Antigané

"2003 egyik őszi éjszakáján a kollégiumi szobájában egy egyetemista új komputerprogramot tervezett - a haverjai közösségi életét áttette a netre, hogy megkönnyítse a kapcsolattartásukat. És ez bomba ötletnek bizonyult. Mark Zuckenberg nem sokkal később már a világ legfiatalabb milliárdosa volt, de ezzel alaposan felkavarta a magán- és szakmai életét is.

David Fincher új rendezése, a Social Network - A közösségi háló magával ragadó történet egy lázadó, meg nem alkuvó emberről. Egy zöldfülű zseniről, akit kirúgnak a csajok, de ő forradalmat robbant ki azzal, ahogy egy egész generáció számára felforgatja az emberi kapcsolatokat. Az izgalmas, viharos és humorban is bővelkedő alkotás a Facebook születését majd - miután kiderül, mennyit ér - a tulajdonlása körüli ádáz küzdelmet mutatja be.
Az Aaron Sorkin aprólékos, minden részletre kiterjedően felépített forgatókönyvéből, Jesse Eisenberg, Andrew Garfield és Justin Timberlake főszereplésével készült film egy álom születéséről szól. Meg arról, hogy akinek van 500 millió barátja, az szerez néhány ellenséget is."

Forrás: Port.hu

Íme a legjobban adoptált forgatókönyv a 2011-es Oscar átadóról. Kapzsiságtól bűzlik a film, de azt kell mondanom, hogy sokkal jobb, mint amit vártam. Viszont az év legjobb filmjének nem tartom a Golden Globe-osokkal ellentétben. Erről kicsit bővebben.
Ha végiggondoljuk magát a filmet, akkor rájöhetünk, hogy egy tárgyalós filmet láttunk (nem tudom, hogy mi a hivatalos neve). A drámát főleg a fegyelmi tárgyaláson érezni, az azt megelőző események pedig a vallomásokból derülnek ki, s így egy egész izgalmas kronológiát láthatunk a cselekményben. Végig nagy hangsúly van a párbeszédeken, gyakorlatilag ebből áll össze előttünk a sztori. Marc rendesen is nyomatja a szöveget, elején nehéz figyelni rá, aztán ahogy továbbnézi az ember, egész jól belerázódik. A tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően a film egyetlen perce sem válik unalmassá, már rögtön az elején felpörög.

Ha karakterek szempontjából vizsgáljuk a filmet, akkor inkább egy karriertörténetet láthatunk. Van egy zseni fiúnk, aki valami nagyot akar alkotni, ami felforgatja a világot. A Facebooknak és barátjának, Eduardónak köszönhetően Marcra rámosolyog a szerencse. Ahogy lenni szokott, a főhősünket gyanúsítgatások érik és a barátsága is félresiklik. A film egyik legjobb játéka, hogy nem áll senki mellé se a perben. Mikor Marc szemszögéből látjuk az eseményeket, az ő pártját fogjuk, viszont mikor az evezős fiúk jelenetei pörögnek, akkor melléjük állunk. Természetesen a történet végén Eduardót sajnáljuk leginkább (legalábbis én).
A bíróság ridegsége kihat a szereplők jellemére is: nem igazán ismerjük meg őket, távol maradnak a nézőktől. Csak Marc és Parker személyisége jelenik meg előttünk. Marc zseni, ezt láthatjuk, de valahogy a seggfej-színlelése mellett ez háttérbe szorul. Ő a főhősünk, de nem mondhatjuk rá, hogy hős vagy antihős. Ettől olyan életszerű a film. Parkerrel már nincs ilyen gondunk. Tipikus üzletember, aki harcedzett ember ebben a világban, emberi erkölcsön átlépve köti meg szerződéseit és viszi Marcot fel a magasabb pénzösszeg reményében. A színészek a karakterekhez megfelelően alakítanak, próbálják elhidegíteni a nézőt.


Továbbá még dicsérném a film zenéjét, ami fantasztikus lett, tényleg. A gépi hangzású ütemek tökéletesen illeszkednek a témához, a laptopon való pötyögéshez, a komolyabb darabok pedig remekül fokozzák a feszültséget ott, ahol kell.

