Antigané: Antal

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Antal. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 11., vasárnap

Kódjátszma

Chibi Zsó szeptember 11, 2016 0 Comments

Lassan már másféle, hogy moziban láttam a Kódjátszmát (a moziért utólag köszi Antalnak) és kezdenek már megfakulni az emlékek, de mégis számos gondolat és érzés még él bennem a filmmel kapcsolatban. Ezeket eleveníteném most fel.

Tartalom:

"A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a második világháborút és elősegítette a németek legyőzését. A teljes titokban zajló műveletről egyébként a hetvenes évekig senki sem tudott. Ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött és választania kellett a börtön, vagy a hormonkezelés között. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e."

Forrás: Port

Közel egy időben futott a Kódjátszma és a Stephen Hawkingról szóló film, A mindenség elmélete. A 2015. januári Filmvilágban van is egy fantasztikus cikk a két alkotásról, ajánlom figyelmetekbe! De térjünk vissza kicsit a felszínesebb, amatőrebb szemlélethez, vagyis ehhez a bejegyzéshez. Annak, aki kevésbé ismertes a reál tudományok fejlődésében és nagy történeteiben (azaz olyan, mint én) a történet rengeteg érdekességet és izgalmat rejthet. Azonban így is érezhető, hogy a készítők igyekeztek reflektálni az aktuális trendekre és a nézők feltételezett átlag műveltségére. Ezt a szándékot leginkább a két főszereplőnél, Turingnál és Clarke-nél éreztem. Benedict Cumberbatch által megformált professzoron (mellékes megjegyzés: leginkább miatta vártam a filmet, és nagyon örültem anno az Oscar-jelölésének is) érezni, hogy beleillik a tévében és más filmekben látható tudós figurák közé. Ahogy a Filmvilágos cikk is kiemelni, Cumberbatch játékából visszaköszön Sherlock karaktere, de bizonyos tulajdonságaiban engem kicsit emlékeztet a Big Bang Theory Sheldonjára is. Mindeközben pedig Turing szerethető is marad és képes a mi hősünkké válni. Hogy mi a jutalma? Erősen spoileres, de szintén érdekes színfolt ez a történetben, talán ez adja az igazi drámáját is Turing történetének.

Turing mellett Clarke karaktere is illeszkedik a mai filmes trendekhez: talpraesett, önmagáért kiállni képes nő, aki intelligenciájával képes megmutatni, hogy bizony ő is ér itt valamit. Tökéletes párja Turing zsenijének, remek összhangot alkotnak - ezt nagyban köszönhetjük a két színésznek is. Emlékszem, mielőtt bármelyikünk is látta volna a filmet, Mira barátnőm aggódott, hogy Keira Knightley miként fog helytállni egy ilyen szerepben (ugye inkább romantikus filmekből ismerhetjük a színésznőt), de megnyugodhattunk, hisz teljesen jól hozta Clarke-t, s Cumberbatch mellett is remekelt. Rengeteg emlékezetes jelenetet köszönhetünk nekik (pl. a felvételi teszt).

Ami a történetet illeti: Ahogy fentebb is írtam, egy laikusnak újszerű élményt adhat, egy eddig tőle távol álló világot fedezhet fel (reál tudományok). Érthetővé, sőt élvezetessé és vonzóvó teszi ezt a környezetet. Igaz, mély matematikai problémákba nem megy bele, se egyéb Turinghoz köthető elméletekbe (pl. mesterséges intelligencia), csak épphogy érintik azokat, de mégis képes felcsigázni a néző kíváncsiságát. De ezek mellett a kódfejtés a fontosabb (természetesen), ami által visznek minket közelebb a tudományhoz és annak széleskörű hasznához. Legjobb módja volt ennek egy pörgős dráma bemutatása. Annyit tudok csak mondani, hogy meg kell nézni és közben érezni az egésznek a hangulatát. Én minden percét élveztem.

Jócskán megfakult emlékeimen keresztül is úgy érzem, hogy a Kódjátszma a tavalyi év egyik legkiemelkedőbb filmje volt, egy teljesen új világot nyitott meg számomra. Eközben fontos, minket érintő problémákat boncol, miközben minden benne van, ami egy szórakoztató és tartalmas filmhez kell. 10/10 szerintem, teljesen közönségbarát alkotás.

2016. április 29., péntek

A lázadó

Chibi Zsó április 29, 2016 0 Comments

Az előző részről, A beavatottról pozitív véleményem volt, így természetesen vártam a második részt. Utólag köszönöm Antalnak, hogy elvitt rá. Nos, őszintén, amennyire vártam ezt a filmet, annyira csalódtam benne. Lássuk, miért is.

Tartalom:

"A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát."

