A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Thomas Brodie-Sangster. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Thomas Brodie-Sangster. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 27., vasárnap

Türelempróba

szeptember 27, 2015 0 Comments

Egy ingyen jeggyel a zsebedben és egy pocsék mozikínálattal mit is lehet tenni, mint valami kevésbé rosszat választani? Így néztük meg Antallal Az útvesztő második, nemrég bemutatott részét, A tűzpróbát

Tartalom:
"Az Útvesztő csak a kezdet volt. Thomas (Dylan O'Brian) és társai hiába reménykedtek benne, hogy ha kijutnak a titokzatos pokolból, a régi életük várja őket. A falak túloldalán nem a béke, hanem újabb borzalmak leselkednek rájuk. A világ rémisztően megváltozott; a rend felbomlott, az anarchia és a pusztulás az úr: félig emberi lények vadásznak az utolsó túlélőkre és az utolsó túlélők pedig az Útvesztő szökevényei nyomába erednek.A csapat a Veszett elől menekülve átmeneti biztonságra lel, ám amikor rájönnek, hogy ez is csak egy csapda, folytatják a menekülést: a perzseltföldön azonban minden pillanat új meglepetést és új izgalmat hoz és ki tudja, hogy merre találják a többi lázadót, akinek a keresésére indultak."

Forrás: Port


Habár egy kisebb gyomorgörccsel ültem be a filmre azzal a tudattal, hogy elvesztegetem az ingyen jegyet (nemtudomtalánsóher fajtámat), viszonylag kellemes szájízzel jöttem ki a moziteremből. Az egész ott folytatódik, ahol legutóbb hagytuk Thomasékat: kikerülve az útvesztőből. Mondjuk nagy elvárásokat nem kell A tűzpróba iránt táplálni, nem lett sokkal jobb alkotás az elődjénél, de áthozza annak pozitív tulajdonságait. Például a két órás film alatt rengeteg történés van, a cselekmény nem ül le sehol egy percre sem, s mindezt nagyon látványosan tárjánk elénk. Sőt, egyes fordulatok kevésbé kiszámíthatóak (pl. Thomas hőbölgése a WICKED-nél), de többé-kevésbé máshonnan ismert történetelemekkel operál a film (pl. zombik, kihalt Föld stb.). Ennek azonban van egy olyan hátulütője, hogy túl soknak is érezhetjük ezt a rengeteg mindent. A tűzpróba esetében például az újabb szervezet megjelenése már csak további fölösleges bonyodalmat okozott, már olyan érzésünk volt, hogy na ennyi minden nem történhet egy emberi élet alatt, nemhogy 2 óra alatt. Bár egy rendes világismertetés biztosan segített volna ezeket az érzéseket elüldözni és jobban értettük volna, hogy mi miért van jelen. 


Azonban akad egy nagyon fájó pontja a filmnek, amit sajnos a második részre sem sikerült orvosolni: a szereplők. Továbbra is az az érzésem volt, hogy egyik szereplőt se tudom igazán megkedvelni, így a sorsukért sem tudok izgulni. Mind az öt-hat gyerek egy egységes masszát alkot, nem pedig különálló karaktereket, és ebbe a masszába olvadnak bele, sajnos, az újonnan bevezetett figurák is. Ez a semmilyenség sajnos annyira rosszul érinti a szereplőket, hogy szinte megkülönböztetni se lehet őket, neveket se lehet hozzájuk kötni. Egyiknek sincs olyan kiemelkedő tulajdonsága, ami megjegyezhetővé tenné bármelyik srácot is. Kivétel az állítás alól Thomas és Teresa, akikat csak azért tudunk megjegyezni, mert Thomas a főhős, Teresa meg az egyetlen lány. 
Ha pedig a két főszereplő (mondjuk azt, ők azok) szóba került, annak ellenére, hogy semmilyenek, sokszor még idegesítőek is. Thomas sajnos nem különbözik a többi ifjúsági akciófilm főhősétől: mindig játsza a feláldozhatót, ha kell, ha nem. Teresa pedig szinte semmit se csinál, de mikor végre cselekszik valamit spoiler! elárulja a társait spoiler vége! az is indokolatlan (vagyis meg lehet indokolni, de amúgy eléggé adhoc jellegűnek érződik).

