Média érettségi készülés alatt volt szerencsénk megtekinteni a Taxidermia című magyar filmet. Mindenképpen egy színfolt a magyar filmművészet történetében. Pálfy merész, magyar filmekben eddig nem látott képekekel sokkolja a nézőt.
Tartalom:
Forrás: Port.hu"Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki."
Ahogy a leírásban is olvasható, a film három részre bontható: nagyapa, apa és fiú. Az első figura egy katona, aki felettesének házában szolgál, a második egy evő-sportoló, a harmadik emberünk pedig egy állat preparátor. Azon kívül, hogy családtagok, még közös bennük a küzdelem helyzetük ellen, azonban ez egyikőjük életében sem sikerül, mindhárman csúfos véget érnek. Mintha egy átok uralná a család fiú tagjait, akár a Száz év magányban. A történések egymást kronologikusan követik és ezzel szinkronban változik a szereplők életének magassága is. A nagypapa "csak" egy katona, a fia viszont Európa szintű sportoló, az unoka pedig egy művész, akinek munkásságát halála után ismerik el világ szinten. A három figura hasonló sorsa azért is érdekes, mert mindhármukat más-más korban láthatjuk: nagyapa a II. világháború környékén él eldugottan egy tanyán, a fia a vörös hatalom alatt éli sportolói fénykorát, preparátorunkat pedig elhelyezhetjük akár a mi korunkba, de én inkább a rendszerváltás után tenném néhány évvel. A Taxidermia fő mondanivalója talán az, hogy bárhol és bármikor élünk, saját sorsunktól nem szabadulhatunk.
A film nagy része Parti Nagy Lajos novellák alapján készült. Volt szerencsém A hullámzó Balaton című novelláját elolvasni, ami a sportoló életét mesélte el egészen a nyugdíjba meneteléig. Az alapot ismerve azt mondom, hogy szükség volt egy olyan merész és kissé beteg rendezőre, mint a Pálfy. A Taxidermia látványvilága sokkoló, gusztustalan és megbotránkoztató. Nem fél lángoló falloszt mutatni nekünk, elhízott emberekkel romantikus jeleneteket csinálni vagy egy kitömési folyamatot teljes részletességgel bemutatni. Egy Parti Nagy novella megismerése után úgy érzem, hogy képekben csak így lehetett visszaadni az író kicsit nyers stílusát. Ahogy A hullámzó Balatonban is éreztem a sorokból, hogy hogyan lesz a sportoló egyre kövérebb és kövérebb, úgy ezt láthattam a filmben, és mindkettő élmény megrázó, a filmé talán még inkább.
Továbbá a film egész bonyolult és izgalmas szimbólum rendszerrel rendelkezik. A nagypapa sztorijában megjelenik a tűz, mint a vágy jelképe, a teknő a mindenség (mivel mindenfélére használják), de egy jelenet erejéig az időkerekévé változik, az első rész eseményeit vetíti előre. Az apa malacfarokkal születik, ami utal későbbi állati mivoltára. A második részben mindenhol megjelenik valami magyar (zászló, táj, étel) vagy ami az adott korra utal.
Összességében erős alkotás a Taxidermia. Először sokkol, majd elgondolkodtat. Elfelejteni nem lehet, valahogy mélyen az ember agyába mar és ott is marad. Művészeti szempontból nézve a film 9/10, ha a gusztustalanságot nézném, akkor nem is tudnám értékelni. :D Ezt a magyar filmet csakis erős idegzetűeknek ajánlott vagy azoknak, akik odáig vannak a groteszk művészetért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése