Antigané

2010. november 25., csütörtök

Képeskönyv nagyoknak

Chibi Zsó november 25, 2010 3 Comments

Mondhatjuk, hogy ezzel a képregénnyel az alkotóján keresztül ismerkedtem meg. A 6. Képregényfesztiválon beültünk Lakatos István (a képregény alkotója) beszélgetésre, ahol persze magát reklámozta, és egész jól, ugyanis nagyon megtetszett a kötet. A tombolasorsoláson nem sikerült megnyerni a Lencsilányt, de most, egy leárazás során sikerült megvenni.

Tartalom:

Lakatos István első önálló kötetének főhőse a szerző legnépszerűbb karaktere, Lencsilány. Az egyszerre kísérteties és gyermekien bájos történetek egy furcsa, álomszerű világba repítik el az olvasót.
Végre egy magyar képregény, amelyet a gyerekek és a felnőttek egyaránt élvezhetnek: előbbiek a szeretnivaló figurák, utóbbiak pedig a borzongató hangulat miatt. A szerző képi világa a zaklatottság és a harmónia tökéletes egyensúlyáról árulkodik.
A kötet minden egyes képkockája önálló képzőművészeti alkotás. Az ezeken keresztül életre kelő mesék nem egy esetben klasszikus irodalmi művek egyedi feldolgozásai.

Forrás: Moly.hu

Mit is lehetne mondani a Lencsilányról? Talán azt, hogy ez egy nagy képeskönyv nagyobb olvasóknak. Először átlapozva a főleg fekete színek és a szomorú figurák nyomasztják az olvasót, a négy kis mesét elolvasva maguk az események is, újraolvasások során pedig a mesékbe bújtatott szomorúság és a világ hibái. Nem csalódtam Lakatosban, ahogy a borító is szép, úgy a belső is. A történetek népmesés elbeszélésben jelennek meg: hol az elbeszélő meséli az eseményeket és mondja a szereplők beszédeit is, hol pedig maguk a szereplők szólalnak meg. A rajzoló színesen váltogatja ezt a kétféle elmesélési formát. Ami leginkább megdöbbentett, az a gyermeki nézőpont megjelenése a komor sötét világban. Ez leginkább a 3. történetben tűnt fel, amikor Lencsilány püfölni kezdte a katona bácsit, amiért az megölte az óriást. Erről eszembe jutott, hogy a gyerekeket sokszor butának gondolják és ezért eléggé lekezelik őket, amit nem is érdemelnek meg. A gyerek nem buta, ahogy a képregényben is láttuk.
Lakatos művében még a színek kezelése fogott meg. Általában a képei fekete-fehér színűek, néha feltűnik bennük egy-egy kiszínezett figura. Ezt nem igazán sikerült megfejtenem, de azt tippelem, hogy az esetek nagy részében azokat a szereplőket vagy tárgyakat színezte ki, amik lényegesek az aktuális történetben, mint például a Pók kisasszonyosban a plüss polip. Továbbá nagyon tetszett egy képi humor, a tábornok alakja, az elhasznált ember kupacként ábrázolva. Morbid, de mókás ötlet. :D

Negatívumként csak azt tudom felhozni, hogy az első két történet nem olyan fajsúlyos, mint az utolsó kettő, és a kötet ilyen magas árért (az eredeti 2500 Ft körül van) sokkal több sztorit is elbírt volna. Mindenesetre nem bántam meg, hogy megvettem, bármikor újraolvasható és bármennyiszer újragondolható alkotás. 9/10.

Lakatos István további rajzaiban a blogján gyönyörködhettek.

2010. november 20., szombat

A holtak kincse, ami nincs

Chibi Zsó november 20, 2010 0 Comments

Valahol szégyennek érzem, hogy csak nemrég láttam a kalóz trilógia 2. részét. De mentségemre váljon, hogy nagyon régóta meg akartam nézni, még akkor, amikor HBO-nk volt, de mindig elfelejtettem. Mikor az RTL klub adta nem felejtettem el - felvenni. És írhatok ide egy kis beszámolót.

Tartalom:

‎Jack Sparrow kapitánynak ezúttal is természetfeletti kalózokkal gyűlik meg a baja: kiderül ugyanis, hogy egy régi vérszerződés miatt még mindig a legendás Davy Jones, a Repülő Hollandi nevű szellemhajó kapitányának adósa. Jacknek mihamarább rendeznie kell a tartozását, különben örök átokra és szolgaságra ítéltetik. És ha mindez még nem lenne elég, a kapitány zűrjei miatt meghiúsul Will Turner és Elizabeth Swann kisasszony esküvője. Ugyanis ők is kénytelenek elkísérni Sparrowt a nagy kalandra, mely egykönnyen életük utolsó kalandja lehet.

Forrás: Port.hu

Méltó folytatása az 1. résznek még több misztikummal és kalanddal, de valamiért mégis elmarad a Fekete gyöngy átka mögött. Előbb jöjjenek a negatívumok, utána a pozitívumok.
Először is a magyar címről: Holtak kincse. Angol cím: Dead man's chest Kicsit elbaltázott lett a magyar cím, mert semmi köze a filmbeli kincshez (ami ugye nem is kincs, szóval nincs). A magyar cím miatt is azt hittem, hogy halottak szigetére mennek kincset keresni. Amúgy a cím nem ront semmit a filmélményen, de megtévesztő lehet.
További két problémám tényleg a filmben lesz. Egyik még az elején volt a bennszülöttek szigetén. Rendben, hogy kellenek epizódok egy kalandos történetbe, de ezt a szigetest valahogy fölöslegesnek éreztem. A szereplőkről se tudtunk meg sokat, és mint érdekesség, csak egyszer megvillant egy Kelet-Indiai Társaság felirat. Viszont Sparrow "sminkje" mindent vitt. Főleg, mikor pislogott.
Harmadik negatívum Elizabeth volt a három férfi párbajánál. Szerintem nem illett a karakteréhez a tehetetlen kiabálás, ő annál sokkal keményebb, ahogy az az 1. részben és a 2. további jeleneteiben kiderült.

Szerencsére a film más dolgokban hozta az elvártat. Első sorban a látvány világot szeretném kiemelni. Davy Jones hajója és legénysége hátborzongató, de tökéletesen összerakott tengeri emberekből áll. Jópofa ötletnek találtam, hogy aki tovább szolgált a hajón, az szinte már nem is volt emberi lény.
Még bejött a színhelyek váltakozása, ami egyszer komorabb, máskor pedig vidámabb volt. Jó is volt a szép Karib-szigetek partjaiban gyönyörködni (ha ott forgatták).
A színészek hűek maradtak az előző részbeli teljesítményükhöz, itt sem adták alább. Depp tovább növelhette rajongói számát még anno.
A történettel sem volt sok problémám. Esetleg még annyi, hogy kicsit nehezen állt össze a több történet szálocska, de végül minden egyenesbe jött és magával tudott ragadni a cselekmény.

Szó, mi szó, egy kellemes mesés filmet láttunk apróbb hibákkal kísérve. Kaptunk kalandot, humort, izgalmakat és drámát is. 8/10-et adok a Holtak kincsére. És azt hiszem, hogy kölcsön kell kérnem bátyámtól a 3. részt és majd jövő tavasszal elmenni a moziba a 4. részre.

# 2006 # amerikai

2010. november 15., hétfő

135 méter a szabadságig

Chibi Zsó november 15, 2010 0 Comments

Ilyen régi darabbal szerintem még nem is álltam elő, mint ez az Alagút, (kivéve a Rekviem egy álomért) de mindenképpen érdemes szót ejteni róla. A megismerkedése német órán történt, amit a csoportunk nem is bánt meg. A 4 tanórát, ami alatt végignéztük mindenki nagy érdeklődéssel ült végig és izgult a szereplőkért, meg persze közösen megbeszéltünk mindent, amit láttunk. Itt szeretném megköszönni némettanárnőnknek, hogy megismertetett minket ezzel a filmmel. :)

Tartalom:

"Berlin, 1961. Nyugat-Berlin körül fal emelkedik, ami elzárja Kelet-Berlintől és az NDK-tól. A hidegháború fokozódik, felmerül az atomháború kitörésének veszélye. A keletnémet úszóbajnok, Harry Melchior számára elérkezett az idő, hogy válasszon a szabadság és az elnyomás között. Álruhában, hamis papírokkal a Checkpoint Charlie-nál sikerül átmenekülnie nyugatra, de addig nem talál nyugalmat, amíg szeretett nővére, Lotte odaát marad, mivel nem akarja otthagyni a kislányát, és férje is ellenzi a dolgot. A forrófejű, jókötésű Harry azonban őrült tervet eszel ki: 135 méter hosszú alagutat akar ásni a keletet a nyugattól elválasztó szögesdrót alatt, amit csapdák szegélyeznek, s ott járőröznek mellette az NDK-s határőrök. Harrynak szenvedélyes érveléssel másokat is sikerül meggyőznie - köztük jó barátját, a mérnök Matthist, akik ki akarják szabadítani szeretteiket. Matthis terhes barátnőjét, Carolát a férfi menekülése közben letartóztatják; Fred anyját akarja áthozni; az idealista Vic pedig bármit megtenne a szabadságért.
A vállalkozáshoz persze pénzre is szükség van, ezért megállapodnak az NBC-vel, hogy lefilmezhetik az alagútásást, de csak akkor mutathatják be a felvételeket, ha sikeres lesz a menekülés. Sárban és piszokban, centiméterről centiméterre vájják az alagutat, ami időnként beomlik, s állandóan figyelniük kell a fölöttük lépkedő járőrökre. Amikor már közel járnak a célhoz, terveket kezdenek szövögetni, hogyan hívják ide Lottét és a többieket. De Krüger ezredes - aki meglátogatja Carolát a börtönben - meggyőzi a lányt, hogy születendő gyermeke érdekében kémkedjen Lotte után. Az államrendőrség így tudomást szerez róla, mire készülnek. Carola azonban végül félrevezeti Krüger ezredest, így a rendőrség későn érkezik az alagúthoz, ugyanis Harryt kivéve már mindenki nyugat felé araszol a föld alatt. A férfi csak egy dologban reménykedhet: gyorsabb azoknál, akik már a sarkában vannak..."

Forrás: Port.hu

Üdítő egy európai film a sok Hollywood-i alkotás között, az biztos. A németség történet vezetésben és a szereplők jellemén is meglátszik. Egyenes szigorú két történetszálas film, érthető, bár sokszor voltak gondok azzal, hogy ki kicsoda, legalábbis nálam (bár ezt inkább azzal magyarázom, hogy iskolapadból nehezebb filmet nézni, mint otthon). A karakterek hétköznapi alakok, akik hétköznapi érzések által vezérelve haladnak céljuk felé. Talán ezért annyira szerethetőek. Két kiemelkedő szereplőt szeretnék meg említeni: Vic és Krügert. Vic mindig valami vidámságot csempészett az eseményekbe, megrázó élmény is volt, amikor bevitték az NSZK-sok az őrsre. Krüger ezredes egy igen összetett ember: egyszerre intelligens és fanatista, és persze gonosz. A néző megundorodott cselszövéseitől és a film végén értetlenkedett azon, hogy fanatizmusa milyen egyszerű dolgokban akadályozza meg. Gondolok itt arra, hogy nem ment Harry után az alagútban, merthogy az már az NDK területe.
És ha említettem ezt a mozzanatot a filmben, kitérek egy jó kis észrevételre, amire némettanárunk hívta fel a figyelmünket. Hihetetlen vagy sem, a filmbeli események megtörténtek, de hogy a cselekmény kerekebb legyen, valószerűtlen eseményeket is csempésztek bele. Ilyen például az, hogy Vic simán beöltözhetett nyugati határőrnek és beülhetett egy - véletlenül - üres tankba. És ugye ide sorolható Krüger esete is.
És még van egy lehetetlen jelenet: Harry és Fritzi. Végig sejtettük, hogy köztük lesz valami, és miután Fritzi vőlegényét lelőtték, a két főhős össze is borult. Ezt a részt csak nagy pillogással néztük, ugyanis ebben a helyzetben teljesen erőltetett volt a szerelmi szál kibontakozása. Normális esetben, ha valakinek meghal a szerelme nem borul mindjárt más ember nyakába. Csak kell egy kis idő, amíg kiheveri az esetet.

A történet hiába alapul valóságos eseményeken, így is izgalmas film kerekedett belőle, amit a színi világ és a kézikamerás (az akkori NBC-s) felvételek csak még inkább fokoztak. A külső színhelyeket általában szürkés színek uralják, a keleti jelenetekre a sok szín jellemző (talán ironikusak akartak lenni a készítők), az alagút jeleneteit pedig a félhomály vagy a teljes sötétség jellemzi. Kissé depressziós hangulatot nyom a filmre, fokozza a feszültséget, de ettől olyan jó.