Összességében A tűzpróba nem rosszabb film, mint az elődja, Az útvesztő. Moziban elég látványos, le is kötheti a figyelmünket, pár fordulatosabb csavar is akadt, bár ha tehetjük, inkább más filmre menjünk el a pénzünkért. 7/10-es élmény, egyszer bőven elég megnézni. Utóirat: Angolul nézzétek, a magyar fordításán én kikészültem. A szinkronja viszont jó.

2015. szeptember 23., szerda

Az útvesztő

szeptember 23, 2015 0 Comments

Az éhezők viadalának köszönhetően nagy reneszánszát éli a disztópia műfaja (bár lehet vitatni, hogy nem-e a YA műfaja vesz át disztópikus elemeket :)). Valószínűleg ezt a hullámot meglovagolva készült el James Dashner történetének, Az útvesztőnek az adaptációja. Antalnak utólag is köszönöm, hogy megnézette velem a filmet.


Tartalom:
"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Forrás: Port


Visszagondolva nagy bajok nincsenek ezzel a filmmel. In medias res kezdést látunk, főhősünkről a nevén kívül szinte semmit sem tudunk. A felmerülő kérdéseket Thomasszal együtt próbáljuk megválaszolni a történet előrehaladtával. Megismerjük a túlélésre berendezkedett fiú társadalmat, amiről mindenképpen eszünkbe juthat A Legyek Ura, bár olyan fokú brutalitásra nem kell itt számítani. Ahogy minden működő közösségben lenni szokott, ellentétek itt is vannak: Thomast igen csak érdekli, hogy miért is vannak körbe zárva egy labirintussal, viszont a fiúk vezetője ezt nem helyesli, szerinte továbbra is életben kell tartani a fiúkat és egyhelyben maradni. Ennél a résznél jött el az első olyan pillanat, ahol megjelentek a tipikus ifjúsági / amerikai akciófilmekre jellemző vonások. Az útvesztő esetében arra gondolok, hogy a felmerült konfliktus nem oldódik fel, mert mindkét fél csökönyösen ragaszkodik az álláspontjához, ami ötödjére már igenis idegesítő és elcsépelt lesz. Továbbá a film fordulatai kiszámíthatóvá válnak, mint például igen, ez egy kísérlet, amit igazából azért a legelejétől sejteni, vagy épp kik fognak meghalni és kik nem. 


Viszont dicsérendő, hogy ezeket a fordulatokat próbálják viszonylag fokozatosan és kellően "rejtélyesen" beépíteni a cselekménybe, Ez a fajta érdeklődés-fenntartás Thomas beilleszkedéséhez hasonlóan van ábrázolva: ahogy tágul a zárt mikroközösség körül a világ, úgy jönnek elő az újabb és újabb kérdések, sokszor egy korábbi megválaszolását követően. Ettől lehet olyan érzése az embernek, hogy már túlzásba viszik a misztikumot, de valahol talán még megbocsátható.
A fordulatos, de viszonylag kiszámítható történet átlagosnak mondható szereplőkkel egészül ki, szintén viszonylag átlagos alakításokkal, de több talán nem is kell ide. Igaz, így szinte senkit sem lehet megkedvelni és mivel hiányzik a szimpátia a figurák iránt sablonosságuk végett, nehéz / szinte nem is lehet izgulni értük vagy szomorúságot érezni elvesztésük felett. Viszont ilyen egyszerű szereplőkkel viszonylag könnyen végig lehet vinni a kalandot azzal az egyszerű céllal a szemünk előtt, hogy szórakoztató legyen.

Így összegezve Az útvesztő nem egy kiemelkedő, műfajt megújító stb. fantasztikus filmalkotás, hanem egy egyszerű ifjúsági akciófilm, ami leköt másfél órára ugyan, de aztán hosszú távon nyomot nem hagy bennünk. Részemről 7/10-es filmélmény volt, hisz látványosnak látványos volt, megnézni meg lehetett, de különösebb hatással nem volt rám. Annak a fényében érdemes megtekinteni, hogy épp mire vágyunk: egyszerű kikapcsolódásra vagy komolyabb, elgondolkodtató műre. Ha az első opció játszik, akkor meg lehet nézni Az útvesztőt. 

Follow Us @soratemplates