Ha ennyi jó pontja van a filmnek, akkor miért nem jelölném Oscar-díjra? Úgy vagyok vele, mint az Egek urával: nem az én világom. Így személyesnek tűnik a véleményem, de ha így nézzük a dolgot, akkor az átlag nézőket is hidegen hagyja a karriertörténet. Tetszhet az embereknek, de igazi érzelmi hatást azokból válthat ki, akiket érdekelnek a sikertörténetek vagy a tárgyalós filmek. Nem hiszem, hogy a magyar társadalmunk, legalábbis nem a fiatal generáció lesz. Részemről a film 8/10-es volt, érdekes, lekötött a történet, de csak egyszer nézhető alkotás a számomra.


Zárásként az egyik kedvenc aláfestő zeném a filmből: In Motion - Trent Reznor and Atticus Ross

• Valen (Eyeled Movies)
• Júlia (Mosolytó olvas)
• Mosolylány (Mosolylány világa)

"Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki."

"Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát - csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám - így nevezi magát a mozgalom - tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete "kiválóan" sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!"

Forrás: Port.hu

  
Tanórán megbeszéltük a filmet és egy kiadott házin keresztül teljesen megérthettük a történet felépítését. A hullám a mai német filmek újabb kitűnő darabja, amit azoknak is meg kell nézni, akik amúgy kerülnek minden némettel kapcsolatos dolgot. A történet ugyanis igyekszik elvonatkoztatni a német kultúrától, csupán nevekben tartja azt meg. A cselekmény helyszíne és ideje ismeretlen előttünk, hogy továbbra is azt érezzük, a filmben látott események bárhol megtörténhetnek. A színészek is átlagosnak mondhatóak, vegyesen van köztük kirívóan szép és átlagos megjelenésű - ezzel közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, könnyebben tudunk velük azonosulni. 
A történet témája, hogy lehetséges-e egy diktatúra létrejötte a 21. században? Ez a kérdés amúgy is érdekes és izgalmasabbá válik azáltal, hogy a cselekmény Németországban játszódik - ugye köztudott, hogy ott nem is olyan régen Hitler építette ki totalitárius birodalmát.  A kérdés kifejtését iskolai környezetbe helyeződik és egy politológia óra során megválaszolódik a kérdés: ha megvan a megfelelő táptalaj, könnyedén kialakulhat a diktatúra.

A filmben öt főbb karaktertípust láthatunk: Herr Wengert, Timet, Carlót, Marcót és Monát. Az egész osztály közös jellem(vissza)fejlődésén kívül a filmben külön-külön az ő lelki folyamataikat sejthetjük meg cselekedeteikből. Az abszolút főhős Wenger. Kívülről egy testnevelés tanárhoz illően erős és határozott embernek tűnik, aki közben belül az el nem ismertséggel küzd. A project-hét keretén belül megragadja a lehetőséget, hogy némi elismerést szerezzen, gyakorlatban próbálja megtaníttatni a gyerekkel a diktatúra elméletét. Tervével nem várt rajongást vált ki a gyerekekből és elismerést is. De ahogy halad előre az osztály karakterfejlődése előre, ezzel párhuzamosan Wenger is észreveszi, hogy messzire ment. Felesége próbálja időben visszaterelni a helyes útra, de a kiharcolt dicsőség elvakítja a tanárt. 
A hullám egyik kulcsszereplője Tim. Már a kezdetektől sejthető volt, hogy nincs rendben vele valami, ezt főleg beszédéből és viselkedéséből szűrhettük le - a német színész hangja miatt úgyis éreztem, hogy lehet valami szellemi problémája van. Ahogy haladt a cselekmény, úgy láthattuk, hogy Tim problémája családi eredetű: szülei módosak, de nem igazán törődnek vele, csak amennyire szükséges. A fiú a hiányzó szeretetet a Hullámban találja meg, Wengerben pedig - megkockáztatom - egy apapótlékot lát. Ezentúl reakció szokatlanok, durvák (pl. mikor pisztolyt ránt elő az anarchistákkal való összecsapásnál vagy mikor felmászik az épületre felpingálni a csapat logóját). Amikor a maga köré felépített illúzió darabjaira tör, szintén képtelen egészséges emberként elviselni azt.
Mivel diktatúráról van szó, természetesen akadnak ellenzői is. Carlo és Mona látják meg Wenger órájában a veszélyt. Meglátásuk igaznak bizonyul, de másként küzdenek a Hullám ellen. Mona passzív ellenálló, csak beszél, szavai mögött nincsenek tényleges tettek. Carlo később látja meg a készülődő veszélyt, de megpróbál ellene tenni is. Először az iskolában tanítás után szórólapozik, majd a nyilvánosság előtt is a vízilabda-meccsen. Azonban igyekezete hiábavaló, a nagy baj, aminek előszelét éreztük a szereplők között, mégis bekövetkezik.
A diktatúra és a demokrácia között egy helyben toporog Marco. Egyrészt húz Wengerhez, hisz az ő óráin keresztül egy igazi közösség részese lehet, ami eddigi életéből kimaradt, mivel árva gyerek. Másrészt ott van a barátnője, Carlo. Eleinte ellenkezik a lánnyal, nem akarja otthagyni a Hullámot és elfogadni azt, amit Carlo mond, pedig valahol mélyen biztos érzi a fiú is a veszélyt. Végül mégis szembe helyezkedik a tömeggel, azonban ezért kis híján áldozattá válik: osztálytársai képesek lettek volna elzavarni maguktól (vagy rosszabb) Marcót csak azért, mert mást gondol.


A film komoly emberi fejlődéseket hordoz és önmagában is egy igen komoly problémát boncol. Ilyen témát nem is lehet akárhogyan bemutatni, csakis a megfelelő filmes eszközökkel. A történet alapjai (idő, hely) elmaradnak, amik azt hangsúlyozzák, hogy a filmben látottak bárhol megtörténhetnek. A helyszínek hétköznapiak, látszik, hogy szabadtéren forgattak: ez tovább erősíti, hogy itt most általánosítanak. Effektekben és különös vágási technikáktól sem hemzseg a film; a jelenetváltásokat egyedül a helyszínváltozás jelzi.
A zene dicséretes, igazán friss és fiatalos. A legszebb jelenetek is azok voltak, ami alatt zenealáfestést hallhattunk. És külön jó pont a Hives betétdalért. :)
Összességében egy újabb remek német filmet láthattunk a német óra keretében. Senki se bánta meg az osztályból, három héten keresztül türelmetlenül vártuk a filmnézős órákat. Így visszaemlékezve nem is volt kifogásolni való a filmen, igazi beszippantó hatása van, azonnal leköti az embert. Megérzésemre hallgatva 9/10-es ez a filmélmény. Köszönjük, tanárnő. :)

 "Hirano Kohta kultikus mangája - magyarul!

A Hellsing egy veszett tempóban pörgő, kíméletlenül vicces és véres vámpírtörténet, csupa póz és coolness - Bram Stoker óta a legjobb dolog, amit az éjszaka urairól írtak!

A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend az Angol Korona évszázados szervezete - egy család, melynek a feladata a birodalom védelme a természetfeletti és istentelen veszedelmektől. A lovagrend lelke Sir Integra Wingates Hellsing, legfőbb fegyvere pedig Alucard, a szervezet szolgálatában álló titokzatos ősvámpír, valamint - újabban - Seras Victoria, egy balul elsült bevetésen született vámpírlány.

A Hellsing 12 országban jelent meg, jellegzetes humora és nyers ábrázolásmódja számtalan lelkes rajongót szerzett, Japánban óriási érdeklődés kíséri a most futó második anime-adaptációt."

"A Cerra kietlen sivatagos bolygóján kifejlesztették és tökéletesítették a rácsok nélküli börtönt. A súlyos bűncselekményekért elítélt raboknak egy speciális ruhát kell hordani, amellyel munkára bírhatják őket, és a szabadságukat vesztett fegyencek egy virtuális rabszolgavilág tagjaivá válnak. Az Animax Japán produkciója.

Az új rendszerrel feleslegessé váltak a börtönök és megszűnt a halálbüntetés is, azonban a Cerra polgáraiban komoly etikai kérdések merültek fel a ruha használatával kapcsolatban.
A történet főhőse Eve, a volt fegyverszakértő, aki egy jó ügyért harcolva, véletlenül ártatlan emberéleteket oltott ki, majd ezért bekerült a virtuális börtönrendszerbe. A másik főhős Jack, egy közeli bolygóról érkezett, látogató tudós, aki munkába temetkezve igyekszik feldolgozni felesége halálát. Jack belekeveredik a Cerra politikai játszmáiba és egy új románcba - Eve-vel."