Német film ez vagy nem, régi is vagy nem, akkor is egy 9/10-es.

# 2001 # Alexandra Maria Lara

Az öldöklő szoba

Chibi Zsó november 15, 2010 0 Comments

Ezzel a filmmel kivételesen saját magam ismerkedtem meg, pontosabban a számmisztikai kutatásaim során. Láttam, hogy az 1408 számait összeadva 13-at ad, amit felhasználtam egy regényemben is. Ezután pár évvel látom a Media Marktban a filmet 590 Ft-ért. Elég sok extrát pakoltak rá egy lemezre, a tartalom leírás is jókat ígért. Amint volt fölösleges 600 Ft-om, megvettem.

Tartalom:

"Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll. Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és a saját szemével fog megbizonyosodni arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről - a hírhedt 1408-as szoba borzalmait nem a képzelet szülte."

Forrás: Port.hu

Ez lenne a film, egy Stephen King adaptáció.Sajnos az eredeti novellát nem volt alkalmam olvasni, így nem tudom összehasonlítani a filmmel.

A műről igencsak megoszlanak a vélemények. Nekem tetszett, Kingának nem, a Kritikustömegen volt, aki az egyik legjobb King adaptációnak tartja, más nézhetetlennek minősíti az 1408-at. Igaz, én nem dönthetek ez ügyben, de megpróbálom valamilyen szinten eldönteni a vitát. Persze a válasz mindenképpen az, hogy valamilyen szinten mindkét félnek igaza van.

A történet nem tökéletes, sőt, de a dolgok, amiket hibának érzek benne mindig el tudok rajta vitázni magammal is. Ott van a halott kislány: szükség volt rá vagy sem? Ha úgy nézzük, hogy van egy szoba, ami csak úgy bántja az embereket, akkor semmi szükség a kislányra. Viszont ha úgy tekintünk a szobára, hogy szembesíti az embert a mélyen elrejtett gondokkal, a kislány tökéletesen megfér a történetben.

A filmet egy kicsit érdekessé teszi, hogy a cselekmény nagy része egy helyszínen játszódik (innen is látszik, hogy ez egy novellából készült), de ezt nem érdemes nagyon sokáig elnyújtani, főleg nem egy 100 perces filmnél. De valahogy ki kellett tölteni a játékidőt, így a szobát próbálták minél több trükkel felruházni, ami hol bejött és hol nem: akadtak kiszámítható húzások (például az ablak) és meglepő fordulatok (például az, amikor a szoba minden kiutat elzárt), de a vége felé már túlzásnak éreztem a trükköket. Még jónak találtam, hogy a szoba a Pokol bugyrai szerint küldi a csapásokat főhősünkre - erre próbált utalni a hőszabályzó -, de nem igazán voltak erre utalások, így ez az elmélet igen hamar elbukott. Ami leginkább túlzás, az az özönvíz és az "ezt most csak képzeltem?" vonal.

Még egy utolsó gondolat a negatívumokhoz: természetesen főhősünk kimenekült a szobából, kibékült feleségével, azonban továbbra is hallották kislányuk hangját, így nyitott maradt a sztori, ami ennek a filmnek az esetében nem a legjobb választás. Ehelyett megtudhattuk volna, hogy miért is akart mindenkit megölni a szoba szelleme.

Pszt, megsúgom, hogy a film rendezői változatának teljesen más a vége, sokkal jobb az eredetinél.

Sok hibát találni a filmben, de mégis úgy érzem, hogy annyira nem volt rossz, végig fenntartotta az érdeklődésemet, a meleg, biztonságot nyújtó színek tökéletesen ellentétben állnak a szoba valódi szándékaival, John Cusak pedig remekül játszik, Samuel L. Jacksont pedig jó volt nem jediként látni. Ha kisfilmnek forgatták volna és kihagytak volna belőle pár blődséget, tökéletes alkotás lenne az 1408, de sajnos a közönség film változatra csak egy 6,5/10.

# 1408 # 2007

2010. november 13., szombat

Sokkoló kampány a drog ellen

Chibi Zsó november 13, 2010 4 Comments

Érdekesen találkoztam ezzel a filmmel. Talán két-három évvel ezelőtt Cleo számolt be róla és mondta, hogy meg ne nézzem. Aztán tudjátok, ott van az emberben a kíváncsiság. Egyszer nézelődtem neten, megláttam és gondoltam, megszerzem. Tavaly meg is lett, de csak őszi szünetben sikerült időt szakítanom rá.

Tartalom:

"Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát". Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet orvosa írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin."

Forrás: Port.hu

Nehezen emészthető alkotás, azt mindenképpen el kell ismerni. Nem is könnyű szavakba öntenem a gondolataimat.

A történet hibátlan, esetleg a biológiai dolgokban lehetne kukacoskodni. Ami szerintem a legnagyobb hülyeség a filmben, hogy Sara függő lett a gyógyszertől. Ha nyugtatóról lett volna szó, még elhiszem, de fogyitabi nem okoz ilyet, az biztos. Viszont ezen a téren a történetvezetés olyan ködös (és ezt nem rosszindulatból mondom), így igazából nyitott kérdés marad, hogy Sara a gyógyszertől vagy más okokból jutott oda, ahová.

És ha már kicsit emlegettem a történetvezetést, akkor ki is térek rá. A film elején még egy szálunk van, majd egész hamar ketté válik Sara és Harry életére, és minél inkább közelítünk a végkimenetel felé, annál nagyobb az őrület. Végül négy történetszálat kapunk, a fináléban pedig már csak kapkodó képeket látunk szereplőinkről és arról, hogy mit tett velük a kábítószer.

Így egy egész nyomasztó hangulatot sikerült alkotni, amit a videoklipszerű és gyors kameramozgással, plusz a tökéletesen megkomponált háttérzenével sikerült tovább fokozni. Darren Aronofsky rendező remek munkát végzett, ha Oscart nem is kapott ezért a filmért, egy ötöst tőlem mindenképpen megérdemel.

Többet nem is nagyon lehet erről a filmről mesélni, legalábbis én most nem tudok. Látni kell és borzongni rajta, majd elgondolkodni. Megéri mindezt végigcsinálni pár percnyi örömért? Ki is uralkodik ilyenkor az emberen: ő maga vagy az anyag? Nem tudom, hogy ez a film eddig mennyi függőt riasztott el az anyagtól (szerintem elég keveset), de mindenesetre érdemes lenne a televízióban gyakrabban adni. Igaz, nem szoknának le azok, akik eddig is az anyaghoz nyúltak, de talán sokak nem kapnának hozzá kedvet. Hiú ábránd, de hátha.

10/10-es filmélmény remek színészekkel és képi megvalósítással.

És ritkán mutatok videókat, de most muszáj. Egy Placebo és a film képkockái. Ezen kívül még érdemes tudni, hogy ez a film egy könyvadaptáció. Amint kezembe jut elolvasom és írok róla.

# 2000 # adaptáció

2010. november 7., vasárnap

Egy kis újítás

Chibi Zsó november 07, 2010 0 Comments

Sziasztok!

Kicsit dolgoztam az Antiganén. A Várható listát bővítettem, de ami a legfontosabb újítás, az a Twitter oldal. Most már ott is követhetitek az épp itt megjelenő kritikáimat vagy értesülhettek valami fontos eseményről (pl. megjelenés, tv adás stb., ami kulturális). Remélem, hogy a hasznotokra fog válni ez is.

Ezen a héten várható 3 új cikk, mind filmesek, de az olvasnivalóimmal és a néznivalóimmal is igyekszem. :)

További jó böngészést!

Zsofia1, Chibi Zsó vagy Ahogy tetszik

# Antigané # blog

2010. november 6., szombat

Daloló őrület

Chibi Zsó november 06, 2010 0 Comments

Egy régebbi, de ütős Tim Burton film. Köszönöm Annának, hogy anno tavaly kölcsönadta DVD-n (nekem pedig most volt időm megnézni).

Tartalom:

"A borbély Benjamin Barker egyszerű, boldog életet élt feleségével és a kislányával Londonban. Ám a gonosz Turpin bíró szemet vetett a gyönyörű asszonyra. A férfit hamis váddal Ausztráliába száműzte, ő pedig magához édesgette a nőt és a kislányt. Évekkel később a férfi visszatér a rabságból, ahol csak a bosszú éltette. Sweeney Todd néven borbélyüzletet nyit a Fleet Streeten, és az oda betérőkön áll bosszút a vele történt igazságtalanságért. A véres gyilkosságokban a szomszédasszonya, a pitesütő Mrs. Lovett a társa, aki segít eltüntetni a hullákat. Húsos pitéjének gyorsan híre megy."

Forrás: Port.hu

Tim Burton és Johnny Depp kombinációból általában valami jó sül ki. Burton úr sötét képi világa és különös látásmódja és Depp színészi képességei jó filmet garantálnak. Azonban itt egy új dologgal toldották meg a már amúgy is jó hozzávalókat: énekléssel. Depp, Alan Rickman (Turbin bíró), Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett) és a többiek mind-mind dalra fakadnak ebben a sötét musicalben, ami bizony jót is tett a filmnek. Nem elég a fekete, komor, piszkos London, még a fülünkbe duruzsol ez a depressziós és elkeseredett zene is. Dehogy annyira ne nyomasszon minket a film, néha megtoldják flashbackekkel, amiket igyekeztek meleg, néha vattacukros színekben megjeleníteni. Röviden, tökéletesen eltalálták a film hangulatát.

A hangulat után számomra meghatározó tényező a történet és a szereplők. Be kell valljam, hogy igazából egyikkel sem volt problémám. A sötét hangulat alapból borzongatott, a történet egyszerű, de mégis sok dolog váratlanul ért, akkor is, ha sejtettem, hogy mi is fog történni, és ha kellett, akkor - úgymond - az agyamat húzták. Az egyik ilyen, legemlékezetesebb jelenet az, amikor Sweeney először borotválja a bírót. Igazi feszültséget gerjeszt, ahogy a penge mozog a férfi nyakán, mi pedig nézők várjuk, hogy mikor is szalad meg "véletlenül".
Cselekmény után a szereplők. Nem sok karakterrel találkozunk, ami nem is baj. A mellékszereplők inkább meseszerű figurák, mint igazi egyéniségek. A legkidolgozottabb karakter a két főhős, Todd és Mrs. Lovett. Főhősünk a bosszúálló archetípusát testesíti meg, ami végül az őrült gyilkos szerepébe lép. Lovett még összetettebb figura, nem hiába vált a kedvencemmé. Az világos, hogy rögtön Todd segítőjévé lép elő, viszont az már érdekes, ahogy az események formálják. Az első gyilkosságnál még nem akart részt venni a további öldöklésekben, de végül mégis belement (hogy az érzései vagy a boltja miatt, az számomra nyitott kérdés maradt), a film végén pedig valamilyen szinten árulóvá lépett elő. Hazudott Toddnak, aki így - valamilyen szinten - fölöslegesen ölte az embereket.

Ennyi pozitívum után elég nehéz negatívumot is felhozni, pedig szeretnék, sajnos. Első negatívum a film brutalitása és a 12-es korhatár. Annyira nem volt "lájtos" a film, hogy csak ezen a korhatáron mozogjon, egy erős 16-ot adnék neki a forgalmazó helyében. Jó, de ez nem az alkotók hiába, viszont az, hogy a film végén a kisfiú is gyilkos lesz, az már igen. A karakterek közül két tiszta karakterünk volt, Johanna és a tengerészfiú. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, de jobb lett volna, ha három ilyen szereplő van, és a harmadik márpedig a kisfiú, Todd pedig öngyilkos lesz.

Mindenesetre ez egy 9/10-es filmélmény.

# 2007 # A Fleet Street démoni borbélya

2010. november 5., péntek

Iskolai élet + vámpírok = siker

Chibi Zsó november 05, 2010 0 Comments

Mivel Animekarácsonyon (december 18.) megjelenik magyarul is a Vampire Knight, gondoltam, kedvcsinálóként írok róla, mivel én már olvastam. Itt szeretném is megköszönni Errinek a fordítást és a külföldi mangaoldalaknak, hogy feltöltötték angolul is a történetet. És Vivinek is köszönöm, hogy általa volt lehetőségem németül is beleolvasni a mangába.

