Antigané

"Gondolj a legfélelmetesebb terrorra, ami csak érhet! Egy földönkívüli szörny támadása? Egy végzetes kór? Vagy a rettegés attól, hogy olyasvalaki fenyegeti az életed, akiről azt hitted, ő lesz, aki megvéd és szeret, ha bajba kerülsz, a családod egyik tagja!

Kubrick hátborzongatóan izgalmas remekművében - amelyet a Newsweek kritikusa az első epikus horrorfilmnek nevezett - az ember ezen utóbbi, mindenkiben mélyen megbúvó félelme jelenik meg. A Stephen King azonos című regénye alapján készült mesterműben Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, mint Jack Torrace, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak. Ha az évszázados falak mesélni tudnának, hátborzongató történetek tucatjai kerülnének a felszínre. Úgy tűnik, hogy Jack kisfia előtt nincsenek is titkai a háznak, mert látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. De lehet, hogy mindezek a rémképek csupán jeleznek valamit. A Jack agyát elborító őrületet, a folyamatot, amelynek hatására a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik."

 Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de nekem Stanley Kubrick verziója tetszett jobban, annak ellenére, hogy szinte teljesen elrugaszkodik a könyvtől. A rendező sajátos elképzelései és ötletei alapján vitte vászonra King Ragyogását. Kihagyta a film szempontjából lényegtelen momentumokat, egy kerek egész történetet alkotott. Az eredeti könyvétől eltérő szimbolikus képeket is tett filmjébe, amitől kicsit avantgárd hatása lett, ezáltal még ijesztőbbé vált. És természetesen a könyvet olvasók számára is izgalmas történetet mutat be.

Mick Garris, a tévésorozat rendezője ezzel szemben gyökeresen ragaszkodik a forgatókönyvhöz, amelyet maga King írt. Ezzel egy baj volt csak: szóról szóra filmre vitték a regényt. Egy három részes sorozat kerekedett belőle. Érdekes lehet azok számára, akik nem ismerik a könyvet, viszont akik ismerik a történetet, azoknak szörnyen unalmas (mondjuk felmerül a kérdés: miért szeretjük a könyv adaptációkat?). Igaz, egy írót tudja zavarni, ha regényéből szerinte fontos momentumokat hagynak ki (ez történt a másik Ragyogással, Kingnek nem is tetszett), de azt ne mondja, hogy minden egyes lélegzetvételt meg kell mutatni azért, hogy "kibontakozzon a történet". A filmen való mesélés kicsit szájbarágós, de nem annyira, mint a tévésorozat esetében. Például a család előtörténetét nyugodtan hanyagolni lehetett volna, hiszen a további cselekményt nem befolyásolta. A kezdő percekben le lehetett volna tudni Jack múltját. 
A tévés verzióban számomra még zavaró tényező a hangulat. Főleg a világosabb színek dominálnak, és ettől nem thriller jellege van a történetnek, hanem kicsit családi filmes. Ahogy a Kubrik-verziónál említettem, ott kép bevillanások teszik félelmetesé a filmet, ez viszont hiányzik a tévéverzióból, inkább flashbackekkel és flashfowardokkal dolgozik, így nyújtva tovább a játékidőt, s hiába a hosszabb jelenetek, nem sokkolja a nézőt.

Kubrik a filmjéhez egyik színészóriást, Jack Nicholsont vetette be. A pasas tökéletesen játszotta az őrült Jacket, színészi játéka csak tovább fokozta a film amúgy is ijesztő hangulatát. Egyedül az zavart, hogy Jackről már a kezdetektől lehetett sejteni, hogy meg fog őrülni. A Dannyt alakító kisfiú is remekül játszik, rendesen frászt hoz az emberre, főleg, mikor Tony beszél belőle. A színészek közül egyedül Shelley Duval (Wendy) irritált egy kicsit - szegény nem tehet róla, de nyúlfogai vannak, játéka nem volt túl meggyőző.

A tévés verzió Jackjére, azaz Steven Weberre se volt panasz, sikerült "fokozatosan megőrülnie". Bár azt ki kell mondani, hogy Nicholson nyomába nem érhet. A '97-es filmben Wendyt alakító Rebecca De Mornay szerintem tökéletes a szerepre, jól mutat az aggódó feleség és anyuka szerepében. Azonban ebben a Ragyogásban is kilóg valaki: Danny. A tévé verziós Dannyt nem tudtam megszeretni, pedig ugye ő lenne az egész történet kulcsszereplője. Megijed és sikít, nagyon mást nem ad a filmhez a kis színész.


