Egy régebbi, de ütős Tim Burton film. Köszönöm Annának, hogy anno tavaly kölcsönadta DVD-n (nekem pedig most volt időm megnézni).
Tartalom:
Forrás: Port.hu"A borbély Benjamin Barker egyszerű, boldog életet élt feleségével és a kislányával Londonban. Ám a gonosz Turpin bíró szemet vetett a gyönyörű asszonyra. A férfit hamis váddal Ausztráliába száműzte, ő pedig magához édesgette a nőt és a kislányt. Évekkel később a férfi visszatér a rabságból, ahol csak a bosszú éltette. Sweeney Todd néven borbélyüzletet nyit a Fleet Streeten, és az oda betérőkön áll bosszút a vele történt igazságtalanságért. A véres gyilkosságokban a szomszédasszonya, a pitesütő Mrs. Lovett a társa, aki segít eltüntetni a hullákat. Húsos pitéjének gyorsan híre megy."
Tim Burton és Johnny Depp kombinációból általában valami jó sül ki. Burton úr sötét képi világa és különös látásmódja és Depp színészi képességei jó filmet garantálnak. Azonban itt egy új dologgal toldották meg a már amúgy is jó hozzávalókat: énekléssel. Depp, Alan Rickman (Turbin bíró), Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett) és a többiek mind-mind dalra fakadnak ebben a sötét musicalben, ami bizony jót is tett a filmnek. Nem elég a fekete, komor, piszkos London, még a fülünkbe duruzsol ez a depressziós és elkeseredett zene is. Dehogy annyira ne nyomasszon minket a film, néha megtoldják flashbackekkel, amiket igyekeztek meleg, néha vattacukros színekben megjeleníteni. Röviden, tökéletesen eltalálták a film hangulatát.
A hangulat után számomra meghatározó tényező a történet és a szereplők. Be kell valljam, hogy igazából egyikkel sem volt problémám. A sötét hangulat alapból borzongatott, a történet egyszerű, de mégis sok dolog váratlanul ért, akkor is, ha sejtettem, hogy mi is fog történni, és ha kellett, akkor - úgymond - az agyamat húzták. Az egyik ilyen, legemlékezetesebb jelenet az, amikor Sweeney először borotválja a bírót. Igazi feszültséget gerjeszt, ahogy a penge mozog a férfi nyakán, mi pedig nézők várjuk, hogy mikor is szalad meg "véletlenül".
Cselekmény után a szereplők. Nem sok karakterrel találkozunk, ami nem is baj. A mellékszereplők inkább meseszerű figurák, mint igazi egyéniségek. A legkidolgozottabb karakter a két főhős, Todd és Mrs. Lovett. Főhősünk a bosszúálló archetípusát testesíti meg, ami végül az őrült gyilkos szerepébe lép. Lovett még összetettebb figura, nem hiába vált a kedvencemmé. Az világos, hogy rögtön Todd segítőjévé lép elő, viszont az már érdekes, ahogy az események formálják. Az első gyilkosságnál még nem akart részt venni a további öldöklésekben, de végül mégis belement (hogy az érzései vagy a boltja miatt, az számomra nyitott kérdés maradt), a film végén pedig valamilyen szinten árulóvá lépett elő. Hazudott Toddnak, aki így - valamilyen szinten - fölöslegesen ölte az embereket.
Ennyi pozitívum után elég nehéz negatívumot is felhozni, pedig szeretnék, sajnos. Első negatívum a film brutalitása és a 12-es korhatár. Annyira nem volt "lájtos" a film, hogy csak ezen a korhatáron mozogjon, egy erős 16-ot adnék neki a forgalmazó helyében. Jó, de ez nem az alkotók hiába, viszont az, hogy a film végén a kisfiú is gyilkos lesz, az már igen. A karakterek közül két tiszta karakterünk volt, Johanna és a tengerészfiú. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, de jobb lett volna, ha három ilyen szereplő van, és a harmadik márpedig a kisfiú, Todd pedig öngyilkos lesz.
Mindenesetre ez egy 9/10-es filmélmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése