Sci-fis körökben idén Andy Weir A marsi című könyvének adaptációja volt a leginkább várt film. A magyarul Mentőexpedícióként futó művet október 1-étől tekinthetjük meg a mozikban. Utólag köszönöm Antalnak, hogy el tudtunk menni a filmre, hisz megérte.
Tartalom:
"A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban."
Forrás: Port
Volt egy nagyon furcsa érzésem A marsi közben (nem tudom elfogadni a magyar címet, így Marsiként fogok rá hivatkozni). Végig azt éreztem, hogy nem is annyira tudományos fantasztikum, amit látok, hanem inkább tudományos (bár ezen a téren akadtak hülyeségnek tűnő dolgok, de ez más téma). És ezt nem rosszmájúságból mondom, hanem azért, mert annyira realista módon mutatott be mindent a film, hogy el tudtam hinni, hogy Mark Watney története esetleg napjainkban is megtörténhet. Természetesen a Marsra repülés és egy élettelen bolygó kolonalizálása nagyon is a fantasztikum része még, de mégis 136 percig el tudtam hinni, hogy mindez lehetséges. Ennek egyik oka a nagyon alapos, részletekig menő magyarázás mindenről, amit Watney csinál a Marson (krumplitermesztés, víz előállítás, alternatív üzemanyag stb.). Ezeknek a teljes élvezetéhez valószínűleg nem ártana egy alaposabb fizikai, biológiai és kémiai előképzettség, de egyszerű ember számára is érthetőek a túlélés célját szolgáló kísérletek.
Természetesen nem minden megy zökkenőmentesen és simán Watney számára, legyen akármilyen talpraesett is. Ez a nézők szempontjából szerencsés, hisz máris megvan az izgalom, ami fenntartja az érdeklődést a történet iránt. A marsiban nagyon jól eloszlanak a konfliktusok és a fordulatok, nem érződik úgy, mintha túl hihetetlen lenne a történet a folyamatos akciótól (mert nincs túlzott akció), és unalomba se fullad. A cselekmény nagy részében nem csak a marsi viszontagságok miatt jut ki bőven az izgalmakból, hanem a Földről, a NASA-ról is kapunk erkölcsi és műszaki dillemmákat.
Viszont a jól összerakott történet és a részletes, de közérthető tudományos háttér semmit sem érne érdekes vagy kedvelhető karakterek nélkül. Pontosabban egy érdekes és kedvelhető karakter nélkül, aki nem más, mint főhősünk, Mark Watney. A botanikus végzettségű férfi sajátos humorral és öniróniával fogadja helyzetét, ami ellensúlyozza kilátástalanságát. Találékonysága és gyors észjárása pedig nemhogy kedvelhetővé, de valahol egy klasszikus hőssé is teszi ezt a figurát, egy modern Robinsonná.
Összegezve A marsira érdemes volt várni. Egyben izgalmas és szórakoztató, tudományoskodó sci-fi (az ilyet hard sci-finek hívják by the way) egy jó főszereplővel és fantasztikus látványvilággal (erre külön nem tértem ki, de gyönyörűek a marsi tájak). A film tartalmazott valamennyi hollywood-iságot, amit sajnos utólag sem tudok megemészteni (főleg a film végefele), de összességében kellemes filmélmény volt A marsi: 8/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése