Antigané

Június 13-án vette kezdetét Budapesten a Duna korzón és az ország több vidéki pontján a 90. Ünnepi Könyvhét. Ilyenkor jelennek meg a legizgalmasabb magyar könyvek, és jópár érdekes külföldi szerzős megjelenéssel is készülnek a hazai kiadók. Ezekből szedtem most össze egy csokornyi valót.

Neil Gaiman: Abszolút Sandman (Fumax)

Tavaly ilyenkor a Death megjelenésekor csak remélhettük, hogy újra olvasható lesz magyarul Neil Gaiman legendás képregénye, a Sandman. Az álom valóra válik, ráadásul nem is akármilyen kivitelezésben: a 5 kötetes The Absolute Sandman sor alapján készül a magyar kiadás a Fumax kiadó jóvoltából. Így a legelső, 600 oldalas kötet az első 18. Sandman fejezetet tartalmazza. Akik nem ismernék a képregényt: A 90-es évek egyik legnagyobb képregényjelensége, a modern mítoszok és a dark fantasy összefonódása, melyben rendre tűnnek fel híres történelmi személyek, irodalmi alakok és legendás lények. Ebben a világban mozog az álmot hozó időn túli lény, Sandman, akivel mindig történik valami rendkívüli.

A magyar kortárs írók közül kevesen tudják úgy megragadni a magyar kisember életét, mint Tóth Krisztina. Legújabb novelláskötete, a Fehér farkas sem vállalkozik többre, mint a korábbi Tóth-kötetek. A szerző szövegei mindig erőteljesek, letaglózóak, pont azért, mert az ismerős, hétköznapi dolgok mélyére megy, és valami olyat mutat meg belőlük, amiről nem is sejtettük, hogy ott van. Ezt az élményt várom az új gyűjteménytől, sem többet, sem kevesebbet. A fülszöveg ígérete szerint azonban egyes témák nagyobb hangsúlyt kapnak a kötetben: „A hatalmi elnyomás törésvonalai, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmái, az erőszak állomásai."

Ez az ajánló eredetileg az Ekultúrán jelent meg.

Peer Krisztián: Nem ​a sajátod (Jelenkor)

Peert a tavaly megjelent 42 című kötetével ismertem meg, ami az öregedés és halál témáján túl kivágható oldalaival jelentett maradandó élményt. Nem volt kérdés, hogy a Nem a sajátod kötetét is be kell szereznem. Az új füzetecske fülszövege „gyászmunka új szerelemben” verscímet jelöli meg mottóként, amiből arra következtetek, a lírai én régi szerelmekkel vethet számot, viszont egy-két verset olvasva a kötet elejéről azt is érzem, hogy a 42 témái itt sem maradnak ki.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt (Magvető)

Nádasdy írásait nagyon szeretem, és nem csak azért, mert még volt lehetőségeim nála órákat hallgatni. A Magvető Időmérték sorozatában megjelenő Jól láthatóan lógok itt-től nagyjából azt várom, amit eddig is éreztem Nádasdy verseinél: olyan hangvételű költemények, „ahogy a barátainkkal beszélgetünk: amikor váratlanul elmondanak valami bizalmasat, és mi tudjuk, hogy most a legtöbb, amit tehetünk, ha meghallgatjuk őket” - a fülszöveget idézve.

Rusvai Mónika: Tündöklő (Gabo SFF)

Rusvai nevével először Az év legjobb magyar science fiction és fantasynovellái kötetben találkoztam, és magyar népmesei toposzokat kifordító novellája az egyik legjobb írás volt. Egy novella alapján pedig igen, képes leszek arra, hogy megvegyem a Könyvhétre megjelenő könyvét, a Tündöklőt. A regény cselekménye egy ősi birodalmat elpusztítő Sárkány és egy Erthol nevű fiatal lovászfiú körül bonyolódik. Utóbbi nem ismeri a múltját, csak némi féligazság és átok maradt fenn az általa ismert, Sárkány előtti világról.

Nnedi Okorafor: A halálmegvető (Agave Könyvek)

A halálmegvető az a sci-fi regény, amivel Nnedi Okorafor először robbant be a sci-fis irodalmi közegbe 2011-ben, amikor Word Fantasy-díjat kapott. A jövőben pedig várható egy HBO adaptáció is a regényből, amit George R. R. Martin is felügyel. Maga a regény egy jövőbeli Afrikában játszódik, ahol gyakoriak a faluk közötti háborúk és népírtások. Egy háborúban megerőszakolt asszony egy ewut, vagyis erőszakban fogant gyermeket hoz világra, akit Onyesonwu-nak, vagyis halálmegvetőnek nevez. Onyesonwu-t környezete nem szereti, kiveti magából, aminek hatására a lány csak még erőszakosabb és mérgesebb lesz. Azonban Onyesonwu nem csak ettől különleges: az idő elteltével különleges varázserőt fedez fel magában. Erejével látogatást tesz a szellemek birodalmában, ahol figyelmeztetik, egy nagyhatalmú varázsló akar az életére törni.

Simon Stålenhag: Elektromos állam (Agave Könyvek)

A svéd Stålenhag könyve a koncepciójával vett meg: kép és szöveg, ami nem képregény. A digitális a lent is látható képekkel beszéli el egy tinédzser fiú történetét, aki sárga játékrobotjával szökött el. Útjukat a fogyasztói társadalom romjai és harci drónok rozsdás maradványai övezik. Nem egy reménytkeltő utazás.

Christine Leunens: Cellába zárva (Athenaneum kiadó)

A könyvre Benedek hívta fel a figyelmemet azzal, hogy ez alapján forgatja Taika Waiti rendező az új filmjét, amiben ő maga fogja Hitlert alakítani. A Cellába zárva egy bizarr szerelmi történetet ígér: Johannes buzgó náci, a Hitlerjugend elkötelezett tagja. Azonban a háborúban súlyosan megsérül, és otthon kell lennie. Az otthoni élet is rejt számára meglepetéseket: szülei egy Elsa nevű zsidólányt bújtatnak padlásukon. Johannes számára nagy tragédia, hogy képtelen a lánynak ártani – ugyansi beleszeret.

Nemes Orsolya: Generációs mítoszok (HVG Könyvek)

"Miért ​érdemes a generációkat nem a múlt, hanem a jövő alapján definiálni? Mit tehetnek az egyes nemzedékek, hogy fenntartható világban éljünk? Miként alakítja át a mesterséges intelligencia az életünket és a jövőnket?" – ezeket az égető kérdéseket teszi fel Nemes Orsolya ismeretterjesztő munkájában. A Generációs mítoszokban azt vizsgálja, hogy a minket most érintő jelenségek, mint a klímaváltozás, a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek és a mesterséges intelligencia – milyen hatással lesz generációnkra.

Forrás: Népszava

Kalapos Éva Veronika: F mint (Athenaneum kiadó)

A szerzővel először egy Margaret Atwoodról szóló beszélgetésen találkoztam mint előadóval, és Atwooddal kapcsolatos gondolatai és megfigyelései megfogtak. Most meglepett, hogy könyveket ad ki, de elég érdekes az új, felnőtteknek szánt történet tartaloma, hogy felvegyem a szerezendők listára. A harmincas éveiben járó Fema eladó, aki otthon ápolja beteg édesanyját, miközben próbálja házasságát is megmenteni. Egy napon nyomába eredik a Fotós néven ismert alak, aki telefonjával fotózza az embereket.

Cserháti Éva: A Sellő titka (Prae)

Évával egy feminista workshop keretében találkoztam, és úgy éreztem, sokat adott hozzá ismereteimhez fordítás és feminizmus téren. Aztán kiderült számomra is, hogy Éva krimivel is foglalkozik, sőt alkot is a műfajban. A Könyvhéten érkezik krimisorozatának első kötete, A Sellő titka. A történet apropóját egy gyilkosság adja: 2015. júliusában Budapest belvárosában megölnek egy közgazdászt. Az ügyben Telki-Nagy Judit őrnagy kezd nyomozni, ám amint egy gyilkosság feltárásába belekezd, újabb ügy zuhan a nyakába. A regény másik szála 1948. áprilisába viszi az olvasót, ahol két görög menekült gyerek, Lena és Mitre magyarországi útját követhetjük nyomon.

És folytatások, amik indokolatlanul kellenek!

Robin Hobb: Arany Bolond I-II. - mert Robin Hobb szuperül ír!

A. M. Aranth: Propheta - mert Aranth, nem is lehet kérdés!

Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor - Mert a Kísértés Rt. is pazar volt!

Múlt héten, április 25. és április 28. között tartották a 26. Nemzetközi Könyvfesztivált. Indulás előtt összeállítottam egy tartalmas program-menetrendet, ám ebből végül kevés dolog valósult meg. De ettől függetlenül ismét egy kellemes, barátságos Könyvfesztivált tudhatok magam mögött.

Először pénteken, azaz április 25-én látogattam ki a Könyvfesztiválra három céllal: begyűjteni 2 recenziós vállalásomat a Roboraptorra, bevásárolni a kinézett könyveket, majd beülni Háy János kötetbemutatójára. Sikerült egész korán kiérnem, bőven az egyik skandinávos előadás előtt. Első utam persze a Fumax kiadóhoz vezetett, hogy pacsizzak egyet Deidrával, Gabriel Elddel és Disznóparéjjal. A pacsizásból végül Thor kalapácsának csodálata, a Monstress képregény nyomdafestéke általi megrészegülés, és egy finom kávés cukorka lett - azt utólag is köszönöm Disznóparéj Peth-nek. 

A Fumax után még ellátogattam az Agavéhoz egy másik Roboraptoros reciért, a Bronzvárosért. Sajnos elfelejtettem megkérdezni annak az illetőnek a nevét, akitől átvettem a könyvet, de mindenesetre VELE jól megbeszéltük, miért különleges S. A. Chakraborty könyve:

Úgy érzem (mármint az agavés megerősítésen túl is), csalódni nem fogok benne, már csak azt kell kibírom, hogy a Párhuzamos univerzumokkal párhuzamosan (!!!) ne kezdjek bele, hanem majd szépen, nyugodtan, csak a Bronzvárosra koncentrálva adom át magam a történetnek. De hogy értsétek kicsit a saját hype-omat, bemásolom egy korábbi ismertetőmet a másik blogomról:

Könyvfesztivál book haul

A sajtópéldányok átvétele közben megengedtem magamnak, mert a, Könyvfesztivál van b, szülinapom is volt, hogy elszabaduljak könyvvásárlás terén. Azért volt egy kis gát így is, mégpedig hogy pénteken jött a fizetés, és hát előttem van az egész május, szóval nem kéne most mindent elverni. Végül 5 könyvet és 1 db képregényt vettem, és ezek közül is egyik se kifejezetten új megjelenés - Nádasdy Ádám Bánk bán fordítását leszámítva -, szóval jól felülírtam a fejben összeállított bevásárlólistámat. De azért így is szép zsákmányt sikerült összerakni. Például nagyon örülök az Anna Burns Milkmanje, amire azóta vagyok kíváncsi, mióta Booker Man-díjra jelölték, továbbá végre sikerült beszereznem a Blacksad hiányzó kötetét a Magyar Képregény Szövetség standjánál. És végre beszereztem életem első Mark Lawrence könyveit! A Vörös nővérrel kb. a megjelenés óta szemezek, azóta meg még jobban, hogy Deidra áradozott róla. Viszont bennem volt az - amit Fummie is szépen kifejtett a Fumax standjánál -, hogy én ezt nem olvashatom el, amíg nem olvastam el Lawrence másik két trilógiáját. Viszont Deidra meggyőzött, hogy a Vörös nővér teljesen független a Tövisek hercegétől (már csak az utcsó kötetet kell pótolnom ebből!) és a Bolondok hercegétől, szóval nyugodtan lássak neki.

