Páncélba zárt szellem
Chibi Zsó
augusztus 24, 2016
0 Comments
Egy nagy klasszikust törlesztettem a megnézendő animék listámról, a Ghost in the Shellt. Előzetes elvárásaim nem voltak a történettel kapcsolatban, csak annyi, hogy cyberpunkos legyen a környezet (ezt meg is kaptam). Lássuk, mi volt ezentúl.
Tartalom:
"A nem is olyan távoli jövőben az egyesült hálózatok a csillagokig nyúlnak. Elektronok cikáznak keresztül-kasul a világegyetemben. A fejlett technika azonban nem törölte el végleg a nemzetek közötti különbségeket. Mamoru Oshii, a különleges filmjeiről ismert japán rendező animációs kultuszfilmjében a komputer-világegyetem nem ismert tartományaiba kalauzolja el a műfaj szellemi kalandokra éhes rajongóit."Forrás: Port
Őszintén, nagyon régóta kerestem valami komoly hangvételű anime-t, ugyanis az utóbbi időben nagyon sokszor kellett csalódnom egy-egy felkapott címben (pl. K-On, K-project, Eden of the East). A Ghost in the Shellben (az 1995-ös filmről van szó, amit Mamoru Oshii rendezett) szerencsére sokkal többet kaptam, mint amit remélhettem. Magát a történetet le lehet arra egyszerüsíteni, hogy üldöznek egy bűnözőt, de nem is ez adja az anime lényegét, hanem az, hogyan van megcsinálva. Először is az előbb leírt egyszerűnek nevezhető történet talán a 20. perc körül bontakozik ki teljesen, és ez nem válik a mű hátrányává, sőt. Szerintem ez a történetmesélési mód feszültséggel tölti meg az animét, továbbá megdolgoztatja a nézőt, már itt gondolkodtatása kényszeríti jóval a filozófikusabb mondanivaló kifejtése előtt. Továbbá rengeteg jó kis sci-fis ötletet dob be (pl. a világ, ahol az emberek gépi részeket rakatnak be maguknak, a hálóra való csatlakozás lehetősége embereknek, a MI bűnöző), melyek csak még jobban feldobják az egészet. És ami az előbb emlegetett filozófiát illeti. A gyakorlott SF rajongók már ismerik az ember-robot problémát, azaz azt a kérdés, hogy mitől is ember egy ember? Példának ott van Philip K. Dick nem hiába elismert és dicsért regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, de annak filmadaptációja, a Szárnyas fejvadász is talán jó ide (szerintem látványvilágban sok a közös a Blade Runner és a GITS között). Komolyabban nem szeretnék belemenni a kérdésbe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a történetelbeszéléshez hasonlóan jelenik meg a filózifa is az animében: az állítások csak egy-egy mondatban hangzanak el, de olyan erejük van, hogy egy-két percre sokkolják a nézőt, a későbbi gondolatok pedig akár napokig nem hagynak nyugodni. Ritka a gondolatilag ennyire erős történet.
A bejegyzés további részében kicsit a szereplőkről meg egyéb esztétikai dolgokról írnék.
A közelgő GIST remake kapcsán szóba került Kusanagi tábornok: a vita tárgya ugye az, hogy miért Scarlett Johansson fogja az emblamatikus főhősnőt alakítani egy hasonlóan tehetséges japán színésznő helyett? Most nem célom belemenni ebbe a kérdésbe, csupán azért hoztam fel, hogy érzékeltessem, mennyire is fontos Kusanagi a GIST világában - még egy hatalmas vita is kerekedhet körülötte. És tény, a '95-ös filmet is masszívan uralja a hölgy jelenléte: hozzá köthetőek a legjobban felvázolt plánok, a belőle áradó erő és határozottság teszi a történet igazi hősévé, továbbá szerintem egyfajta szexszimbólumként is funkcionál. Ha bele akarunk menni egy kis feminista/gender vonalba, akkor Kusanagi egyszerre testesíti meg a két nemnek tulajdonított fizikai jegyeket (erő, szépség, határozottság, törékenység). A mindig mellette álló Bateau pedig tökéletes társa: más női akcióhősök társával ellentétben Bateau nem lesz férfiként háttérbe szorult valaki (habár a tábornöknő sokszor dománsabb nála, de ez inkább viccesen jelenik meg, mint például a film elején az autós üldözésnél), kevésbé, a hagyományos elképzelések szerint férfi, és egy rendes társhoz hűen kihúzza a főszereplőt a bajból. Azonban ezen kívül többet nem éreztem a két főhősből, a mellékszereplőkből pedig még ennyit sem. Igaz, egy másfél órás történet kevés a mély karakterek felépítésére, de talán kicsivel több minden átjöhetett volna. Remélem, az animesorozatban ez kicsit máshogy alakult.
Végül pár szó a látványról és a zenéről. Az utóbbi hibátlan, teljesen illeszkedik a cyberpunkos világhoz. Tetszik, ahogy részben épít a népi zenei hagyományokból (konkrétan a bolgárból) és a modernebb, néhol gépies hangzásból. A látványról pedig laikusan annyit, hogy nagyon megmutatkozott a GIST-ben, hogy micsoda előnyei vannak az animációnak a filmmel szemben, például olyan helyzetekről alkothatják meg a készítők az általuk elképzelt szituációkat, melyek a kamera számára fizikai képtelenség (még). Ez az anime hemzseg az ilyen látványos, néhol sötét és véres plánoktól és jelenetektől, esztétikai szempontból hibátlanok. A stíluson érezni a 90-es évek lenyomatát, de az összképet nem rontja el.
Összességében, a 95'-ös Ghost in the Shell film nem hiába lépett anno kultstátuszba. Mind technikailag, mind mondanivaló szempontjából rendben van. Igényeltem volna egy mélyebb karakterizálást és kicsit bonyolultabb történetet, de talán a folytatásokban ezt is megkaphatom. Mindenesetre jól esett végre egy komoly animét látni: 8/10.
