Antigané: Alice Csodaországban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alice Csodaországban. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 17., szerda

Összeláncolva

Chibi Zsó augusztus 17, 2011 0 Comments

Az utóbbi időkben a Pandora Hearts nagy népszerűségnek örvendett. Nem értettem az okát, viszont mindig belebotlottam valahogy. Már annyira zavart a dolog, hogy muszáj volt elkezdenem ezt az animét.

Tartalom:

"A nap eleinte jól indul, Oz épp a cselédek agyára megy, süt a nap, csicseregnek a madarak, a cselédek üvöltése visszhangzik mindenhonnan, egyszóval minden csodás. Ez szép és jó, azonban hamar elérkezik a nap rosszabbik fele is. Hősünk kezdetnek egy vénségesen vén sírkövön talál egy még vénebb aranyórát, amivel önmagában nem is lenne baj, csakhogy ez az időjelző alkalmatosság egy hátborzongató szobába repíti Oz barátunkat, ahol már vár rá egy lány, aki biztosítja hercegünket arról, hogy előbb vagy utóbb, de végezni fog vele. Oz-kun ekkor magához tér, azonban még nem sejti, hogy hamarosan olyan rémálom veszi kezdetét, melyből nem lesz hová felébredni."

Forrás: AnimeAddicts

Mielőtt elkezdené az ember a történetet, elég annyit tudni, amennyit idéztem a leírásból. Hiszen csak kisebb adagokban tárul fel a néző előtt a cselekmény. Nem is olyan rossz dolog ez, hisz végig fenntartja a néző érdeklődését, miközben az el is tud gondolkodni, akár maga is össze tudja rakosgatni a történet darabkáit. Van, amikor a jóslatok bejönnek, s van, mikor egészen más történik. Talán emiatt (is) lehet olyan népszerű a Pandora Hearts.

Általában jellemző a logikus, de kissé "rejtélyes" történetvezetés az animére, emellett csepegtettek humort is, s a szereplőket is rendesen bemutatták. Viszont a végére számtalan megválaszolatlan kérdést hagy. Továbbá hiányzott egy epikus lezárás is, még ha folytatni is szeretnék a történetet a készítők. Egy "szentbeszéd" és egy gyönyörű dal még nem tesz valamit epikussá. Aztán a sorozat vége felé a humorból is túl sok volt, az pedig nagyon zavart, hogy a 20. részt teljesen elbohóckodtak, ahelyett, hogy a cselekményt haladt volna előrébb.

Ami a történetnél jobb, azok a szereplők. Eleinte képtelenség eldönteni a karakterek szándékait (kivétel Oz), de ahogy halad előrébb a cselekmény, úgy azért egyre kristály tisztább lesz minden (bár Vincent elég kérdéses). A főhősökben felismerhetőek az őstípusok. Például Oz megfeleltethető a mesék vagy mítoszok erkölcsös hősével. Igaz, a Bezarous fiú inkább emberi figura, így esendő is, de számtalan alkalommal bebizonyítja, hogy nem hiába választották őt ki a felsőbb erők. Másik őstípust idéző figura Alice, a hűséges segítő (még ha ennek nincs is tudatában - szerinte Oz a szolga), inkább ösztöneire hallgat, de a maga módján ott áll "szolgája" mellett. Ezen túl a múltja sötét titkokat rejt, amelyre lassan fény derül, még ha nem is ebben a szériában, hanem a mangában.
Szereplők közül még érdemes kiemelni Breaket, aki a történet legösszetettebb és egyik legtitokzatosabb szereplője. Hosszú ideig nem lehet tudni, hogy miféle célok vezérlik, miféle érzések kötik más szereplőkhöz.

Még a karakterekhez kapcsolódóan, a történetbe igen izgalmasan beleszőtték Lewis Carroll nonszensz meséjét, az Alice Csodaországbant. Spoiler! Érdekes, hogy Abyss akarata (Alice ikertestvére) megfeleltethető a Fehér Királynőnek, Alice pedig a Szív Királynőnek, továbbá felveszi a Nyúl alakját is. Feltűnik a történet során Cheshire macska (a könyv fordításában Fakutya), az Őrült Kalapos is, mint Break lánca. Sajnálom, hogy az animében nem derült fény az eredeti mese és e történet kapcsolatára. Spoiler vége.

A "külalakra" is érdemes kitérni. Az anime rajzolása elég szokatlan, főleg a szereplők hegyes álla vagy a szemek miatt. Bár a mangában szereplő figurák is hasonlóan festenek, s ha ilyen szempontból nézzük, akkor sikerült a képernyőre varázsolni a mangaka stílusát. Az animációban lehetett még furcsa a futás animálása, az kicsit a régebbi animéket juttatta az ember eszébe. Ettől eltekintve élvezetes volt a rajzolt világ, főleg a háttér és Abyss világa. Utóbbi, főleg a horror elemek miatt, erősen emlékeztet American McGee's Alice játékra, mindkét világ illeszkedik Lewis Carroll meséjének lehetetlenségéhez és elborultságához.

Összességében a Pandora Hearts nem rossz anime, egyszer mindenképpen érdemes belenézni. Igaz, elég lezáratlan, s jelenleg nincs jele annak, hogy folytatják a készítők, de azért izgalmas történet rendesen felépített szereplőkkel. Egy 7/10-es pontot adnék neki a lezárás, a kicsit zavaró animált mozgás, s a kicsit túlzásba vitt humor miatt. Ennek ellenére a mangához kedvet kaptam, s amint lesz időm, bele is olvasok.

2011. július 20., szerda

Alice Horrországban

Chibi Zsó július 20, 2011 2 Comments

Nem sokszor, de szoktam PC játékokkal is szórakozni a számítógépen. Miután kaptam egy erős laptopot, gondoltam, kipróbálok néhány játékot a nyár folyamán. Első alkalomra az American McGee's Alice-t választottam, amelyet Nekotica ajánlott nekem.

Tartalom:

"American McGee gondolt egyet, és a nagysikerű Alice Csodaországban rajzfilmből készített egy számítógépes horroradaptációt - nem is akárhogy! Egyedien morbid (álom)világba csöppen bele Alice, aki nem mellesleg egy pszichiátrián lekötözve feküdt az előbb még, és meredt szemekkel próbált ébren maradni... Nagyjából a már ismert történetet kell végigjátszanunk, csak nem a megszokott módon "teázgatunk a szülinaposokkal"..."

Forrás: PC Guru

Maga a játék nem bonyolult: ugrálni kell, tárgyakat felszedni, ellenfelekkel küzdeni és néhány feladványt megoldani. Ellenfelek közül vannak könnyen legyőzhetőek (például az emberevő halak), viszont kemény fickók is (például a robotok vagy a repülő bogarak), aztán minden fejezet végén szembe kerülünk egy úgynevezettel boss-szal, akit sok-sok türelemmel, kitartással és némi taktikával lehet megsemmisíteni.

És taktikázni nem csak a nagy gonoszoknál kell, hanem esetleg egy nagyobb hordával szemben is. A küzdelmet igazán izgalmassá teszik a különböző fegyverek, melyeket kényünk-kedvük szerint váltogathatunk. Igaz, a nagyon erős fegyverekkel csínján kell bánni, mert akár saját életerőnkből is vehet le, továbbá a mágikus erő is lassan töltődik vissza némelyik használata után, de a többséggel nincs ilyen probléma.

Ilyen adottságok mellett azt kell mondanom, hogy a játék elég nehéz, még a könnyített verzióban is. Számtalan pályán ütközhetünk nehézségekbe a táj miatt is (például a jégbarlang pálya), a továbbjutás sem egyszerű, sokszor egy rejtvény vagy feladat megoldása a kulcs a következő helyszín teleportjához.

Az Alice játék legnagyobb vonzereje a megálmodott világban rejlik. Az eredeti mese egy groteszkül értelmezett verziójával állunk szemben. Főhősünk őrült, így a világa is kicsavarodott. Találkozhatunk a jól ismert figurákkal, mint például Kalapossal, a Szívkirálynővel, a griffmadárral és a vigyorgó macskával is, aki végig mentorként istápol minket. Azonban ezek a figurák teljesen kifordult, gonosz (vagy gonoszabb) valójukban lépnek színre.

A szereplőkön túl igazán izgalmas, bár néhol olyan tájakra visz minket a játék, ahol nehéz életben maradni, vagy teljesen magával ragad a belőlük áradó "őrület". Ez a képeken nem látszik, a kivitelezés elég "gagyinak" tűnik mai szemmel (azért 11 éves cuccal van dolgunk), de ennek ellenére is képes magába rántani a játék.

Nem sok negatívumot tudok felhozni, talán csak annyit, hogy egyes pályákon nagyon nehéz volt irányítani Alice-t (főleg a Tears Valley-n), aztán a végéhez közeledve feltűnt bossoknál nem lehetett eldönteni, hogy megsérültek-e a csapástól vagy sem (persze a puska, mint Joker használata után mindig eldőlt a kérdés).

American McGee's Alice egy olyan játék, amivel többször is fogok játszani (vannak nehezített végigjátszások), ha épp unatkozok és nincs más elérhető közelségben. Aztán izgatottan várom, hogy kipróbálhassam a 2. részt, ami nem rég jelent meg számtalan újítással és lélegzetelállító grafikával. Az 1. részt egy 9,5/10-es pontszámmal értékelném.

