Chibi Zsó
február 28, 2011
0 Comments
Rendszeres Facebook látogató vagyok én is, mégis nehezen szántam rá magam arra, hogy megnézzem A közösségi háló című filmet, ami a honlap kiötlőjéről szól. Sőt, amikor hallottam, hogy a Golden Globe-ot ennek a filmnek ítélték, kicsit meghökkentem és az egész értékelést csak annak tudtam be, hogy ugye most menő a Facebook. Napokban egyik osztálytársam számolt be a filmről, hogy ilyen-olyan jó és milyen beteg dolgokat csinál a főhős és ettől mennyire érdekes a történet. Mivel itt az Oscar-átadó, gondoltam gyors meg is nézem a filmet.
Tartalom:
"2003 egyik őszi éjszakáján a kollégiumi szobájában egy egyetemista új komputerprogramot tervezett - a haverjai közösségi életét áttette a netre, hogy megkönnyítse a kapcsolattartásukat. És ez bomba ötletnek bizonyult. Mark Zuckenberg nem sokkal később már a világ legfiatalabb milliárdosa volt, de ezzel alaposan felkavarta a magán- és szakmai életét is.
David Fincher új rendezése, a Social Network - A közösségi háló magával ragadó történet egy lázadó, meg nem alkuvó emberről. Egy zöldfülű zseniről, akit kirúgnak a csajok, de ő forradalmat robbant ki azzal, ahogy egy egész generáció számára felforgatja az emberi kapcsolatokat. Az izgalmas, viharos és humorban is bővelkedő alkotás a Facebook születését majd - miután kiderül, mennyit ér - a tulajdonlása körüli ádáz küzdelmet mutatja be.
Az Aaron Sorkin aprólékos, minden részletre kiterjedően felépített forgatókönyvéből, Jesse Eisenberg, Andrew Garfield és Justin Timberlake főszereplésével készült film egy álom születéséről szól. Meg arról, hogy akinek van 500 millió barátja, az szerez néhány ellenséget is."
Forrás: Port.hu
Íme a legjobban adoptált forgatókönyv a 2011-es Oscar átadóról. Kapzsiságtól bűzlik a film, de azt kell mondanom, hogy sokkal jobb, mint amit vártam. Viszont az év legjobb filmjének nem tartom a Golden Globe-osokkal ellentétben. Erről kicsit bővebben.
Ha végiggondoljuk magát a filmet, akkor rájöhetünk, hogy egy tárgyalós filmet láttunk (nem tudom, hogy mi a hivatalos neve). A drámát főleg a fegyelmi tárgyaláson érezni, az azt megelőző események pedig a vallomásokból derülnek ki, s így egy egész izgalmas kronológiát láthatunk a cselekményben. Végig nagy hangsúly van a párbeszédeken, gyakorlatilag ebből áll össze előttünk a sztori. Marc rendesen is nyomatja a szöveget, elején nehéz figyelni rá, aztán ahogy továbbnézi az ember, egész jól belerázódik. A tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően a film egyetlen perce sem válik unalmassá, már rögtön az elején felpörög.
Íme a legjobban adoptált forgatókönyv a 2011-es Oscar átadóról. Kapzsiságtól bűzlik a film, de azt kell mondanom, hogy sokkal jobb, mint amit vártam. Viszont az év legjobb filmjének nem tartom a Golden Globe-osokkal ellentétben. Erről kicsit bővebben.
Ha végiggondoljuk magát a filmet, akkor rájöhetünk, hogy egy tárgyalós filmet láttunk (nem tudom, hogy mi a hivatalos neve). A drámát főleg a fegyelmi tárgyaláson érezni, az azt megelőző események pedig a vallomásokból derülnek ki, s így egy egész izgalmas kronológiát láthatunk a cselekményben. Végig nagy hangsúly van a párbeszédeken, gyakorlatilag ebből áll össze előttünk a sztori. Marc rendesen is nyomatja a szöveget, elején nehéz figyelni rá, aztán ahogy továbbnézi az ember, egész jól belerázódik. A tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően a film egyetlen perce sem válik unalmassá, már rögtön az elején felpörög.
Ha karakterek szempontjából vizsgáljuk a filmet, akkor inkább egy karriertörténetet láthatunk. Van egy zseni fiúnk, aki valami nagyot akar alkotni, ami felforgatja a világot. A Facebooknak és barátjának, Eduardónak köszönhetően Marcra rámosolyog a szerencse. Ahogy lenni szokott, a főhősünket gyanúsítgatások érik és a barátsága is félresiklik. A film egyik legjobb játéka, hogy nem áll senki mellé se a perben. Mikor Marc szemszögéből látjuk az eseményeket, az ő pártját fogjuk, viszont mikor az evezős fiúk jelenetei pörögnek, akkor melléjük állunk. Természetesen a történet végén Eduardót sajnáljuk leginkább (legalábbis én).
A bíróság ridegsége kihat a szereplők jellemére is: nem igazán ismerjük meg őket, távol maradnak a nézőktől. Csak Marc és Parker személyisége jelenik meg előttünk. Marc zseni, ezt láthatjuk, de valahogy a seggfej-színlelése mellett ez háttérbe szorul. Ő a főhősünk, de nem mondhatjuk rá, hogy hős vagy antihős. Ettől olyan életszerű a film. Parkerrel már nincs ilyen gondunk. Tipikus üzletember, aki harcedzett ember ebben a világban, emberi erkölcsön átlépve köti meg szerződéseit és viszi Marcot fel a magasabb pénzösszeg reményében. A színészek a karakterekhez megfelelően alakítanak, próbálják elhidegíteni a nézőt.
Továbbá még dicsérném a film zenéjét, ami fantasztikus lett, tényleg. A gépi hangzású ütemek tökéletesen illeszkednek a témához, a laptopon való pötyögéshez, a komolyabb darabok pedig remekül fokozzák a feszültséget ott, ahol kell.
Ha ennyi jó pontja van a filmnek, akkor miért nem jelölném Oscar-díjra? Úgy vagyok vele, mint az Egek urával: nem az én világom. Így személyesnek tűnik a véleményem, de ha így nézzük a dolgot, akkor az átlag nézőket is hidegen hagyja a karriertörténet. Tetszhet az embereknek, de igazi érzelmi hatást azokból válthat ki, akiket érdekelnek a sikertörténetek vagy a tárgyalós filmek. Nem hiszem, hogy a magyar társadalmunk, legalábbis nem a fiatal generáció lesz. Részemről a film 8/10-es volt, érdekes, lekötött a történet, de csak egyszer nézhető alkotás a számomra.
Zárásként az egyik kedvenc aláfestő zeném a filmből: In Motion - Trent Reznor and Atticus Ross
