A beavatott

Az Éhezők Viadala váratlan sikert aratott a young adult közönség körében, így nem is véletlen, hogy ezt meglovagolva a piac igyekszik hasonló műveket kitermelni. Ott van a már korábban tárgyalt MazeRunner, januárban jött Az ötödik, de egy csomó más filmet lehet még említeni. Ebbe az új trendbe sorolható Veronica Roth sorozatából készített Divergent, azaz A beavatott filmszéria is. Az ajánlást utólag is köszönöm Antalnak. 

Tartalom:

"Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat. Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz."

Forrás: Port

A legnagyobb kritikát a Divergent a kasztrendszeren alapuló világáért szokta kapni, mert a középiskolai klikkesedésre emlékeztet. Pedig ha mélyebben belegondolunk, nem egy rossz, utópikus elgondolásból indul ki: egy olyan társadalom, ahol mindenki azt csinálja, ami a legjobban illik hozzá. Azonban a divergent, azaz a rendszerbe nem illő egyed (aki végül is bárhová beillene...) megzavarja a szigorú rendszert. A főhős, Beatrice mindig is érezte, hogy kívülálló és sehogy sem illik a rendszerbe, akárhogy is próbálkozik (azért végül sikerül neki). Valóban lehet itt párhuzamot vonni a középiskolai évekkel és lehet ez elcsépelt is egyesek számára, teljesen érhető okokból. Viszont ha a történet célközönségét vesszük figyelembe akkor szerintem még inkább eltalált ez a kasztrendszer: tinédzser éveink alatt nagyon is gyakori érzés, hogy nem érezzük a közösségbe illőnek magunkat, miközben azt látjuk, hogy mindenki másnak megvan a helye a világban. Emiatt legtöbbször magunkat okoljuk, de talán mélyen legbelül mi is azt érezzük, hogy lehet, a rendszerrel van a gond.

Ami magát a filmet illeti, én kellemeset csalódtam benne az előítéleteim ellenére (már megint egy young adult disztópia). Elismerem, megvannak a maga hibái, főleg a szereplők kidolgozatlanságában, de ezt ebben a részben meg tudtam bocsátani a jó összkép miatt. A beavatott fel van építve: megismerjük a világ működését, a főhős is végigmegy egy fejlődésen, ahol szembetalálja magát saját félelmeivel és eddig elképzelhetetlen dolgokat kell testközelből tapasztalnia. Ezek mellett van egy főcselekmény is (összetűzés a rendszert működtetőkkel), amivel bejön az akció vonal is. Szerintem ez volt gyengébb a filmben, de még az elviselhető kategóriába esett. Amit viszont nagyon értékeltem, hogy kerek lezárást kapott az egész történet, így akár el is lehetne létezni a következő rész nélkül, hiány érzete nem lenne az embernek. 

Végül is nekem egy kellemes filmélményként maradt meg A beavatott, hiába viseli magán a young adult jegyeket. Szerintem egy viszonylag jól felépített film átlagos történettel és szereplőkkel, egyszer mindenképp megnézhető: 8/10. Felvállalom.