A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tim Burton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tim Burton. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 6., szerda

Nagy hal

augusztus 06, 2014 0 Comments

A Nagy Hal Tim Burton egyik, viszonylag korai (koraibb) darabja. Így még nem érhetőek tetten a rendező védjegyévé vált sötét, komor és abszurd képvilág, de ettől eltekintve egyik legjobb filmje. Lássuk is miért! Az ajánlást pedig utólag is köszönöm Csillának.

Tartalom:
"A halálos beteg Edward Bloom ágyánál összegyűlik a család. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt. Nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával tölti. Különösen az aranyhalakról szóló cikk ragadja meg. Tíz évvel később a városka egyik legnépszerűbb fiatalembereként rájön, hogy, csakúgy, mint az aranyhalnak, a növekedéshez neki is el kell hagynia az otthonát, és fel kell fedeznie a világot. Valószerűtlen, mitikus utazás veszi kezdetét."
Forrás: Port


A történet egy hagyományos amerikai elbeszélőstílusból, a tall-talkból, azaz a nagyot mondásból indul ki. Az idős Edward Bloom kalandos élettörténetével szórakoztatja menyét és ezáltal minket is. Bloom a nézőt egy nem mindennapi világba kalauzolja. Egy modern mesevilágba csöppenünk, ahol óriások és boszorkák szabadon tevékenykednek. Egy olyan mesében találjuk magunkat, ahol az útra kelt "szegény legény" végigjárja a nehéz utat, segít a bajbajutottakon, kiállja a próbákat és megcsinálja a szerencséjét és szerelméért a végsőkig küzd és kitart. Röviden Tim Burton ebben a filmjében egy olyan világot fest elénk, amely megengedi, hogy álmodhassunk, kicsit izgalmasabban éljük meg a hétköznapokat. Igaz, a látványvilág nem fekete és bizarr, ahogy azt később láthatjuk Burtontől, de mindenképpen rájellemző ez a meseszerű, álmodozó és bájos világ is. 
A cselekmény másik fele / szála Edward Bloom és fia, Will viszonyán keresztül egy keserű apa-fia viszonyt ismerhetünk meg. Kettejük közt azonban nem csak az apjában csalódott fiú és a makacs apa ütközik, hanem álomvilág és realitás is. Nehéz eldönteni, hogy melyik is a helyes út, ahogyan Edward és Will is nehezen jutnak el egymáshoz, mint apa és fiú. Hogy miként kell cselekedni, arra az utolsó jelenet ad megoldást.


Edward és Will közti viszony feltárása egy jó példa a film másik erősségének bemutatására: emberség. Őszintén ad át teljesen emberi és olyan érzéseket, amelyeknek természetesnek kellene lennie. Találkozunk itt igazi boldogsággal, tiszta és érdek nélkül szeretettel, de szembesülünk a beteljesületlen szerelem keserűségével, az útkeresés nehézségével és az elengedés betöltetlen űrével is, s persze halhatatlansággal is. Egyes embereknek mindez csöpögős vagy hatásvadász lehet, de szerintem pont ezek az emberi érzések hiányoznak a legtöbb mai alkotásból. 
Összességében, a Nagy Hal egy kellemes hangulatú és érzelmes film a közkedvelt Tim Burtontől. Kalandos, kedves kikapcsolódás, tanulsággal. Hiába tíz éves alkotás, még ma is szórakoztató és elgondolkodtató, és emberi: 10/10.

2014. április 19., szombat

Karácsonyi lidércnyomás

április 19, 2014 0 Comments

Tim Burton szinte már klasszikussá vált animációs filmje, a Karácsonyi lidércnyomás még manapság se számít mindennapi alkotásnak. Igaz, most így húsvét közeledtével nem valami aktuális a bejegyzés, de ez a darab talán mégis bármikor megnézhető - halloweentől és karácsonytól függetlenül. A megnézési lehetőséget utólag is köszönöm Lindának. 

