A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marvel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marvel. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 24., vasárnap

A Fekete párduc ugyanolyan eredetfilm, mint a többi szuperhősé

február 24, 2019 0 Comments

Indul a filmes szakmában a díjszezon, ami a legtöbb filmrajongót arra készteti, hogy amit még nem láttak a legjobbnak ítélt felhozatalból, azt gyorsan bepótolják. Ebben a lázban égve pótolok én is be számos alkotást, és az elkövetkezendő egy hónapban ezeket fogom bemutatni a blogon: Ez lesz az Award Fever cikksorozat. Az utolsó cikk az első olyan szuperhős film, azaz a Fekete párduc lesz, amit Oscar-díjra jelöltek a Legjob film kategóriájában.

Tartalom:
A Marvel Studios Fekete Párduc című új filmjének hőse T'Challa, aki apja halálát követően hazatér az elszigetelt, ám technológiailag fejlett afrikai országba, Wakanda királyságába, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a trónon.
Ám mikor egy nagy hatalmú ősi ellenség ismét feltűnik a színen, T'Challa királyként és a Fekete Párducként is próbára tétetik: a félelmetes összecsapás kimenetelén nem pusztán Wakanda, hanem az egész világ sorsa áll. Árulások és veszélyek közepette az ifjú uralkodónak maga mellé kell állítania szövetségeseit és felszínre kell engednie a Fekete Párduc minden erejét, hogy legyőzze ellenfeleit és biztonságban tudhassa népét. 


Forrás: Port


A Fekete Párduc az eddigi Marvel filmektől teljesen eltérő alkotás. Felvezeti az egyik első fekete szuperhőst, fekete színészgárdával forgatott nagy költségvetésű mozi film, ami a jegypénztáraknál is rekordokat döntött, és talán a legmerészebben módon politizál is. Ezenfelül számos közösségi megmozdulást is elindított, mint például Frederick Joseph GoFundMe kampánya: gyűjtést rendezett, hogy Harlemben minél több gyereket el tudjon vinni a fekete szuperhős filmjére. Szóval, összegezve, egy olyan film lett az Egyesült Államok színes bőrű közösségnek, amiben nem a megszokott, klisés szerepekben tetszelegnek a feketék, hanem végre igazi hősökként lépnek színre. És egy ilyen történet Hollywood-i megteremtésére nem is találhatnánk jobb alapot a már 50 éves múltra visszatekintő Fekete párducnál. Az 1966-ban jelent meg a Fantasztikus Négyes 52. számában az amerikai lakosság fejében élő sztereotípiákra építkezve (pl. egy afrikai ember nem ismerheti az űrtechnológiát) vezeti fel hősét, majd egy ügyes csavarral bemutatja, mennyire hamisnak bizonyultak. T’Challa jó stratégiaként könnyen csapdába csalja a Fantasztikus négyest, s a későbbiekben, amikor kiderül, egyikük sem akar a másiknak ártani. Végül Wakandát bemutatva egy másik sztereotípia is széttörik: nem egy elmaradott, „barbárok” által lakott ország, hanem egy technológiailag fejlett és független királyság.

Stan Lee és Jack Kirby hagyományai a Fekete párduc filmben is visszaköszönnek: az afrofuturista stílust megidéző Wakanda, a mérnökzseni Shuri és a tudatos a "fejlett országok" Afrika sztereotípiájának felhasználása. Politikai vonalon haladva egy másik érdekesség is felbukkan a Marvel képregények és a Fekete párduc között: az Ember Jogi mozgalmak beemelődése. Az X-Menhez hasonlóan itt is megjelenik a két fekete polgárjogi harcos, Martin Luther King és Malcolm X közötti ellentét: békés harc a polgári jogokért versus erőszakosabb jogi harc. A Fekete párducban ez egyértelműen T'Challa és Killmonger közötti ideológiai különbségben jelenik meg: T'Challa királyként békét szeretne a környező országokkal, Killmonger viszont megelégelte a bujdoklást és azt, hogy Wakanda nem használja ki technológiai fölényét. Ebből pedig egy klasszikus jó-rossz harc kerekedik a királydrámák díszletei között.


A Fekete párduc előtti tisztelgés és múlt s jelenbeli politikai húrok (lásd T'Challa zárójelenetét) megpendítése érdekes töltetet ad a filmnek, de mindezek ellenére a téma felszínén marad a mű. Így nekem az a legnagyobb bajom a filmmel, mint általában az MCU többi alkotásával is: feldob egy nagyon érdekes és jól hangzó témát, nagyjából aköré építi a cselekményt, de mindezt végül feláldozza az akció és a humor oldalán. Tudom, a filmek állítólag szórakozásra vannak, meg amúgy is húzzak el akkor DC filmeket nézni, ha darkos cuccot várok el. Viszont ha így nézem is a Fekete párduc így is biztonsági játékos, hisz a már jól bejáratott eredettörténet filmek (pl. Doctor Strange, Hangya, Galaxis őrzői) pontjait pipálgatja ki: az új hős új szerepbe csöppen, amibe bele kell tanulni, de közben már vadászik rá főellensége. Kicsit sok ilyet láttunk az elmúlt tíz évben.

Összességében, pár érdekes társadalmi és kulturális témától eltekintve számomra a Fekete párduc egy átlagos MCU film, ami felvezeti az épp aktuális szuperhőst - így 7/10. Persze
 

2017. március 29., szerda

Az elátkozott filmnézés

március 29, 2017 0 Comments

A cím némi magyarázatot kíván. A galaxis őrzői filmnek ugyanis eddig már kétszer nekifutottam: egyszer volt barátommal, de a rossz hang miatt inkább félbehagyattam a mozizást, másodjára pedig drága Mirámmal próbálkoztunk meghódítani a galaxist, de sajnos el kellett érnem az utolsó, hazamenő vonatot. Így lett számomra egy elátkozott filmnézés A galaxis őrzői. Viszont, három a magyar igazság alapon végre végig tudtam nézni.

Tartalom:
"A kalandor Peter Quill ellopja a titokzatos gömböt, amelyre a bolygóközi uralomra törő Ronan is pályázik. A főgonosz ezért hajtóvadászatot indít utána. Menekülés közben Quill kényszerű szövetséget köt négy különös alakkal: Rockettel, Groottal, Gamorával és Draxszal. Az állig felfegyverzett mosómedve, az élő fára emlékeztető lény, a veszedelmes bérgyilkosnő és a Pusztító alkotják a Galaxis őrzőit. Quill rájön, hogy a titokzatos gömbnek milyen ereje van, és mekkora veszélyt jelent az univerzumra nézve. "

Forrás: Port


Első benyomásom az, hogy ez egy elég dögös film. Az érzelmes kezdés, majd "Hooked On A Feeling" és a szó legszorosabb értelmében belecsapunk a kalandok közepébe. Nagyon ötletesen több oldalról ismerjük meg a várható történéseket: Peter Quill épp "bevetésen", Ronanék útnak indítják Gamorát, majd Quill és Gamora, épp összecsapásuk közepén egy furcsa párosba botlanak (vagyis inkább a páros botlik beléjük): Rocket, a beszélő mosómedvébe és Groot, a faóriás. Mindez miért? Egy gömb miatt, amivel el lehet pusztítani az univerzumot. A későbbiekben még csatlakozik ehhez a szedett-vetett bandához Drax, aki bosszút akar állni családja gyilkosán (Ronan); így indulnak el megmenteni a Galaxis Őrzői a galaxist a nemértedmiértcéljaelpusztítaniavilágot Főgonosztól. Igen, itt szögezném le, hogy sajnos ez a Marvel film is magán viseli a filmjeik általános hibáit (nincs kidolgozva a főhős, csak a világért izgulunk), de a Galaxis őrzői azért bőven képes ennél többet felmutatni. Ahogy arra próbáltam utalni a filmről írt rövid, pár mondatos összefoglalómmal, valami kreatív és dögös úton építik fel az épp aktuális (űr)kalandot, ezzel teljesen megszólítva a mai, meme-ken és Youtube videókon nevelődő közönséget. Milyen menő, hogy egy űrbetyár a 80-as évek slágereire fosztogat? Rocket karaktere pedig telitalálat: mindenre van valami frappáns megjegyzése és végtelenül szarkasztikus. Love at first sight módon szerintem rég szeretett meg a geek közösség így egy szereplőt. És rajtuk kívül még sok visszatérő poén van, melyek nem vállnak idegesítő a film végére, mindig működnek. 


Sznob filmnézőként amit a legjobban élveztem, az a sablonok kiparodizálása volt, amit ez a film mondhatni non-stop nyomott. Például van egy közös jelenete Quillnek és Gamorának, ami erősen egy romantikus film csók jelenetére hajaz, még a zene (Elvin Bishop - Fooled Around And Fell In) is ráerősít, erre "pervert sorcery" - de ezen kívül még számtalan példa akad a sablonok megtiprására (pl. mikor az 5 őrző bevonul). A film vége felé természetesen elég ütős és látványos összecsapásokat kapunk igen komoly áldozatokkal, melyek látszólag kicsit elviszik a történetet az eredeti irányból, de teljesen indokoltan (csak a világ sorsa forog kockán itt). Ezután kapunk egy kerek lezárást, a film így önmagában is megállja a helyét, de azért felcsillan a folytatás lehetősége (ahogy lesz is Vol2 majd május 7-én). 

Összességében a szokásos Marveles hibákat leszámítva egy stílusos film A galaxis őrzői, ami a játékidő nagy részében nem igen veszi magát komolyan. Nehezen sikerült megnéznem (lásd fent), de egy 8/10-t azért megérdemel. Sajna, stílussal meg lehet azért venni. És reméljük, május 7-én minimum ilyen színvonalat kapunk az új részben. 

2017. március 20., hétfő

A megtört Farkas kalandjai

március 20, 2017 0 Comments

A március 2-án bemutatott Logan  után nagyon kíváncsi voltam a film alapjául szolgáló Old Man Logan képregényre, azaz a Kíméletlen jövőre. A most vasárnap (március 19-én) tartott Tavaszi Képregénybörzén sikerült megszereznem az esemény talán legnagyobb slágerét a Kingpin kiadótól. Átesve az első Marvel képregényemen (igen, sajnos vagy nem sajnos) sok gondolat kavarog a fejemben, ezekről lesz szó bővebben.

Tartalom:
"Mark Millar (Kick-Ass) és Steve McNiven (Polgárháború) a 21. század legfontosabb Rozsomák történetét hozták el. Senki sem tudja mi történt azon az éjjel, mikor a hősök elbuktak. Minden amit tudunk az, hogy a szuperhősök eltűntek és a rossz győzedelmeskedett, azóta pedig ők uralkodnak. A legnagyobb rejtély pedig az, mi is történt Rozsomákkal. 50 éve senki se látta. Helyét egy idős Logan nevű férfi vette át: Egy férfi, aki csak a családjának szenteli magát. Egy férfi, akit a Hulk banda a perem szélére taszított. Egy nap pedig rákényszerül, hogy egy öreg barátjának, Sólyomszemnek segítsen - így utazik 3000 mérföldet, hogy családját mentse. Készülj életed legnagyobb útjára, Logan."

Forrás: Goodreads (saját fordítás)


Ahogy említettem, a Kíméletlen jövő volt életem első Marvel képregénye. Legnagyobb problémám ezzel a branddel az, hogy fogalmam sincs, hol érdemes bekapcsolódni a történetbe, a régiekből pedig mit érdemes pótolni. Az Old Man Logannel kapcsolatban megnyugtattak, hogy ehhez nem kell semmilyen előzetes ismeret, mivel egy teljesen új sorozatról van szó. Az állítás többé-kevésbé ült, szerencsére a minimális szuperhős műveltség is elég a képregény megértéséhez, számomra csak a Hulk banda jelenléte volt érthetetlen (Hulk a filmek miatt inkább pozitív hősként szerepel nálam, de a képregényekben állítólag sokkal árnyaltabb figura), de Peter Parker családjával is jobb lett volna tisztában lennem. Emellett a kötetben megjelenő főbb szereplőkről (itt: Logan és Sólyomszem) egy részletes bemutatást is olvashatunk, ami többé-kevésbé érthetővé teszi azt, hogy honnan indultak, hová jutottak és mindez miként történt.


A hozzám hasonló Marvel szüzeknek szánt bevezetés után jöjjön a tényleges értékelés. Akik előítéletesek a szuperhős képregényekkel szemben, azok nyugodtan tegyék félre rossz berögződéseiket és nyissák ki az Old Man Logant. Komoly, sőt megkockáztatom, nehéz olvasmány. Egy olyan reménytelen világba vezeti be az olvasót (erre nagyban rájátszik a sok vörös színben pompázó kép és a nyers, nagyon is realista ábrázolás), melyet csak erős lélekjelenléttel lehet bírni. Az ismert világ szó szerint elaljasult, a dicső múlt hősei eltűntek vagy épp eltünedezőben vannak, az embereknek csak a reménykedés maradt. Logan és Sólyomszem ilyen körülmények között szeli át az egykori Egyesült Államokat és próbálnak életük legkisebb biztos pontjába kapaszkodni, a családjukba. Ez a szinte reménytelen állapot az egész műre rányomja bélyegét, egészen az utolsó záróképig. Természetesen az igazi fókusz Loganen van. A teljesen magába zárkózó férfi még nekünk, olvasóknak is csak lassan nyílik meg. Mellesleg erre nagyon szépen reflektál maga a panelvezetés és a képsorok is, így nagyon hatásosan adta át a szöveg és a rajz együttese, hogy mi is zajlik Loganben. Számomra ezt a jól ütemezett kibontást a képregény záró része, a hazatérés törte meg: spoilerek nélkül annyit róla, hogy inkább hatott egy epilógusnak, mint a történet lezárásának (ez valószínűleg magyarázható azzal, hogy az Old Man Logan eredetileg folytatásos füzetekben jelent meg, itthon gyűjteményes kötetben jelent meg). Ettől eltekintve izgalmas a történet, sok akcióval (így örülhetnek azok is, akik egy ilyen jellegű olvasmányra vágynak), a depresszív hangulatot Sólyomszem karaktere sokszor oldja, de azért a végére az ember szíve megszakad. 

A végét leszámítva nagyon tetszett a Kiméletlen jövő / Old Man Logan, úgy érzem, tökéletes ismerkedés volt a Marvel képregényes világával. 9/10-es pontszámot kap tőlem és ezek után bátrabban próbálkozok ezzel az univerzummal (ajánlani ér). 

2016. augusztus 21., vasárnap

Deadpool

augusztus 21, 2016 0 Comments

Több posztban is éreztettem már, hogy nem vagyok oda a szuperhős filmekért (legutóbb a Hangyás kritikámban). Azonban a tavaly nyáron látott Deadpool trailer és az azt követő zseniális kampány meggyőzött, hogy én ezt kivételesen nagyon akarom látni. Sors fintora, amennyire szerettem volna, olyan nehezen jött össze. Végül Mirának köszönhetően egy egésznapos Mondoconos meló előtt megnéztük, mikor semmi néznivaló nem akadt. Mirának utólag is köszönöm a remek ötletet! (meg ha már nem mentünk moziba a Star Wars Rogue trailere miatt). 

Tartalom:
"A szuperhősök korát éljük, de vár még néhány meglepetés. Wade Wilson (Ryan Reynolds) a különleges erőknél szolgált, azután zsoldos lett. Egy furcsa, alig legális kísérlet eredményeképpen a szervezete meghökkentő képességekre tett szert: hihetetlenül gyorsan meggyógyul, bármi baj éri.De nem ez az egyetlen fegyvere: őrült, gonosz humora is van - és nem fél használni.
A szupererős ember, aki a valóságból átlépett a hősök birodalmába, most élete legnehezebb háborújába indul: bosszút akar állni azon az emberen, aki egykor majdnem tönkretette őt."

Forrás: Port


Picit féltem a filmtől, mert februárban, amikor bemutatták a mozik, kapott hideget és meleget is a Deadpool. Azonban ahogy elindult a film, láttam, hogy azt fogom kapni, amit vártam: egy nagyszájú elborult hőst az ő hasonlóan elborult életével. Ryan Reynolds, akinek nagyrészt köszönhetjük a filmet, szinte lubickol ebben a szerepben. Halál lazán osztja a poénokat és persze a húsba csapodó töltényeket, mindent szatirikusan szemlél, még saját magát is! Viccet csinál a Marvel-filmekből, aminek én még külön örültem, mint nem képregényfilm rajongó, csak szemlélő, de egyéb nyugati kultúrához köthető jelenségeket sem hagy csípős megjegyzések nélkül. Ezzel a szórakoztató alakítással és karakterrel szemben pedig ott áll egy snassz, egyszerű eredettörténet: főhősünk le akarja győzni alkotóját és megmenteni szerelmét. Magam részéről hibának nem rovom fel, hisz úgy tudom, az eredeti képregényekben sincs egy nagyon izgalmas háttere Deadpoolnak, viszont valahol levon az epicségéből (tud erre valaki egy jó magyar szót?). Másrészt, a hétköznapi konfliktusaiból (pl. önértékelési gondok, családtag iránti aggódás) volt a karakternek egy mélysége, ami ellensúlyozta a szatirikus oldalát. Értelmet nyert, hogy valahol miért is vált olyanná, amilyen. 


Az egyszerű történet szerintem különösebben nincs hatással az egész filmre, hisz a körítés fel tudja annyira dobni (itt is), hogy elfogadjuk azt. Deadpool rendületlenül masíroz ellenfele ellen, hogy végre elszámoltassa azt, aki őt becsapta. Kapnuk is egy jó kis bosszúhadjáratot. Az akciójelenetek mondhatni elvárásainknak megfelelően zajlanak: látványos, pörgő jelenetek, melyeket sokszor szellemes megjegyzések tesznek emlékezetesebbé. Ezt azért emelném ki (az akciójeleneteket), mert a forgatás előtt megvontak a projecttől egy nagyon jelentős pénzösszeget (úgy 7 millió dollárt), ami miatt sajnos sok minden nem kerülhetett be a végső műbe. De laikusként nem tűnt fel a pénzhiány, szerencsére úgy át tudták írni a történetet, hogy durván nem sérült se a történet, se a látvány. Esetleg az X-menes vonalnál volt érezhető a megvágás (őszintén, nem értettem pontosan, hogy miért akarják Deadpoolt X-menék magukkal vinni, de lehet, ha bepótolnám az előzményfilmeket, ez nem lenne gond), hisz kevesebbet és kevesebben szerepelhettek (pl. Cannonball), mint eredetileg szerették volna a készítők. De összegezve, az X-menes vonal is működött a sajátos Marveles közönségnek szóló poénokkal és egyéb popkultúrás utalásokkal (Sienad O'Connor!!!). Egyes kritikusok szerint a Deadpoolban szereplő X-men karakterek kentebe vágják az eddigi filmeket (azért van egy X-men: Az elsők film!).

Röviden összefoglalva számomra a Deadpool hozta azt, amit vártam tőle a trailer alapján: egy szatírikus akciófilm. Tökéletes belépő egy népszerű karakter számára nagy lelkesedéssel eljátszva. Tényleg csak a kicsit egyszerűbb, már sokhelyen látott eredettörténet húzza kicsit le a filmet, de meg lehet magyarázni azt is és teljesen működik a film világában. Így 9/10-et kap Deadpool és még ilyet!

2016. augusztus 16., kedd

A Hangya

augusztus 16, 2016 0 Comments

Emlékszem, amikor anno a Hölgy aranybant néztem moziban (hamarosan bejegyzés!), akkor láttam A Hangya előzetesét és nevetségesnek tartottam az egész ötletet: valakit összezsugorítanak és még szupererős is lesz? A film premierje utáni rossz kritikák sem csináltak nagy kedvet ehhez a Marvel-filmhez (nem mintha olyan sokat néznék). Végül, már nem is emlékszem miért, mégis kedvet kaptam a Hangyához, és ezt a hirtelen jött szeszélyemet Dia is támogatta. Neki köszönöm. 

Tartalom:
"A Marvel Moziuniverzum következő epizódjában a nézők megismerkedhetnek az eredeti Bosszúállók egyik alapítójával, aki első alkalommal látható a mozivásznon. A Hangya szuperképessége, hogy rendkívül kis méretűre tud zsugorodni, miközben ereje megsokszorozódik. A Scott Lang polgári névre hallgató, rendkívül sikeres tolvaj sorsa úgy alakul, hogy akarva-akaratlanul hőssé válik, amikor segítenie kell egykori mentorának, Dr. Hank Pymnek. A doktor által tervezett speciális Hangya páncélra gonosz erők vetettek szemet, a két férfinak ezért meg kell akadályozni, hogy a különleges öltözet rossz kezekbe kerüljön. Pymnek és Langnek ezért együtt kell dolgoznia, hogy végrehajtsák a tökéletes rablást és ezzel megmentsék a világot."
Forrás: Port


Sok értékelésben és írásban olvastam azt, hogy a Hangya nagyban eltér más Marvel-filmektől. A rajongók biztosan hosszan ki tudnák fejteni nekem, hogy mitől is lesz egy szuperhős film ízig-vérig Marvel, de a bejegyzésnél csak a saját halvány elképzeléseimre támaszkodnék. Az Avengers meg más becsúszott szuperhős után számomra a Marveles filmek olyan akciófilmek, amelyeknek van egy pörgősen elmesélt története meg badass, vicceskedő karakterek. Ilyen tekintetben azért a Hangya is beillik a sorba. A sztori egyszerű, a már megszokott szuperhős téma (megmenteni a világot), de ez olyan körítésben bemutatva, hogy ezredjére is megbocsátja a néző (én is, a nyájas néző, aki itt ganéskodik). A filmnek megvan a maga látványos világa és a mai emberek elvárásainak megfelelően van elmesélve az egész, és természetesen nagy szerepet kap a humor is. Utóbbi főleg a főhős, Scott bemutatása, majd a későbbi felépítése közben kapott szerepet. A pasinál maradva, olvastam olyan kritikát, hogy a Hangyával nem lehet azonosulni, nos ezt megcáfolnám. Habár Scott egy tolvaj, azaz a rosszfiúk táborát erősíti, teljes mértékben lehet vele azonosulni, hisz a bűnöző múlt alatt egy nagyon is emberi figura lakozik. Nem kiemelkedően okos, tényleg sok a rossz döntése, de a lánya iránti szeretete és az elszántsága, ami valószínűleg összefügg a lányával teszi mégis igazi hőssé a Hangyát, és így igenis együtt tudunk vele érezni, sőt, fel is nézhetünk rá.


A jól bevált Marvel recepten és főhősünk kívül számos apróság akad még, amiért bizony lehet szeretni a Hangyát. Például a rovarok (főleg a hangyák) világa, amit a film nagyon kreatívan aknáz ki történeti és technikai szinten is. Ezelőtt, például, sosem hittem volna, hogy lehetnek a hangyák aranyosak vagy szomorú lesz egy ilyen apró lény miatt. Továbbá ki hitte volna, hogy a kicsikék miket nem tudnak és mennyiféle úton és módon ki lehet használni ezeket az adottságokat. Ami a technikai megoldásokat és a hangyákat illeti, nagyon látványos, szinte valóságos képet kapunk a föld alatti népek világáról, s ezzel és persze Scott karakterén keresztül közel is hozzák a nézőkhöz az amúgy távoli hangya közösséget. Meglepő módon a miniaturizált akciójelenetek nem tűnnek nevetségesnek, ahogy azt anno a trailer alapján gondoltam, hanem teljes mértékben működnek: látványosak és a megfelelő módon játszanak a néző idegein. Ha már akciójeleneteknél tartunk, itt hoznám fel a film egyik nagy negatívumát: a főgonosz, Yellowjacket valahogy nagyon jellemtelenre sikeredett, pedig az őt játszó színészben, Corey Stollban lett volna bőven potenciál. A figurának (a Sárgadzsekinek) nem voltak konkrét motivációi vagy céljai, amik félelmetes ellenféllé tették volna - számomra legalábbis. Persze, így is lehetett izgulni főhősünkért, de valahogy nagyon komoly gonosznak nem tűnt az életéretörő Yellowjacket.

Összességében jó, kikapcsolódásra teljesen alkalmas film A Hangya. Hozza a már ismert Marvel-filmek színvonalát a kicsit egyszerű történettel, amit azért a humor, a látvány és az apróbb kreativitások kárpótolnak. Annyira nem követtem Hangya sorsát a Marvel-univerzumban, de egy későbbi megjelenéshez ez a film teljesen jó alapokat adott a karakternek. Szóval, 8/10-es pontot teljesen megérdemli ez a történet és ne hallgassatok a rossz kritikákra!

2016. május 16., hétfő

The Man in the mask

május 16, 2016 0 Comments

Mira lelkes ajánlgatásának hatására kezdtem bele a Netflix másik Marvel sorozatába, a Daredevilbe. Köszönöm utólag is, hogy rávett. Korábban már láttam a film változatot is, így fogok is párhuzamot húzni vele az értékelésben. 


Tartalom:
"Matt Murdock gyermek korában egy baleset következtében megvakul, de egy vegyszernek köszönhetően a többi érzékszerve emberfelettivé válik és kialakul egy radarérzék is amivel a környezetét „látja”. Matt Murdock nappal mint ügyvéd, éjjel mint álarcos igazságosztó védi Hell's Kitchen környékét a bűnözőktől."

Forrás: Snitt


Egy előkarácsonyi buliban beszélgettünk egy lánnyal arról, hogy a sorozat vagy a film jobb-e? Ő a sorozat mellé rakta le a voksát, én akkor azt mondtam, hogy majdha teljes egészében láttam, akkor nyilatkozok. Most már egyetértek az említett lánnyal, de azért a filmet is védeném néhány ponton. 
Olyan szempontból mindenképpen jobb a sorozat Mark Steven Johnson művénél, hogy több idő jut szinte mindenre. Igaz, a filmben is megismerjük Matthew Murdock hátterét, hogy ezzel érthetővé váljanak a képességei és persze a motivációi (miért is lesz önjelölt igazságosztó, azaz vigilante), de a sorozatban a történet előrehaladtával Matthew egy fantasztikusan mélységű karakterré válik, miközben Ben Afleck Daredevilje egy morálisan szimpatikus figura marad csak, aki közben hihetetlenül ügyes hős. Ugyanez mondható el Wilson Fiskről is. A hosszabb időnek köszönhetően Fisk talán Matthewnál is sokkal összetettebb karakterré válik, akit amúgy Vincent D'Onofrio fantasztikusan alakít. Egyrészt betekintést láthatunk abba, hogy miként is rángatja a szálakat Hell's Kitchenben, amitől egy zseni benyomását kelti, másrészt pedig egy érzékeny embert is megismerünk igen komoly traumákkal a háta mögött. Ez a kettősség alig található meg a filmbéli Fiskben, talán csak sejteni lehet róla a bűnözőzseni mivoltját. Mellettük pedig a mellékszereplők is, mint Karen, Foggy és Claire is kibontakozhat. 



A hosszabb játékidő nem csak a karaktereknek, de a cselekménynek is jót tett. A Daredevil (2003) filmben is kapunk egy jó kis történetet, de az én ízlésemnek valahogy túlságosan gyorstempójú és zsúfolt volt az 103 percben. Mondhatni, csak egy kis kóstolót kaptunk Matthew világából. Továbbá azt is éreztem a filmnél, hogy nincs a súlya és motivációja a szereplők cselekedeteinek. Ez szerencsére a sorozatban teljesen fordítva van: minden fokozatosan fel van építve, és még ha nem is az elején, de a végén értelmet nyer minden. Ezzel az egész történt megfontolttá és nagyon izgalmassá válik, és persze gondolkodtat is. Mi is fog történni? Majd a következő részben meglátod - mert persze cliffhangerekből sincs hiány. 
A bejegyzés vége felé azonban a film javairól is legyen szó, amik először (nekem mindenképpen) hiányoztak a sorozatból. Egyik Matthew látásának vizuális ábrázolása. Habár több, mint íz éves a film, de még mai szemmel is jól néz ki. A sorozatból a legelején nekem valahogy hiányzott ez az ábrázolás, inkább hangokkal érzékeltettek valamit abból, ahogy Matthew látja a világot. Az 1. évad fényében már azt tudom mondani, hogy ez így volt jó, ez az ábrázolás illik az egész Daredevil (2015) nyers világához. Még Elektrát hiányoltam, de talán jobb is, hogy később jön Matthew mellé. 

Összességében, igen, a Daredevilből a sorozat a jobb. Remekül felépített karakterek, izgalmas történet és egy nyers, de kiforrott világ: röviden ennyivel jellemezném. 9/10, mert kicsit lassan indult, de nem hagyom ki a 2. évadot. 


2016. március 13., vasárnap

Az anti szuperhős

március 13, 2016 0 Comments

A mozitermek elfoglalását követően a szuperhősök a televíziót vették célba. Kezdődött mindez a DC Zöld íjászával, a Marvel Shield-ügynökeivel és lehetne sorolni a végtelenségig az újabbál újabb szuperhősös sorozatokat (mellesleg a 2016. márciusi Filmvilágban van erről egy jó cikk, ha valakit bővebben érdekel a téma). A már itthon is elérhető Netflix  sem maradhatott ki az új feltörekvő trendből: belekezdett a Daredevil és a Jessica Jones sorozatokba. Ebben a bejegyzés most az utóbbiról lesz szó, de az elsőt sem feledem! Az ajánlásokat mindenesetre köszönöm Mirának.

Tartalom:
"Miután rövid életű szuperhőssége tragikus fordulatot vett Jessica Jones visszavonult, hogy újjáépítse magánéletét és karrierjét, mint egy igen ingerlékeny, cinikus magánnyomozók Hell's Kitchenben, New Yorkban. Önmarcangolással és PTSD-vel küzd, de Jessica így is felveszi a harcot a belső - és a külvilág démonaival szemben. Ebben segíti őt különleges képessége a bajbajutottak megsegítésében - főleg akkor, ha csekkel hálálják meg szolgálatait."

Forrás: IMdb


Lehet csak az elfogultság beszél belőlem, de kiemelkedő sorozat a JJ a többi szuperhősös mű közül. Habár a képregény változat ismerete nélkül nem tudom az eredeti anyaghoz hasonlítani sem szellemiségében, sem egyéb pontokban, de mindenesetre nagyon egyedinek érzem az egészet. A film noirokat idéző stílus és a hétköznapi helyszínek egyvelege is segít megteremteni az egyediséget, de más elemek is akadnak, amik különlegessé teszik a szériát. Egyik a sokszor kiemelt visszavonultsága Jessicának. Más szuperhősökkel ellentétben ő egy teljesen hétköznapi figuraként veszi fel a harcot ellenségével, Kilgrave-vel. Természetesen főhősnőnknek is van különleges képessége (szupererő), de kemény külsője mögött nagyon is ott van az emberi törékenység, ami miatt ilyen közel még nem éreztünk szuperhőst magunkhoz. 


Egy másik érdekesség, amire igazából a 444 cikke hívta fel a figyelmemet, az a nők hangsúlyos szerepe. Az írás emlegeti a Bechdel-tesztet, aminek a JJ teljesen megfelel, sőt, valahol már a mérleg másik oldalára esünk: röviden összefoglalva, és kicsit következtetésként is azt mondom, a nők az aktívabb szereplők, a férfiak pedig a passzívabbak. A cikkben is kiemelt párbeszéd jeleneten kívül nagyon sok esetben cselekményt mozgató elemért a női főszereplők a felelősek, ami szintén mutatja a nemi szerepek felcserélődését. Ebben a sorozatban a nők igenis terveket találnak ki és hajtanak is végre közös céljuk érdekében (Kilgrave elkapása). A felbukkanó férfiak (pl. Luke vagy Simpson) inkább a lányok tervéhez asszisztáltak, mint irányították volna azokat. Emellett a férfiak mellett feltűnnek a negatívak, akik közül mindenképpen Kilgrave a legdominánsabb. Az alak egy Thomas Mann Cippollájához hasonlítható gonosz: Képes befolyásolni mások akaratát és mivel megteheti, meg is teszi, egyéb motivációja nemigen van (vagyis van, de az nagyon spoileres).

Röviden összefoglalva a Jessica Jones nekem egy nagyon üde színfolt a sorozatok közt (a szuperhősösök közt pláne), ami a Simpsonos szálat leszámítva nagyon jól működött cselekmény, hangulat és színészek terén is. Mindemellett megjelenik benne a - mondjuk ezt - kortárs eszmeiség és némi művészi játszadozás is. 9,5/10 , mindenkinek nagyon ajánlom, akár többször is.


2016. január 29., péntek

Ultron kora

január 29, 2016 0 Comments

Hány éves vagy, Ultron? Nem mondom meg. Persze ezen a 9gages viccen kívül többről szól a film. A Bosszúállók legújabb részében egy egyre aktuálisabb témát, a mesterséges intelligenciát, azaz a MI-t veszik elő. Antalnak utólag köszönöm, hogy eljött velem erre a filmre.

Tartalom:
"Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki."

Forrás: Port


Sajnos sok Marveles filmhez nem volt még szerencsém (de igyekszem bepótolni), de az előző Avengershez viszonyítva azt mondhatom, hogy a 2. rész sokkal jobbra sikeredett az előzőnél. Az első részből ismert figurák, stílus, látvány és persze humor itt is visszaköszönt, viszont az új főgonosszal (Ultron) jelentősen frissítették a megszokott jók és gonosz elleni küzdelmet. A világuralomra törő MI nem újkeletű dolog a sci-fiben, az önmagát elbízó tudós sem, de ez a koncepció egy fenyegető légkört hozott a hősök közé. A veszély nem csak egy másik világból jöhet, hanem saját környezetünkből, és ez a veszélyforrás akár saját jóakaratunk is. Önmagában ez sem új gondolat, de az előző részben ilyen erős belső konfliktus nem fenyegette a Bosszúállókat. Ez annál inkább volt számomra erősebb, minél inkább betekintést nyerhettem a szereplők életébe (pl. Sólyomszem). 


További jó pont volt a filmben az új szereplők behozása is. Kicsit bátor vállalkozásnak tűnt a dolog, hisz maga a történet így is legalább 6 főhőssel operál, fennállt a veszélye annak, hogy esetleg plusz 2 szereplő már túl sok lesz, de végül ügyesen megoldották ezt a forgatókönyvírók. Az ikrek bizonytalanul indultak a történet elején, de végül belesimultak az egész világba, nem éreztem őket fölöslegesnek vagy elhanyagolhatónak. Egy gyenge pontja akadt azonban az Ultron korának szereplők terén: Fekete özvegy és Hulk szála. Spoilerek nélkül annyit írnék róla, hogy amilyen jól indult az egész (parti az elején), annyira nyögvenyelős lett a végére. 

Összefoglalva, az Ultron kora bőven felér az Avengers első részéhez, mégha Loki ki is maradt. Helyette kaptunk egy MI-t, karakter mélyítést és persze a megszokott Marvel minőséget. 9/10.

2012. május 11., péntek

Super-Team

május 11, 2012 2 Comments

Féljen minden internetező, hiszen támad a 9Gagen és a Tumblr-ön a The Avangers, azaz a Bosszúállók. A hype-áradat megállíthatatlan, TE sem menekülhetsz! Tényleg nem. Még én sem tudtam elkerülni, hála egyik legdrágább szaktársamnak, Lindának (nem haragszom!!! ne értsd félre!).

Tartalom:
"Nemsokára olyan nagyszabású kasszasikerek folytatódnak, mint a Vasember, A hihetetlen Hulk, a Vasember 2., a Thor és az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, méghozzá egyetlen filmbe sűrítve. A The Avengers - Bosszúállókban olyan szuperhőscsapat áll össze, melyet korábban soha nem láthattunk még együtt mozivásznon.
Egy váratlan ellenfél tűnik fel a színen, aki minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Földre, ezért Nick Fury (Samuel L. Jackson), a S.H.I.E.L.D. névre hallgató nemzetközi békefenntartó ügynökség vezetője azon kapja magát, hogy sürgősen szüksége van egy csapatra, amely visszarántja a bolygót a katasztrófa széléről. Ezért kezdetét vesz a Föld körüli toborzás - kizárólag szuperhősöket keresnek!
"

Forrás: Port.hu


 Őszintén, nem követtem nyomon az elmúlt évek Marvel filmjeit. Gyerekként néztem a rajzfilmeket, főleg az X-ment meg a Pókembert, később még láttam a Pókember és Hulk filmeket, és persze a kezdeti X-meneseket, de aztán abbamaradt. Vasemberről és Thorról lemaradtam, Amerika kapitányáról meg csak hallottam, a Fekete özvegyről és Sólyomról nem is tudtam (mármint a karakterekről). Ilyen előismeretekkel be lehet ülni a filmre, ahol ez a sok szuperhős egyesül, de ajánlott ismerni az előzmény filmeket is. 
Maga a történet nem bonyolult, egyszerű a recept: van egy fő köcsög gonosz, akit a hősöknek le kell győzni. Sok küzdelem, és épület rombolás, de végül eljön a világbéke és a harmónia. Szóval az emberiség kezdete óta ismert epikus mesét ismerhetünk meg. Ami érdekes a The Avengersben, hogy itt több hős küzd: igaz, ilyen darabokat is ismerünk (például Fantastic Four), de visszagondolva a forrás műfajokra, a mítoszokra, akkor kissé szokatlan. 
A sok főszereplő előnyére is válhat egy filmnek, hisz minden néző megtalálja az ő kedvencét, de rengeteg veszélyt is rejt. A készítők akaratlanul is be akarnak mutatni mindenkit, mindenkivel szeretnének foglalkozni, viszont mégsem sikerül nekik. Ezt a hibát Bosszúállók során is észrevettem. Például Hulk szálat fölöslegesnek éreztem, első átváltozását bele sem tettem volna. Fekete Özvegy és Sólyom múltjáról sem sok minden derült ki, ami nem ártott volna, mivel ő nekik nincs (még) külön filmjük: emiatt őket is fölöslegesnek éreztem a főcselekmény szempontjából. Ebben a filmben maga Thor se volt az a karakteres figura, mint ahogy vártam. Középpontban Vasember és Amerika kapitánya volt, de leginkább a jellemükből fakadó különbségek miatt. Stark a közkedvelt szarkasztikus figura, Captian America pedig a kötelességtudó katona. Ügyeletes rossz fiúval, Lokival sem voltak különösen bajok, az a tipikus öntelt, narcisztikus ripacs, akit nem lehet utálni, hiába áll a rossz oldalon.


 Ami nagy hangsúlyt kapott a filmben, az a látványvilág. A 3D-s vetítés megérte a pénzét, mert a filmben nagyon ki is használták a technikát. Képedbe repültek az űrlények, a lövedékek, a nyilak, előtted mozogtak a színészek. A jól kihasznált technikához még társultak a szépen kivitelezett effektek, a tökéletesre CGI-zett tájképek. Amit a XXI. századi moziba járó ingerküszöbe igényel.
A kivitelezéshez tartozik még (szerintem) a casting is. Eléggé ismert színészeket láthattunk a vásznon, mint például Robert Downey Jr. és Tom Hiddleston. A színészek nem estek ki a szerepükből, nem is ripacskodtak, hozták a már ismert figurákat, ahogyan azt azelőtt is tették, vagy ahogy elvárták. Legjobban Downey élvezte a szerepet, az ilyen szarkasztikus figurák tökéletesen illenek hozzá. 
A zene! AC/DC, Race Against és egyéb remek slágerek szóltak. Feldobták a jeleneteket.

Összegezve, a The Avengers egy tipikus hollywood-i film sok akcióval és megkapó látványvilággal. Azért azt kell mondanom, hogy a jobbik fajtából származik, mert nem éreztem azt, hogy a készítők buta, popcorn-zabáló zombiknak néznék a közönséget. Voltak itt ötletes poénok is, a karakterek tényleg szerethetőek voltak. Én egy 7/10-es pontot adok rá, mivel úgy gondolom hiába jó kis film, egyszer elég megnézni.


Follow Us @soratemplates