A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Darren Aronofsky. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Darren Aronofsky. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 14., csütörtök

Nyugodj bele! Ez az élet

július 14, 2011 0 Comments

Darren Aronofsky filmeket gyűjtöttem össze, a kutatás során találtam rá A forrásra. A tartalma alapján nagyon megtetszett, egyik ismerősömnek nagy kedvence. Úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell néznem a tisztelt rendező ezen alkotását is.

Tartalom:
"A fiatal nő agyát halálos kór támadta meg. Orvos férje minden idejét a kutatólaboratóriumban tölti, hogy megtalálja a lehetséges ellenszert. A nő azonban belenyugvással várja a jövőt, megírja élete művét. Arra kéri a férjét, hogy ő fejezze be a művet. Tom szeretné boldog véggel lezárni a történetet, ám az asszony kész tények elé állította. A kilátástalan helyzetben letargiába esik, hiszen a kedvese jelentette élete értelmét, testesítette meg számára a szerelemet. A férfi hosszú és nyomorúságos utat kénytelen bejárni, mire rájön, hogyan is érheti el célját. A történet ezer évet ível át, három különböző korban játszódik."

Forrás: Port.hu

Aronofsky ezúttal jól feladta a leckét: három különböző kor, hasonló szereplők, mindenhol jelen van egy fa, s összefüggést kellene találni. Be kell vallanom, csak egy-két dolog sejlett fel, de azokat se tudtam igazán egymáshoz igazítani. A film elején elhangzó "kiűzetés a Paradicsomból" rész (Ótestamentum, Mózes I. könyve 3. rész "Az első bűn és büntetés" - pontosabban), és a fa jelenléte mindenképpen a paradicsombeli Élet fára utal. Tommy (vagy Thomas) célja a rák ellenszerének megtalálása, amely a spanyolországi síkon a fa felkutatásával hozható párhuzamba, az örök élettel.
A forrás után kénytelen voltam "szakirodalomhoz" fordulni, hogy jobban kivilágosodjon előttem a történet. Egész jó értelmezést találtam a Filmvilág 2011/02 számában az Őrjítő vágy című cikkben. A következőt írják ott: 

"A kitörés vágyának kozmikus nagyságrendje miatt a Pi párdarabja Aronofsky harmadik nagyjátékfilmje, A forrás. A történet középpontjában szintén az Isten földi helytartójává magasztosuló-zsugorodó férfihős áll: Dr. Tom Creo (Hugh Jackman) ugyanis, ha lehet, még feljebb kíván szárnyalni, mint az ultra-alacsony költségvetésű matematikai paranoia-esettanulmány kísérleti nyula. A 35 milliós, látványos fantazmagória központi szereplőjének célja a Halál legyőzése rákbeteg feleségének (árulkodóan Rachel Weisz, a rendező akkori élettársa alakítja) megmentése érdekében, valamint a nő meggyógyításán keresztül a Szerelem Eszméjének fenntartása. Tom idővel ki is jelenti, hogy a halál csupán egy betegség, amire van ellenszer, és a cselekményben lényeges szerepet tölt be az ellenszérum kutatása. Izzi pedig éppen a végtelenségig terjedő, mindig változó keresés szimbólumává nemesedik, három idősíkban és három formában. A jelen síkján Xibalba, a lassan kihunyó csillag lényegül a nő állapotának jelképévé. A múlt dimenziójában a feleség arcát viselő hispán úrnő ad megbízást hűséges, és férje vonásaival rendelkező zsoldosának („Leld meg az Életfát, drága konkvisztádorom, majd én utána Évád leszek.”). Ez a múltbéli narratíva a kórházi ágyán fekvő nej írásának kivetülése, és ez a történetszál a történelmi-szerelmes regényének kontextusába, valamint a középkori dél-európai inkvizíció vérgőzös időszakába simul bele. Az anyatermészet által bekebelezett távoli jövőben pedig immár maga az Életfaként újjászületett Izzi hagyja kínok között fáradhatatlan urát. A forrást cizelláltsága miatt ajánlatos filmversként értelmezni, és ha számításba vesszük, hogy a rendező bevallása szerint alkotását Eduardo Galeano uruguayi író művészete ihlette, még nyilvánvalóbbnak tetszhet az, hogy Aronofsky a kozmikus Vágyat egy költeményként tételezi. A rendező több jelenetben is erre az összetettségre irányítja nézői figyelmét. Izzi végzetes rosszulléte a csillag fénye alatt esik meg, méghozzá lassított felvételen. Tom a döntő műtét előtt veszíti el jegygyűrűjét, aminek nyomát az asszony halála után végleg ráfesti az ujjpercére, de a legtalálóbb hasonlat Clint Mansell beszédes és a filmet összegző kompozíciójára (Death is the Road to Awe) vágott párhuzamos montázs a Buddha-szoborként lebegő „jövőbeli férjjel”, az Életfává változó spanyol katonával és a jelenben a felesége halálába belenyugvó orvossal. Aronofsky szerint a spirituális átlényegüléshez a testnek is magasabb szférába kell érkeznie, de filmje végül mégis a realitás talaján marad. A cselekmény két másik szála, az inkvizíció idején játszódó epizód és a jövőbeli történet ugyanis mintha pusztán a jelenbeli Tom Creo érzelmeit illusztrálná, és emiatt úgy tűnik, hogy az engesztelhetetlen orvos legvégül belenyugszik a felesége hiányába, ezzel pedig átlagemberként, és nem önnön létét meghaladó félistenként arat diadalt."
 Szabó Ádám cikkírónak igaza lehet, de abban mindenképpen egyet kell vele érteni, hogy A forrás című film az élet meséje, azaz a küzdelemé. Filmjén keresztül Aronofsky a belenyugvást tartja a "túlélés" lehetőségének. Vannak dolog, amelyek ellen nem küzdhetünk, ezért el kell fogadnunk létezését. Az üzenet megértése a fentebb idézett szöveg nélkül nem igen sikerült volna. A forrás nehéz film, nyugodt szívvel nevezném művész filmnek. Megértéséhez nyitott szív és elme szükséges, meg némi asszociáció más történetekre (főleg a Bibliára), s szimbólum felismerő képesség.


 A film kivitelezésével nem volt gond, igen látványosra sikeredett. A domináló színek a meleg színek, a sárgától a narancssárgán át egészen a barnáig. A jövő (vagyis a fás) résznél látszódott igazán az a sok millió dollár, bár kicsit túlzásba is vitték a technikát, kissé giccses lett. Továbbá megfigyelhetőek finom áttűnések a jelenetek között.
Aronofsky filmjéhez egész nagy nevű színészeket keresett. A történet során Creót és Izzyt látjuk a legtöbbször, őket Hugh Jackman és Rachel Weisz alakította. Jackman többször mutat nagy érzelem kitöréseket, ez engem kicsit irritált, bár illett Dr. Creo karakteréhez. Weisz játéka viszont igen kifinomult, nem játssza túl a szerepét. Továbbá szépen mutat a vásznon/képernyőn.

Összegzésként A forrás egy elmét kívánó film, és képes egész sokáig elgondolkodtatni. Első megnézés után egy 7/10-et adok rá, mert nem tudott elbűvölni, valami hiányzott belőle a katarzishoz, ahhoz, hogy igazán mestermunkának legyen nevezhető. Talán második vagy harmadik, esetleg negyedik megtekintéskor megértem az egész művet.

2011. január 21., péntek

Az Oscar küszöbén: A Golden Globe jelöltjei

január 21, 2011 0 Comments
2011. Vízkereszt:


A 2010-es évben számos nagy lelkesedéssel várt filmet láthattunk, amelyek vagy beváltották reményeinket vagy nem. A karácsonyi készülődés közben a filmszakértők megtartották évi értékelésüket és december 14-én nyilvánosságra hozták a Golden Globe jelöltjeit. Már itt érdemes izgulni kedvenc filmünkért, hisz köztudott, ez a díjátadó egyfajta útlevél az Oscarhoz is. Lássuk, idén miket tartanak a 2010-es év aranyat érő alkotásainak.

A legjobb film dráma műfajban:

A Rekviem egy álomért rendezője, Darren Aronofsky két filmje is felkerült a listára: a Black Swan és a The Fighter. Tom Hopper is felkapaszkodott a legjobbak közé A király beszéde című filmjével, amelyet a népszerű Colin Firth rajongóinak mindenképpen látniuk kell. A legjobb filmek közül nem maradhatott ki David Fincher Facebook-filmje sem, A közösségi háló. Végül pedig a közönség igazi idei nagy kedvence, Christopher Nohan Eredete is jelölésben részesült.