Tartalom:
"Az ünnepek birodalmában járunk. Halloween város ceremóniamestere, Rosszcsont Jack belefásulva a sok kötelező rémisztgetésbe, ellátogat a közeli Karácsonyvárosba, ahol megirigyli a Mikulás izgalmas munkakörét. Elraboltatja a Mikulást, és átveszi a karácsonyi feladatokat. A megszokott labdák és babák helyett ezúttal levágott fejű rongyláb meglepetések várják a gyerekeket a fa alatt."
Forrás: Port


Stop-motion animációt ritkábban látni manapság, de mindig öröm, ha ehhez a technikához nyúlnak (ahogy nemrég a Coreline-nál). Igazság szerint a Karácsonyi lidércnyomáshoz másfajta technikát el sem lehetne képzelni. A félig élénk, félig sötét világú Halloween várost csak ezek a gyurmaszerű figurák és hátterek képesek igazán megteremteni. Megvan bennük az az abszurd tulajdonság, hogy egyszerre rémisztőek és szerethetőek a karakterek, csak így adható vissza. Mindegyik idézi a horror műfaj legmeghatározóbb alakjait (Frankenstein, Drakula, farkasember stb.), akik egyesülnek a Halloween király, Jack uralma alatt (Jack-o-lantern - mert halloween-i utalásokból nem elég). Tovább ragozni nem is érdemes - a stop-motion technika teljesen egyedivé és kiemelkedővé teszi az animációt, röviden.


Azonban egyediségben a történet sem marad le. A többi Disney animációsfilmhez hasonlóan itt is sok a dal (a This is Halloween-t szerintem szinte mindenki ismeri, a Manson feldolgozás miatt mindenképpen) - bár itt meg kell jegyeznem, hogy kivételesen zavartak a dalok. Soknak éreztem őket egy idő után, nem mindig illettek a cselekmény sodrába, egyszer-kétszer ki is zökkentett a történetből. A plotra visszatérve, a daloktól eltekintve élvezhető, eszement (csontvázmikulás? :D), a kötelező tanulság is megvan, könnyű elmerülni a Tim Burton által teremtett világba. 
Szóval mindenképpen egy kellemes alkotás a Karácsonyi lidércnyomás (a dalokat leszámítva), rajta a ma már jól ismert Burton-i jegyekkel, nem hétköznapi technikával megalkotva. Még mindig meg tud fogni ez a 21 éves alkotás. Megkockáztatom, hogy alapmű az animációs filmek kedvelői között: 9/10.

2011. február 5., szombat

A kislányból lovag lett

február 05, 2011 0 Comments

Tim Burton Alíz adaptációja régóta betervezett film, Annának köszönhetően sikerült megnéznem. Kellemes csalódás volt, hiszen nagyon sok rosszat hallottam a filmről, tartottam is tőle, hogy nem fog tetszeni. Végül azért nem egészen így lett.

Tartalom:
"Alice tizenkilenc éves, felnőtt lány. Férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. A történelem ismétli önmagát, Alice megint Csodaországban találja magát. Ám Csodaország már nem olyan, mint régen. Az első látogatása óta minden a feje tetejére állt. Ő az egyetlen, aki megszabadíthatja a világot a zsarnok Vörös Királynő rémuralmától."
Forrás: Port.hu

 Olyan érzésem volt, mintha Burton a Walt Disney rajzfilm Alice-ét akarta volna folytatni. Lewis eredeti regényében Alice még kislány, ebben a filmben viszont felnőtt, aki el akar menekülni a társadalom által előre megtervezett életből. Azonban feltűnik a fehér nyúl és Alice ismét eljut a lyukig, majd Csodaországba. A zuhanás során ugyanazokat a tárgyakat láthatjuk, amit a korábbi verzióban is és ezeket követi a film egészen addig, amíg Alice nem találkozik a birodalom lakóival, sőt egy flashback erejéig montázs képében láthatunk bár jelenetet a meséből élőszínészekkel. Azonban az újratalálkozástól teljesen új fordulatot vesz a történet: Alice-nek meg kell ölnie egy sárkányt, hogy Csodaország felszabaduljon a gonosz Vörös királynő uralma alól. Nem is lenne gond, ha az eredeti könyvből egy sima kalandfilm lenne fantasy beütéssel, de ilyen fura módon megoldva? Attól, hogy meghal egy sárkány, még nem biztos, hogy megrendül a zsarnok uralma. Az események előre haladtával ténylegesen nem is az erő győzött, csak mindenki behódolt az előre megírt sorsnak. Ez viszont eléggé ellentétben áll a kezdettel, hogy Alice menekülni akar a megírt sors elől. Csodaországban nem történik meg a karakterfejlődés, az, hogy Alice elhatározza, hogy merjen szembe menni az elvárásokkal. A végén mégis meglépi ezt előzetes mérlegelések nélkül: hajóra száll és világot lát. Most mi van?

Ettől eltekintve a filmnek, mint mesés történetnek megvan a magával ragadó erő. A látvány elképesztő, az ember nem győz benne gyönyörködni, 3D-ben valószínűleg még szebb lehet. Tim Burton tökéletes látványvilágot álmodott meg Lewis világához, le a kalappal előtte, s valóban örülnék, ha ezért megkapná a film az Oscart.A CGI-technika segítségével képernyőre került a nagy szemű el-eltűnő macska, a repülő hintaló,  az állatok majdnem élethűek, a kártyalapok színe kicsit erős, de ők is jók, és a Vörös királynő fejét is sikerült felnagyítani. Az animáció tökéletesen elvegyül az élő színészekkel, nem ütnek el egymástól. Karakterekben már nem áll a film ilyen jól. Sikerült tehetséges színészeket összeszedni, de mégsem tudták a maximumot nyújtani: Johnny Depp és Helena Bonham Carter viszi nagyjából a filmet, na meg a macska. Főszereplőnk, Alice túl sokat kérdezősködik, ami miatt egy idő után idegesítő válik; az Ikrek próbálnak humort vinni a történetbe, de amikor ötödjére adják elő ugyanazt a produkciót, az már unalmas, a Fehér királynő pedig csak szép, amúgy passzív és másokkal csináltat mindent.


A film szinkronjára és fordítására is érdemes kitérni, abban is voltak érdekes dolgok. A magyar hangok megválasztása egész vegyes lett: volt, akinél beletrafáltak, másnál pedig nem igazán. Alice-nek például fura választás volt Molnár Ilona, de az ember azért hamar megtudta szokni. Kalapos Nagy Ervint kapta, aki szerintem a legtökéletesebb szinkronhang Deppnek. Carternek szintén telitalálat Für Anikó, nekem jobban is tetszett az ő hangjátéka, mint az eredeti színésznőé. Vigyorinak Faragó András túl mély volt és bohókás, más valaki hangja illett volna a macskánkhoz. A többiek szinkronhangja elment, esetleg Kalapos egérkéjének volt fura a nőies hang.
A fordítással nincs nagy bajom, első megnézésre nem ütötte meg a fülemet fura mondat és semmi ilyen, azonban azt nagyon sajnáltam, hogy neveket tekintve a fordító nem nyúlt a regény Kosztolányi-féle fordításához, ezért a szinkronhoz hasonlóan ez is vegyes. Fantáziátlannak hatott Vigyori név a regénybeli Fakutya névhez képest, de a Tutyika és Mutyika páros neve nagyon eltalált.

Összefoglalva, az Alice Csodaországban nem egy nézhetetlen film, ahogy sokan állították a környezetemben, csak egy kicsit összezavarodott mese egy hihetetlenül gyönyörű látványvilággal. Egy kis odafigyeléssel (vagy ha a Walt Disney nem köti meg annyira Burton kezét) akár egy Oscar-díjra érdemes adaptációval is előállhattak volna. Sajnos ez így csak egy 6/10-es filmélmény.

2011. január 21., péntek

Az Oscar küszöbén: A Golden Globe jelöltjei

január 21, 2011 0 Comments
2011. Vízkereszt:


A 2010-es évben számos nagy lelkesedéssel várt filmet láthattunk, amelyek vagy beváltották reményeinket vagy nem. A karácsonyi készülődés közben a filmszakértők megtartották évi értékelésüket és december 14-én nyilvánosságra hozták a Golden Globe jelöltjeit. Már itt érdemes izgulni kedvenc filmünkért, hisz köztudott, ez a díjátadó egyfajta útlevél az Oscarhoz is. Lássuk, idén miket tartanak a 2010-es év aranyat érő alkotásainak.

A legjobb film dráma műfajban:

A Rekviem egy álomért rendezője, Darren Aronofsky két filmje is felkerült a listára: a Black Swan és a The Fighter. Tom Hopper is felkapaszkodott a legjobbak közé A király beszéde című filmjével, amelyet a népszerű Colin Firth rajongóinak mindenképpen látniuk kell. A legjobb filmek közül nem maradhatott ki David Fincher Facebook-filmje sem, A közösségi háló. Végül pedig a közönség igazi idei nagy kedvence, Christopher Nohan Eredete is jelölésben részesült.


Komédia és musical műfaj:

Steven Antin a Díva című musicalje érdekes darabnak tűnik a többi film között. Lisa Cholodenko (Sírhant művek sorozat) egy vígjátékfilmen keresztül enged belátást egy olyan fiú életébe, akinek két apukája van a The Kids Are All Right című filmben. Robert Schwentke Redje egy szuperkémes-Bruce Willises alkotásával emelkedett a legjobbak közé. A sort Johny Depp két filmje zárja. Egyik, ami számomra nagy meglepetést okozott, Tim Burton Alíz Csodaországban, a másik pedig az évvégén bemutatott Az utazó, amiben a kedvencünk kibújhatott az őrült figurák bőréből.