A könyvvásárlás után meglátogattam a Képregénystandot, ahol az Alfabéta izgalmas zsűrézése után személyesen is bemutatkozhattunk Bayer Antalnak. Aztán lassan kezdődött is egy kerekasztalbeszélgetés a standnál, ahol nagy örömömre megjelent Holden Rose is, akit a District 9-os filmklub óta nem láttam. Maga a beszélgetés témája a képregény és a gyerekirodalom kapcsolata volt (nem véletlen volt Holden Rose felbukkanása, hisz számos gyerekkönyvet ír): Miben különböznek, milyen készségeket fejlesztenek? - ezek voltak a főbb kérdések. Végig nem tudtam maradni - ugyanis sietnem kellett Háy János előadására, amit semmiképp se akartam kihagyni -, de volt néhány gondolat, ami megfogott. Nyulászki Péter, a Helka-regények szerzője mondta, hogy óvódás foglalkozásain egyre több az olyan gyerek, aki azt mondja, nem tudja elképzelni azt, amit mesél neki. Az okok nem ismertek, de a beszélgetők között felmerült a telefonok és tabletek jelenléte, és persze az esti mese hiánya a családoknál. És - számomra ez volt a legérdekesebb - felmerült a multitasking készsége is a beszélgetés során, amivel még magyarázható a rövid figyelem az úgy nevezett alfa-generáció részéről. Az meg később ugrott be, hogy valamilyen cikkben olvastam, a multitasking fontos képesség volt az ősemberek életében is, mert ezerfele kellett figyelniük a vadonban, és érdekes, hogy most megint egyre hangsúlyosabb lesz ez (azért remélem, nem egy posztapokaliptikus világra készülnek a kisgyerekek :D). Mindenesetre nagyon felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma, és ha lesz egy kis levegővételnyi időm, el tudok merülni benne.

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol jobbnál jobb irodalmi programok és persze megjelenések várnak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is összeszedtem a szerintem érdekes programokat. Ugyanis a sok kedvezmény mellett számtalan program várja az érdeklődni és művelődni vágyókat, ezenfelül pedig az idei díszvendég Norvégia.

Április 26. 

Képregények a Könyvfesztiválon: Ezt a standot azért emelem ki külön, mert a, néhány év kihagyás után ismét lesz Könyvfeszten belül külön képregényes részleg b, olyan programok várnak itt, mint a közös rajzolás, kerekasztalbeszélgetés és dedikálás Marabuval.

Észak a Könyvfesztiválon: A skandináv irodalom, főleg a norvég mindig is érdekelt (pl. Erlend Loe az egyik kedvenc íróm), és ezen indíttatásomból látogatnék el az Észak irodalomi folyóirat lapszámbemutatójára. Az eseményleírás szerint a legutóbbi négy lapszámot mutatják be, családias hangulatban 15:30-tól.

Kelet varázsa! Kínai szerzők debütálása: A Kossuth Kiadó mutatja be új kínai szerzőit a Szabó Magda teremben 16:00-tól. Az új könyvek pedig: Su Tong: Rizs, Charles Q.Wu: Imígyen szóla Laozi és Casper Shih A siker legmagasabb szintje – Legyél a legjobb vezető Konfuciusz bölcsességével.

Tabutémák női szemmel: A Cser kiadó és a Polar Könyvek rendezésében beszélget nőtémáról Marta Breen (Nagyszerű nők) és Vigdis Hjorth (Örökség) szerzői beszélgetnek a B pavilonban 17:00-kor. Az esemény első sorban a Nagyszerű nők képregény miatt érdekel, ami egy meglepetés kiadvány volt az idei képregény felhozatalból.

Április 27.

Április 28.

Dedikálások:

Egy korábbi posztban összegeztem a 2018-as évet, azonban még nem szedtem össze, mit is szeretnék az idei évben. A hónap vége fele közeledve nagyjából letisztázódtak bennem a dolgok, és úgy érzem, tudok célokat kitűzni magam elé.

Újra kezdeni a rajzolást

Mióta vissza tudok emlékezni az életem korábbi korszakaira, mindig is rajzoltam. Először Sailor Moont és Arielt, majd Harry Potter fan artokat. Aztán alsó tagozatban elkezdtem a kis városunk Művelődési Házába rajzszakkörre járni egy Éva néni nevű tanárnőhöz. Elég sokféle stílust, eszközt és technikát ismertem meg rajta keresztül, egyszer pedig pár rajzomat ki is állították. Gondoltam, a jövőben foglalkozhatnék rajzzal, dolgozzak mondjuk rajzfilmeken vagy legyek grafikus. Ennek érdekében gimnáziumban is foglalkoztam rajzzal, ott is részt vettem a szakkörön, és további műfajokkal ismerkedtem, mint például a kroki. Aztán egy ponton teljesen meghaltam, még pedig a perspektíva rajznál. És akkor ezen a ponton búcsúztam el attól a gondolattól, hogy én valaha is grafikus legyek. Ezután még rajzolgattam, főleg a gimis koromban írogatott fantasy történeteimhez karaktereket, de végül az egyetemmel véget ért a hobbi (egy-két ajándékrajzot leszámítva). Visszagondolva úgy érzem, konkrét rajzolást sosem tanultam. Rajz órákon általában az ment, hogy letettek valamit (vázát, extrémebb esetben a biosz szertárból valami preparátumot), aztán tessék, kezd el rajzolni, és ennyi. Úgy érzem, ennyi nem elég.

Mindenesetre az utóbbi időben, képregényolvasás közben kezdett újra megmozdulni bennem egyfajta vágy arra, hogy én is alkossak valami szépet. Aztán egyszer csak a szentendrei Aldiban láttam fél áron egy teljes festőkészletet egy doboz + mini festőállvány (asztali használatra) kombóban, és hát jött velem. Akadt otthon 1-2 régebben vett, kifestésre váró kép, és a készletben lévő akrilfestékkel neki is estem. Még nem vagyok teljesen kész a képpel, de talán nem olyan rossz az eredmény eddig (lásd lent). Mindenesetre nagy motivációt adott most ez a kép, és elhatároztam, hogy megtanulok rajzolni, festeni és digitálisan rajzolni is (gimiben ugyanis ezen a téren is próbálkoztam, és van is egy Wacom Bamboo táblám). Korábban ezeket ösztönösen csináltam (leszámítva a szakköröket), viszont most rendesen szeretném elsajátítani az alapokat, a későbbiekben pedig fejlődni. Megpróbálom magam nem a kedvenc alkotóimhoz hasonlítani, és türelmes is lenni saját magammal. Drukkoljatok! Az eredményről majd a Deviantart profilomon fogok tudósítani, esetleg még Instagramon.

Elolvasni pár régóta a polcon porosodó könyvet

2017-ben végre először teljesítettem Lobo kihívását, a Várólista csökkentést, és ezen felbátorodva be is neveztem 2018-ra - amit végül elbuktam, mert 1 db könyvet se olvastam el. Tavalyi év során már végig a Roboraptorra reciztem gőzerővel, és elég jó termés is volt, így minden figyelmemet az új könyvek emésztették fel (szerencsére, szóval nincs okom panaszra). Ami olvasás pedig nem új megjelenés volt, az inkább könyvtári. Így végül nem jutott időm a saját könyveimre, és mivel nagy valószínűséggel az idei évem is hasonlóan fog alakulni, ezért nem is jelentkeztem az idei Várólista csökkentésre. Viszont szeretném pörgetni az itthoni könyvtár olvasását, főleg, hogy lassan túlnőnek a könyvek a szobámon... (inkább a lakáson). Ezt motiválandó kijelölök most 3 könyvet elolvasásra, viszont azért csak ilyen keveset, hogy ne állítsam magam szembe nehezen vállalható célokkal (mint korábban jó pár posztban).

Íme a 3 jelölt:

Jane Austen: Értelem és érzelem: 2016 óta nem olvastam Jane Austent, azaz az egyik legutolsó egyetemi prezentációm óta. Szokás Austenről azt feltételezni, hogy szerelmes lányregényeket írt, azonban ez koránt sincs így. Nagyon szeretem a szerző gunyoros kiszólásait, azt, ahogy korának szokásaiból, és ezzel együtt számos rossz szokásból csinál viccet a maga finom modorában. Most vágyok erre egy kicsit.

Stanislaw Lem: Az Úr hangja: Íme egy kemény kihívó, Lem a science fiction irodalom nehéztüzérsége. Az olvasás célja pedig nem más, mint a tavaly decemberben látott Pálfi György filmjének megértése. Mert a könyv ismerete nélkül egy eléggé kusza, főleg kidolgozatlan mű érzetét kelti az egész. Szeretnék pár dolgot tisztázni magamban.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm: Ez az azonos című sorozat miatt kapott elsőbbséget, és pusztán azért, hogy pótolja a sorozatot a következő évadig (ugye folytatják? és még idén?). Meg amúgy is nagyon kíváncsi vagyok az egész Ferrante-kultuszra, érdekel, hogy könyvben is ugyanúgy működik-e a nápolyi történet, mint sorozatban.

Más egyéb?

Lenne még jó pár tervem, mint például egy német nyelvtanfolyam vagy jogis megszerzése, esetleg a francia vagy a macedón újrakezdése, de jelenleg nem érzek erőt magamban ezekre. Egyelőre rövidebb távú célokra fókuszálok, és persze a rajzolásra. Aztán meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre a blogra vonatkozóan egyelőre marad minden a régiben, és a február 24.-ei Oscar-díj átadóig megcsinálom az Award Fevert. És a Netgalley-s olvasmányokkal is szeretnék haladni, hogy legyen mit írni a Lesen in der Fremdsprache-ra. Szóval sok minden van, de így van jól.

Ian McDonald a kortárs sci-fi irodalom talán egyik legtermékenyebb írója, legalábbis az eddig majdnem 20 kötetet számláló életműve és számtalan novellája erről tanúskodik. Ennek ellenére hazánkba csak most kezd némi népszerűségre szert tenni legújabb sorozatával, a Lunával - annak ellenére, hogy három könyve, a Brasyl, A síkvándor és A dervisház megjelent magyarul. Az első kötetet, az Újholdat számos blog és lista ajánlja, a hype-ból nem tudtam kimaradni így. De itt jól megérdemelt a rajongás.

A könyv legelején nehéz belerázódni a különböző karakterek szemszögébe és felvázolni magunkban a Holdon uralkodó családok kapcsolatrendszerét. Legalább 8 szereplőt (vagy többet) követünk az első oldalakon, akiket különböző problémák foglalkoztatnak, teljesen különböző közegben mozognak, és vagy ezerfele tartanak. Körülbelül a 60. oldalra minden letisztul és átláthatóvá válik a regény világa, megjelenik előttünk a képzeletbeli sakktábla, amin a holdbéli családok játszák a holdbéli trónok harcát. Ugyanis a Corták-Mackenzie-k közötti játszmákat is akkora tételekkel játszák, mint a Lannisterek George Martin regényfolyamában Westeros más uralkodó családjaival. Hasonlóan szövevényes intrikákat szőnek egymás ellen, mint a példaként felhozott fantasyben. Ezenfelül vagyonok, kapcsolati tőke és persze életek felett döntenek, és mindezt a családért teszik - ez utóbbi vonás a Trónok harca-utóérzés mellett a maffiafilmeket is eszünkbe juttatja.

Azonban ezek az érdekharcok lassan körvonalaózdnak, McDonald gondos építkezéssel alapozza meg őket. Családi ebédek, kötelező pofavizitek és tárgyalások - mindezek azért, hogy megismerjük minden egyes személy indítékait, melyekből a későbbiekben majd nagy gondok származnak. Azonban ezek a részek is vannak annyira érdekesek, hogy megbocsátjuk az írónak, amiért a könyv utolsó negyedében lövi csak el a petárdáit. A cselekmény fokozatos felépítése mellett pedig a világépítésre is jut idő, sőt. Egy teljesen hiteles (már amennyire egy elképzelt benépesített Holdtól ez elvárható), élő-lélegző holdkolóniát vázol fel előttünk hihető technológiai fejlettséggel, sajátos nyelvjárással, szokásokkal és társadalmi csoportokkal. Saját Földünkhöz hasonlóan itt is a legnagyobb luxus körülményektől egészen a legpuritánabb vidékig minden megtalálható. Van, ahol a levegő vétel teljesen természetes dolog, máshol pedig még egy sóhajért is kemény pénzt kérnek. McDonald ötletei egyszerre ismerősek és újszerűek, és ahogy mindezeket kibontja az szédítő.

A világépítés mellett a karakterekre is hasonló figyelmet fordít a szerző. A legnagyobb figyelmet Adriana Corta, az ötödik nagy család fője kapja, aki a földi életétől kezdődően meséli el, hogyan jutott a Holdra és vált sikeres vállalkozóvá. Mellette hangsúlyos figura még két fia, Lucas és Rafa, és a külön utakon járó lánya, Ariel. Az unokák közül a legtöbbet pedig Lucasinhóval találkozunk, akinek a szemén keresztül főleg a Hold társadalmába és annak szexuális szokásaiba kapunk betekintést. Plusz érdekes szemszög még Mariáné, a holdbéláé (a Földről érkezett személy), aki véletlenek során kerül szorosabb kapcsolatba a Corta családdal. Az ő fejezetei azért is érdekesek, mert mint kívülálló, megmutatja a Hold azon oldalát, ami a vezető családok otthonaiból nem látszik. A többi karakter (pl. Wagner, a negyedik Corta vagy Luna, Adriana másik unokája) nem sok szerepet kap az Újholdban, pedig szinén érdekes figuráknak tűnnek, ezért sajnálom, hogy nem ismerjük meg őket jobban. Bár az itthon jövőre megjelenő második kötetben, a Wolf Moonban szerintem esélyes, hogy Wagner (mivel farkasként is hivatkoznak rá) több szerephez juthat. Szóval bőven van esély rá, hogy az itt háttérbe szorult szereplők több szerephez jutnak a jövőben.

Összességében az Újhold megérdemli az őt övező hype-t, valóban egy jól megírt történet, ami köré egy élvezetes világot is felhúzott a szerző. És mivel a vége izgalmasan zárult, ezért eléggé kíváncsi vagyok a folytatásra. Az élvezeti értékből csak a döcögős indulás von le valamennyit - így lesz 9/10 pontos a blogon a könyv -, de ezenkívül korrekt mű, ajánlom minden sci-fi rajongónak, és nem sci-fiseknek is.

Blake Crouch nem ismeretlen a hazai közönség előtt: 2015-ben debütált Wayward Pines című sorozat mindenkivel megismertette a dél-kaliforniai író nevét. Karrierjét azonban nem a 2012 és 2015 között írt trilógiájával kezdte. A 2000-es évek elején jelentek meg első regényei (Desert Places 2004-ben, Locked Doors 2005-ben), amelyeket további sikeres művek követtek, mint a már említett Wayward Pines trilógia és a 2006-os Good Behaviour, amiből 2016 novemberében készült sorozat. Legutóbb a Sötét anyag című sci-fi thrillert adta ki, amiből jelenleg a forgatókönyv változatot is írja. Ezeken túl Crouch eddig számos regényt és novellát írt – utóbbiak olyan jelentős zsánermagazinokban jelentek meg, mint a Ellery Queen vagy az Alfred Hitchcock Mystery Magazine.

A most kitárgyalásra kerülő könyv, a Véres arany az író egy korai darabja, amiben minden megtalálható, amiért Crouch-ot szeretni lehet, sőt meg merem kockáztatni, többet is kapunk, mint későbbi műveitől. 

A thriller két történetszálon játszódik. Az egyikben 2009-et írunk, ahol egy újságírónő, Abigail egy különleges sztori reményében csatlakozik az Elveszett Városnak nevezett lakatlan területre tartó expedícióhoz. A környékbeliek mendemondái szerint 1893-ban megmagyarázhatatlan események következtében a város teljes lakossága nyom nélkül eltűnt. Az expedíció célja magyarázatot találni a több mint száz évvel ezelőtti eseményekre.

A másik történetszál visszavisz minket az időben, egészen 1893-ig, az abandoni lakosság eltűnése előtti időszakra. A nyugodt hegyi kisváros mindennapjait a gazdagság ígérete és a kapzsiság zavarja meg. Ebből azonban a városlakók semmit sem sejtenek, a közelgő vég váratlanul csap le rájuk.

Korábban két, magyarul is olvasható Crouch regényhez volt szerencsém: a Wayward Pineshoz és a Sötét anyaghoz. Mindkettő elolvasása után hasonló benyomásom volt: érdekes ötletek kevésbé jó kivitelezésben. Crouch karakterei inkább könnyen beazonosítható sablonfigurák, mint olyan emlékezetes szereplők, akik bármilyen érzelmi reakciót is kiváltanának az olvasóból, a történet hangulatát pedig a lehető legegyszerűbb írói eszközökkel – például tőmondatok egymás mellé halmozásával – próbálja elérni. Hasonló fogásokat vártam a Véres aranyban is főleg, hogy egy 2009-ben írt regényéről volt szó (vagyis azt feltételeztem, hogy az új regényeihez képest rosszabbul írt), de végül kellemes csalódás lett a harmadik találkozásból. A könyv azt adja, amit a fülszöveg ígér: két történetszálat, amit egy közös rejtély köt össze. 

 

 

A legnagyobb erénye Crouch-nak itt a narráció. 437 oldalon képes ezt a történetet úgy előadni, hogy szinte végig fenntartja érdeklődésünket. Ezt pedig egy egyszerű, de jól alkalmazott trükkel teszi: a cselekmény elején elhelyezi a rejtélyt (Hogyan tűntek el a hegyi város lakói?), és ameddig ez lehetséges, nem oldja meg, sőt az olvasónak se nyújt fogódzkodókat a megoldáshoz. Pörögnek közben az események, egyik probléma követi a másikat, így nincs is nagyon ideje az olvasónak visszagondolnia a főrejtélyre. Crouch mindig elénk tesz valamit, amivel eltereli a figyelmünket. És ugyanitt érdemes megemlíteni, hogy a szerző nem használja túl ezt a fajta mesélést, nem ver át minket: a múlt és a jelen szála a könyv egy bizonyos pontján összeér, és fény derül a nagy titokra.

A Véres arany azért nem teljesen hibátlan mű, megvannak a saját gyengeségei. A 2009-es rész kevésbé erős az 1893-ashoz képest: az előbbi inkább egy B-kategóriás akciófilm benyomását kelti a túszdrámával, folyamatos árulásokkal és vissza-visszatérő szereplőkkel – ami pluszba még túl is van nyújtva plusz 100 oldallal –, míg az utóbbi történelmi rész kemény emberi sorsokat mutat be a kapzsiság pusztító hatása mellett. A feleségét verő férjtől a kivégzésére váró kocsmárosig számtalan életutat ismerünk meg Abandonban, melyeket Crouch képes átélhetővé tenni. Pszichológiai mélységekbe nem merészkedik, de az események puszta bemutatásával – mindent filmszerűen mesél el, de végig kívülálló szemlélő marad – mégis hiteles elbeszélővé válik, és így elhisszük neki, hogy ezek az emberek tényleg életük legnehezebb napjaival néznek szembe.

Röviden, a Véres arany egy kellemes csalódás, egy olyan thriller, ami pont annyit nyújt, amennyit ígér: egy izgalmas és szórakoztató kikapcsolódást. Ezenfelül megértheted, miért futott be Blake Crouch, mit is tud valójában a Wayward Pines-on kívül.

Megint a semmiből jött az új hónap, és ezzel együtt az év következő nagy könyves eseménye, a Könyvhét is. Idén 89. alkalommal rendezik meg a Vörösmarty téren a több napig tartó rendezvényt, pontosan június 7 és 11 között. Idén külön nehezítés, hogy a Könyvhét teljesen egybe esik a Margó Irodalmi fesztivállal is. Úgy érzem, szét is kéne emiatt szakadnom munka és egyéb blogos elfoglaltságok mellett. Ezt elkerülvén, tervezzünk ide valami jövő heti menetrendet!

Könyvhét - avagy így szórom el a fizetésemet

A júniusi esemény inkább a vásárról szól, a kultúrális programok kisebb szerepet kapnak (de van ilyen is, természetesen). Ezért most én is inkább a megjelenések közül válogatnék ide egy keveset. 

Egy rövidebb válogatást már készítettem a júniusi Roboraptárba (jövő héten már olvashatjátok), de itt is szeretném megindokolni, miért is lehetnek érdekesek az alábbi kötetek. És persze pár, ott nem szereplő újdonságot is bedobnék.

Nicholas Eames: A Wadon Királyai:

Eames fantasyjével először talán a Goodreads közönségszavazás kapcsán figyeltem fel elég egyszerű okokból: vagány borító és jó cím. A könyvnek kicsit jobban utána járva kiderült, mennyi őrült ötlettel van tele! Az alapsztori felütése kicsit pratchetti, de van valami újszerű is benne: héroikus férfiak helyett lecsúszott, iszákos manusok a főhősök, akik sok évnyi kihagyás után most visszatérnek. Az egésznek van egy poénos rockos vonala, leginkább emiatt keltette fel az érdeklődésemet. Will they rock me?

Veres Attila: Éjféli iskolák:

Attilára először a Black Aether oldalain találkoztam, amiatt vettem meg az író első könyvét, az Odakint sötétebbet. Igaz, nem jutott még rá időm (remélem, majd nyáron, végre), de gondolkodás nélkül előrendeltem az új művét is. Vagyis nem annyira új, hiszen korábban a BA-ban olvasott novellák és más, egyéb weird történetek várhatóak a kötetben. Reméljük, jó lesz.

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána:

Juditról sok jót hallottam, az Ingókövek című regényét sokan dicsérik, a könyv egy ideje várólistámra is került. Kicsit a közvélemény hatására, részben pedig a leírás miatt is esélyt adok az írónő új könyvének. A fantasyregény egy elég újszerű világot ígér: pár nap alatt bejárható világ, ahol (ha jól értem) érzésekre épülnek a városok, meg párhuzamos valóságok is vannak. A könyv fülszövege kicsit titokzatos, de arra tökéletes, hogy felkeltse az érdeklődést. 

Walter Tevis: Sokszavú poszáta:

Remélem, a szerencsétlen magyar cím nem fogja megölni itthon a könyvet. Tevis Mockingbirdje ugyanis egy mély alkotás arról, mi tesz minket emberré. Kicsit a Fahrenheit 451-re adott válasznak is érzem (mi történne, ha a Fahrenheit tűzoltói bevégeznék feladatukat, és az emberek lassan elfelejtenénk a könyveket?), de ennél jóval többet ad a könyv a szimbólumaival és egyéb rétegeivel. A történetről annyit, hogy három szereplő szemén keresztül ismerkedünk meg egy kultúra nélküli világgal, ahol nem kell gondolkodni, csak élvezni a gyógyszerek kábulatát és a mesterséges környezetet.

Kameron Hurley: Tükörbirodalom:

A Geek Feminist Revolution után azt érzem, nekem kellene még Hurleytől olvasni, erre végre megjelenik magyarul az egy ideje ígérgetett Tükörbirodalom. Fülszöveg alapján egy elég komplex fantasynek ígérkezik, remélem, bőven beváltja ezt az előérzést a könyv. Azt pedig mellékesen jegyzem meg, hogy ez volt az a könyv, amit már a Könyvfesztivál alatt is nagyon vártam a Delta Vision kiadótól.

Neil Gaiman: Death - Halál:

Nagy szívfájdalmam, hogy nem jön ki magyarula teljes Sandman (azért reméljük a legjobbakat), és ezért vigasztalásnak veszem a spin-off, Halál kiadását. A kötet Sandman nővéréről, Halálról fog szólni, őt és a Sandman-univerzum egy másabb szemszögét ismerhetjük meg három történeten keresztül. Instant előrendelés volt.

