Antigané: Martin Freeman

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Martin Freeman. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 18., szombat

The game is on

Chibi Zsó február 18, 2017 0 Comments

Ha jól számolok, most 3 évet kellett az új Sherlock évadra várni, bár tavaly kaptunk egy Christmas specialt. Tudom, hogy a két főhőst alakító színész, Benedict Cumberbatch és Martin Freeman elfoglaltságai miatt vonul nagyobb szünetekre a sorozat, de ennek ellenére is valahogy elveszett a rajongásom. És sajnos az új évad sem hozta vissza a kezdeti lelkesedést.

Tartalom:

"Egy titokzatos elkövető a néhai brit miniszterelnöknőt, Margaret Thatchert mintázó fejszobrokat tör össze. Az új évadban a zseniális Sherlock Holmes az ő nyomába ered."

Forrás: Az IMDb nyomán

Sok rajongó hiányolja a széria azon időszakát, amikor inkább a bűnügyek, nem pedig a karakterek voltak középpontban. Teljesen érthetőek az érzéseik, de mégsem csatlakoznék az ő táborukhoz, hisz, hasonlóan a krimis vonalhoz, szerintem érdekes volt a szereplők belső világa is. Talán Sherlock színlelt halála után nem is lehetett volna nagyon más irányba menni, de kihagyni semmiképpen sem szabadott volna ezt a vonalat. A 4. évadnál azonban eszembe jutott, hogy némi aránytartásra szükség lett volna. Érzelmesebb emberként élveztem az 1. epizódban John és Mary családdá válását, régi rajongóként Mrs. Hudson jeleneteit, a 2. részben pedig Sherlock mélypontját (természetesen kivitelezés szempontjából), de ennek ellenére is úgy éreztem, Moffaték sok minden fölött átsiklottak. Egyik ilyen, az átívelő szálnak nevezett "Miss me?" üzenet, ami azt sejteti, hogy Moriarty mégsem halt meg. A karácsonyi epizódban és az 1. részben még voltak utalások erre a szálra, viszont a 2. részben mintha teljesen elfeledkeztek volna róla az írók, egészen a zárójelenetig (Eurus). A fináléban végül ismét előkerült a Moriarty szál, egy eddig nem látott módon válaszolták meg a látott rejtélyt (spoiler: Eurus, az eltitkolt Sherlock testvér, aki korábban kapcsolatba lépett Moriartyval nagy tervének kivitelezéséhez).

A továbbiakban spoilerekkel beszélnék az évadzáróról, ugyanis másként nem lehet. Eurus felbukkanása kétségtelenül a meglepetés erejével hatott, de az eltitkolt testvér szál miatt van a karakter miatt egy olyan érzésem, hogy ez olyan klisés lett. Sajnos az ilyen-olyan eltitkolt rokon nagyon sokszor ellőtt fordulat, így hiába a felvezetés, ez a történeti elem hosszú előzménytörténete miatt (gondoljunk irodalomra, filmekre, sorozatokra or whatever) nem tud teljesen jól működni. Szerencsére a karakter tartogat némi érdekességet, és kétségtelen, hogy ehhez nagyban hozzájárul Sian Brooke alakítása. Akadt például Eurusszal kapcsolatban jó pár korábbról ismert irodalmi vagy filmes utalás: ilyen maga a figura, az elzárt, őrült nő, ami Jane Eyre-ből ismert the madwoman at the attic, azaz Rochester feleségére utal (mellesleg a karácsonyi részben is akadnak hasonló irodalmi "megidézések"), az epizód felépítése (túlélni Eurus gyilkos játékát) pedig a Fűrészt juttatja eszembe. Ezek elég érdekessé teszik az új karaktert és a finálét is, főleg a próbatételek izgalma. Viszont hiába a jó díszletezés, ha a 3. részben se találhatóak meg az arányok ahhoz, hogy ne érezzük úgy, hogy vagy a szereplőkre vagy a történetre koncentrálnak túl sokat. Itt szintén a szereplők vannak porondon, emiatt pedig a történet kidolgozása kevesebb figyelmet kap. Igazából hasonlót éreztem itt, mint a Zsiványok antológiában szereplő Gillian Flynn "Mivel foglalkozol?" című novellájánál: nem tudtam eldönteni, hogy most nagyon okosan lett felvezetve az egész mű vagy csak paraszt vakításnak vagyok szemtanúja. Sherlockék szinte minden feladványt megoldanak, amit Eurus ad nekik, erre a nő a semmiből előáll még valami durvábbal vagy okosabbal, hogy így licitáljon a főszereplőkre. Felmerül viszont a kérdés: tényleg hihető az, ahogyan túltesz Sherlockékon? Nagyon kérdéses.

Akadtak olyan momentumai az új Sherlock évadnak, melyeket élveztem, viszont többet lehet beszélni a hibáiról, hisz akad bőven. Így összességében úgy érzem, jobb, ha a készítők még a csúcson hagyják abba. 7/10 a pontszám, de csak a hangulat és a színészek tolták feljebb. Szerintem azok, akik eddig kitartottak Sherlockék mellett, azok biztos találnak maguknak valót az új részekben. Én sajnos kicsit elhidegültem Moffaték világától a sok várakozás és az első részek szellemiségének hiánya miatt.

2015. február 1., vasárnap

Az öt sereg csatája

Chibi Zsó február 01, 2015 0 Comments

Egy újabb utazás végére értünk. Ahogyan a Gyűrűk Ura trilógia esetében, úgy A hobbitnál is Peter Jackson kalauzolt minket Középföldén. A Gyűrűk Ura a maga idejében rengeteg elismerést kapott és a mai napig emlékezetes filmélményt jelent. Igaz ez A hobbit trilógia esetében is? Az ötös sereg csatáját értékelve, s végül az egész trilógiát összefoglalva megpróbálom megtalálni a választ. Mellesleg, köszönöm Antalnak, hogy elvitt ilyen last minute módon erre a filmre.

Tartalom:

"A Hobbit: Az öt sereg csatája Peter Jackson Hobbit-trilógiájának befejező része. Miközben sikeresen visszahódították otthonukat Smaugtól a sárkánytól, Zsákos Bilbo és barátai akaratlanul is halálos veszedelmet szabadítottak a világra. A dühöngő Smaug nőket és gyerekeket sem kímélve támad Esgarothra (Tóváros). Mindeközben a visszaszerzett kincsektől megrészegült Tölgypajzsos Thorin Bilbo erőfeszítései ellenére hátat fordít barátainak és elárulja őket. Ennél azonban jóval nagyobb veszélyek is leselkednek a hobbitra és barátaira. Bár kizárólag Gandalf tud róla, Szauron szörnyű tervet forral: orkok seregeit indította útnak, hogy a Magányos Hegyen támadásba lendüljenek. Ahogy a sötétség erői egyre jobban előretörnek, a törpék, tündék és az emberek választás elé kerülnek: összefognak vagy elpusztulnak. Bilbo az öt sereg gigászi csatája közepén találja magát, ahol saját és barátai életéért is harcolnia kell, miközben Középfölde egészének sorsa forog kockán"

Forrás: Port

Az öt sereg csatája hamar lezárja a könyv alap tényleges történetét. Spoiler! Smaugot, a sárkányt már az első percekben megölik, ezzel megmentve az embereket. Spoiler vége. Természetesen nagyon látványos és feszültséggel teli jeleneteket kapunk már a film elején, amelyek jó alaphangulatot adnak, azonban a felmerül rögtön a kérdés, hogy mi is lesz a következő két órában? Ugye ha már három részre lett nyújtva az amúgy háromszáz oldalas gyerekkönyv, akkor valamivel illik még kitölteni a játékidőt. Jackson logikusan végül fogta a második részbe már beiktatott néhány plusz szálat, amelyekből végül szőtt egy hatalmas csatát, mint a trilógia méltó lezárása (a GYU-hoz hasonlóan). Ezeknek a szálaknak az összehúzása kicsit döcögősen, de végül sikerült egy viszonylag nagyobb történetbe terelni mindent. Azonban a végeredmény (számomra) nem feltétlen volt kielégítő. Elvileg egy több, mint másfél órás csatajelenetnek izgalmasnak kellene lennie, de Az öt sereg csatája esetében a csatajelenet unalomba fullad. Természetesen látszik Jackson igényessége és odafigyelése a jeleneteken. A seregek monumentálisnak hatnak, annak ellenére, hogy valószínűleg CGI-vel megteremtett. Továbbá a jelmezek aprólékosan kidolgozottak, ami mutatja is, hogy a rendező mennyire is ismeri Tolkien világát, s milyen tisztelettel is bánik vele. Viszont sajnos az egész filmen látszik, hogy a csatajelenetek többsége pusztán időkitöltés végett lett leforgatva.

Kevés, ténylegesen érdekes vagy fontos esemény történik Smaug után. Egyik ilyen momentum talán a törpkirály, Thorin elborulása. Nem maga az, ahogy belekerült a filmbe (nekem kicsit erőltetett volt, nem igen lett kidolgozva), hanem inkább Richard Armitage alakítása miatt. Hihetően jeleníti meg a kapzsivá lett királyt, ami jól működik a képi világgal is, amelyet az úgymond pszichés részéhez készítettek. Ezen kívül a GYU-ra való előrekacsintások csalhatnak mosolyt a Tolkien rajongók arcára, vagy a nagy, szép, kicsit nosztalgiázásra buzdító zárójelenetek.

Az öt sereg csatáját összegezve, hiába az igényesen kidolgozott látványvilág és harcjelenetek, sajnos ez egy élvezetes és tartalommal teli filmhez édes kevés. Így sajnos egy 6/10-es pontot tudok adni az összélményre.

És maga a trilógia? Amilyen ígéretesnek indult, úgy lett egyre rosszabb és rosszabb A hobbit. Lehet, hogy csak a közvéleményt idézem ezzel, de ki kell jelenteni, hogy a három rész teljesen fölösleges volt ehhez a történethez, de még a kettő is. Félreértéseket elkerülve, nem egy második Gyűrűk Ura trilógiát vártam A hobbittól, hanem csak egy igényesen adaptált filmet. Egy olyat, amely meg tudja tölteni új értelemmel vagy nézőponttal az eredeti, gyerekeknek szánt könyvet és kicsit elvarázsolni, Középföldébe repíteni. Ezeknek az elvárásoknak csupán az új trilógia első része tett eleget, a folytatások nem. És ezzel is valahol csak mások véleményét fogom ismételni, de szomorú, hogy a pénz megfertőzi az alkotás folyamatát is.

# A hobbit # adaptáció

2014. augusztus 20., szerda

There are no saints in the animal kingdom

Chibi Zsó augusztus 20, 2014 0 Comments

"Gonosz, de remek" - így jellemezték a Fargo remake-jét a Sorozatjunkie-n, ahol először találkoztam magával az alkotással. A sorozat a Coen testvérek híres 1996-os Fargójának sorozatos átirata, bár a merítés megfelelőbb szó lenne. Az eredeti mű atmoszféráját és néhány elemet leszámítva (terhes seriffnő, pénz a bőröndben) a Fargo sorozat egyedül is megáll a lábán és a korábbi változat ismerete sem szükséges az események megértéséhez és a történet élvezéséhez.

Tartalom:

"Egy átutazó, Lorne Malvo (Billy Bob Thornton) érkezik a minnesotai kisvárosba, amit erőszakkal fel is forgat. Malvo ténykedésébe egy helyi biztosító, Lester Nygaard (Martin Freeman) is belekeveredik. "

Forrás: IMDb-ről fordítva

A "gonosz, de remek" teljesen helytálló megállapítás a Fargóval kapcsolatban. Az egész évadra jellemző egyfajta alattomosság: a történet lassan építkezik, a nézők egyszerre mindig csak kevés információt kapnak. Aztán váratlanul, a semmiből jönnek a csavarok és a néző csak tátog, már a legelső pilot epizódnál, ezzel berántva egy nem mindennapi bűnügyi történetbe. A lendület igaz egyre inkább csökken az első rész után, de bőven akadnak meglepő pillanatok a sorozat során. Továbbá a felépítésen látszik, hogy a készítők konkrétan tudják, hogy honnan hová szeretnének eljutni, így egy teljesen kerek és lezárt történetet kapunk a legvégén, ahol mindenki elnyeri méltó jutalmát (bár meg kell jegyezni, ez azért történt így, mert a Fargo, a True Detective-hez hasonlóan egyfajta antológia történet, azaz minden évad más szereplők köré épül).
A kissé hullámzó lendületű cselekmény mellett a Fargo erőssége a hangulatteremtés is. A zene és a kép teljes összhangban van, megpecsételi az egész alkotás hangulatát. Egy minnesotai kisvárosban járunk, ahol hideg tél uralkodik a tájon, s az életunt kisemberek vastag kabátokba és kötött sapkákba kényszerülnek. A nyugalmat megzavaró események azonban félelembe taszítják a helyiek életét, melyből csak nehézkesen tudnak kikeveredni.

Ha már szóba kerültek a kisemberek, akkor érdemes megemlíteni, hogy ez a sorozat másik mozgatórugója a lassú, de meglepő történetvezetés mellett. Főhőseink kisvárosi kisemberek hétköznapi problémákkal, akik mégis kiemelkednek környezetükből, amint megérkezik a városba Malvo. Maga Malvo figurája végig titokzatos marad, továbbá egyfajta félelmet is kelt megjelenésével. Egy ilyen kisugárzású alakot pedig Billy Bob Thornton kifogástalanul alakítja. A mimika, a mozdulatok, a hanghordozás: egyszerűen minden a helyén van! Mellette tökéletesen működik Martin Freeman, mint a tyutyi-mutyi szerencsétlen ember, Lester. A karakter a tíz epizód alatt komoly jellemfejlődésen megy keresztül, amit Freeman a legnagyobb színészi precizitással érzékeltet. Kettejük mellett még érdemes megemlíteni a viszonylag ismeretlen Allison Tolmannt a nyomozó szerepében. Az első ránézésre butácska és hebehurgya rendőrnőből kiemelkedik az intelligens, makacs és kitartó hősünk, aki a végsőkig küzd az igazságért.

Összegezve, a Fargo a 2014-es év egyik legminőségibb sorozata, a hibái (pl. ingadozó feszültségű történetvezetés) ellenére is. Erős, beszippantó hangulat, egy többé-kevésbé jól felépített történet, kisemberek esete nagy színészekkel eljátszva: 9/10.

# 2014 # Allison Tolmann

2014. február 2., vasárnap

It changes people, marriage

Chibi Zsó február 02, 2014 0 Comments

Két éves várakozás előzte meg a BBC Sherlock 3. évadát, hisz az előző részben a főhős meghalt. Rajongók százait foglalkoztatta a kérdés, hogy a zseniális detektív mégis miként képes visszajönni a halálból? Természetesen a mesterien felépített, agytornát igénylő bűnesetek is hiányoztak a képernyőről és az elvont géniuszok összecsapásai.

Tartalom:

"Két év telt el Sherlock Holmes halála után. Watson lassan kezd beletörődni ebbe és próbál új életet kezdeni barátnője, Mary, oldalán. Eközben Sherlock kelet-európai tevékenykedése után úgy dönt, visszatér Londonba, hogy felkeresse régi barátját és munkatársát. Reméli, visszatérése zökkenő mentes lesz. Közben Londont egy terrortámadás is fenyegeti. "

Forrás: Saját kútfő

Az évad közben követve a nézők véleményét, kijelenthető, hogy az új évad igen megosztóra sikeredett. Gatiss-Moffat páros ugyanis a sorozat eddigi szelleméhez képest teljesen új vonal felé indult el. A nyomozás háttérbe szorult és inkább a karakterek érzései és egymáshoz fűződő viszonyuk kapott nagyobb hangsúlyt. A nézők egyik fele azt skandálja, hogy ez a húzás csak a fanservice (rajongók kiszolgálása) és nincs helye a sorozat világában. Bármilyen történet írása során nehéz dolog tökéletes egyensúlyt teremteni a karakterépítkezés és a tényleges jó tempójú cselekmény között, de a karaktereket sem szabad háttérbe szorítani - így teljesen érthető a sorozat új iránya. Igazából, Sherlock ál-halála utáni következményeket csak is egy karakterközpontú epizódon keresztül lehetett magyarázni, pontosabban feloldani az ebből következő feszültségeket. Viszont a fanservice-t fröcsögőknek annyiban teljesen igazuk van, hogy a tényleg szellemiség rovására ez ne menjen. Két karakter-orientált epizódot kaptunk, ami végül is az új évadnak a háromnegyede. De ha nagyobb méretekben nézzük, akkor nem olyan vészes a karakter ábrázolás. Eddig van 9 epizódja a sorozatnak, és csak 2 ment el tényleges karakterépítésre.

Egyéb panasz lehet az évadra? Még ha Sherlock zsenialitása visszafogottabb is lett, és még mindig túl gyorsak a bevillanó feliratok, azért minőségét megtartotta a sorozat. Egy gyengébb kezdő epizód után következett egy úgy nevezett áthidaló epizód. Egyrészt maradt a karakter központúság (John és Mary esküvői készületei, Sherlock és John legénybúcsúja stb.), de közben egy egész izgalmas ügyet is kapnak a néző - a jól felépített keretről, a vőfély beszédéről nem is beszélve. Az utolsó epizódban pedig megjelent egy Sherlock számára méltó ellenfél: Magnussen, így egy olyan epizóddal előrukkolva, amire két éven keresztül vártak a rajongók.

Lehet némi furcsa érzés a nézőkben az új vonal miatt, de összességében Sherlock még egy minőségi brit sorozatnak számít. Többé-kevésbé szórakoztató volt az évad, megint itt hagytak egy mocsok kis cliffhangert a nézőknek. Igaz, nem a legjobb évad: 8/10.

# 2014 # adaptáció

2014. január 18., szombat

Smaug pusztasága

Chibi Zsó január 18, 2014 0 Comments

Egy éve már A hobbit első részének zajos sikerének, és elérkezett az idő a második rész számára is. Ahogyan a testvérek között, a középsőnek nehéz a helyzete: jó összekötőnek kell lennie a legnagyobb és a legkisebb között. Ilyesmi problémával küszködik Smaug pusztasága is. Evinde-nek pedig köszönöm, hogy megnézte velem a filmet. :)

Tartalom:

"A hatalmas sikert elért A hobbit - Váratlan utazás folytatódik, a trilógia második felvonása pedig még több kalandot ígér. Miután Zsákos Bilbó (Freeman), Gandalf (McKellen), Thorin (Armitage) és a törpök sikeresen átkeltek a Ködhegységen (illetve alatta), úgy döntenek, hogy keletre, a Bakacsinerdő felé indulnak. Mielőtt a többiek bevetnék magukat a sűrűbe, Gandalf elbúcsúzik a csapattól és másfelé veszi az irányt. Az erdőben rögvest óriáspókok támadnak a társaságra, majd erdőtündék ejtik fogságba őket, Bilbó kivételével, aki segít megszökni a többieknek, hogy együtt haladjanak tovább az emberek lakta Tóvárosba. Innen vezet a folyó a Magányos Hegyhez, ahol Bilbó megmutathatja, mit tud. Meg kell találnia a titkos ajtót, majd szembe kell néznie Smauggal, a rettenetes sárkánnyal. Eközben Gandalf sem rest, a Fehér Tanács felkeresése után elutazik Dol Guldurba, ahol megtudja, valójában ki az ott tanyázó Feketemágus. Bakacsinerdő tündéi pedig Thranduil király (Pace) és fia, Legolas (Bloom) vezetésével kénytelenek megütközni a Dol Guldurból özönlő ork sereggel."

Forrás: Port

Az első résznél azon merengtem, hogy mi lesz A hobbit történetével egy 3x3 órás film keretén belül. Az első rész a lassabb tempója ellenére jó és élvezhető volt. Azonban a kezdet és a vég között lévő lezáró rész sajnos sok mindenben alul marad felmenőjétől, bár a pozitív oldalra is írható rengeteg minden. Például a második film tökéletesen felveszi a fonalat az első film lezárásától, nem érzünk hiányt egy éves élményeinkhez képest. Továbbá a film elején a cselekmény gyorsított tempóban halad előre az elődhöz képest, jobban pörögnek az események. Aztán a film közepe fele valami megszakad. Kaland után kaland, de mégis kezd unalmas és súlytalan lenni az egész a fináléig. Érezhető, hogy a cselekmény azon elemei, melyek nem részesei az eredeti regénynek, csak a játékidő kitöltésére vannak. Van egyfajta igyekezet afelé, hogy meglegyenek az összeköttetési pontok a Gyűrűk Urával, ez értékelendő, de mégis kicsit kizökkentő. Aztán a beleerőltetett szerelmi szálat nem is igen lehetne méltatni, csak annyi megjegyzés lenne hozzá, hogy ha valaki láthatólag bele van szerelmesedve Tolkien világába, akkor betarthatná annak szabályait. Végül pedig Tóváros politikai helyzetének bemutatása sok lett a főcselekményhez mérten, ahhoz hogy komolyan vegyük, meg tényleg intelligensnek hasson, kevés.

Röviden, a felduzzasztott történet nem épp a legjobb, viszont a kidolgozásra még mindig nem lehet panaszkodni. A színészek hozzák az elvárt szerepüket, például Martin Freeman továbbra is szerethető, hőssé cseperedő Bilbó. Új-Zéland tájai lélegzetelállítóak, meseszerű világ. A jelmezek lélegzetelállítóak, még ha feltétlen nem is illenek bele Tolkien-világába (például a tóvárosi úr 17. századi stílusú ruhája furcsán hatott az elvileg Középkori környezetben). És végül a sárkány, Smaug. Ilyen jó CGI-sárkány szerintem ritka olyan értelemben, hogy a nézővel el lehessen hitetni, hogy az a sárkány tényleg ott van egy térben a szereplőkkel. Itt sikerült: teljesen beleillik a környezetbe Smaug.

Összefoglalva, a Smaug pusztasága alulmarad a Váratlan utazás-sal szemben annak ellenére, hogy a második résznek jobb a tempója, kevésbé hozza az eredeti regény gyermeteg humorát. A rengeteg filler unalmassá teszi a filmet, de rosszabb is lehetett volna: 7/10.

# 2013 # A hobbit

2012. december 21., péntek

Váratlan utazás

Chibi Zsó december 21, 2012 0 Comments

Mindenki emlékszik A Gyűrűk Ura trilógia sikerére. Peter Jackson nem feledkezett el kedvenc történetéről: három részes filmként kívánja filmre vinni Tolkien első könyvét, A hobbitot. Az ötlet kissé meredek, hiszen maga a regény csupán 300 oldal, így a 3x3 óra nem szükséges - legalábbis ez az első gondolata az embernek. De mi lett a végeredmény?

Tartalom:

"Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud."

Forrás: Port

Voltak kétségeim a filmmel kapcsolatban, de a legnagyobb az volt, hogy egy gyerekkönyvből miként tud Jackson egy a Gyűrűk Urához felérő filmet készíteni? A hobbit, mivel másik történet, mindenképpen eltér a trilógiától, de természetesen stílusban nem. Akik csak a film-trilógia kapcsán találkoztak Tolkien történetével, azoknak furcsa lehet, hogy a törpök dalolnak, vagy hogy vannak inkább gyerekfilmbe illő jelenetek. De mivel az eredeti anyag elsősorban gyerekeknek szól, így ezzel semmi baj. Jackson hűen követte az alapanyagot (bár ha ennyi játékidő áll a rendelkezésére, el is várható).

Az első részben körülbelül a könyv első hat fejezetét láthattuk: a kaland kezdetét, trollok, vargok, és koboldok. Magában ez kevés lenne a játékidőhöz, de Jackson kitöltötte a lyukakat: úgy rendezte a filmet, hogy az illeszkedjen a Gyűrűk Urához. A fő cselekmény mögött munkálódik a gonosz, érezni, hogy valami készülődik, amiről a szereplőknek még fogalma sincs. Emellett pedig a törpök múltját ismerjük meg jobban: miként lettek kitaszított néppé, miféle konfliktusok van az orkokkal. A fő történetszál mellett elmerülhettünk Középfölde világában is.

A kivitelezés nem marad el a Gyűrűk Urától. Új-Zéland hegyei, erdei most is lélegzetelállítóak. A középföldi népek megjelenése szintén szemet gyönyörködtető, a ruházatok, fegyverek aprólékosan ki vannak dolgozva. Szerepet kapott a CGI technika, főleg a szörnyek és állatoknál. Az állatokat néha nem éreztem odaillőnek, vagyis kilógtak a környezetből, de különösebben nem volt zavaró.

Ami nagyon sokat ad a filmhez, az a zene. Szívet melengető, hogy viszont hallhatjuk a trilógiából ismert zenéket, és ez kiegészül a Misty Mountains dallal, melyet a törpök énekelnek a film elején. A totál plánokkal kiegészülve teljesen elvarázsolja a nézőt.

A színészek közül Martin Freeman és Ian McKellen emelkedik ki. Freeman tökéletes választás volt Bilbo szerepére. Teljesen el lehet vonatkoztatni Watsontól, profi módon bújt bele a számára új szereplő bőrébe. Ian McKellen pedig a már megismert Gandalfot hozza, nem lehet benne csalódni.

Összegezve, szórakoztató film lett A hobbit első része. Kiszolgálja a rajongókat bőségesen, de egy olyan nézőnek is kellemes szórakoztatást nyújt, aki csak a filmeken keresztül ismeri a tolkien-i mitológiát. Egyetlen, de nagy hibája a filmnek, hogy lassú. Hiába a kalandok és a kiegészítő szálak, a történet akkor is lassan hömpölyög. A koboldokkal való csata közben sajnos már azon gondolkodtam, hogy vajon hol lesz a film vége. Más kivetnivalóm nem igen volt (a kritikusokkal ellentétben), szerintem 9/10-es film. Hű az alapanyaghoz, nagy tisztelettel is övezi azt, ami manapság ritka az adaptációk világában.

# 2012 # A hobbit

2012. július 24., kedd

The final problem: staying alive

Chibi Zsó július 24, 2012 2 Comments

Több BBC sorozatot is végignézve, rá kell jönni, hogy bizony jó ötlet ez a hosszabb játékidő és kevés epizód egy évadon belül. Itt láthatni, hogyan érvényesül a "kevesebb néha több" mondás. Szóval, az angolok jól csinálják. Nincs ez másként a Sherlock esetében sem. 2012-re ismét három résszel rukkoltak elő a készítők, és végül megint kereshetik a nézők az állukat a földön.

Tartalom:

" Miután Afganisztánban sérülést szenvedett és leszerelt, a katonaorvos Dr. John Watson Londonban keres albérletet. Egy ismerőse révén kerül Mrs. Hudson házába, a Bakes Street 221/B szám alá, ahol egy zseniális, bár sokak által csodabogárnak tartott detektív, azaz - saját meghatározása szerint - tanácsadó nyomozó, Sherlock Holmes lakótársa lesz. "

Forrás: Port.hu

Ez mesteri, ez zseniális volt, Watson! A Gatiss-Moffat páros ismét mesterien vezette az orránál fogva a nézőközönséget. Ebben az évadban egy, a novellákból ismert szereplőt, Irine Adlert húztak elő a Botrány Csehországban történetből. Egy női Holmes mindenféle hájjal megkenve, és botránkoztató személyiség is. Egy igen érdekfeszítő, csavaros szellemi játékot folytat a nézők kedvenc detektívével, igazi szellemi torna volt végigkövetni. Aztán feldolgozásra került Doyle leghíresebb regénye, A Sátán kutyája, ahol egy kisebb frászt hoztak a nézőkre, kicsit mintha laposabb lett volna a rész a többihez képest, de azért élvezhető volt, a végén pedig a szokott gyors észjárás és izgalom. Aztán az utolsó, évadzáró epizód... Túlszárnyalt mindenféle várakozást! Visszatért Moriarty és a képernyőt betöltötte a színtiszta őrület. Meghökkentő kezdet és sokkoló vég egy szép kis keretbe zárva. Ismét egy mesteri játszma kezdődött két zseniális elme között, azonban itt már nagyobb volt a tét. El kell ismerni, ez volt a legjobban felépített epizód, és egy évnyi tűnődésben hagyták a nézőt, ismét. Igazi gonosztevő ez a Gatiss-Moffat páros. És nem tudok szó nélkül elmenni bátorságuk mellett: gátlások nélkül változtatnak meg jelentős momentumokat az eredeti történetekben, hogy így jobban illeszkedjen a mai kor elvárásainak, a modern világba. És minden egyes kísérletük sikerrel jár, a nézők imádják, a kritikusok elájulnak. Bravó nekik, még ha nem is tudom, hogy miként csinálják.

A színészek, Watson, ők is zseniálisak, szenzációsak. Benedict Cumberbatch még mindig tökéletes Sherlock, a játéka magával ragadó, meggyőző, és valóban elhiszem róla, hogy ő Holmes. Nem is értem, hogy miért nem kapott Bafftát. A hadarása megdolgoztatja kissé elkanászodott angoltudásomat, de élvezet hallgatni, ahogy beszél. Aztán Martin Freeman is csodálatos alakítja a doktort, a hű társ szerepét, árad belőle az emberség, amitől igazán szimpatikus figurává teszi Johnt. Viszont Andrew Scott az új évadban kibontakozott, mint Moriarty. Az őrült zseni, akit érzelmei könnyen elragadnak, és az ellenállhatatlansága. Nem, nem külsőre, hanem a trükkjei ellenállhatatlanok, ahogy játékba hívja Sherlockot és a nézőket is. Betöltötte a képernyőt és mindenkit megbabonázott.

Kedves Watson, többet nem tudok hozzáfűzni a Sherlock sorozathoz. Igaz, egy évet kell várni mindig a három újabb részre, de megéri, hisz a végeredmény zseniális. Sokszor ismételgetett szó ez ebben a bejegyzésben, de nem találok más szót, ami kellőképpen kifejezhetné a sorozat szintjét. Remek történetvezetés, színészi játék, fülbemászó zenék, és persze gyönyörűen fotózott helyszínek. Rossz dolgot sem tudok felróni a Sherlocknak, talán csak azt a második részt, amely kissé unalmasra sikeredett. Így a végső pontszám legyen egy 9/10, drága Watsonom.

# adaptáció # Andrew Scott

2011. május 3., kedd

A viktoriánus korból a 21. századba

Chibi Zsó május 03, 2011 0 Comments

Sherlock Holmes reneszánszát éli köszönhetően Guy Ritchie nagy sikerű filmének is. 2010-ben a sorozatok világába is visszamászott a detektív. A BBC egy három részes sorozatot forgatott Sherlock címmel Doyle művei alapján.

Tartalom:

Ki ne hallott volna már Sherlock Holmes-ról? A neve hallatán mindenkinek a pipa, a skót kockás sapka és a 19. századi Anglia jut eszébe. Azonban hogy viselkedne a 21. században Sherlock? Steven Moffat és Mark Gatiss forgatókönyvírók bátran áthelyezik Doyle detektívjét a mi időnkben egy minisorozat erejéig. A kellékek a kor követelményeinek megfelelően változnak, de a figura hű marad a regényvilág Holmesjához.

Forrás: Saját kútfő

Ezzel a sorozattal csupán két baj van. Egyik az, hogy csak három epizód készült, a másik pedig a lezárás. Járjuk is körbe a két negatívumot.
Mivel minisorozatról van szó, ezért egy epizód 90 perces. Ekkora játékidő azért előnyös, mert nyugodtan fel lehet göngyölíteni az adott ügyet és még a szereplőket is megismerjük. Igazából csak annyi a baj vele, hogy nem nézőbarát a megoldás, ha nem televízióban nézi az ember egy-két reklám megszakítással, akkor elég fárasztó a széria. Azonban a hossz könnyen megbocsátható, hiszen valóban egy remek sorozatot kaptunk. Ahogy a tartalomban is írtam, a forgatókönyvírók nem változtatták meg gyökeresen Sherlock Holmes karakterét, csak új eszközöket adtak a kezébe (például pipa helyett nikotintapasz), amitől 21. századi lesz. Az apróságoktól eltekintve ugyanolyan zseni figura, mint amilyet a regényekből megismerhettünk: ha unatkozik, ugyanúgy lövöldözik; ami más számára érthetetlen, az neki magától értetődő, és még sorolhatnám. Hasonló átalakuláson megy keresztül Dr.Watson is: korunknak megfelelően Afganisztánban szolgált katonaorvos, Holmesszal átélt közös kalandokat pedig nem könyvként írja meg, hanem egy blogon közli. Watson figurája kicsit módosult a regénybelihez képest, de pozitív irányba: a sorozatbeli Watson talpraesettebb és okosabb, így méltó segítője a zseni detektívnek. Sherlock Holmest Benedict Cumberbatch játsza, aki ezzel a szerepével bebizonyította, hogy helye van a szakmában, Watsont pedig Martin Freeman, aki a maga egyszerűségével (jó értelemben!) hozza a figurát.

A sorozat természetesen krimitörténeteket dolgoz fel Doyle történetei közül, főszál nélkül. Az 1. és a 2. rész esetében egy esetet egy epizód ölel fel, azonban a 3. résszel ez a rend felborult. Az epizód nem zárul le, az események függőben maradnak a 2. évad folytatásáig - azaz őszig. Ha marketingfogásként tekintünk erre a húzásra, akkor ötletes, mert így vissza lehet csalogatni a nézőket a folytatáshoz. De mivel ez egy rövid sorozat, ráadásul krimi is, így nem volt elegáns megoldás. Továbbá a megkezdett rendszert túl korán megbontották. ~~És amúgy is, szemétség!~~

A Sherlock kivitelezéséről is érdemes pár szót ejteni. Mivel sorozat, látszik, hogy digitális kamerával dolgoztak, de jó minőségű felvételeket készítettek London utcáiról, a fejben elképzelt cselekmény csodás képekkel egészül ki. A díszletek egész vegyes érzéseket keltenek. Holmesék lakása kicsit viktoriánus légkört sugároz, de egyben modern is. A nyomozás folyamata és a bizonyítékok vizsgálata CSI-sorozatokat idézi. A nyomolvasásnál érdemes megemlíteni egy ügyes ötletet, amit az 1. és néha a 3. részben is alkalmaznak a készítők: feliratok a nyomokhoz. Ez annyiból hasznos, hogy segít megérteni Holmes gondolatmenetét, vele együtt nyomozhatunk. Sajnálatos, hogy nem alkalmazzák végig.

Összességében nem rossz sorozat a Sherlock, megfelel a a mai nézőközönség követelményeinek. Vannak hibái, de az elkövetkezendő évadokban még kijavíthatja azokat. Az 1. évadra egy 8,5/10-et adok. Egy 8-ashoz túl erős lenne, 9-eshez viszont nem elég, amit nyújt. Szerintem.

# adaptáció # angol

Antigané

2017. február 18., szombat

The game is on

2015. február 1., vasárnap

Az öt sereg csatája

2014. augusztus 20., szerda

There are no saints in the animal kingdom

2014. február 2., vasárnap

It changes people, marriage

2014. január 18., szombat

Smaug pusztasága

2012. december 21., péntek

Váratlan utazás

2012. július 24., kedd

The final problem: staying alive

2011. május 3., kedd

A viktoriánus korból a 21. századba

Magamról

Másik blogom

Közösségi média

Itt is megtalálsz

Rendszeres olvasók

Popular

Archive

Keresés ebben a blogban

Follow Us @soratemplates