Komédia és musical műfaj:

Steven Antin a Díva című musicalje érdekes darabnak tűnik a többi film között. Lisa Cholodenko (Sírhant művek sorozat) egy vígjátékfilmen keresztül enged belátást egy olyan fiú életébe, akinek két apukája van a The Kids Are All Right című filmben. Robert Schwentke Redje egy szuperkémes-Bruce Willises alkotásával emelkedett a legjobbak közé. A sort Johny Depp két filmje zárja. Egyik, ami számomra nagy meglepetést okozott, Tim Burton Alíz Csodaországban, a másik pedig az évvégén bemutatott Az utazó, amiben a kedvencünk kibújhatott az őrült figurák bőréből.

Idén a kisebbeket sem hagyták moziélmény nélkül:
Chris Renaud és Pierre Coffin sárgaszerzetei jelölést érdemeltek a Gru című animációs rajzfilmmel. Egy angol-francia kézzel rajzolt mese is a listára került, nevezetesen Az illuzionista, amely – ha úgy tetszik – a bűvészet művészetének hanyatlásáról mesél. A filmet Sylvain Chomet jegyzi. A kategóriát a három nagy stúdió, a Dreamworks, a Pixar és a Disney zárja. A tavasz nagysikere, Chris Sanders (Lilo és Stich) és Dean Deblois meséje, az Így neveld a sárkányodat. A Pixar harmadik résszel egészítette ki első nagysikerű alkotását, a Toy Storyt. Az ő esetükben azért is izgalmas a jelölés, mert így a későbbi Oscaron azon ritka művek közé kerül, amelyeknek folytatása is elismerésben részesült (pl. Keresztapa, Gyűrűk ura). Végül pedig az idei karácsony nagy kedvence a Disneytől, az Aranyhaj és a nagy gubanc, amiben végre megtörik az elesett királylányok hagyománya: Aranyhajban egy igazi belevaló hercegnőt ismerhetünk meg.

A külföldi filmek kategóriája:

Itt leginkább az európai alkotások remekeltek. Helyet kapott Alejandro Gonzálé Buitiful filmje, a francia The Concert, az orosz The Edge, egy cseppet sem vidám olasz film, a Szerelmes lettem Luca Guadagnino rendezésében, és egy igen nyomasztó dán alkotás, az In a Better World Susanne Bier jegyzésében.


 A jelöléseket tanulmányozva úgy tűnik, 2010ben valóban láthattunk néhány emlékezetes alkotást, és a februári premierek is sok jót ígérnek. Az viszont igen sajnálatos, hogy hazánkba ennek csak a töredéke jut el, kis mozinkba, a tatabányai Palace-ba pedig ennek a még kisebb hányada. Azonban hiányosságunkat pótolhatjuk, ha esetleg egy napot rászánunk februárban egy budapesti vagy győri mozira. A premierek közül izgalmas filmnek tűnik az In a Better World, amiben egy afrikai menekülttábor és egy dán kisváros fiúival ismerkedhetünk meg és az ő barátságukkal, magányukkal, bánatukkal, akik nehéz életük során még az erkölcstelenség útjait is megjárják. Amerikai vonalról a táncok kedvelői megpróbálkozhatnak a Black Swannel, amiben részesei lehetünk a balett-táncosok közelről sem könnyű életének és belső drámájuknak. * A jogásztanoncok, akiket érdekelnek a bírói tárgyalások, vagy akit a Facebook megalkotója, érdemes megnéznie A közösségi hálót. Azonban ha nem szeretnénk ilyen messzire menni egy filmért, érdemes beülni az Aranyhaj és a nagygubancra, amit Tatabányán akár 3D-ben is megtekinthetünk. Viszont ha moziba sincs kedvünk elmenni, akkor elő a DVD-kel! Karácsonyra érkezett meg a boltokba az Eredet és az Így neveld a sárkányodat. Előbbit érdemes barátokkal vagy egyedül is végigizgulni, megismerkedni az emberi elmében elkövetett bűnözéssel. Utóbbihoz akár kistesóval is leülhetünk, hogy elmerüljünk Hablaty és Fogatlan szívet melengető barátságában és izgalmas kalandjaikban.

A magam részéről sajnálom, hogy egy film kimaradt a Golden Globe-ból. Ez a Kick/Ass, amiben egy szerencsétlen fiúval ismerkedünk meg, aki tehetetlenül nézi a világban dúló erkölcstelenséget. Végül elhatározza, hogy felveszi a szuperhősmaszkot a bűn ellen. Hősi útját orrvérzés és baleseti sebészet kíséri végig, míg végre igazi szuperhőssé válhat. A filmet Matthew Vaughn rendezte (Csillagpor rendezője), s szintén megjelent már DVD-n, érdemes beszerezni. Tarantino rajongóinak erősen ajánlott, hisz a Kick/Ass nem csak a hátsókat rugdossa, hanem a szuperhős film kliséket is.
Most pedig dőljünk hátra és izguljunk a Golden Globe-on január 16-án, utána pedig az Oscar átadón február 27-én.

-----------------------------------
* Black Swannél megjegyezném, hogy mikor a cikket írtam, még nem láttam a filmet, így csak abból az egy-két magyar leírásból sikerült bármit is megtudnám róla. Most már bánom, hogy nem jutott eszembe akkor felmenni az IMDB-re.

2011. január 20., csütörtök

Hattyúk tava Aronofsky stílusban

január 20, 2011 0 Comments

Idén nekem kellett írni a Golden Globe jelöltekről a suli újságba. A kutatás során filmen akadt meg a szemem, és köztük a Black Swanen. Először nem vártam tőle sok mindent, majd megnéztem és a trailert, és azonnal eldöntöttem, hogy ezt látnom kell.

Tartalom:
Nina, a balett-táncos nagy álma, hogy ő játssza el a Hattyú királylányt a Hattyúk tavában. A rendező úgy gondolja, hogy a lány tökéletes lenne a Fehér hattyú szerepére, viszont a gonosz ikertestvér megformálására alkalmatlan. Nina nem adja fel, keményen küzd a szerepért, hogy tökéletes legyen. A lassan ránehezülő nyomás elhatalmasodik rajta és megkezdődik átváltozása Fehér hattyúból feketévé....

Forrás: Saját kútfő

Fantasztikus film - ha röviden szeretnénk jellemezni. Utólag végiggondolva az egész történet egy szimbólum. Egyszerű, mindenki számára könnyen érthető társításokkal dolgozik (fekete-fehér), aki egy kicsit is odafigyel, könnyen megfejtheti a Fekete hattyú titkát.
A szimbólum  nem csak néhányszor jelenik meg, hanem az egész történetet átszövi, megfertőzi. Nina lassú bukása csodálatosan megszerkesztett jelenetek sorozata, egyik legjobb jellemfejlődés, amivel eddig találkoztam. A rendező egy másik filmjéhez hasonlóan (Rekviem egy álomért) épül fel Nina története is: először még csak sejteni lehet, hogy itt valami készülődik, majd ahogy egyre jobban közeledünk a katarzishoz, egyre többször váltogatja magát a valóság és az őrület. Nagyon sokszor el sem lehet dönteni, hogy a nemrég látott esemény megtörtént-e vagy sem.


Ilyen összetett megőrülést igen erős és jól képzett színészért kiált. Natalie Portman kapta a szerepet, aki teljesen megfelelt a feladatnak, megmutatta, hogy ő nem csak Padmé lehet. Még kiemelném, hogy Portmannek nem volt dublőrje, a táncrészeknél is ő szerepel. Dicséretes színészi munkát láthattunk, ki is érdemelte a Golden Globe-ot a legjobb színésznő kategóriában.
Igaz, a cselekmény nagyrészt Nina köré fonódik, általában őt látjuk, de természetesen kellenek mellé más szereplők is. Egyik fontos alak Lily, akit Mila Kunis alakít. Érdekes, de leginkább titokzatos karakter, aki elősegíti Nina bukását - legalábbis mi úgy látjuk. Homály lengi be, hogy jók vagy rosszak a szándékai. Mila tökéletesen hozta a szerepet: a színésznő megjelenése miatt a karakter kicsit negatív is lett a számomra.
A táncban kulcsszerepet tölt még be a rendező, Thomas (as Vincent Cassel). Nem szántszándékkal, de ő indítja el Ninát a lejtőn. Lilyhez hasonlóan ő is izgalmas karakter az érzelmei körüli bizonytalanság végett:  spoiler! nem lehet eldönteni, hogy szereti új felfedezettjét, vagy csupán egy kicsit más úton próbálja a lányt tanítani.
Aztán ott van Beth (Winona Ryder), a régi üdvöske. Azt is mondhatjuk, hogy ő vetíti előre Nina sorsát. Beth karrierjét szintén Thomas egyengette,  és amint leváltják, az öngyilkosságba hajszolja magát. spoiler vége.


 A film hangulata nyomasztó, sötét, ahogy a témája is. Csodálatos jeleneteknek lehetünk részesei: technikai megoldása miatt egyik kedvencem a diszkós jelenet; aztán amikor Nina szembenéz magával a tükörben; a Fekete hattyú színre lépése is eszméletlen rész, de a léghátborzongató a zárómondat.
A film zenéjét (Hattyúk tava) nevezhetjük ellenpontozónak: kissé bizarr, hogy komoly zenét hallunk és közben spoiler! gyilkolászást láthatunk vége. Máskor viszont nagyon is illik a képsorokhoz a Hattyúk tava, amitől megint hátborzongató lesz a hangulat, legalábbis én így éreztem.

"Éreztem, tökéletes volt." - mondja Nina a filmzárásában. Legszívesebben ezt elmondanám a Black Swanre is, azonban egy valami zavart: Nina erkölcsi romlásában kicsit eltúlzott lett a szexualitás. Rendben, hogy ez is hozzátartozik, nincs is ezzel baj, csak más momentumokhoz képest túlságosan is előtérbe került. Így érdemli ki a film a 9,5/10-es pontszámot. Aronofsky ismét megmutatta, hogy ő bizony rendező.

2010. november 13., szombat

Sokkoló kampány a drog ellen

november 13, 2010 4 Comments
 

Érdekesen találkoztam ezzel a filmmel. Talán két-három évvel ezelőtt  Cleo számolt be róla és mondta, hogy meg ne nézzem. Aztán tudjátok, ott van az emberben a kíváncsiság. Egyszer nézelődtem neten, megláttam és gondoltam, megszerzem. Tavaly meg is lett, de csak őszi szünetben sikerült időt szakítanom rá.

Tartalom:
"Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát". Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet orvosa írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin."
Forrás: Port.hu

 
Nehezen emészthető alkotás, azt mindenképpen el kell ismerni. Nem is könnyű szavakba öntenem a gondolataimat.
A történet hibátlan, esetleg a biológiai dolgokban lehetne kukacoskodni. Ami szerintem a legnagyobb hülyeség a filmben, hogy Sara függő lett a gyógyszertől. Ha nyugtatóról lett volna szó, még elhiszem, de fogyitabi nem okoz ilyet, az biztos. Viszont ezen a téren a történetvezetés olyan ködös (és ezt nem rosszindulatból mondom), így igazából nyitott kérdés marad, hogy Sara a gyógyszertől vagy más okokból jutott oda, ahová.
És ha már kicsit emlegettem a történetvezetést, akkor ki is térek rá. A film elején még egy szálunk van, majd egész hamar ketté válik Sara és Harry életére, és minél inkább közelítünk a végkimenetel felé, annál nagyobb az őrület. Végül négy történetszálat kapunk, a fináléban pedig már csak kapkodó képeket látunk szereplőinkről és arról, hogy mit tett velük a kábítószer.


Így egy egész nyomasztó hangulatot sikerült alkotni, amit a videoklipszerű és gyors kameramozgással, plusz a tökéletesen megkomponált háttérzenével sikerült tovább fokozni. Darren Aronofsky rendező remek munkát végzett, ha Oscart nem is kapott ezért a filmért, egy ötöst tőlem mindenképpen megérdemel.
Többet nem is nagyon lehet erről a filmről mesélni, legalábbis én most nem tudok. Látni kell és borzongni rajta, majd elgondolkodni. Megéri mindezt végigcsinálni pár percnyi örömért? Ki is uralkodik ilyenkor az emberen: ő maga vagy az anyag? Nem tudom, hogy ez a film eddig mennyi függőt riasztott el az anyagtól (szerintem elég keveset), de mindenesetre érdemes lenne a televízióban gyakrabban adni. Igaz, nem szoknának le azok, akik eddig is az anyaghoz nyúltak, de talán sokak nem kapnának hozzá kedvet. Hiú ábránd, de hátha.
10/10-es filmélmény remek színészekkel és képi megvalósítással.


És ritkán mutatok videókat, de most muszáj. Egy Placebo és a film képkockái. Ezen kívül még érdemes tudni, hogy ez a film egy könyvadaptáció. Amint kezembe jut elolvasom és írok róla.

Follow Us @soratemplates