Paul Auster: New York trilógia:
Nemrég tudatosult bennem, hogy Auster híres regénye új kiadást kap itthon. Először Amerikai irodalom kurzuson került a kezembe a trilógia első része, és elég érdekes élményt kaptam. A történetre nem is emlékszem, de annak a hatása a mai napig kísért. Jó lenne végre teljesen átélni, az új kiadás remek alkalmat kínál ehhez.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem:
Krusovszkyra a Szívlapát kötetben figyeltem fel először a versei kapcsán, és most látom, ő is kipróbálja magát a prózában! A regény története különböző időszakokban játszódik, különböző társadalmi háttérrel rendelkező szereplők szerepeltetésével. Elég merész válalásnak tűnik, de jöhet! És mellesleg a Margón lesz róla egy beszélgetés.

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen:
Angela Carter novellái után (Kínkamra és más történetek) óta nekem bármilyen meseátirat jöhet, ezért is tettem fel a listámra Marissa Meyer Heartlessét. Az írónő nem ismeretlen itthon, Cinder robotos-Hamupipőkés történetével már belopta magát az olvasók szívébe. Ezúttal az Alíz Csodaországbant veszi elő és kerekít belőle egy érdekes átiratot, ahol a főhős nem Alíz, hanem a Szívkirálynő. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy angolul vagy magyarul szeretném-e a könyvet, de előbb-utóbb biztos meglesz.


Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár:
Június 6-án indul a Margó Fesztivál a PIM-ben számos izgalmas témával. Azt nem tudom, kinek az ötlete volt a Könyvhéttel egy időre tenni ezt, de elintézte, hogy meg kell osztania az érdeklődőnek. Az egészet csak az menti meg, hogy a programok többsége normális időpontban (azaz munka után is bőven látogatható) van. Mindenesetre a programok közül kimazsoláztam pár érdekeset, amire szeretném felhívni a figyelmeteket.

Térey János: Káli holtak (június 7. 19:00)
Könyvhétre érkezik Térey János új könyve a Káli holtak, és ennek könyvbemutatóját a Margón tartják. Szemezek a könyvvel, de még nem tudom, hogy megvegyem-e, ezért szeretnék elmenni az eseményre. Ha valaki jobban szeretné tudni, mi vár itt rá, annak csak a következő hívószavakat dobnám be: Trianoni Hamlet, black metál Haramiák és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis a Füst Milán Színház ifjú színészének, Csáky Alexnek a repertoárján. Saját nyelvi készletemből pedig a színházregényt dobom be. Ki ne lenne erre kíváncsi?

Boldizsár Ildikó: Ezeregyéjszaka meséi (június 8. 17:00)
Erre valószínűleg munka miatt nem fogok tudni elmenni, de emiatt nem hagyom ki az ajánlóból. Boldizsár Ildikó az utóbbi időben remek könyveket írt a mesék kapcsán, és a várható beszélgetésen is emiatt lennék kíváncsi. A leírás szerint a Közel-Keletről érkezik a Margóra, ugyanis most ennek a kultúrának kutatja meséit. Egzotikus téma, továbbá a mostani politikai közéletbe és előítéletekkel teli mindennapjainkban nem árt, ha ilyenfajta kultúraközvetítés is történik.

Csepelyi Adrienn: Belemenés (június 8. 18:30)
Az Adrival való beszélgetésre személyesebb okokból mennék: ugyanis nemrég jártam nála Zsótér Indi Dánielel a Klub rádión futó műsorán, a Popfilterben, ahol a lassan 2 hete megtartott kerekasztalbeszélgetésem kapcsán beszélgettünk (erről jön majd ide is egy bejegyzés). Adrit egy kedves, szimpatikus embernek találtam, aki mellett tudtam spontán beszélni (nekem ez nagy szó, mert nehéz beszélnem idegen vagy számomra kényelmetlen helyzetekben, és az élő rádiós műsor pont ilyen helyzet), és emiatt kíváncsi vagyok munkásságának többé részére. Például a könyvére.


Dragomán György: A fényes jövő (június 8. 20:00-21:00)
Az egyórás beszélgetésen Dragomán a Qubit.hu-n publikált fantasztikus írásairól fog mesélni, és arról, szerinte milyen lesz a jövőnk. Mindenképp ott a helyem, mert szeretem, hogy Dragománnak egy nagyon egyedi véleménye van a fantasztikum és a szépirodalom vélt vagy valós határairól (ajánlom a vele készített interjúmat a Galaktikán), és szeretnék erről többet hallani.

Éjszaka a múzeumban: Frankenstein (június 8. 22:00-23:00)
Az eseményleírás alapján nem tudom, mit várhatok itt, de a cím és a téma eléggé megvett.
Hátha, nektek leesik, mi lesz itt. :)

200 éve jelent meg Mary Shelley horrorklasszikusa. A vesztőhelyek
halottaiból született monstrum a félelmetes szörny és a romantikus
magány szimbóluma. Összevarrt emberi sorsok egy testben a népszerű éjszakai vándorprogramon.
A József Attila Körrel közös program.

Margó Extra: Veiszer Alinda (június 9. 18:00-19:00)
Érdekes ötletnek tartom, hogy most a jól ismert kérdező, Veiszer Alinda kerül a kérdezettek székébe. Izgalmasnak ígérkezik, főleg Alinda munkásságára gonoldva.

Krasznahorkai László: A Manhattan-terv (június 9 19:00-20:00)
A Bookerre is jelölt regény bemutatójára szintén a Margón kerül sor. Elmennék az eseményre egyrészt, mert kíváncsi vagyok Krasznahorkaira (még nem volt lehetőségem élőben látni), másrészt a Káli holtakhoz hasonlóan kicsit szeretném meggyőzni magam, hogy érdemes-e elolvasnom a könyvet.

Szabó T. Anna: Határ (június 10. 16:30-17:30)
A Könyvfesztiválon sikerült lemaradnom a Határ könyvbemutatójáról, így ezt szeretném pótolni a június 10.-ei eseményen. Vajon egy dedikálás is belefér?


Ennyit szerettem volna hozzátenni az elkövetkezendő időszakhoz. Élmények, pénzköltés, új könyvek, cikkírás és aztán logisztikai problémáim megoldása. Így szép a nyarat elkezdeni. :)

Sziasztok!

