2018. május 1., kedd

Rendben van, de mégsem - Altered Carbon

május 01, 2018 0 Comments

2002-ben robbant be Richard K. Morgan a sci-fi világába legelső regényével, a Valós halállal. Különleges cyberpunk és hard-boiled krimi hibride nevet szerzett neki, továbbá teljes állású íróvá válhatott, hisz olyan jól hozott a könyv (olyan cirka 1,000,000 dollárt). Morgan ezután is jelentkezett regényekkel (ott van például a Hősöknek való vidék trilógia), de a közönség (aka. az egyszeri kultúrafogyasztók) 2018-ig nem fedezte fel Morgant. Aztán a Netflixen debütált az egyik legköltségesebb sorozatuk, az Altered Carbon, vagyis a Valós halál adaptációja.

Tartalom:
"2384-ben az emberek tudata digitalizálva tárolódik, aminek hála ha a test meg is hal, a tudat átültethető egy új testbe. Takeshi Kovacs elit csillagközi harcos már 500 éve bebörtönözve tengődik, amikor letöltik, hogy megoldjon egy gyilkossági ügyet, cserébe pedig új életet kezdhet."
Forrás: Snitt


Bevallom, az eredeti művet nem olvastam, viszont az Altered Carbonról érkező első anyagok, majd a trailer meggyőzött, hogy nekem ezzel mégis próbát kell tennem. A teljes élmény felemás lett végül, de megbánásról nem beszélhetek.

A sorozat egy érdekes narratívával meséli el az eseményeket: van egy alap ügy (ki ölte meg Bancroftot?), ami valamilyen szinten előttünk marad, de bejön mellé több mellékküldetés (pl. Lizzie, majd egy titokzatos körülmények között elhunyt nő). Ezek először mintha csak arra szolgálnának, hogy kitöltsék az évadot, de az utolsó részekben kiderül, szó sincs erről. Itt minden a végkifejletnek van alárendelve, nagyon okosan (a Geekz Facebook csoportjából pedig megtudtam, hogy ezt Open World dramaturgiának hívják). Az ügyek mellett a sorozat még elmerül a szereplőkben is, de leginkább az ügyeletes antihősre, Takeshi Kovács karakterére fókuszál. Mindezt megkoronázva megkapjuk az egyik leglátványosabb cyberpunk valóságot, egy olyat, ami a legújabb Szárnyas fejvadásszal vetekszik. Ezek mind ígéretes dolgok egy történetnél (számomra mindenképp), de valamiért mégsem áll össze egy érző, működő sorozattá. Tudjátok, egy olyanná, amiért szívvel-lélekkel lehet lelkesedni.


Az első részekben még megvolt valami, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Kovács eléggé megfogott (részben hozzájárul Joel Kinnaman is), akiben ott a hard-boiled krimik cinikus nyomozója. Természetesen később kiderül, SPOILER? hogy vannak érzései és egész emberi. Ez nekem kicsit elvitte a giccs fele a sorozatot, de logikus lépésnek is tartom, hisz így érthetőbbé válik, miért lett Kovács az, aki. A főhős mellett még érdekesnek találtam a főkonfliktust (Bancroft előző testét ismeretlen elkövető ölte meg), aminél végig erősen jelen van az áldozat is, mint kvázi szemtanú. Azonban a hasonlóan érdekes mellékszálak behozatalával valahogy a gyilkossági ügy érdektelenné vált, és őszintén a "Man With My Face" epizódig (ez a hatodik) eszembe se jutottak Bancrofték - ami egy 10 részes sorozatnál kicsit rossz arány. És itt fogalmaznám meg a legnagyobb problémámat az Altered Carbonnal: Annyira figyelnek a néző figyelmének eltereléséről, hogy végül a történet pontos kimérésében és kidolgozásában valahol elveszik az egész varázsa. Az a varázs, ami beránt és megtart.
10 epizód után azt érzem, hogy a sorozat kicsit olyan, mint a látványvilág és társadalom, amit a cselekmény köré kreáltak: szép, mutatós, keresed az állad utána, látod, milyen zseniálisan megcsinálták, de aztán emögött nincs semmi, ami megadná az egésznek az emberségét. Hasonlatomban emberség alatt pedig a már hiányolt varázst értsük. Nincs, ami érzelmileg kössön az egész univerzumához.


