Antigané

Az amerikai irodalom egyik nagy alakja mindenképpen Edgar Allan Poe, így egy ideje, úgymond, hiányzott is egy róla szóló film. pedig az élete bőven rejt jó alapanyagot. James McTeigue Poe halála körüli mítosszal játszadozik el, ahogyan az Anonymous film Shakespeare legendájával: egy sajátos történettel színezi ki a történelem kifakult pontjait. Ez A holló.

Nem rossz. John Cusack szórakoztató Poe-nak, egy tipikus, kissé bolond zsenit alakít végig hihetően. Egy kisebb irodalmi játék során több Poe mű is bele lettek szőve a filmbe, köztük A holló című vers vagy Az áruló szív novella. És miféle játékba kerültek be a Poe írások? Egy krimi részévé lettek - ezt egyfajta tisztelgésnek is nevezhetjük a krimi atyja előtt.
Ha üres aggyal és elvárások nélkül ül le a néző a filmhez, kaphat egy kellemes kikapcsolódást, de többet nem szabad várni. A cselekmény egyszerű, a közepénél meg is fárad, még ha maradéktalanul is el lesznek végül varrva a szálak. Krimiként sem igazán funkcionál jól. Nincsenek csavaros fordulatok vagy megoldások, gyakorlatilag a gyilkos vezeti az orruknál fogva a nyomozókat, és leginkább csak Poe áll elő mindentudóként (ami, megjegyezni való, nem nehéz, hiszen a gyilkos az ő műveiből meritkezik).


A színészi játék is tökéletesen idomul a cselekmény átlagosságához. Cusackon kívül igazán egyik színész sem igazán jelentős, alakításával nem hagy mély nyomot bennünk, így a karaktereik sem. Sajnos maga a gyilkos is elveszik a szereplők között, pedig egy bomlott elméjű figurától többet várna el a néző.
Azért a negatív dolgok mellett egy pozitív dolgot még érdemes megemlíteni: a látvány. A történet korhűen vázolja fel Poe világát és korát - a kosztümök és a technika a helyén van. A világítás és az uralkodó sötétebb tónusú színek adnak az egésznek egy thrilleres hangulatot. A nyitó és a zárójeleneteknél igazán hatásos, de az egyik kivégzésnél és a koporsós részeknél is hasonlóan jól működik.

A holló inkább egy olyan film, aminek csak az általános, közepes szórakoztatást nyújt. Hiába az izgalmas alapanyag, nem igen van kidolgozva, így megmarad egy egyszerű kalandfilmnek, ami egy délután erejéig leköthet. Egyszer meg lehet nézni, de utána soha már: 7/10.

"Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll. Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és a saját szemével fog megbizonyosodni arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről - a hírhedt 1408-as szoba borzalmait nem a képzelet szülte."

A műről igencsak megoszlanak a vélemények. Nekem tetszett, Kingának nem, a Kritikustömegen volt, aki az egyik legjobb King adaptációnak tartja, más nézhetetlennek minősíti az 1408-at. Igaz, én nem dönthetek ez ügyben, de megpróbálom valamilyen szinten eldönteni a vitát. Persze a válasz mindenképpen az, hogy valamilyen szinten mindkét félnek igaza van.

A történet nem tökéletes, sőt, de a dolgok, amiket hibának érzek benne mindig el tudok rajta vitázni magammal is. Ott van a halott kislány: szükség volt rá vagy sem? Ha úgy nézzük, hogy van egy szoba, ami csak úgy bántja az embereket, akkor semmi szükség a kislányra. Viszont ha úgy tekintünk a szobára, hogy szembesíti az embert a mélyen elrejtett gondokkal, a kislány tökéletesen megfér a történetben.

A filmet egy kicsit érdekessé teszi, hogy a cselekmény nagy része egy helyszínen játszódik (innen is látszik, hogy ez egy novellából készült), de ezt nem érdemes nagyon sokáig elnyújtani, főleg nem egy 100 perces filmnél. De valahogy ki kellett tölteni a játékidőt, így a szobát próbálták minél több trükkel felruházni, ami hol bejött és hol nem: akadtak kiszámítható húzások (például az ablak) és meglepő fordulatok (például az, amikor a szoba minden kiutat elzárt), de a vége felé már túlzásnak éreztem a trükköket. Még jónak találtam, hogy a szoba a Pokol bugyrai szerint küldi a csapásokat főhősünkre - erre próbált utalni a hőszabályzó -, de nem igazán voltak erre utalások, így ez az elmélet igen hamar elbukott. Ami leginkább túlzás, az az özönvíz és az "ezt most csak képzeltem?" vonal.

Még egy utolsó gondolat a negatívumokhoz: természetesen főhősünk kimenekült a szobából, kibékült feleségével, azonban továbbra is hallották kislányuk hangját, így nyitott maradt a sztori, ami ennek a filmnek az esetében nem a legjobb választás. Ehelyett megtudhattuk volna, hogy miért is akart mindenkit megölni a szoba szelleme.

Pszt, megsúgom, hogy a film rendezői változatának teljesen más a vége, sokkal jobb az eredetinél. 

Sok hibát találni a filmben, de mégis úgy érzem, hogy annyira nem volt rossz, végig fenntartotta az érdeklődésemet, a meleg, biztonságot nyújtó színek tökéletesen ellentétben állnak a  szoba valódi szándékaival, John Cusak pedig remekül játszik, Samuel L. Jacksont pedig jó volt nem jediként látni. Ha kisfilmnek forgatták volna és kihagytak volna belőle pár blődséget, tökéletes alkotás lenne az 1408, de sajnos a közönség film változatra csak egy 6,5/10.