Április 19 és 22 között kerül megrendezésre a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris Parkban. Egyetemista korom óta rendszeresen járok az eseményre, bár legelőször csak azt hiszem 2014-ben sikerült eljutnom ide (előtte mindig valami zh-ra vagy vizsgára készültem). Azóta viszont mindig jelen vagyok, akár 2 napot is. Egy alkalommal dolgoztam is kint (szórólapoztam), máskor csak nézelődtem, dobozokat túrtam. Idén még nem sikerült teljesen ráhangolódnom az eseményre, főleg, hogy most más oldalról közelítettem az egészhez. Egyrészt táblázatokat írtam, válogattam a kiadók megjelenései közül - ennek eredményét részben az áprilisi Raptárban láthatjátok, később pedig a májusi könyvrovatban -, és recenziós példányokat intéztem, meg két könyvet szerkesztettem. Szóval most pont az egész esemény fárasztó oldalára kerültem, ami jó is volt, szép is volt, de kicsit örülök, hogy vége. Viszont most végre jöhet a kellemesebb, várakozós rész!

A roboraptoros készülődés miatt főleg a fantasztikus irodalomból szemléztem könyveket és programokat, de ezen kívül is akadnak várós dolgok.

Nem teljes a listám, de úgy saccolom, hogy olyan 20-30 darabnyi fantasztikus könyv jön a Könyvfesztiválra. Én ezek közül legjobban Ken Liu - aki nagyon érzékenyen tud írni mindenféle témában! - novelláskötetét, A papírseregletet várom és Nagy Ádám Nevelj jedit! kötetét, ami fantasztikus történeteken keresztül vezeti be olvasóját pedagógiába és az oktatás problémáiba. Rajtuk kívül még sokat szemeztem Neal Stephenson és Nicole Galland könyvével, A D. O. D. O. felemelkedése és bukása című féltéglával, Victoria Schwab Viszályával (külföldi olvasók ódákat zengenek róla). Továbbá nagyon örülök, hogy itthon is megjelenik két sikeres kisregény, a Kritikus rendszerhiba és a Minden szív kaput nyit. És ha már végigmentem egy kiadó kinálatán (igen, a Fumaxén), nem hagyhatom ki a sorból az új Sarah Andersen-képregényt, a Macskapásztort.

Más kiadóktól csemegézve, kíváncsi vagyok Tal M. Klein könyvére, a Portálra, és remélem, sokan fogják szeretni Jasper Fforde Monokróm (angolul Shades of Grey) abszurd fantasy disztópiáját (igen, ilyen bekategorizálhatatlan regény), aminek a munkálataiban volt szerencsém részt venni. Ezen kívül nagyon örülök, hogy itthon is megjelenik Naomi Alderman regénye, a Hatalom, A medve és a csalogánynak, a Beren és Lúthiennek és örömmámor a Lock Lamore sorozat újraindítása és folytatása a Delta Visionnél (ott amúgy van még egy könyv, amire remélem, szintén most jön). És ki ne hagyjam a sorból Rivers Solomon Kegyetlen szellemekét!. Szépirodalmi vizekre evezve, nagyon kíváncsi vagyok Szabó T. Anna első regényére, a Határra; akkor nemrég fedeztem fel, de jön egy Edna O'Brian könyv, a Kis piros székek. Ednát érdemes amúgy olvasni, nagyon egyedi stílusban ír az emberek mindennapjairól és közösségéről. Végül még megemlíteném a Twister Media egyik új kiadványát, az Osztályképet, ami LMBTQ témával foglalkozik, és nem titkolom, nagyon örülök, hogy itthon is írnak a témában.

A tavalyi Könyvfesztivál egyik programjához, a Fantasztikus világ könyvbemutatójához készült stílusos plakát

A Könyvfesztivál számomra nemcsak a könyvvásárlásból, hanem kicsit a művelődésből is áll. Voltam az elmúlt évek során voltam Gideon Grief beszélgetésen, megtudtam egyestmást Albert Camus Közöny/Idegen fordításáról, képbe kerültem a kortárs sci-fi és fantasy irodalommal kapcsolatban, és álltam sorban, hogy legyen egy dedikált Witcher könyvem. Idén is akad pár érdekes program, de most úgy érzem, a többsége vagy a megszokott (pl. a kiadói beszélgetés), vagy engem annyira nem érint. Azért pár érdekes beszélgetést összeszedtem.

2018-ban szeretném meglátogatni a Twister Blogger Workshopját, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok, hogy tudnak-e olyat mondani, mi blogger körökben még nem hangzott el. Érdekel még a már említett Osztálykép bemutatója, mert azt sugallja számomra az esemény leírás, hogy nem csak maga a könyv kerül bemutatásra, hanem annak témája (LMBTQ irodalom az iskolában) is kap egy kis körbejárást. Bérelt helyet túrok magamnak (avagy gyorsan leülök a teremben) A képzelet akadémiája könyvbemutatón, ahol a Nevelj jedit! szerzői sorakoznak fel, és Szabó T. Anna könyvbemutatóját se hagyhatom ki, ha már érdekel a könyv. Ezenkívül plusz fontos program nekem Nádasdy Ádám beszélgetése, ahol új Shakespeare-fordításairól lesz szó. Remélem, lesz olyan színvonalas, mint valamelyik évben (talán tavaly volt?) a Dante pokla fordításról szóló. Könyvbemutatók közül még A méhek történetére szeretnék elnézni, ahol a könyv szerzője, Maja Lunde és Dragomán György fognak beszélgetni.

A tavalyi zsákmány

Ezeken kívül még egy-egy dedikálásra (pl. Holden Rose, Magvető kiadó, Tal M. Klein, Gaura-Goldenlane-Westa) nézek el, a Macskapásztorkodáson is részt veszek, meg még esetleg Pierce Brown beszélgetésre is megyek (hogy tudjam, miért szeretik), és egy három éves hagyományt követve az Agave-Gabo-Fumax kiadói beszélgetésére is beülök.

Ezek a tervek (valami még rémlik a könyvtáros részről, de nem emlékszem). De a legfontosabb az lesz számomra, hogy olyan ismerősökkel fogok több napot eltölteni, akikkel munka vagy más miatt ritkán futok össze, itt viszont bőven velük lóghatok. Pénzköltés és móka vár rám, az biztos!