Félreértések elkerülése végett, jó sorozatnak tartom az Altered Carbont, még a könyv iránt is felkeltette az érdeklődésemet. Szerettem a karaktereket, főleg Kovácsot és Ortegát, tetszett a cyberpunk világ is a maga multikulti jelleggével, és bár nem tértem ki rá bővebben, de jó pár merengeni való kérdést is feltesz a sorozat. Így összességében 7/10 nálam az Altered Carbon - akár év sci-fije, akár nem. Megnézni meg lehet, és biztos vagyok benne, hogy másoknak bőven tetszeni fog. 

2018. április 13., péntek

Könyvfesztivál 2018: ahol a pénztárca kiürül, de a hátizsák megtelik

április 13, 2018 0 Comments

Sziasztok!

Április 19 és 22 között kerül megrendezésre a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris Parkban. Egyetemista korom óta rendszeresen járok az eseményre, bár legelőször csak azt hiszem 2014-ben sikerült eljutnom ide (előtte mindig valami zh-ra vagy vizsgára készültem). Azóta viszont mindig jelen vagyok, akár 2 napot is. Egy alkalommal dolgoztam is kint (szórólapoztam), máskor csak nézelődtem, dobozokat túrtam. Idén még nem sikerült teljesen ráhangolódnom az eseményre, főleg, hogy most más oldalról közelítettem az egészhez. Egyrészt táblázatokat írtam, válogattam a kiadók megjelenései közül - ennek eredményét részben az áprilisi Raptárban láthatjátok, később pedig a májusi könyvrovatban -, és recenziós példányokat intéztem, meg két könyvet szerkesztettem. Szóval most pont az egész esemény fárasztó oldalára kerültem, ami jó is volt, szép is volt, de kicsit örülök, hogy vége. Viszont most végre jöhet a kellemesebb, várakozós rész!

A roboraptoros készülődés miatt főleg a fantasztikus irodalomból szemléztem könyveket és programokat, de ezen kívül is akadnak várós dolgok.

Nem teljes a listám, de úgy saccolom, hogy olyan 20-30 darabnyi fantasztikus könyv jön a Könyvfesztiválra. Én ezek közül legjobban Ken Liu - aki nagyon érzékenyen tud írni mindenféle témában! - novelláskötetét, A papírseregletet várom és Nagy Ádám Nevelj jedit! kötetét, ami fantasztikus történeteken keresztül vezeti be olvasóját pedagógiába és az oktatás problémáiba. Rajtuk kívül még sokat szemeztem Neal Stephenson és Nicole Galland könyvével, A D. O. D. O. felemelkedése és bukása című féltéglával, Victoria Schwab Viszályával (külföldi olvasók ódákat zengenek róla). Továbbá nagyon örülök, hogy itthon is megjelenik két sikeres kisregény, a Kritikus rendszerhiba és a Minden szív kaput nyit. És ha már végigmentem egy kiadó kinálatán (igen, a Fumaxén), nem hagyhatom ki a sorból az új Sarah Andersen-képregényt, a Macskapásztort.

Más kiadóktól csemegézve, kíváncsi vagyok Tal M. Klein könyvére, a Portálra, és remélem, sokan fogják szeretni Jasper Fforde Monokróm (angolul Shades of Grey) abszurd fantasy disztópiáját (igen, ilyen bekategorizálhatatlan regény), aminek a munkálataiban volt szerencsém részt venni. Ezen kívül nagyon örülök, hogy itthon is megjelenik Naomi Alderman regénye, a Hatalom, A medve és a csalogánynak, a Beren és Lúthiennek és örömmámor a Lock Lamore sorozat újraindítása és folytatása a Delta Visionnél (ott amúgy van még egy könyv, amire remélem, szintén most jön). És ki ne hagyjam a sorból Rivers Solomon Kegyetlen szellemekét!. Szépirodalmi vizekre evezve, nagyon kíváncsi vagyok Szabó T. Anna első regényére, a Határra; akkor nemrég fedeztem fel, de jön egy Edna O'Brian könyv, a Kis piros székek. Ednát érdemes amúgy olvasni, nagyon egyedi stílusban ír az emberek mindennapjairól és közösségéről. Végül még megemlíteném a Twister Media egyik új kiadványát, az Osztályképet, ami LMBTQ témával foglalkozik, és nem titkolom, nagyon örülök, hogy itthon is írnak a témában.

A tavalyi Könyvfesztivál egyik programjához, a Fantasztikus világ könyvbemutatójához készült stílusos plakát
A Könyvfesztivál számomra nemcsak a könyvvásárlásból, hanem kicsit a művelődésből is áll. Voltam az elmúlt évek során voltam Gideon Grief beszélgetésen, megtudtam egyestmást Albert Camus Közöny/Idegen fordításáról, képbe kerültem a kortárs sci-fi és fantasy irodalommal kapcsolatban, és álltam sorban, hogy legyen egy dedikált Witcher könyvem. Idén is akad pár érdekes program, de most úgy érzem, a többsége vagy a megszokott (pl. a kiadói beszélgetés), vagy engem annyira nem érint. Azért pár érdekes beszélgetést összeszedtem.

2018-ban szeretném meglátogatni a Twister Blogger Workshopját, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok, hogy tudnak-e olyat mondani, mi blogger körökben még nem hangzott el. Érdekel még a már említett Osztálykép bemutatója, mert azt sugallja számomra az esemény leírás, hogy nem csak maga a könyv kerül bemutatásra, hanem annak témája (LMBTQ irodalom az iskolában) is kap egy kis körbejárást. Bérelt helyet túrok magamnak (avagy gyorsan leülök a teremben) A képzelet akadémiája könyvbemutatón, ahol a Nevelj jedit! szerzői sorakoznak fel, és Szabó T. Anna könyvbemutatóját se hagyhatom ki, ha már érdekel a könyv. Ezenkívül plusz fontos program nekem Nádasdy Ádám beszélgetése, ahol új Shakespeare-fordításairól lesz szó. Remélem, lesz olyan színvonalas, mint valamelyik évben (talán tavaly volt?) a Dante pokla fordításról szóló. Könyvbemutatók közül még A méhek történetére szeretnék elnézni, ahol a könyv szerzője, Maja Lunde és Dragomán György fognak beszélgetni.

A tavalyi zsákmány
Ezeken kívül még egy-egy dedikálásra (pl. Holden Rose, Magvető kiadó, Tal M. Klein, Gaura-Goldenlane-Westa) nézek el, a Macskapásztorkodáson is részt veszek, meg még esetleg Pierce Brown beszélgetésre is megyek (hogy tudjam, miért szeretik), és egy három éves hagyományt követve az Agave-Gabo-Fumax kiadói beszélgetésére is beülök.

Ezek a tervek (valami még rémlik a könyvtáros részről, de nem emlékszem). De a legfontosabb az lesz számomra, hogy olyan ismerősökkel fogok több napot eltölteni, akikkel munka vagy más miatt ritkán futok össze, itt viszont bőven velük lóghatok. Pénzköltés és móka vár rám, az biztos!

2018. április 2., hétfő

A bloghoz való viszonyom

április 02, 2018 0 Comments
Sziasztok!

Néha a blogomhoz is eljutok, és akkor publikálok is rajta valamit. Elég ritkán, de megesik. És kicsit ezzel kapcsolatban szeretnék nyekeregni pár - sok - sor erejéig.

Az Antigané blogomat 2010 szeptemberében kezdtem el - idén lesz 8 éves, ami nos, egy elég szép szám egy blog életében. Viszont különösen sosem ünnepeltem a szülinapjait, sőt, különösebben a blogot sem promóztam. Mikor elkezdtem csinálni az egészet inkább tekintettem egy olyan helynek, ahol kiírhatom magamból mindenféle művekkel kapcsolatos gondolataimat, mint egy olyan platformnak, amivel megmutathatom, ki vagyok, és begyűjthetem az elismeréseket. Sosem volt ez a cél, kivéve az utóbbi három évet (erről később). Igazából mindig félénk és visszahúzódó voltam a bloggal kapcsolatban. Mert milyen neve van (Antigané: nem vállalható marketingileg, de cáfoljatok meg), mennyire nem egységes (minden hülyeségről írok), nem mutatom meg, ki vagyok (kezdeti rossz tapasztalatok), és nem írok rendszeresen (mert másik két helyre írok valamiért). Ennek ellenére voltak olvasók, néha kommentek is. Mindennek örültem is.

Az elmúlt három év miatt bizony arra is gondoltam, hogy bezárom az oldalt. Három évvel ezelőtt jelentkeztem Galaktika gyakornoknak, és ez idő alatt végül sff könyves blogger lettem náluk. Igen, vannak lányok is, akik ezzel foglalkoznak itthon. Emiatt kaptam hideget-meleget (hosszú elbeszélni, miért), de visszatekintve úgy érzem, mégis több ennek a címnek a pozitív hatása. Megtanultam tudatosabban témát választani, tervezetet csinálni (bár ez pont nem látszik az utóbbi időben elkövetett termelésemen), eltalálni egy bizonyos közönség ízlését, de leginkább sokat fejlődtem írásban és rengeteg tudást szedtem magamra a zsánerirodalomtól kezdve a magyar könyvpiac működéséig. Talán valahol ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetem azt is, hogy érdemesnek tartottak a Roboraptor szerkesztői arra, hogy csapatuk tagjává váljak, és ott erősítsem a könyves csapatot. Ezek után úgy éreztem, az Antigané nem adhat annyit, mint korábban, hisz mind a Galaktikán, mind pedig a Roboraptoron olya dolgokat tudtam valóra váltani, amiket itt nem. Elismerés vagy épp építőkritika, érdekes kommentek (meg persze libsiző és gendernácizós bőven), eddig kivitelezhetetlennek hitt ötletek megvalósítása (pl. interjú Dragomán Györggyel, női képregényesek, jelenleg pedig egy fontos beszélgetés van tervezés alatt), és még sorolhatnám. Röviden olyan dolgok valósultak meg a blogomon kívül, amelyekről sosem álmodtam 8 évvel ezelőtt, amikor egyfajta gondolat-szemetesládaként elindítottam. A külsős sikerek miatt elkezdtem a promózást is, de úgy érzem, a jelenlegi blogger világban (ami 8 évvel ezelőtt kb. elképzelhetetlen volt, mert mindenki kicsinek érezte magát) egy vákuumban vagyok, nem nagyon rúghatok labdába, hiába vagyok több éve online. Logikus lépés lett volna a bezárás, a roló lehúzása, a konyec.

Aztán végül mégis inkább átalakítottam a blog kinézetet egy kicsit magazinosra, nem pedig bezártam. Mert még mindig gondolataim megbízható és szerethető szemetesládája ez, egy oldal, amin többé-kevésbé igyekszek nem mainstream dolgokat is ajánlani a mainstreamek mellett, és végül pedg olyan tervek megvalósításának helye, amelyek nem férnek bele egy szabályozottabb portál havi rovattervébe, de egy személyes blogon viszont teljesen rendben van (mint a vidéki geek posztom). Az átalakulás még közel sincs készen. Szeretnék itt is egy 100%-osan vállalható rovattervet csinálni hónapról hónapra, és aszerint hozni posztokat. Erre még alszok pár napot, de az irány már megvan.

Nincs itt utólagos áprilisi tréfa, csak az egymást váltó kétségeim és pozitivitásom - ez viszont örök. De úgy tűnik, még az Antigané is masszívan fog állni egy ideig. Talán a 10. évet is megéri. Szép teljesítmény lenne.

Follow Us @soratemplates