Tartalom:

"Évszázadokon keresztül az emberek és vámpírok véres harcokba bonyolódtak. Ezért is dönt úgy Kurosu igazgató, hogy megtöri ezt az ördögi kört, amit úgy valósít meg, hogy létrehoz egy olyan iskolát a Cross - vagyis Kurosu - Akadémiát ahol vámpírok és emberek egymás mellett élhetnek békében.
Az iskolát két úgynevezett csoportra osztja, a Nappali és Esti Tagozatra. A Nappali Tagozatba járnak a rendes emberek, míg az Esti Tagozatba a vámpírok. A két Tagozat tanulói csupán akkor találkozhatnak, amikor este illetve reggel teremcsere van, ugyanis az iskola épületének termeit felváltva használják.
Az iskola békéjének megőrzése érdekében Kurosu igazgató két fogadott gyermekére bízza a feladatot, hogy vigyázzanak a Nappalis diákokra, és ügyeljenek arra, hogy az Estisek titkára ne derüljön fény. A feladatot Kurosu Yuuki, egy elárvult kislány, akit Kuran Kaname egy vámpír mentett meg egy őrült vámpírtól, és Kiryuu Zero, akinek családját egy bosszúéhes vámpír lemészárolta, látja el.
Azonban nem csak a vámpírok valódi kilétének eltussolása az egyetlen titok az iskolában...
Csak Kurosu igazgató és Kaname-san tudja, hogy azon az éjszakán amikor Zero szüleit megölték, Zerot nem egy áltagos vámpír harapta meg.. hanem egy úgynevezett ´tiszta vérű´... Ennek fényében pedig úgy néz ki, Zeronak hamarosan egyenruhát kell váltania...
A történet előrehaladtával egyre több részlet bontakozik ki a főszereplők múltjáról, kapcsolatáról, és természetesen egyre több szereplő jelenik meg.
Véleményem szerint Hino Matsuri legjobb alkotása, nem egy átlagos vámpírsztori, a cselekmény bonyolódásával csak egyre fantasztikusabb és izgalmasabb lesz.
Ajánlom mindenkinek, ebben a mangában nem lehet csalódni, már ha csak a rajzolást is nézzük."

Forrás: Manga.hu

A magyar rajongók körülbelül három éve ismerik - természetesen az anime-nek köszönhetően. Vajon mi foghatta meg őket és több száz külföldi társaikat? És mi taszíthat másokat ebben a mangában?

A siker mindenképpen köszönhető az éjszaka urainak, a vámpíroknak, főleg a mostani időkben. Hino a vámpír témát tökéletesen keresztezte a szintén népszerű iskolai élet témájával. Ezt még fűszerezte szerelemmel, intrikával, vérszomjas ellenségekkel és némi humorral, amit egy különösen elbűvölő shoujo rajzstílusban tárt elénk. Így született meg a Vámpír lovag és válhatott olyan sok lány és fiú kedvencévé.
Az alaptörténetet elnézve az Anne Rice könyveken edződött vámpírrajongók tarthatnak ettől a mangától, de erre semmi szükség. Azt el kell ismernem, hogy 25-26 éves kor fölött nem sok meglepőt tud mutatni a történet, de azért magasabb szinten áll, mint a Twilight-saga vagy a Vámpír naplók könyv változata. De csak szép sorjában. Először a rajzstílusról.

Hino japán lévén nem fél vért és éles szemfogakat, éhségtől eltorzult pofákat és izgalmas csatákat rajzolni. Stílusában érdekes, hogy némely képei erotikusak anélkül is, hogy akár cicik vagy felső testek villannának elő. Ehhez elég két egymáshoz közeli arc, esetleg nyakszívás. Még érdekes, hogy a komoly formák mellett kényelmesen elférnek a kerek pofikájú chibik is.

A külső csomagoláson (rajz) kívül a történet is megnyerheti az olvasókat. Az előzőekben már leírtam, hogy a manga népszerű műfajok összességéből épül fel, de ezek közül kiemelném fantasy mivoltát. Hino egy érdekes vámpír világot tár elénk. Mint a középkorban és még az újkorban is a vámpír világ lépcsőzetes, osztályokra épül fel. Öt vámpír csoportot különböztetünk meg. A bizonyos piramis csúcsán a tiszta vérűek állnak, akiknek apjuk és anyjuk vámpír (nem számít a vérfertőzés sem), ő nekik mindenki köteles engedelmeskedni. A következő rétegen a nemesek állnak, akiknek a vére már nem annyira tiszta, de büszkén gondolnak az évszázadokra visszanyúló vérvonalukra. Utánuk következnek a normális vámpírok, akikről a történet során még nem sok minden derült ki. Alattuk helyezkednek el a D típusú vámpírok (értelemszerűen az előzőek A, B, C), akik egykor emberek voltak, de egy nemes vámpír átváltoztatta őket,. A vámpíroknak új életükben gazdájukat kell szolgálni. Azonban ez a csoport nagy veszélyben van: ha erőt vesz rajtuk a vérszomj ,könnyen elszabadulhatnak és E szinte süllyedhetnek. És akkor rá is térek az utolsókra. Igazából ők már nem is a társadalom része, nevezhetjük törvényen kívülieknek is. Ők jelentenek igazi veszélyt az emberek társadalmára, hiszen már semmi sem képes megfékezni éhségüket, csak a halál.

A fantasyn túllépve még kitérnék egy kicsit a szereplőkre. Yuki, Zero, Kaname, Idol-san, Rima és a többiek "külső csomagolása" azonnal meghódíthatja az olvasók szívét. A vámpírok egyik fő tulajdonságához tartozik az, hogy gyönyörűek, ezért Hino igyekezett bishouneneket és bishojókat rajzolni, ~~hogy eladhatóbb legyen~~. Persze a sikerhez ez nem elég, a jól kinéző szereplőknek személyiségre is szükség van, amit a mangaka többé-kevésbé jól összehozott is. Zero a rideg, megközelíthetetlen fiú, aki problémáival inkább maga küzd meg, minthogy azt másokkal megossza. Családi tragédiája után képtelen bárkiben is megbízni, inkább magányba űzi magát. Ott van a tiszta vérű Kaname, aki első ránézésre kedves, törődik másokkal, azonban a háttérben kilátszik szemfoga fehérje, saját (vagyis Yuki) érdekében vívja szabályok nélküli sakkjátszmáját.
A mellékszereplők is színes egyéniségek. Aido, azaz Idol-san, a nappalis lányok kedvence és a sorozat hangulatembere is egyben: egyik percben bohóckodik és szerencsétlenkedik, a másikban rideg és a saját feje után megy. Női vonalon megemlítendő a gyönyörűséges Ruka, aki egész kislány kora óta szerelmes Kaname-be, ezért is képes belemenni a tiszta vérű játszmáiba. Még megemlíteném Aido és Ruka támaszát, Caint, azaz Wild-ot. Azt mondhatnánk, hogy ő a leglojálisabb Kaname-hez, annak ellenére, hogy (Aido-nak köszönhetően) mennyiszer bajba kerül.
Az eddigi 10 kötet során alaposan feltárul az olvasók előtt a szereplők bonyolult kapcsolatrendszere és sötét múltjuk. Kevés itt a semleges vagy utálni való karakter.
Yukit pedig szándékosan hagytam a végére, részben azért, hogy elkezdjem a negatív dolgok felsorolását. Igaz, ő a főhősünk, de őt érzem a legkidolgozatlanabbnak. Életvidám, felelősségteljes lány, aki imádja nevelőapját és mostohatestvérét, Zerót, akikért képes feláldozni magát. És itt a gond. Zeroért állandóan feláldozza magát. Az elején egyszer izgalmas volt, oké. Na de állandóan? Az ember agyára megy, komolyan.

A szereplők után még a történethez ugranék vissza egy kicsit. Bevallom, a 10. kötetig olvastam csak (bár úgy tudom, hogy csak annyi is van), a LaLa magazinban megjelent további fejezeteket nem. Miért is? Úgy éreztem, hogy leapadt a történet. Yuki visszanyerte az emlékeit, Zeróék megküzdöttek a gonosszal, azután már csak egy helyben toporgásról lehetett olvasni, az extra fejezetek vidítottak fel egy kicsit. Most ott tartok, hogy tovább olvassam-e vagy sem (de lehet, hogy tovább fogom), de hogy negatív tendencia mutatkozik a történetben, az biztos. Remélem, a későbbiekben összeszedi magát a sztori.

Mert amúgy ez egy izgalmas, könnyű, esti olvasmány szemet gyönyörködtető rajzokkal és jó kis karakterekkel, mindhárom nyelven élvezhető, amin eddig olvastam. Akinek felkeltettem az érdeklődését, remélem, hogy az Animekarácsony alkalmával vagy később megveszi az 1. kötetet magyarul és megismeri a Vámpír lovagot. Én egy 8/10-et adok 1.-től a 10.-ig kötetig.