Így összegzésként kimondom a már sejthető tényt: Kubrik-féle Ragyogás film jobb, mint a tévé sorozatos, szerintem. Mind hangulatban, kivitelezésben a régebbi film nyerte el tetszésemet, még ha apróbb hibák elő is fordultak benne: így legyen a pontja 9/10. Garris sorozatát kínszenvedés volt végignéznem, számomra nem sok értékelhető elemet tartalmazott. Az alaptörténet és a Wendyt alakító színésznő kicsit ellensúlyozza a negatívumokat, ezért adok 4/10-et.

"Stephen King kiemelkedő képviselője egy jellegzetesen amerikai műfajnak, a pszichohorrornak, mely olyan elődökre tekinthet vissza, mint E. A. Poe, Ambrose Bierce vagy Hawthorne. A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchkocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy un. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchkock-filmek tetőpontján láthatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés. A regényből – nem véletlenül – sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben."

Forrás: Moly.hu

 A fülszöveg viszont túlságosan is jó könyvet ajánl, amit annyira azért nem kaptam meg. Akadt néhány problémám a történettel. Ami leginkább piszkál, hogy nem tudni, miért akarta a Panoráma megölni a családot, miért kellett neki Danny és hogy egyáltalán hogyan és mikor tett szert ekkora erőre. A könyv hosszúságát elnézve a hotel háttere nyugodtan beleférhetett volna.
További negatívumokhoz még hozzácsapnám azt, hogy a szereplők közül Dannyt és Dicket lehetett igazán megkedvelni. Wendy semleges, Jack pedig valamiért nagyon antipatikus volt, ami nem függ össze az őrültségével. Van benne valami ellenszenves a kezdetektől fogva.
Legutolsó sorban a szájbarágás zavart. Sok dologra rájöttem egész  hamar, és akkor később elkezdi kifejteni ezeket az író. Ha még inkább kukacoskodni akarnék, akkor a szexualitást is kiemelhetném negatívumként, de ahol előkerült (pl. Jack és Wendy kapcsolata), ott szükséges volt. Ezért nem negatívum, csak zavaró tényező.

Eredeti kép

Negatívum után a pozitívumok.
Az emberábrázolás nagyon megy Kingnek, ha már kevés - számomra - szerethető karaktert teremtett. A legjobban sikerült lefestés Dannyé. Az író nagyon jól ismerheti a gyerekeket vagy tanult gyerek pszichológiát, mert tényleg nagyon életszerűen bemutatta, hogy milyen egy ötéves. A legfontosabb: nem hülye. Érti a körülötte történő dolgokat, csak nem tudja úgy megfogalmazni, ahogyan a felnőttek. Dannyi érzi, hogy a szülei válni szeretnének és azt is érzi, hogy ez rossz dolog. Apja alkoholizmusáról is tudja, hogy nem szabad. Tetszik is a kifejezés, amit használ rá: csinálja a rosszat. Sötéten bájos, ha lehet ezt így mondani.
Jack megőrülése is remekül lett leírva. Feszültséggel teli fokozódással építi ezt fel King: Jack először csak néhány dolgot lát és érzékel, majd hallucinációk borzolják érzékeit, míg végül teljesen kifordul (vagy eltűnik?) önmagából. Számomra ezért volt érdemes Mr Torrence részeit olvasni.
Ami pedig a könyv lényegét adja, egy család összeomlása megfűszerezve egy kis paranormálissal. Ez Jack őrületéhez hasonlóan fokozatosan (párhuzamos is) történik, de annyira nincs a szánkba rágva, a háttérben marad, csak Wendy gondolatain keresztül értesülhetünk róla.

Mivel a regény nagyjából a thriller műfajába sorolható, így izgalmas és félelmetes jelenetekkel találkozhatunk (bár én nem annyira borzongtam, inkább izgultam). Előkerül itt egy oszló hulla a kádból, szellem estély, mozgó állatsövények és fel-alá közlekedő lift. A műfaj kedvelőinek nem lehetett oka panaszra.

Eredeti kép

Stephen King nem lépett be a kedvenc íróim közé, de mindenképpen fogok még tőle olvasni könyvet. A  fülszöveg hatására pedig sort kerítek a Jack Nicholson-féle Ragyogás filmre. A könyv alap nekem 8/10. Horror rajongóknak kötelező, másoknak pedig legalább egyszer el kell olvasni. Lassan nem lehet nélkülie kulturált embernek lenni, mert annyit hallani róla. :D