Idén a kisebbeket sem hagyták moziélmény nélkül:
Chris Renaud és Pierre Coffin sárgaszerzetei jelölést érdemeltek a Gru című animációs rajzfilmmel. Egy angol-francia kézzel rajzolt mese is a listára került, nevezetesen Az illuzionista, amely – ha úgy tetszik – a bűvészet művészetének hanyatlásáról mesél. A filmet Sylvain Chomet jegyzi. A kategóriát a három nagy stúdió, a Dreamworks, a Pixar és a Disney zárja. A tavasz nagysikere, Chris Sanders (Lilo és Stich) és Dean Deblois meséje, az Így neveld a sárkányodat. A Pixar harmadik résszel egészítette ki első nagysikerű alkotását, a Toy Storyt. Az ő esetükben azért is izgalmas a jelölés, mert így a későbbi Oscaron azon ritka művek közé kerül, amelyeknek folytatása is elismerésben részesült (pl. Keresztapa, Gyűrűk ura). Végül pedig az idei karácsony nagy kedvence a Disneytől, az Aranyhaj és a nagy gubanc, amiben végre megtörik az elesett királylányok hagyománya: Aranyhajban egy igazi belevaló hercegnőt ismerhetünk meg.

A külföldi filmek kategóriája:

Itt leginkább az európai alkotások remekeltek. Helyet kapott Alejandro Gonzálé Buitiful filmje, a francia The Concert, az orosz The Edge, egy cseppet sem vidám olasz film, a Szerelmes lettem Luca Guadagnino rendezésében, és egy igen nyomasztó dán alkotás, az In a Better World Susanne Bier jegyzésében.


 A jelöléseket tanulmányozva úgy tűnik, 2010ben valóban láthattunk néhány emlékezetes alkotást, és a februári premierek is sok jót ígérnek. Az viszont igen sajnálatos, hogy hazánkba ennek csak a töredéke jut el, kis mozinkba, a tatabányai Palace-ba pedig ennek a még kisebb hányada. Azonban hiányosságunkat pótolhatjuk, ha esetleg egy napot rászánunk februárban egy budapesti vagy győri mozira. A premierek közül izgalmas filmnek tűnik az In a Better World, amiben egy afrikai menekülttábor és egy dán kisváros fiúival ismerkedhetünk meg és az ő barátságukkal, magányukkal, bánatukkal, akik nehéz életük során még az erkölcstelenség útjait is megjárják. Amerikai vonalról a táncok kedvelői megpróbálkozhatnak a Black Swannel, amiben részesei lehetünk a balett-táncosok közelről sem könnyű életének és belső drámájuknak. * A jogásztanoncok, akiket érdekelnek a bírói tárgyalások, vagy akit a Facebook megalkotója, érdemes megnéznie A közösségi hálót. Azonban ha nem szeretnénk ilyen messzire menni egy filmért, érdemes beülni az Aranyhaj és a nagygubancra, amit Tatabányán akár 3D-ben is megtekinthetünk. Viszont ha moziba sincs kedvünk elmenni, akkor elő a DVD-kel! Karácsonyra érkezett meg a boltokba az Eredet és az Így neveld a sárkányodat. Előbbit érdemes barátokkal vagy egyedül is végigizgulni, megismerkedni az emberi elmében elkövetett bűnözéssel. Utóbbihoz akár kistesóval is leülhetünk, hogy elmerüljünk Hablaty és Fogatlan szívet melengető barátságában és izgalmas kalandjaikban.

A magam részéről sajnálom, hogy egy film kimaradt a Golden Globe-ból. Ez a Kick/Ass, amiben egy szerencsétlen fiúval ismerkedünk meg, aki tehetetlenül nézi a világban dúló erkölcstelenséget. Végül elhatározza, hogy felveszi a szuperhősmaszkot a bűn ellen. Hősi útját orrvérzés és baleseti sebészet kíséri végig, míg végre igazi szuperhőssé válhat. A filmet Matthew Vaughn rendezte (Csillagpor rendezője), s szintén megjelent már DVD-n, érdemes beszerezni. Tarantino rajongóinak erősen ajánlott, hisz a Kick/Ass nem csak a hátsókat rugdossa, hanem a szuperhős film kliséket is.
Most pedig dőljünk hátra és izguljunk a Golden Globe-on január 16-án, utána pedig az Oscar átadón február 27-én.

-----------------------------------
* Black Swannél megjegyezném, hogy mikor a cikket írtam, még nem láttam a filmet, így csak abból az egy-két magyar leírásból sikerült bármit is megtudnám róla. Most már bánom, hogy nem jutott eszembe akkor felmenni az IMDB-re.

2010. november 6., szombat

Daloló őrület

november 06, 2010 0 Comments

Egy régebbi, de ütős Tim Burton film. Köszönöm Annának, hogy anno tavaly kölcsönadta DVD-n (nekem pedig most volt időm megnézni).

Tartalom:
"A borbély Benjamin Barker egyszerű, boldog életet élt feleségével és a kislányával Londonban. Ám a gonosz Turpin bíró szemet vetett a gyönyörű asszonyra. A férfit hamis váddal Ausztráliába száműzte, ő pedig magához édesgette a nőt és a kislányt. Évekkel később a férfi visszatér a rabságból, ahol csak a bosszú éltette. Sweeney Todd néven borbélyüzletet nyit a Fleet Streeten, és az oda betérőkön áll bosszút a vele történt igazságtalanságért. A véres gyilkosságokban a szomszédasszonya, a pitesütő Mrs. Lovett a társa, aki segít eltüntetni a hullákat. Húsos pitéjének gyorsan híre megy."
Forrás: Port.hu

 Tim Burton és Johnny Depp kombinációból általában valami jó sül ki. Burton úr sötét képi világa és különös látásmódja és Depp színészi képességei jó filmet garantálnak. Azonban itt egy új dologgal toldották meg a már amúgy is jó hozzávalókat: énekléssel. Depp, Alan Rickman (Turbin bíró), Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett)  és a többiek mind-mind dalra fakadnak ebben a sötét musicalben, ami bizony jót is tett a filmnek. Nem elég a fekete, komor, piszkos London, még a fülünkbe duruzsol ez a depressziós és elkeseredett zene is. Dehogy annyira ne nyomasszon minket a film, néha megtoldják flashbackekkel, amiket igyekeztek meleg, néha vattacukros színekben megjeleníteni. Röviden, tökéletesen eltalálták a film hangulatát.


A hangulat után számomra meghatározó tényező a történet és a szereplők. Be kell valljam, hogy igazából egyikkel sem volt problémám. A sötét hangulat alapból borzongatott, a történet egyszerű, de mégis sok dolog váratlanul ért, akkor is, ha sejtettem, hogy mi is fog történni, és ha kellett, akkor - úgymond - az agyamat húzták. Az egyik ilyen, legemlékezetesebb jelenet az, amikor Sweeney először borotválja a bírót. Igazi feszültséget gerjeszt, ahogy a penge mozog a férfi nyakán, mi pedig nézők várjuk, hogy mikor is szalad meg "véletlenül".
Cselekmény után a szereplők. Nem sok karakterrel találkozunk, ami nem is baj. A mellékszereplők  inkább meseszerű figurák, mint igazi egyéniségek. A legkidolgozottabb karakter a két főhős, Todd és Mrs. Lovett. Főhősünk a bosszúálló archetípusát testesíti meg, ami végül az őrült gyilkos szerepébe lép. Lovett még összetettebb figura, nem hiába vált a kedvencemmé. Az világos, hogy rögtön Todd segítőjévé lép elő, viszont az már érdekes, ahogy az események formálják. Az első gyilkosságnál még nem akart részt venni a további öldöklésekben, de végül mégis belement (hogy az érzései vagy a boltja miatt, az számomra nyitott kérdés maradt), a film végén pedig valamilyen szinten árulóvá lépett elő. Hazudott Toddnak, aki így - valamilyen szinten - fölöslegesen ölte az embereket. 


Ennyi pozitívum után elég nehéz negatívumot is felhozni, pedig szeretnék, sajnos. Első negatívum a film brutalitása és a 12-es korhatár. Annyira nem volt "lájtos" a film, hogy csak ezen a korhatáron mozogjon, egy erős 16-ot adnék neki a forgalmazó helyében. Jó, de ez nem az alkotók hiába, viszont az, hogy a film végén a kisfiú is gyilkos lesz, az már igen. A karakterek közül két tiszta karakterünk volt, Johanna és a tengerészfiú. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, de jobb lett volna, ha három ilyen szereplő van, és a harmadik márpedig a kisfiú, Todd pedig öngyilkos lesz. 
Mindenesetre ez egy 9/10-es filmélmény.

Follow Us @soratemplates