Egy ingyen jeggyel a zsebedben és egy pocsék mozikínálattal mit is lehet tenni, mint valami kevésbé rosszat választani? Így néztük meg Antallal Az útvesztő második, nemrég bemutatott részét, A tűzpróbát.
Tartalom:
"Az Útvesztő csak a kezdet volt. Thomas (Dylan O'Brian) és társai hiába reménykedtek benne, hogy ha kijutnak a titokzatos pokolból, a régi életük várja őket. A falak túloldalán nem a béke, hanem újabb borzalmak leselkednek rájuk. A világ rémisztően megváltozott; a rend felbomlott, az anarchia és a pusztulás az úr: félig emberi lények vadásznak az utolsó túlélőkre és az utolsó túlélők pedig az Útvesztő szökevényei nyomába erednek.A csapat a Veszett elől menekülve átmeneti biztonságra lel, ám amikor rájönnek, hogy ez is csak egy csapda, folytatják a menekülést: a perzseltföldön azonban minden pillanat új meglepetést és új izgalmat hoz és ki tudja, hogy merre találják a többi lázadót, akinek a keresésére indultak."
Forrás: Port
Habár egy kisebb gyomorgörccsel ültem be a filmre azzal a tudattal, hogy elvesztegetem az ingyen jegyet (nemtudomtalánsóher fajtámat), viszonylag kellemes szájízzel jöttem ki a moziteremből. Az egész ott folytatódik, ahol legutóbb hagytuk Thomasékat: kikerülve az útvesztőből. Mondjuk nagy elvárásokat nem kell A tűzpróba iránt táplálni, nem lett sokkal jobb alkotás az elődjénél, de áthozza annak pozitív tulajdonságait. Például a két órás film alatt rengeteg történés van, a cselekmény nem ül le sehol egy percre sem, s mindezt nagyon látványosan tárjánk elénk. Sőt, egyes fordulatok kevésbé kiszámíthatóak (pl. Thomas hőbölgése a WICKED-nél), de többé-kevésbé máshonnan ismert történetelemekkel operál a film (pl. zombik, kihalt Föld stb.). Ennek azonban van egy olyan hátulütője, hogy túl soknak is érezhetjük ezt a rengeteg mindent. A tűzpróba esetében például az újabb szervezet megjelenése már csak további fölösleges bonyodalmat okozott, már olyan érzésünk volt, hogy na ennyi minden nem történhet egy emberi élet alatt, nemhogy 2 óra alatt. Bár egy rendes világismertetés biztosan segített volna ezeket az érzéseket elüldözni és jobban értettük volna, hogy mi miért van jelen.
Azonban akad egy nagyon fájó pontja a filmnek, amit sajnos a második részre sem sikerült orvosolni: a szereplők. Továbbra is az az érzésem volt, hogy egyik szereplőt se tudom igazán megkedvelni, így a sorsukért sem tudok izgulni. Mind az öt-hat gyerek egy egységes masszát alkot, nem pedig különálló karaktereket, és ebbe a masszába olvadnak bele, sajnos, az újonnan bevezetett figurák is. Ez a semmilyenség sajnos annyira rosszul érinti a szereplőket, hogy szinte megkülönböztetni se lehet őket, neveket se lehet hozzájuk kötni. Egyiknek sincs olyan kiemelkedő tulajdonsága, ami megjegyezhetővé tenné bármelyik srácot is. Kivétel az állítás alól Thomas és Teresa, akikat csak azért tudunk megjegyezni, mert Thomas a főhős, Teresa meg az egyetlen lány.
Ha pedig a két főszereplő (mondjuk azt, ők azok) szóba került, annak ellenére, hogy semmilyenek, sokszor még idegesítőek is. Thomas sajnos nem különbözik a többi ifjúsági akciófilm főhősétől: mindig játsza a feláldozhatót, ha kell, ha nem. Teresa pedig szinte semmit se csinál, de mikor végre cselekszik valamit spoiler! elárulja a társait spoiler vége! az is indokolatlan (vagyis meg lehet indokolni, de amúgy eléggé adhoc jellegűnek érződik).
Összességében A tűzpróba nem rosszabb film, mint az elődja, Az útvesztő. Moziban elég látványos, le is kötheti a figyelmünket, pár fordulatosabb csavar is akadt, bár ha tehetjük, inkább más filmre menjünk el a pénzünkért. 7/10-es élmény, egyszer bőven elég megnézni. Utóirat: Angolul nézzétek, a magyar fordításán én kikészültem. A szinkronja viszont jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése