2010. november 13., szombat

# 2000 # adaptáció

Sokkoló kampány a drog ellen

 

Érdekesen találkoztam ezzel a filmmel. Talán két-három évvel ezelőtt  Cleo számolt be róla és mondta, hogy meg ne nézzem. Aztán tudjátok, ott van az emberben a kíváncsiság. Egyszer nézelődtem neten, megláttam és gondoltam, megszerzem. Tavaly meg is lett, de csak őszi szünetben sikerült időt szakítanom rá.

Tartalom:
"Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát". Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet orvosa írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin."
Forrás: Port.hu

 
Nehezen emészthető alkotás, azt mindenképpen el kell ismerni. Nem is könnyű szavakba öntenem a gondolataimat.
A történet hibátlan, esetleg a biológiai dolgokban lehetne kukacoskodni. Ami szerintem a legnagyobb hülyeség a filmben, hogy Sara függő lett a gyógyszertől. Ha nyugtatóról lett volna szó, még elhiszem, de fogyitabi nem okoz ilyet, az biztos. Viszont ezen a téren a történetvezetés olyan ködös (és ezt nem rosszindulatból mondom), így igazából nyitott kérdés marad, hogy Sara a gyógyszertől vagy más okokból jutott oda, ahová.
És ha már kicsit emlegettem a történetvezetést, akkor ki is térek rá. A film elején még egy szálunk van, majd egész hamar ketté válik Sara és Harry életére, és minél inkább közelítünk a végkimenetel felé, annál nagyobb az őrület. Végül négy történetszálat kapunk, a fináléban pedig már csak kapkodó képeket látunk szereplőinkről és arról, hogy mit tett velük a kábítószer.


Így egy egész nyomasztó hangulatot sikerült alkotni, amit a videoklipszerű és gyors kameramozgással, plusz a tökéletesen megkomponált háttérzenével sikerült tovább fokozni. Darren Aronofsky rendező remek munkát végzett, ha Oscart nem is kapott ezért a filmért, egy ötöst tőlem mindenképpen megérdemel.
Többet nem is nagyon lehet erről a filmről mesélni, legalábbis én most nem tudok. Látni kell és borzongni rajta, majd elgondolkodni. Megéri mindezt végigcsinálni pár percnyi örömért? Ki is uralkodik ilyenkor az emberen: ő maga vagy az anyag? Nem tudom, hogy ez a film eddig mennyi függőt riasztott el az anyagtól (szerintem elég keveset), de mindenesetre érdemes lenne a televízióban gyakrabban adni. Igaz, nem szoknának le azok, akik eddig is az anyaghoz nyúltak, de talán sokak nem kapnának hozzá kedvet. Hiú ábránd, de hátha.
10/10-es filmélmény remek színészekkel és képi megvalósítással.


És ritkán mutatok videókat, de most muszáj. Egy Placebo és a film képkockái. Ezen kívül még érdemes tudni, hogy ez a film egy könyvadaptáció. Amint kezembe jut elolvasom és írok róla.

4 megjegyzés:

Valen írta...

Ez az egyik kedvenc filmem. Alapból nagyon érdekelnek a drogfilmek, és ez talán a legjobb amit eddig ebben a témában láttam. A zenéje valóban kiemelkedő, már rongyosra hallgattam a filmzene albumot, aminek következtében most már, ha leülök a film elé, szinte azt érzem, együtt lüktetek azzal, mert a zene minden egyes másodpercét ismerem, és meglepő módon így nem unalmassá vált idővel, hanem egyre intenzívebbé. Már nagyon sokszor láttam, de minden alkalommal ugyanúgy meg tud rázni.

Olvastam a könyvet is. Zseniális, ha teheted mindenképp olvasd el! Ha lehet, még kegyetlenebb, mint a film. Én konkrétan remegtem, miután befejeztem, és egész nap nem lehetett mit kezdeni velem... (Mondjuk az is igaz, hogy én nagyon hajlamos vagyok túlzottan is belefeledkezni egy-egy film/könyv/zene/színdarab világába.) A regényről van is egy ajánlóm még az ősidőkből, ITT elolvashatod, ha esetleg érdekel. Egyszer majd a filmről is le akarom írni végre a gondolataimat ajánló/kritika formában, csak sose jutok el odáig. :)

A filmhez kötődik nekem az is, hogy mielőtt láttam volna ezt, valamiért egyszerűen nem tudtam Jared Letót komolyan venni. Ebben döbbentem rá, mennyire érzékeny és zseniális színész, azóta az egyik legnagyobb a kedvencem. (Valamint utána megismertem a 30 Seconds to Marsot is, de ez már egy másik történet...)

Zsofia1 írta...

Nekem is a kedvencem lett, ha majd lesz időm, szerintem újra nézem.

Elolvastam az ismertetőt, kedvet kaptam hozzá. A megyei könyvtárunkban elvileg van ez a könyv, karácsony körül kikölcsönzöm. :)

Jared Leto... Csodálkoztam, hogy milyen jól is játssza a szerepét, mert eddig én csak énekesként azonosítottam (a bandát előbb ismertem, mint a filmet).

Mira írta...

Ójaj. Volt egy könyv (Millió apró darabban, szintén drog-témában), amit pontosan a könyvismertetőben említett (nem)szerkesztés miatt hagytam abba. Mondat, enter, mondat, enter, mondat, enter, és ebben a hömpölygő mondatáradatban találd ki mikor van dialógus, és mikor monológ. Ennek persze megvolt a maga funkciója, éppúgy, ahogy a Rekviem-ben a klipszerű vágásnak, de számomra sajnos élvezhetetlenné tette az olvasást.

De ezt már csak azért is elfogom olvasni! :D Tetszik az ismertető, bár nem értem miért ne válhatna vki függővé a fogyasztótablettáktól. :O

Zsofia1 írta...

Megkérdeztem az ebben a témában jártas ismerősömet (apát) és azt mondta, hogy nincs olyan anyag benne, ami függőséget okozna. Én is szedtem fogyitablettát, nem lettem függő (sőt, hamar abba is hagytam xDD az egy vicces dolog). Szerintem Sara amúgy is kicsit becsavarodott volt a magánytól. :S

Follow Us @soratemplates