Antigané

Mivel a Facebook nem engedte, hogy a régi "ide gyűjtöm a cikkeimet" oldalamat, azaz a Chibi Zsót átnevezzem (lásd előző poszt), ezért létre hoztam egy újat: Scheirich Zsófia szerzői oldal. Emlékeim szerint elég sok korábbi követőt meghívtam ide, de ha valaki kimaradt, viszont szeretné követni ezen munkásságomat, annak ajánlom a lenti oldalt.

Viszont a Chibi Zsó oldalt már nem fogom sokáig fent tartani. Ha valaki szeretné a jövőben is követni a cikkeimet, annak is erősen ajánlom az új szerzői oldalt. Ha a lenti képre kattintotok, máris ott vagytok! :)

A jövőben igyekszem aktívabb lenni Facebookon és a blogon is.

 

 

Az írásaimnak létrehoztam lassan egy éve egy gyűjtő oldalt Facebookon, a Chibi Zsó-t, amit szeretnék átnevezni két okból.

• A legtöbb portálon saját, polgári nevemen publikálok, ezért nem tartom már fontosnak, hogy egy nickname-el tartsam magam inkognitóban
• Szerintem így könnyebb lenne kívülről jövő olvasóknak megtalálnia Facebook oldalamat, és ha szeretnék, akkor követhetnék ott, min munkálkodom

A napokban kérvényezni fogom a Facebooknál, hogy engedélyezzék az oldal nevének megváltoztatását. Szóval, ne lepődjetek meg, ha új néven fog futni.

Köszönöm a megértéseteket!

Zsófi

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

In English

Hello everybody!

Almost a year ago, I created a Facebook page, Chibi Zsó to collect my articles published on different platforms in one page. Now I would like to rename it from Chibi Zsó to my real name for two reasons

• On most of the portals I am writing to, I use my civil name, and that is why I do not feel important anymore that I need a nickname to keep myself in incognite.
• I think it will be easier for outsider readers (c.f. who are not my friends) find my Facebook page, and if they like to, they will be able to follow what I do

In the next days I will write Facebook admins to allow the name change of my Facebook page. So, don't be surprised when it will have a new name.


Thank you for your understanding


Zsófi

Múlt héten, április 25. és április 28. között tartották a 26. Nemzetközi Könyvfesztivált. Indulás előtt összeállítottam egy tartalmas program-menetrendet, ám ebből végül kevés dolog valósult meg. De ettől függetlenül ismét egy kellemes, barátságos Könyvfesztivált tudhatok magam mögött.

Először pénteken, azaz április 25-én látogattam ki a Könyvfesztiválra három céllal: begyűjteni 2 recenziós vállalásomat a Roboraptorra, bevásárolni a kinézett könyveket, majd beülni Háy János kötetbemutatójára. Sikerült egész korán kiérnem, bőven az egyik skandinávos előadás előtt. Első utam persze a Fumax kiadóhoz vezetett, hogy pacsizzak egyet Deidrával, Gabriel Elddel és Disznóparéjjal. A pacsizásból végül Thor kalapácsának csodálata, a Monstress képregény nyomdafestéke általi megrészegülés, és egy finom kávés cukorka lett - azt utólag is köszönöm Disznóparéj Peth-nek. 

A Fumax után még ellátogattam az Agavéhoz egy másik Roboraptoros reciért, a Bronzvárosért. Sajnos elfelejtettem megkérdezni annak az illetőnek a nevét, akitől átvettem a könyvet, de mindenesetre VELE jól megbeszéltük, miért különleges S. A. Chakraborty könyve:

Úgy érzem (mármint az agavés megerősítésen túl is), csalódni nem fogok benne, már csak azt kell kibírom, hogy a Párhuzamos univerzumokkal párhuzamosan (!!!) ne kezdjek bele, hanem majd szépen, nyugodtan, csak a Bronzvárosra koncentrálva adom át magam a történetnek. De hogy értsétek kicsit a saját hype-omat, bemásolom egy korábbi ismertetőmet a másik blogomról:

Könyvfesztivál book haul

A sajtópéldányok átvétele közben megengedtem magamnak, mert a, Könyvfesztivál van b, szülinapom is volt, hogy elszabaduljak könyvvásárlás terén. Azért volt egy kis gát így is, mégpedig hogy pénteken jött a fizetés, és hát előttem van az egész május, szóval nem kéne most mindent elverni. Végül 5 könyvet és 1 db képregényt vettem, és ezek közül is egyik se kifejezetten új megjelenés - Nádasdy Ádám Bánk bán fordítását leszámítva -, szóval jól felülírtam a fejben összeállított bevásárlólistámat. De azért így is szép zsákmányt sikerült összerakni. Például nagyon örülök az Anna Burns Milkmanje, amire azóta vagyok kíváncsi, mióta Booker Man-díjra jelölték, továbbá végre sikerült beszereznem a Blacksad hiányzó kötetét a Magyar Képregény Szövetség standjánál. És végre beszereztem életem első Mark Lawrence könyveit! A Vörös nővérrel kb. a megjelenés óta szemezek, azóta meg még jobban, hogy Deidra áradozott róla. Viszont bennem volt az - amit Fummie is szépen kifejtett a Fumax standjánál -, hogy én ezt nem olvashatom el, amíg nem olvastam el Lawrence másik két trilógiáját. Viszont Deidra meggyőzött, hogy a Vörös nővér teljesen független a Tövisek hercegétől (már csak az utcsó kötetet kell pótolnom ebből!) és a Bolondok hercegétől, szóval nyugodtan lássak neki.

A könyvvásárlás után meglátogattam a Képregénystandot, ahol az Alfabéta izgalmas zsűrézése után személyesen is bemutatkozhattunk Bayer Antalnak. Aztán lassan kezdődött is egy kerekasztalbeszélgetés a standnál, ahol nagy örömömre megjelent Holden Rose is, akit a District 9-os filmklub óta nem láttam. Maga a beszélgetés témája a képregény és a gyerekirodalom kapcsolata volt (nem véletlen volt Holden Rose felbukkanása, hisz számos gyerekkönyvet ír): Miben különböznek, milyen készségeket fejlesztenek? - ezek voltak a főbb kérdések. Végig nem tudtam maradni - ugyanis sietnem kellett Háy János előadására, amit semmiképp se akartam kihagyni -, de volt néhány gondolat, ami megfogott. Nyulászki Péter, a Helka-regények szerzője mondta, hogy óvódás foglalkozásain egyre több az olyan gyerek, aki azt mondja, nem tudja elképzelni azt, amit mesél neki. Az okok nem ismertek, de a beszélgetők között felmerült a telefonok és tabletek jelenléte, és persze az esti mese hiánya a családoknál. És - számomra ez volt a legérdekesebb - felmerült a multitasking készsége is a beszélgetés során, amivel még magyarázható a rövid figyelem az úgy nevezett alfa-generáció részéről. Az meg később ugrott be, hogy valamilyen cikkben olvastam, a multitasking fontos képesség volt az ősemberek életében is, mert ezerfele kellett figyelniük a vadonban, és érdekes, hogy most megint egyre hangsúlyosabb lesz ez (azért remélem, nem egy posztapokaliptikus világra készülnek a kisgyerekek :D). Mindenesetre nagyon felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma, és ha lesz egy kis levegővételnyi időm, el tudok merülni benne.

Jövő hét csütörtökön kezdődik a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol jobbnál jobb irodalmi programok és persze megjelenések várnak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is összeszedtem a szerintem érdekes programokat. Ugyanis a sok kedvezmény mellett számtalan program várja az érdeklődni és művelődni vágyókat, ezenfelül pedig az idei díszvendég Norvégia.

Április 26. 

Képregények a Könyvfesztiválon: Ezt a standot azért emelem ki külön, mert a, néhány év kihagyás után ismét lesz Könyvfeszten belül külön képregényes részleg b, olyan programok várnak itt, mint a közös rajzolás, kerekasztalbeszélgetés és dedikálás Marabuval.

Észak a Könyvfesztiválon: A skandináv irodalom, főleg a norvég mindig is érdekelt (pl. Erlend Loe az egyik kedvenc íróm), és ezen indíttatásomból látogatnék el az Észak irodalomi folyóirat lapszámbemutatójára. Az eseményleírás szerint a legutóbbi négy lapszámot mutatják be, családias hangulatban 15:30-tól.

Kelet varázsa! Kínai szerzők debütálása: A Kossuth Kiadó mutatja be új kínai szerzőit a Szabó Magda teremben 16:00-tól. Az új könyvek pedig: Su Tong: Rizs, Charles Q.Wu: Imígyen szóla Laozi és Casper Shih A siker legmagasabb szintje – Legyél a legjobb vezető Konfuciusz bölcsességével.

Tabutémák női szemmel: A Cser kiadó és a Polar Könyvek rendezésében beszélget nőtémáról Marta Breen (Nagyszerű nők) és Vigdis Hjorth (Örökség) szerzői beszélgetnek a B pavilonban 17:00-kor. Az esemény első sorban a Nagyszerű nők képregény miatt érdekel, ami egy meglepetés kiadvány volt az idei képregény felhozatalból.

Április 27.

Április 28.

Dedikálások:

Egy korábbi posztban összegeztem a 2018-as évet, azonban még nem szedtem össze, mit is szeretnék az idei évben. A hónap vége fele közeledve nagyjából letisztázódtak bennem a dolgok, és úgy érzem, tudok célokat kitűzni magam elé.

Újra kezdeni a rajzolást

Mióta vissza tudok emlékezni az életem korábbi korszakaira, mindig is rajzoltam. Először Sailor Moont és Arielt, majd Harry Potter fan artokat. Aztán alsó tagozatban elkezdtem a kis városunk Művelődési Házába rajzszakkörre járni egy Éva néni nevű tanárnőhöz. Elég sokféle stílust, eszközt és technikát ismertem meg rajta keresztül, egyszer pedig pár rajzomat ki is állították. Gondoltam, a jövőben foglalkozhatnék rajzzal, dolgozzak mondjuk rajzfilmeken vagy legyek grafikus. Ennek érdekében gimnáziumban is foglalkoztam rajzzal, ott is részt vettem a szakkörön, és további műfajokkal ismerkedtem, mint például a kroki. Aztán egy ponton teljesen meghaltam, még pedig a perspektíva rajznál. És akkor ezen a ponton búcsúztam el attól a gondolattól, hogy én valaha is grafikus legyek. Ezután még rajzolgattam, főleg a gimis koromban írogatott fantasy történeteimhez karaktereket, de végül az egyetemmel véget ért a hobbi (egy-két ajándékrajzot leszámítva). Visszagondolva úgy érzem, konkrét rajzolást sosem tanultam. Rajz órákon általában az ment, hogy letettek valamit (vázát, extrémebb esetben a biosz szertárból valami preparátumot), aztán tessék, kezd el rajzolni, és ennyi. Úgy érzem, ennyi nem elég.

Mindenesetre az utóbbi időben, képregényolvasás közben kezdett újra megmozdulni bennem egyfajta vágy arra, hogy én is alkossak valami szépet. Aztán egyszer csak a szentendrei Aldiban láttam fél áron egy teljes festőkészletet egy doboz + mini festőállvány (asztali használatra) kombóban, és hát jött velem. Akadt otthon 1-2 régebben vett, kifestésre váró kép, és a készletben lévő akrilfestékkel neki is estem. Még nem vagyok teljesen kész a képpel, de talán nem olyan rossz az eredmény eddig (lásd lent). Mindenesetre nagy motivációt adott most ez a kép, és elhatároztam, hogy megtanulok rajzolni, festeni és digitálisan rajzolni is (gimiben ugyanis ezen a téren is próbálkoztam, és van is egy Wacom Bamboo táblám). Korábban ezeket ösztönösen csináltam (leszámítva a szakköröket), viszont most rendesen szeretném elsajátítani az alapokat, a későbbiekben pedig fejlődni. Megpróbálom magam nem a kedvenc alkotóimhoz hasonlítani, és türelmes is lenni saját magammal. Drukkoljatok! Az eredményről majd a Deviantart profilomon fogok tudósítani, esetleg még Instagramon.

Elolvasni pár régóta a polcon porosodó könyvet

2017-ben végre először teljesítettem Lobo kihívását, a Várólista csökkentést, és ezen felbátorodva be is neveztem 2018-ra - amit végül elbuktam, mert 1 db könyvet se olvastam el. Tavalyi év során már végig a Roboraptorra reciztem gőzerővel, és elég jó termés is volt, így minden figyelmemet az új könyvek emésztették fel (szerencsére, szóval nincs okom panaszra). Ami olvasás pedig nem új megjelenés volt, az inkább könyvtári. Így végül nem jutott időm a saját könyveimre, és mivel nagy valószínűséggel az idei évem is hasonlóan fog alakulni, ezért nem is jelentkeztem az idei Várólista csökkentésre. Viszont szeretném pörgetni az itthoni könyvtár olvasását, főleg, hogy lassan túlnőnek a könyvek a szobámon... (inkább a lakáson). Ezt motiválandó kijelölök most 3 könyvet elolvasásra, viszont azért csak ilyen keveset, hogy ne állítsam magam szembe nehezen vállalható célokkal (mint korábban jó pár posztban).

Íme a 3 jelölt:

Jane Austen: Értelem és érzelem: 2016 óta nem olvastam Jane Austent, azaz az egyik legutolsó egyetemi prezentációm óta. Szokás Austenről azt feltételezni, hogy szerelmes lányregényeket írt, azonban ez koránt sincs így. Nagyon szeretem a szerző gunyoros kiszólásait, azt, ahogy korának szokásaiból, és ezzel együtt számos rossz szokásból csinál viccet a maga finom modorában. Most vágyok erre egy kicsit.

Stanislaw Lem: Az Úr hangja: Íme egy kemény kihívó, Lem a science fiction irodalom nehéztüzérsége. Az olvasás célja pedig nem más, mint a tavaly decemberben látott Pálfi György filmjének megértése. Mert a könyv ismerete nélkül egy eléggé kusza, főleg kidolgozatlan mű érzetét kelti az egész. Szeretnék pár dolgot tisztázni magamban.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm: Ez az azonos című sorozat miatt kapott elsőbbséget, és pusztán azért, hogy pótolja a sorozatot a következő évadig (ugye folytatják? és még idén?). Meg amúgy is nagyon kíváncsi vagyok az egész Ferrante-kultuszra, érdekel, hogy könyvben is ugyanúgy működik-e a nápolyi történet, mint sorozatban.

Más egyéb?

Lenne még jó pár tervem, mint például egy német nyelvtanfolyam vagy jogis megszerzése, esetleg a francia vagy a macedón újrakezdése, de jelenleg nem érzek erőt magamban ezekre. Egyelőre rövidebb távú célokra fókuszálok, és persze a rajzolásra. Aztán meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre a blogra vonatkozóan egyelőre marad minden a régiben, és a február 24.-ei Oscar-díj átadóig megcsinálom az Award Fevert. És a Netgalley-s olvasmányokkal is szeretnék haladni, hogy legyen mit írni a Lesen in der Fremdsprache-ra. Szóval sok minden van, de így van jól.