Forrás: Port

Habár az előző rész (számomra) többé-kevésbé lezárt volt, képes felvenni a fonalat és továbbvinni a másodikban. Trisék világa is bővül, például találkozunk a felkelőkkel, betekintést nyerünk az ő életükbe. Ez persze szépen kidolgozott látvánnyal párosul, tényleg beléphetünk ebbe a posztapokaliptikus környezetbe, volt egy jó kis hangulata. Továbbá a vezetők terveit is jobban megismerjük, aminek szintén örültem, hisz ennek köszönhető a film fináléja, Tris tesztje. Látvány szempontjából sem utolsó a teszt részt, de amit még érdemes kiemelni, hogy nagyon szépen hozza ezt az álomban megküzdeni a belsőnkkel toposzt. Igen, ez is valahol klísés (erről még írok többet is lejjebb), de összességében valahogy jól működött ez a rész.

A pozitívum után jöjjenek a negatívumok, de kíméletlenül. Itt szólnék, hogy lesznek spoilerek, szóval aki még nem látta a filmet, az innentől ne olvassa a bejegyzést! Kezdjük a szereplőknél. Őszintén, se Tris, se Négyes, és valahogy a többiek sem ragadtak meg különösebben. A lázadó részben nem csak semmilyenek, hanem irritálóan ostobák is voltak a szereplők, de főleg a főszereplő. Rengeteg olyan szituáció volt, amikor mondták Trisnek, hogy ezt ne csinálja, mert csapda vagy bajba kerül, erre nem megcsinálta? És miért? Önfeláldozás (ő ezzel magyarázta). De ha az írók (vagy írónő: nem tudom, hogy a regényben is ilyen buta-e Tris) céljait találgatjuk, akkor arra tudok gondolni, hogy nem volt jobb ötletük, hogy a főszereplőt a fináléba rakják. Másik hülyesége Trisnek az volt, hogy épp készült a nagy összetalálkozásra Jeannivel, erre előtte még kamatyol kicsit Négyessel. Érthető, hogy a rajongóknak kellett ez a jelenet, de illett volna felvezetni valahogy és mindenképpen egy normálisabb helyre rakni a cselekményben. Borzalmas. Azt pedig nem győzöm elismételni, hogy sokszor kiszámítható. Az előbb említett hibákat is sokszor láthattunk már más young adult alkotásoknál.

Ezekhez a példákhoz hasonló elemekkel volt tele A lázadó film, és a jó látványvilág meg pár erős jeleneten kívül nem igen tudtam élvezni a filmet. Így több, mint egy év utáni távlatból pedig nehéz visszaemlékezni a történetre, így azt is mondanám még, hogy nem egy maradandó alkotás. Pontszám? Végül is túl lehetett élni, a Tűzpróbánál nem volt idegesítőbb: 7/10.

# 2015 # A lázadó

2016. március 14., hétfő

A beavatott

Chibi Zsó március 14, 2016 0 Comments

Az Éhezők Viadala váratlan sikert aratott a young adult közönség körében, így nem is véletlen, hogy ezt meglovagolva a piac igyekszik hasonló műveket kitermelni. Ott van a már korábban tárgyalt MazeRunner, januárban jött Az ötödik, de egy csomó más filmet lehet még említeni. Ebbe az új trendbe sorolható Veronica Roth sorozatából készített Divergent, azaz A beavatott filmszéria is. Az ajánlást utólag is köszönöm Antalnak.

Tartalom:

"Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat. Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz."

Forrás: Port

A legnagyobb kritikát a Divergent a kasztrendszeren alapuló világáért szokta kapni, mert a középiskolai klikkesedésre emlékeztet. Pedig ha mélyebben belegondolunk, nem egy rossz, utópikus elgondolásból indul ki: egy olyan társadalom, ahol mindenki azt csinálja, ami a legjobban illik hozzá. Azonban a divergent, azaz a rendszerbe nem illő egyed (aki végül is bárhová beillene...) megzavarja a szigorú rendszert. A főhős, Beatrice mindig is érezte, hogy kívülálló és sehogy sem illik a rendszerbe, akárhogy is próbálkozik (azért végül sikerül neki). Valóban lehet itt párhuzamot vonni a középiskolai évekkel és lehet ez elcsépelt is egyesek számára, teljesen érhető okokból. Viszont ha a történet célközönségét vesszük figyelembe akkor szerintem még inkább eltalált ez a kasztrendszer: tinédzser éveink alatt nagyon is gyakori érzés, hogy nem érezzük a közösségbe illőnek magunkat, miközben azt látjuk, hogy mindenki másnak megvan a helye a világban. Emiatt legtöbbször magunkat okoljuk, de talán mélyen legbelül mi is azt érezzük, hogy lehet, a rendszerrel van a gond.

Ami magát a filmet illeti, én kellemeset csalódtam benne az előítéleteim ellenére (már megint egy young adult disztópia). Elismerem, megvannak a maga hibái, főleg a szereplők kidolgozatlanságában, de ezt ebben a részben meg tudtam bocsátani a jó összkép miatt. A beavatott fel van építve: megismerjük a világ működését, a főhős is végigmegy egy fejlődésen, ahol szembetalálja magát saját félelmeivel és eddig elképzelhetetlen dolgokat kell testközelből tapasztalnia. Ezek mellett van egy főcselekmény is (összetűzés a rendszert működtetőkkel), amivel bejön az akció vonal is. Szerintem ez volt gyengébb a filmben, de még az elviselhető kategóriába esett. Amit viszont nagyon értékeltem, hogy kerek lezárást kapott az egész történet, így akár el is lehetne létezni a következő rész nélkül, hiány érzete nem lenne az embernek.

Végül is nekem egy kellemes filmélményként maradt meg A beavatott, hiába viseli magán a young adult jegyeket. Szerintem egy viszonylag jól felépített film átlagos történettel és szereplőkkel, egyszer mindenképp megnézhető: 8/10. ~~Felvállalom.~~

# 2014 # A beavatott

2016. január 29., péntek

Ultron kora

Chibi Zsó január 29, 2016 0 Comments

Hány éves vagy, Ultron? Nem mondom meg. Persze ezen a 9gages viccen kívül többről szól a film. A Bosszúállók legújabb részében egy egyre aktuálisabb témát, a mesterséges intelligenciát, azaz a MI-t veszik elő. Antalnak utólag köszönöm, hogy eljött velem erre a filmre.

Tartalom:

"Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki."

Forrás: Port

Sajnos sok Marveles filmhez nem volt még szerencsém (de igyekszem bepótolni), de az előző Avengershez viszonyítva azt mondhatom, hogy a 2. rész sokkal jobbra sikeredett az előzőnél. Az első részből ismert figurák, stílus, látvány és persze humor itt is visszaköszönt, viszont az új főgonosszal (Ultron) jelentősen frissítették a megszokott jók és gonosz elleni küzdelmet. A világuralomra törő MI nem újkeletű dolog a sci-fiben, az önmagát elbízó tudós sem, de ez a koncepció egy fenyegető légkört hozott a hősök közé. A veszély nem csak egy másik világból jöhet, hanem saját környezetünkből, és ez a veszélyforrás akár saját jóakaratunk is. Önmagában ez sem új gondolat, de az előző részben ilyen erős belső konfliktus nem fenyegette a Bosszúállókat. Ez annál inkább volt számomra erősebb, minél inkább betekintést nyerhettem a szereplők életébe (pl. Sólyomszem).

További jó pont volt a filmben az új szereplők behozása is. Kicsit bátor vállalkozásnak tűnt a dolog, hisz maga a történet így is legalább 6 főhőssel operál, fennállt a veszélye annak, hogy esetleg plusz 2 szereplő már túl sok lesz, de végül ügyesen megoldották ezt a forgatókönyvírók. Az ikrek bizonytalanul indultak a történet elején, de végül belesimultak az egész világba, nem éreztem őket fölöslegesnek vagy elhanyagolhatónak. Egy gyenge pontja akadt azonban az Ultron korának szereplők terén: Fekete özvegy és Hulk szála. Spoilerek nélkül annyit írnék róla, hogy amilyen jól indult az egész (parti az elején), annyira nyögvenyelős lett a végére.

Összefoglalva, az Ultron kora bőven felér az Avengers első részéhez, mégha Loki ki is maradt. Helyette kaptunk egy MI-t, karakter mélyítést és persze a megszokott Marvel minőséget. 9/10.

# 2015 # Age of Ultron

2015. november 14., szombat

Én vagyok a legnagyobb botanikus ezen a bolygón

Chibi Zsó november 14, 2015 0 Comments

Sci-fis körökben idén Andy Weir A marsi című könyvének adaptációja volt a leginkább várt film. A magyarul Mentőexpedícióként futó művet október 1-étől tekinthetjük meg a mozikban. Utólag köszönöm Antalnak, hogy el tudtunk menni a filmre, hisz megérte.

Tartalom:

"A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.
A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.

De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban."

Forrás: Port

Volt egy nagyon furcsa érzésem A marsi közben (nem tudom elfogadni a magyar címet, így Marsiként fogok rá hivatkozni). Végig azt éreztem, hogy nem is annyira tudományos fantasztikum, amit látok, hanem inkább tudományos (bár ezen a téren akadtak hülyeségnek tűnő dolgok, de ez más téma). És ezt nem rosszmájúságból mondom, hanem azért, mert annyira realista módon mutatott be mindent a film, hogy el tudtam hinni, hogy Mark Watney története esetleg napjainkban is megtörténhet. Természetesen a Marsra repülés és egy élettelen bolygó kolonalizálása nagyon is a fantasztikum része még, de mégis 136 percig el tudtam hinni, hogy mindez lehetséges. Ennek egyik oka a nagyon alapos, részletekig menő magyarázás mindenről, amit Watney csinál a Marson (krumplitermesztés, víz előállítás, alternatív üzemanyag stb.). Ezeknek a teljes élvezetéhez valószínűleg nem ártana egy alaposabb fizikai, biológiai és kémiai előképzettség, de egyszerű ember számára is érthetőek a túlélés célját szolgáló kísérletek.

Természetesen nem minden megy zökkenőmentesen és simán Watney számára, legyen akármilyen talpraesett is. Ez a nézők szempontjából szerencsés, hisz máris megvan az izgalom, ami fenntartja az érdeklődést a történet iránt. A marsiban nagyon jól eloszlanak a konfliktusok és a fordulatok, nem érződik úgy, mintha túl hihetetlen lenne a történet a folyamatos akciótól (mert nincs túlzott akció), és unalomba se fullad. A cselekmény nagy részében nem csak a marsi viszontagságok miatt jut ki bőven az izgalmakból, hanem a Földről, a NASA-ról is kapunk erkölcsi és műszaki dillemmákat.

Viszont a jól összerakott történet és a részletes, de közérthető tudományos háttér semmit sem érne érdekes vagy kedvelhető karakterek nélkül. Pontosabban egy érdekes és kedvelhető karakter nélkül, aki nem más, mint főhősünk, Mark Watney. A botanikus végzettségű férfi sajátos humorral és öniróniával fogadja helyzetét, ami ellensúlyozza kilátástalanságát. Találékonysága és gyors észjárása pedig nemhogy kedvelhetővé, de valahol egy klasszikus hőssé is teszi ezt a figurát, egy modern Robinsonná.

Összegezve A marsira érdemes volt várni. Egyben izgalmas és szórakoztató, tudományoskodó sci-fi (az ilyet hard sci-finek hívják by the way) egy jó főszereplővel és fantasztikus látványvilággal (erre külön nem tértem ki, de gyönyörűek a marsi tájak). A film tartalmazott valamennyi hollywood-iságot, amit sajnos utólag sem tudok megemészteni (főleg a film végefele), de összességében kellemes filmélmény volt A marsi: 8/10.

# 2015 # A marsi

2015. szeptember 27., vasárnap

Türelempróba

Chibi Zsó szeptember 27, 2015 0 Comments

Egy ingyen jeggyel a zsebedben és egy pocsék mozikínálattal mit is lehet tenni, mint valami kevésbé rosszat választani? Így néztük meg Antallal Az útvesztő második, nemrég bemutatott részét, A tűzpróbát.

Tartalom:

"Az Útvesztő csak a kezdet volt. Thomas (Dylan O'Brian) és társai hiába reménykedtek benne, hogy ha kijutnak a titokzatos pokolból, a régi életük várja őket. A falak túloldalán nem a béke, hanem újabb borzalmak leselkednek rájuk. A világ rémisztően megváltozott; a rend felbomlott, az anarchia és a pusztulás az úr: félig emberi lények vadásznak az utolsó túlélőkre és az utolsó túlélők pedig az Útvesztő szökevényei nyomába erednek.A csapat a Veszett elől menekülve átmeneti biztonságra lel, ám amikor rájönnek, hogy ez is csak egy csapda, folytatják a menekülést: a perzseltföldön azonban minden pillanat új meglepetést és új izgalmat hoz és ki tudja, hogy merre találják a többi lázadót, akinek a keresésére indultak."

Forrás: Port

Habár egy kisebb gyomorgörccsel ültem be a filmre azzal a tudattal, hogy elvesztegetem az ingyen jegyet ~~(nemtudomtalánsóher fajtámat)~~, viszonylag kellemes szájízzel jöttem ki a moziteremből. Az egész ott folytatódik, ahol legutóbb hagytuk Thomasékat: kikerülve az útvesztőből. Mondjuk nagy elvárásokat nem kell A tűzpróba iránt táplálni, nem lett sokkal jobb alkotás az elődjénél, de áthozza annak pozitív tulajdonságait. Például a két órás film alatt rengeteg történés van, a cselekmény nem ül le sehol egy percre sem, s mindezt nagyon látványosan tárjánk elénk. Sőt, egyes fordulatok kevésbé kiszámíthatóak (pl. Thomas hőbölgése a WICKED-nél), de többé-kevésbé máshonnan ismert történetelemekkel operál a film (pl. zombik, kihalt Föld stb.). Ennek azonban van egy olyan hátulütője, hogy túl soknak is érezhetjük ezt a rengeteg mindent. A tűzpróba esetében például az újabb szervezet megjelenése már csak további fölösleges bonyodalmat okozott, már olyan érzésünk volt, hogy na ennyi minden nem történhet egy emberi élet alatt, nemhogy 2 óra alatt. Bár egy rendes világismertetés biztosan segített volna ezeket az érzéseket elüldözni és jobban értettük volna, hogy mi miért van jelen.

Azonban akad egy nagyon fájó pontja a filmnek, amit sajnos a második részre sem sikerült orvosolni: a szereplők. Továbbra is az az érzésem volt, hogy egyik szereplőt se tudom igazán megkedvelni, így a sorsukért sem tudok izgulni. Mind az öt-hat gyerek egy egységes masszát alkot, nem pedig különálló karaktereket, és ebbe a masszába olvadnak bele, sajnos, az újonnan bevezetett figurák is. Ez a semmilyenség sajnos annyira rosszul érinti a szereplőket, hogy szinte megkülönböztetni se lehet őket, neveket se lehet hozzájuk kötni. Egyiknek sincs olyan kiemelkedő tulajdonsága, ami megjegyezhetővé tenné bármelyik srácot is. Kivétel az állítás alól Thomas és Teresa, akikat csak azért tudunk megjegyezni, mert Thomas a főhős, Teresa meg az egyetlen lány.