# adaptáció # Alice Csodaországban

2011. június 21., kedd

Alice in Wonder-steampunk-land

Chibi Zsó június 21, 2011 0 Comments

Ezzel a sorozattal egy klip során ismerkedtem meg, amelyet itt nézhettek meg. Ez alapján nagyon jónak tűnt, bele is kezdtem. Azonban csalódnom kellett, hiába tűnt remeknek a "csomagolás".

Tartalom:

"Alice élete kezd egyenesbe jönni: megtalálta a tökéletes férfit Jack személyében. Azonban a férfit ismeretlenek rabolják el egy tükrön keresztül. Alice követi az elkövetőket, de amint keresztül megy a tükrön, rá kell döbbennie, hogy egy új világba került, ahol mások a szabályok. Alice ennek ellenére sem adja fel, mindenáron meg akarja találni Jacket."

Forrás: Saját kútfő

Ahogy a videóban is látszik, fantasztikus látványvilágot álmodtak meg az új Alice adaptációhoz. Főhősünk felnőtt, a 21. században él édesanyjával. Egy véletlen folyamán jut el Csodaországba, ami Alice-hez hasonlóan szintén fejlődött a regény korához képest: a Szívkirálynő birodalmát roskadozó betonépületek tarkítják, az utcák között egy folyó hömpölyög (Velence utóérzés). A mese állati és tárgyi szereplőit ötletesen emberbőrbe bújtatták: a Fehér nyúl egy ősz úriember, aki a Fehér nyúl társaság vezetője, továbbá a kártyák a királynő tanácsadói vagy nemesei, akik rangjuk szerint kapták meg a francia kártya figuráit. A sorozatban visszaköszönnek az eredeti regény további elemei, amin lehet mosolyogni. Ebben a steampunkot idéző világban csak az Ikrek illúziói lógnak ki a színes mozgóháttérrel, nem illenek ehhez az egységes látványvilághoz.

Ebben az adaptációban nem Alice bolyongásainak leszünk szemtanúi, inkább egy trónfosztás történetét mesélik el nekünk. A Szívkirálynő embereket rabol el (oystereket), hogy kinyerje belőlük a jó érzéseket saját maga számára. Egyszerű a cél: el kell üldözni a zsarnokot. Ezen munkálkodnak a felkelők, amelynek tagja a Kalapos, Alice egyik segítője.

Ebből az ötletből remek történet kerekedhetne, de ez nem történik. Azon túl, hogy lassan áll össze a cselekmény, könnyen ki lehet találni, hogy mi is fog történni, egy-két fordulaton túl nem sok meglepő dolog akadt az Alice-ben.

A cselekményen túl a szereplők sem tartogattak izgalmat. Majdnem mindegyik egysíkú, nem ruházták fel őket az eredeti mű bohókás és beteg karaktereinek tulajdonságaival. A sorozatból a Fehér Lovag nevezhető emlékezetes figurának, a különös hókuszpókuszai, szétszórtsága, s az emögött rejtőző hatalmas szív mindig meg tudott mosolyogtatni.
Mivel a szereplők nem rendelkeznek különösebb tulajdonságokkal, így a színészek játéka se olyan kiemelkedő. Ismét csak a Fehér Lovagot lehet e téren dicsérni, Matt Frewer teljes átéléssel keltette életre a kissé bogaras lovagot. Némi játékot még Andrew Lee Potts próbál nyújtani Kalaposként, de a kezdeti ígéretes játék után visszasüllyed.
Azt még halkan megjegyezném, hogy a macska kihagyása a főszereplők közül nagy hiba, s sajnálatos, hogy csak egy álomkép erejéig szerepel.

Foglaljuk össze az Alice-t: remek ötleten alapszik, azonban bizonyos pillérjei eléggé ingatagok. Kissé unalmas történet, kissé egysíkú szereplők rontják meg ezt a remek kis steampunkos újraértelmezést. Amúgy nézhető a sorozat, rövid is (2 epizód), egyszer bőven elég megnézni, de ha nem nézed meg, akkor se maradsz le sokról. 6,5/10 a pontszámom az Alice minisorozatra.

# adaptáció # Alice Csodaországban

2011. február 5., szombat

A kislányból lovag lett

Chibi Zsó február 05, 2011 0 Comments

Tim Burton Alíz adaptációja régóta betervezett film, Annának köszönhetően sikerült megnéznem. Kellemes csalódás volt, hiszen nagyon sok rosszat hallottam a filmről, tartottam is tőle, hogy nem fog tetszeni. Végül azért nem egészen így lett.

Tartalom:

"Alice tizenkilenc éves, felnőtt lány. Férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. A történelem ismétli önmagát, Alice megint Csodaországban találja magát. Ám Csodaország már nem olyan, mint régen. Az első látogatása óta minden a feje tetejére állt. Ő az egyetlen, aki megszabadíthatja a világot a zsarnok Vörös Királynő rémuralmától."

