oké. Na de állandóan? Az ember agyára megy, komolyan.

A szereplők után még a történethez ugranék vissza egy kicsit. Bevallom, a 10. kötetig olvastam csak (bár úgy tudom, hogy csak annyi is van), a LaLa magazinban megjelent további fejezeteket nem. Miért is? Úgy éreztem, hogy leapadt a történet. Yuki visszanyerte az emlékeit, Zeróék megküzdöttek a gonosszal, azután már csak egy helyben toporgásról lehetett olvasni, az extra fejezetek vidítottak fel egy kicsit. Most ott tartok, hogy tovább olvassam-e vagy sem (de lehet, hogy tovább fogom), de hogy negatív tendencia mutatkozik a történetben, az biztos. Remélem, a későbbiekben összeszedi magát a sztori.
Mert amúgy ez egy izgalmas, könnyű, esti olvasmány szemet gyönyörködtető rajzokkal és jó kis karakterekkel, mindhárom nyelven élvezhető, amin eddig olvastam. Akinek felkeltettem az érdeklődését, remélem, hogy az Animekarácsony alkalmával vagy később megveszi az 1. kötetet magyarul és megismeri a Vámpír lovagot. Én egy 8/10-et adok 1.-től a 10.-ig kötetig.

Follow Us @soratemplates