Ha pedig a két főszereplő (mondjuk azt, ők azok) szóba került, annak ellenére, hogy semmilyenek, sokszor még idegesítőek is. Thomas sajnos nem különbözik a többi ifjúsági akciófilm főhősétől: mindig játsza a feláldozhatót, ha kell, ha nem. Teresa pedig szinte semmit se csinál, de mikor végre cselekszik valamit spoiler! ~~elárulja a társait~~ spoiler vége! az is indokolatlan (vagyis meg lehet indokolni, de amúgy eléggé adhoc jellegűnek érződik).

Összességében A tűzpróba nem rosszabb film, mint az elődja, Az útvesztő. Moziban elég látványos, le is kötheti a figyelmünket, pár fordulatosabb csavar is akadt, bár ha tehetjük, inkább más filmre menjünk el a pénzünkért. 7/10-es élmény, egyszer bőven elég megnézni. Utóirat: Angolul nézzétek, a magyar fordításán én kikészültem. A szinkronja viszont jó.

# 2015 # adaptáció

2015. szeptember 23., szerda

Az útvesztő

Chibi Zsó szeptember 23, 2015 0 Comments

Az éhezők viadalának köszönhetően nagy reneszánszát éli a disztópia műfaja (bár lehet vitatni, hogy nem-e a YA műfaja vesz át disztópikus elemeket :)). Valószínűleg ezt a hullámot meglovagolva készült el James Dashner történetének, Az útvesztőnek az adaptációja. Antalnak utólag is köszönöm, hogy megnézette velem a filmet.

Tartalom:

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Forrás: Port

Visszagondolva nagy bajok nincsenek ezzel a filmmel. In medias res kezdést látunk, főhősünkről a nevén kívül szinte semmit sem tudunk. A felmerülő kérdéseket Thomasszal együtt próbáljuk megválaszolni a történet előrehaladtával. Megismerjük a túlélésre berendezkedett fiú társadalmat, amiről mindenképpen eszünkbe juthat A Legyek Ura, bár olyan fokú brutalitásra nem kell itt számítani. Ahogy minden működő közösségben lenni szokott, ellentétek itt is vannak: Thomast igen csak érdekli, hogy miért is vannak körbe zárva egy labirintussal, viszont a fiúk vezetője ezt nem helyesli, szerinte továbbra is életben kell tartani a fiúkat és egyhelyben maradni. Ennél a résznél jött el az első olyan pillanat, ahol megjelentek a tipikus ifjúsági / amerikai akciófilmekre jellemző vonások. Az útvesztő esetében arra gondolok, hogy a felmerült konfliktus nem oldódik fel, mert mindkét fél csökönyösen ragaszkodik az álláspontjához, ami ötödjére már igenis idegesítő és elcsépelt lesz. Továbbá a film fordulatai kiszámíthatóvá válnak, mint például igen, ez egy kísérlet, amit igazából azért a legelejétől sejteni, vagy épp kik fognak meghalni és kik nem.

Viszont dicsérendő, hogy ezeket a fordulatokat próbálják viszonylag fokozatosan és kellően "rejtélyesen" beépíteni a cselekménybe, Ez a fajta érdeklődés-fenntartás Thomas beilleszkedéséhez hasonlóan van ábrázolva: ahogy tágul a zárt mikroközösség körül a világ, úgy jönnek elő az újabb és újabb kérdések, sokszor egy korábbi megválaszolását követően. Ettől lehet olyan érzése az embernek, hogy már túlzásba viszik a misztikumot, de valahol talán még megbocsátható.
A fordulatos, de viszonylag kiszámítható történet átlagosnak mondható szereplőkkel egészül ki, szintén viszonylag átlagos alakításokkal, de több talán nem is kell ide. Igaz, így szinte senkit sem lehet megkedvelni és mivel hiányzik a szimpátia a figurák iránt sablonosságuk végett, nehéz / szinte nem is lehet izgulni értük vagy szomorúságot érezni elvesztésük felett. Viszont ilyen egyszerű szereplőkkel viszonylag könnyen végig lehet vinni a kalandot azzal az egyszerű céllal a szemünk előtt, hogy szórakoztató legyen.

Így összegezve Az útvesztő nem egy kiemelkedő, műfajt megújító stb. fantasztikus filmalkotás, hanem egy egyszerű ifjúsági akciófilm, ami leköt másfél órára ugyan, de aztán hosszú távon nyomot nem hagy bennünk. Részemről 7/10-es filmélmény volt, hisz látványosnak látványos volt, megnézni meg lehetett, de különösebb hatással nem volt rám. Annak a fényében érdemes megtekinteni, hogy épp mire vágyunk: egyszerű kikapcsolódásra vagy komolyabb, elgondolkodtató műre. Ha az első opció játszik, akkor meg lehet nézni Az útvesztőt.