Forrás: Port.hu

Olyan érzésem volt, mintha Burton a Walt Disney rajzfilm Alice-ét akarta volna folytatni. Lewis eredeti regényében Alice még kislány, ebben a filmben viszont felnőtt, aki el akar menekülni a társadalom által előre megtervezett életből. Azonban feltűnik a fehér nyúl és Alice ismét eljut a lyukig, majd Csodaországba. A zuhanás során ugyanazokat a tárgyakat láthatjuk, amit a korábbi verzióban is és ezeket követi a film egészen addig, amíg Alice nem találkozik a birodalom lakóival, sőt egy flashback erejéig montázs képében láthatunk bár jelenetet a meséből élőszínészekkel. Azonban az újratalálkozástól teljesen új fordulatot vesz a történet: Alice-nek meg kell ölnie egy sárkányt, hogy Csodaország felszabaduljon a gonosz Vörös királynő uralma alól. Nem is lenne gond, ha az eredeti könyvből egy sima kalandfilm lenne fantasy beütéssel, de ilyen fura módon megoldva? Attól, hogy meghal egy sárkány, még nem biztos, hogy megrendül a zsarnok uralma. Az események előre haladtával ténylegesen nem is az erő győzött, csak mindenki behódolt az előre megírt sorsnak. Ez viszont eléggé ellentétben áll a kezdettel, hogy Alice menekülni akar a megírt sors elől. Csodaországban nem történik meg a karakterfejlődés, az, hogy Alice elhatározza, hogy merjen szembe menni az elvárásokkal. A végén mégis meglépi ezt előzetes mérlegelések nélkül: hajóra száll és világot lát. Most mi van?

Ettől eltekintve a filmnek, mint mesés történetnek megvan a magával ragadó erő. A látvány elképesztő, az ember nem győz benne gyönyörködni, 3D-ben valószínűleg még szebb lehet. Tim Burton tökéletes látványvilágot álmodott meg Lewis világához, le a kalappal előtte, s valóban örülnék, ha ezért megkapná a film az Oscart.A CGI-technika segítségével képernyőre került a nagy szemű el-eltűnő macska, a repülő hintaló, az állatok majdnem élethűek, a kártyalapok színe kicsit erős, de ők is jók, és a Vörös királynő fejét is sikerült felnagyítani. Az animáció tökéletesen elvegyül az élő színészekkel, nem ütnek el egymástól. Karakterekben már nem áll a film ilyen jól. Sikerült tehetséges színészeket összeszedni, de mégsem tudták a maximumot nyújtani: Johnny Depp és Helena Bonham Carter viszi nagyjából a filmet, na meg a macska. Főszereplőnk, Alice túl sokat kérdezősködik, ami miatt egy idő után idegesítő válik; az Ikrek próbálnak humort vinni a történetbe, de amikor ötödjére adják elő ugyanazt a produkciót, az már unalmas, a Fehér királynő pedig csak szép, amúgy passzív és másokkal csináltat mindent.

A film szinkronjára és fordítására is érdemes kitérni, abban is voltak érdekes dolgok. A magyar hangok megválasztása egész vegyes lett: volt, akinél beletrafáltak, másnál pedig nem igazán. Alice-nek például fura választás volt Molnár Ilona, de az ember azért hamar megtudta szokni. Kalapos Nagy Ervint kapta, aki szerintem a legtökéletesebb szinkronhang Deppnek. Carternek szintén telitalálat Für Anikó, nekem jobban is tetszett az ő hangjátéka, mint az eredeti színésznőé. Vigyorinak Faragó András túl mély volt és bohókás, más valaki hangja illett volna a macskánkhoz. A többiek szinkronhangja elment, esetleg Kalapos egérkéjének volt fura a nőies hang.

A fordítással nincs nagy bajom, első megnézésre nem ütötte meg a fülemet fura mondat és semmi ilyen, azonban azt nagyon sajnáltam, hogy neveket tekintve a fordító nem nyúlt a regény Kosztolányi-féle fordításához, ezért a szinkronhoz hasonlóan ez is vegyes. Fantáziátlannak hatott Vigyori név a regénybeli Fakutya névhez képest, de a Tutyika és Mutyika páros neve nagyon eltalált.

Összefoglalva, az Alice Csodaországban nem egy nézhetetlen film, ahogy sokan állították a környezetemben, csak egy kicsit összezavarodott mese egy hihetetlenül gyönyörű látványvilággal. Egy kis odafigyeléssel (vagy ha a Walt Disney nem köti meg annyira Burton kezét) akár egy Oscar-díjra érdemes adaptációval is előállhattak volna. Sajnos ez így csak egy 6/10-es filmélmény.