2016. október 11., kedd

Fanni hagyományai

by Chibi Zsó on október 11, 2016

Érdekes, nekem kötelezőként kimaradt a Fanni hagyományai és nem saját mulasztás miatt, hanem nem adták fel. Aztán a magyar szakot is kikerültem, így teljesen lemaradtam Fanniról. Viszont élénken emlékeztem róla irodalom óráról és azért, mert magyartanárom említette a könyvet. Azt mondta róla, hogy Fanni csak így van, sír a leveleiben, de nem csinál semmit. Gimisként nem értettem, hogy akkor egyáltalán mitől lehet érdekes ez a könyv, miért része a magyar irodalmi kánonnak? Molyos pályafutásom alatt ez a gondolat pedig csak erősödött bennem. Így választottam be Fannit a Je suis snob kihívás 8. pontjához: egy könyv, ami „az alapműveltség része”*, és így ránézésre nagyon nem érted, hogy hogyan kerülhetett oda.

Tartalom:

"Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életről kell lemondania. Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott , levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt. Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak. De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk a hozományuk. Egyetlen lehetőségük az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság…"

Forrás: Moly

Ezúttal kiderült, hogy alaptalan volt az előítéletem, de mindenképpen a megfelelő korban olvastam, egyetemi tanulmányaim után. Van egy Irodalmi nőalakok című órám, amire önszorgalomból bejárok, kicsit a hatása alatt vagyok még, így akaratlanul is ilyen szemszögből olvastam a Fannit. A levelein keresztül nagy vonalakban kapunk egy korrajzot, amiben láthatjuk, milyen korlátok közé is szorul Fanni (hogy utaljak az óra nevére). Emellett sokszor üdítően lázadóak a főhősnő szavai. Sajnos nincs olyan átfogó tudásom magyar irodalomból, de megkockáztatom, hogy a Fanni hagyományai az első olyan regények között van, ami ilyen nyíltan ki mert olyan dolgokat mondani, amiket talán még a mai nap sem illik (pl. szülők kritizálása, a negatív érzelmek felvállalása stb.). Nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, hisz végülis ez egy szentimentalista regény. Mellesleg, ezért mínusz egy csillag Molyon, itt pedig 7-8 közötti pontszám: annak ellenére, hogy szeretek emberi érzelmekről olvasni és ezekben tocsogni, a szentimentalizmus, mint irodalomi irányzat [?] sosem fogott meg. Nem valami szubjektív megközelítés, de a sok sírás és önsajnálat egy idő után nevetségesnek hatott. De szerencsére nem csak ezen van a hangsúly. Sok kritika éri, például, a társadalomat, Fannitól megkapja a magáét érzéketlenségéért. Ezzel szemben a főhősnő vállalja érzéseit (mondjuk ez nem számít forradalminak a regényben, a nőket általában érzelmesnek szokták ábrázolni, 18. században még inkább) és a közösség nemtetszése ellenére is barátkozik a lecsúszott özvegy bárónővel és osztozik fájdalmában, később pedig szerelmesnek mer lenni, nem anyagi érdekből néz magának párt a bálokon.

Mellesleg, ez a lázadás tetszett meg Fanniban. Ahogy írtam, megvannak a maga korlátjai (pl. apja nem engedi együtt lenni Józsival, Fanni pedig „csak” nőként mit is tehetne ez ellen, hisz ebben a korban még az apja uralkodik felette), amiken, ha úgymond tökösebb lenne (azaz vállalná a közösség kirekesztését), át is tudna lépni. De a korlátjai között mozogva is képes lázadni, mégha csak papíron is teszi azt. Mindenesetre, nagyon tetszett ez Fanniban.

Sok minden nem történik a Fanni hagyományaiban, saját korának korlátjai között mozog Fanni és nagyon archaikus a nyelvezete (szerintem érdemes lenne megfontolni a szöveg modernizálását, ha még szeretnék tanítani iskolásoknak ezt), de mindezek ellenére is tetszett, kifejezetten pozitív csalódás. Akit érdekelne egy rövid regény egy a saját korában érdekes főhősnővel, annak ajánlom a Fannit, egyszer érdemes elolvasni: egy erős 7/10.

*Szerintem a magyar műveltségnek mindenképpen része.