# 2014 # adaptáció

2015. szeptember 3., csütörtök

Az U.N.C.L.E. embere

Chibi Zsó szeptember 03, 2015 0 Comments

Talán elszóltam magam a Kingsmannél? Mégis menők a kémek, legalábbis így tűnik most. Novemberre érkezik például az új James Bond film, a Spectre, augusztus végétől pedig megnézhető Guy Ritchie legújabb filmje, Az U.N.C.L.E. embere, aminek a főszereplői szintén kémek. Bármiféle trendek is vannak most Hollywoodban, a Sherlock Holmes és a Blöff iránti szeretet hajtott a moziba az új Ritchie filmre. Utólag köszönöm Antalnak, hogy megnézte velem az Uncle-t.

Tartalom:

"A hidegháború csak átverés volt. Jól tudják ezt az U.N.C.L.E nevű titkos kémszervezet alkalmazottai, akik, ha kell, szívesen együttműködnek orosz kémtársaikkal. Napoleon Solo (Henry Cavill), a cég egyik legjobb embere is kénytelen közösen bevetésre indulni Ilja Kurjakinnal (Armie Hammer), mert mindketten jól tudják: az igazi veszély egészen máshonnan fenyeget. Egy nemzetközi bűnszövetkezet őrült tervvel próbálja káoszba taszítani a világot. Minél jobban el akarják terjeszteni a nukleáris technológiát, mert abban reménykednek, hogy ha folytatódik az atomfegyverek terjedése, a törékeny erőegyensúly felborul, és kitör a III. világháború. A párosnak csupán egyetlen nyom áll rendelkezésre: egy eltűnt német tudós lánya. Az ő segítségével talán behatolhatnak a bűnszervezetbe."

Forrás: Port

Lehet, hogy nekem alacsony az ingerküszöböm (a Port-on például nagyon rossz kritikákat kapott a film és az USA-ban se épp egy box office hit), de sok kivetnivalót én nem találtam ebben az alkotásban. A filmje egy a 60-as években futott, itthon nem ismert amerikai sorozat, a The man from UNCLE egyfajta remake-je, aminek Ritchie igyekszik visszaadni a hangulatát. Hidegháborús környezet, Trabant, tipikus szovjet és amerikai kütyük: néhány példa a díszletből, amivel sikerül megidézni az eredeti történetet és egy retró stílust kölcsönözni az egész sztorinak. A dolog csak fokozódik a film második részében, amikor a történet átkerül Olaszországba. Előkerülnek a stílusos ruhák, klasszikus európai épületek és a korhoz illő, autentikus olasz zene: ezek által nekem még inkább az az érzésem lett, hogy Ritchie megidézte a klasszikus akciófilmeket. Emellett pedig olyan filmes megoldásokat is láthattunk (pl. akciójeleneteknél a jelenetet több képkockára osztották), melyek a régebbi idők mozijait idézik. Ezekkel az ügyes stílusidézésekkel remek atmoszféra teremtődött, és ezzel egy nagyon emlékezetes, stílusos összképet kapunk, amit öröm nézni, mindenféle modernebb elem nélkül is.

Persze számos más értéke van a filmnek a külsőn kívül, melyek közül szerintem kiemelendő a két főhős, Solo és Kuryakin viszonya. A szereplők közötti rivalizálás egy gyakorlott filmnézőnek nem jelenthet meglepetést, de itt a két férfi összeszokása, végül egymás partnerének érése fokozatosan fel volt építve, így hihetőnek tűnt az egész. Ennek a kémiának a működése azért is sarkalatos, mert a két ügynöknek nagyon is ellentétes karaktere. Az egyik amerikai, a másik szovjet, ami már alapból egyfajta ellenségeskedést szül a hidegháborús helyzet végett, de az erkölcsi normák (Solo tolvaj, Kuryakinnak pedig fontos az igazság, a becsület) és mentalitás terén (Solo sokkal lazább, Kuryakin pedig szinte mindent túl komolyan vesz) is teljes ellentétei egymásnak. De ahogy írtam feljebb is, az éles ellentéteket sikerült áthidalni.

Még számos jelenetet lehetne kiemelni (pl. Solo szendvics evését :)), amik emlékezetesek, de talán a két említett tulajdonság (a szereplők bemutatása és a hangulatteremtés) az, ami igazán kiemelkedő Az U.N.C.L.E. emberében. A történetre sincs baj, kellően fordulatos, az izgalom jól van adagolva és némi idő a szereplőkre is jut, bár az edzettebb filmnézők nem feltétlen nézik el a klíséket. A szubjektív véleményem viszont az, hogy élvezhető a film minden retróságával és klíséjével együtt, így 10/10. Nem volt komoly kivetnivaló benne.

# 2015 # akció

2015. augusztus 6., csütörtök

Like a Sir

Chibi Zsó augusztus 06, 2015 0 Comments

Mindenféle különösebb statisztika vagy cikk alátámasztása nélkül ki lehet jelenteni, hogy a szuperhősök uralják a mozit. Bosszúállók, Hangya, Fantasztikus 4 - csakhogy néhányat említsek a most bemutatott vagy bemutatásra váró filmek közül a témában. Matthew Vaughn sem mozog ismeretlenül a szuperhősök világában (X-men, Kick-ass), de legutóbbi filmje, a Kingsman mégis az akciófilmek klasszikus figuráihoz, a titkos ügynökökhöz nyúl vissza.
Utólag köszönöm Antalnak, hogy elvitt erre a filmre.

