Antigané

Még nem töltekeztem fel teljesen a science fiction irodalom nagy műveivel, de annyi eszembe jutott az Érkezés kapcsán, hogy az idegenek eljövetele nem új téma, emiatt nehéz is újat mondani ezzel kapcsolatban. Ugyan még nem olvastam az Életed történetét, de a tartalom leírásból (a novellánál és a könyvnél is) azt éreztem, hogy itt megpróbálták újítani ebben az idegen témában. Egyik újítás a science része ennek a science fictionnek: nem a reál, hanem a humán tudományok felé fordultak, pontosabban a nyelvészet fele. Ez az ötlet sem új, elég csak Sheila Finch Xenolinguistics történeteire vagy Clifford D. Simak A város művére gondolni, de mégis alulreprezentált a humán tudomány a sci-fiben. Az Érkezés (innentől már a filmről fogok írni) nyelvészeti része a Sapir-Whorf-hipotézisre, azaz a nyelvi realivizmusra épül. Az elmélet szerint az anyanyelvünk meghatározza a gondolkodásunkat; így eszerint másként gondolkodik egy angol vagy egy francia mondjuk egy magyarhoz képest (de egymáshoz képest is). A hipotézis kapcsán leggyakrabban az eszkimók nyelvét szokták említeni, akik állítólag több szót is használnak a hóra. Teljesen kézenfekvő ötlet, hogy ezt az elméletet a földönkívüliekkel való kommunikáció során is használjuk: ha megtanuljuk a nyelvüket, akkor a gondolkodásukat, és így a céljukat is megérthetjük. Nem teljesen a film legeslegelejétől, de ezen a szálon indul el a film is. A főhősnő, Dr. Banks hamar az idegenek színe elé kerül és próbálja bevetni szaktudását. Sok izgalmasat tartogat ez a rész (pl. külön figyeltek arra, hogy az idegenek nyelvi rendszere csöppet se emlékeztessen egyik emberi nyelvre se), azonban nem mélyül el eléggé a témában. Olyan érzésem volt végig, hogy a nyelvész hölgy elég gyorsan megoldotta feladatát, mintha máson lenne itt a hangsúly...

Az érzés teljesen jogos, mert inkább Dr. Bloom személyes drámája kerül előtérbe, miközben az emberiség paranoid módon várja az idegenek aggresszív viselkedését. Ilyen körülmények között kell főhősünknek elrendeznie saját dillemáit, plusz megoldani feladatát. Ezt a szálat is nagyon szépen felépítette a filmet, kellőképpen vezetett, majd ahol kellett, félre is vezetett. Elég spoileres lenne belemenni abba, hogy mit miért választhat Dr. Bloom úgy az életében, mint ahogy, de annyit mindenképp leszögeznék, hogy nehéz dolog felé köteleződik el. Mégis azt érzem, hogy ennél a résznél sem fejtettek ki mindent, bőven elbírt volna még további lelki vívódást és némi elvontabb gondolkodást Dr. Bloom döntése. Így csak azt érzem, hogy kaptam egy szépen becsomagolt közhelyet. De ez a következő szálra is teljesen igaz, amire szeretnék kitérni. Az Érkezés elején inkább csak a háttérben zajlik az emberiség globális reakciója az idegenek jelenlétére, aminek örültem is, szintén egy újításnak gondoltam. Aztán a történet előrehaladtával sajnos nagyon is előtérbe került és egy elég sablonos szenárió kerekedett belőle: spoiler! rossz kommunikáció miatt támadunk! spoiler vége! Nem vitatom, hogy nem ez történne a valóságban hasonló szituációban, de a 2010-es években némi újítást várnék az ilyen kaliberű történetekben. Azt meg nem is szeretném kommentelni, hogy megint egy USA vs. Kína/Oroszország felállást láthattunk. Azonban egy pozitívumot szeretnék az emberiség résznél említeni: főhősünk elég trükkösen oldja meg a felmerült veszélyt. Jogosan lehetne a film csúcspontjának nevezni, amit a személyi dráma szál csak tovább tetőz. 

Visszaolvasva, nagyon sok bajom van az Érkezéssel (még egy, amire nem értem ki, de nagyon zavart: Jeremy Renner karaktere). Rengeteg olyan dolgot vet fel és kezd el kibontani, amiben sok a potenciál és egy fantasztikus film kerekedhetne belőle, de ez mégsem történik meg. Tény, hogy egy gyönyörűen elkészített filmről van szó, ami számtalan szemet gyönyörködtető beállítást és egyéb filmes eszközeket vonultat fel (emiatt mindenképpen moziban kell látni), de történet és mondanivaló szintjén bizony sok mindent elbírt volna még az Érkezés. Most nekem 6 és 7 között mozog, de az újdonságok miatt legyen 7/10 a végső pontszámom. A végén még annyit jegyeznék meg, hogy gyanítom, novellaként jobban működik a történet, mint egy 2 órás film formájában. 

Sajnos sok Marveles filmhez nem volt még szerencsém (de igyekszem bepótolni), de az előző Avengershez viszonyítva azt mondhatom, hogy a 2. rész sokkal jobbra sikeredett az előzőnél. Az első részből ismert figurák, stílus, látvány és persze humor itt is visszaköszönt, viszont az új főgonosszal (Ultron) jelentősen frissítették a megszokott jók és gonosz elleni küzdelmet. A világuralomra törő MI nem újkeletű dolog a sci-fiben, az önmagát elbízó tudós sem, de ez a koncepció egy fenyegető légkört hozott a hősök közé. A veszély nem csak egy másik világból jöhet, hanem saját környezetünkből, és ez a veszélyforrás akár saját jóakaratunk is. Önmagában ez sem új gondolat, de az előző részben ilyen erős belső konfliktus nem fenyegette a Bosszúállókat. Ez annál inkább volt számomra erősebb, minél inkább betekintést nyerhettem a szereplők életébe (pl. Sólyomszem). 

További jó pont volt a filmben az új szereplők behozása is. Kicsit bátor vállalkozásnak tűnt a dolog, hisz maga a történet így is legalább 6 főhőssel operál, fennállt a veszélye annak, hogy esetleg plusz 2 szereplő már túl sok lesz, de végül ügyesen megoldották ezt a forgatókönyvírók. Az ikrek bizonytalanul indultak a történet elején, de végül belesimultak az egész világba, nem éreztem őket fölöslegesnek vagy elhanyagolhatónak. Egy gyenge pontja akadt azonban az Ultron korának szereplők terén: Fekete özvegy és Hulk szála. Spoilerek nélkül annyit írnék róla, hogy amilyen jól indult az egész (parti az elején), annyira nyögvenyelős lett a végére. 

Összefoglalva, az Ultron kora bőven felér az Avengers első részéhez, mégha Loki ki is maradt. Helyette kaptunk egy MI-t, karakter mélyítést és persze a megszokott Marvel minőséget. 9/10.