Tartalom:

"A titkos ügynök legjobbjai elegánsak, kifinomultak, felszerelésük a legkülönlegesebb (és leggyilkosabb) ketyerék gyűjteménye, és tudják, melyik whiskybe mennyi szódát szokás önteni. Töki (Taron Egerton) nem ilyen: ő átlagos, vagány utcagyerek: nagyszájú, simlis és nem riad vissza a balhéktól - viszont bátor, gyors és helyén a szíve. Talán ezért keresi meg őt egy magánkézben lévő titkos kémszervezet, a Kingsman egyik legjobb embere (Colin Firth): ha Töki is úgy akarja, a nagy hagyományú, és szigorú szabályok szerint működő cégnél modern James Bondot faragnak belőle. Ám a különlegesen veszélyes kiképzőidőszak gyorsan véget ér - de csak azért, mert az ügynökökre újabb, nagyobb veszélyek várnak. Valaki egymás után rabolja el a világ hírességeit, arisztokratáit és miniszterelnökeit. A szálak pedig egy őrült milliomoshoz (Samuel L. Jackson) vezetnek."

Forrás: Port

A Kingsmanről azt tudom mondani, hogy olyan, mint a közönség viszonya a filmhez (legalábbis a filmes fórumokat olvasva): vegyes. Egy kisebb élménybeszámoló talán érthetőbbé teszi a kijelentést. Az első órát a következőképpen tudnám jellemezni. Amint elkezdődött a film, azonnal magába szippantott. Ízlésesen adagolt látványos akciójelenetek szinte már az első perctől, elegendő mitologizálás (ezalatt arra gondolok, hogy egy teljesen érthető és hihető titkos ügynökséget mutattak be, s Töki karakterét is jól megismertük), fordulatok sorozata, remek színészek (a gyerekszínészek is), meghatározó stílusa van (angol gentlemenek!!!) és mindez rengeteg őrültséggel nyakon öntve. Egyszóval azt éreztem, hogy fantasztikus filmre ültem be. Aztán jött a templomos jelenet. Spoilerek nélkül annyi elmondható róla, hogy maga a jelenet nagyon is meglepő fordulat volt, de ezután valahogy a Kingsman már nem tudott úgy működni, mint az első órában. A kezdeti hangulat és stílus megmaradt, azonban az őrület túlságosan is eluralkodott az egészen. Jöttek az egyre meghökkentő baromságok és sajnos már rossz értelemben, a fináléban az egész pedig átment ízléstelenségbe is.

Ennek fényében nagyon nehéz is eldönteni, hogy jó vagy rossz filmnek nevezhető-e a Kingsman. Ahogyan írtam, az alapanyag nagyon is rendben van, hisz minden megvan, ami egy élvezhető mozihoz kell: kreatív ötletek, stílus, fordulatok, jó színészek (Colin Firth mindenképpen viszi a hátán a filmet, de Samuel L. Jackson is "kész", mint főgonosz), és leginkább különlegesség. Bátor vállalkozás egy, mondjuk kevésbé népszerű téma (titkos ügynökök) feldolgozása, és ezzel teljesen szembemenni a mainstreammel. Ha az őrültséget és az abszurdomot jobban elosztották volna a film második felében is, mindenképpen kiemelkedő alkotás lenne a Kingsman. A végeredményt látva viszont azt lehet mondani, hogy egyszer meg kell próbálni ezt a filmet, hogy az ember eldönthesse, jó vagy sem. Van, aki jobban vevő az abszurdomra, és akad olyan, aki képtelen elviselni: így kapjon egy 7/10-es számot Matthew Vaughn műve. Egyszer meg kell nézni.

# 2014 # A titkos szolgálat

2015. február 1., vasárnap

Az öt sereg csatája

Chibi Zsó február 01, 2015 0 Comments

Egy újabb utazás végére értünk. Ahogyan a Gyűrűk Ura trilógia esetében, úgy A hobbitnál is Peter Jackson kalauzolt minket Középföldén. A Gyűrűk Ura a maga idejében rengeteg elismerést kapott és a mai napig emlékezetes filmélményt jelent. Igaz ez A hobbit trilógia esetében is? Az ötös sereg csatáját értékelve, s végül az egész trilógiát összefoglalva megpróbálom megtalálni a választ. Mellesleg, köszönöm Antalnak, hogy elvitt ilyen last minute módon erre a filmre.

Tartalom:

"A Hobbit: Az öt sereg csatája Peter Jackson Hobbit-trilógiájának befejező része. Miközben sikeresen visszahódították otthonukat Smaugtól a sárkánytól, Zsákos Bilbo és barátai akaratlanul is halálos veszedelmet szabadítottak a világra. A dühöngő Smaug nőket és gyerekeket sem kímélve támad Esgarothra (Tóváros). Mindeközben a visszaszerzett kincsektől megrészegült Tölgypajzsos Thorin Bilbo erőfeszítései ellenére hátat fordít barátainak és elárulja őket. Ennél azonban jóval nagyobb veszélyek is leselkednek a hobbitra és barátaira. Bár kizárólag Gandalf tud róla, Szauron szörnyű tervet forral: orkok seregeit indította útnak, hogy a Magányos Hegyen támadásba lendüljenek. Ahogy a sötétség erői egyre jobban előretörnek, a törpék, tündék és az emberek választás elé kerülnek: összefognak vagy elpusztulnak. Bilbo az öt sereg gigászi csatája közepén találja magát, ahol saját és barátai életéért is harcolnia kell, miközben Középfölde egészének sorsa forog kockán"

Forrás: Port

Az öt sereg csatája hamar lezárja a könyv alap tényleges történetét. Spoiler! Smaugot, a sárkányt már az első percekben megölik, ezzel megmentve az embereket. Spoiler vége. Természetesen nagyon látványos és feszültséggel teli jeleneteket kapunk már a film elején, amelyek jó alaphangulatot adnak, azonban a felmerül rögtön a kérdés, hogy mi is lesz a következő két órában? Ugye ha már három részre lett nyújtva az amúgy háromszáz oldalas gyerekkönyv, akkor valamivel illik még kitölteni a játékidőt. Jackson logikusan végül fogta a második részbe már beiktatott néhány plusz szálat, amelyekből végül szőtt egy hatalmas csatát, mint a trilógia méltó lezárása (a GYU-hoz hasonlóan). Ezeknek a szálaknak az összehúzása kicsit döcögősen, de végül sikerült egy viszonylag nagyobb történetbe terelni mindent. Azonban a végeredmény (számomra) nem feltétlen volt kielégítő. Elvileg egy több, mint másfél órás csatajelenetnek izgalmasnak kellene lennie, de Az öt sereg csatája esetében a csatajelenet unalomba fullad. Természetesen látszik Jackson igényessége és odafigyelése a jeleneteken. A seregek monumentálisnak hatnak, annak ellenére, hogy valószínűleg CGI-vel megteremtett. Továbbá a jelmezek aprólékosan kidolgozottak, ami mutatja is, hogy a rendező mennyire is ismeri Tolkien világát, s milyen tisztelettel is bánik vele. Viszont sajnos az egész filmen látszik, hogy a csatajelenetek többsége pusztán időkitöltés végett lett leforgatva.

Kevés, ténylegesen érdekes vagy fontos esemény történik Smaug után. Egyik ilyen momentum talán a törpkirály, Thorin elborulása. Nem maga az, ahogy belekerült a filmbe (nekem kicsit erőltetett volt, nem igen lett kidolgozva), hanem inkább Richard Armitage alakítása miatt. Hihetően jeleníti meg a kapzsivá lett királyt, ami jól működik a képi világgal is, amelyet az úgymond pszichés részéhez készítettek. Ezen kívül a GYU-ra való előrekacsintások csalhatnak mosolyt a Tolkien rajongók arcára, vagy a nagy, szép, kicsit nosztalgiázásra buzdító zárójelenetek.

Az öt sereg csatáját összegezve, hiába az igényesen kidolgozott látványvilág és harcjelenetek, sajnos ez egy élvezetes és tartalommal teli filmhez édes kevés. Így sajnos egy 6/10-es pontot tudok adni az összélményre.

És maga a trilógia? Amilyen ígéretesnek indult, úgy lett egyre rosszabb és rosszabb A hobbit. Lehet, hogy csak a közvéleményt idézem ezzel, de ki kell jelenteni, hogy a három rész teljesen fölösleges volt ehhez a történethez, de még a kettő is. Félreértéseket elkerülve, nem egy második Gyűrűk Ura trilógiát vártam A hobbittól, hanem csak egy igényesen adaptált filmet. Egy olyat, amely meg tudja tölteni új értelemmel vagy nézőponttal az eredeti, gyerekeknek szánt könyvet és kicsit elvarázsolni, Középföldébe repíteni. Ezeknek az elvárásoknak csupán az új trilógia első része tett eleget, a folytatások nem. És ezzel is valahol csak mások véleményét fogom ismételni, de szomorú, hogy a pénz megfertőzi az alkotás folyamatát is.

# A hobbit # adaptáció

Antigané

2016. szeptember 11., vasárnap

Kódjátszma

2016. április 29., péntek

A lázadó

2016. március 14., hétfő

A beavatott

2016. január 29., péntek

Ultron kora

2015. november 14., szombat

Én vagyok a legnagyobb botanikus ezen a bolygón

2015. szeptember 27., vasárnap

Türelempróba

2015. szeptember 23., szerda

Az útvesztő

2015. szeptember 3., csütörtök

Az U.N.C.L.E. embere

2015. augusztus 6., csütörtök

Like a Sir

2015. február 1., vasárnap

Az öt sereg csatája

Magamról

Másik blogom

Közösségi média

Itt is megtalálsz

Rendszeres olvasók

Popular

Archive

Keresés ebben a blogban

Follow Us @soratemplates