A töréspont
Chibi Zsó
május 01, 2016
0 Comments
Nagy adósságot kezdtem törölni azzal, hogy elkezdtem nézni a Breaking Badet (nem szeretem a magyar címét, sorry. A Christopher Moore könyvnek jobban áll). Aki követ sorozatos híreket, mindenképpen belefuthatott a BD-be (mostantól csak így hívom) és annak hihetetlen sikerébe a szakmában (számos díjat tudhat magáénak, köztük egy Golden-Globe-ot is), de a közönség körében is hihetetlen népszerűségnek örvendett, sőt örvend a mai napig. Meg merem kockáztatni, hogy kultsorozattá nőtte ki magát. Mindezt összefoglalva: igen, illett már elkezdenem. Az ajánlást utólag köszönöm Mirának.
Tartalom:
"Walter (Bryan Cranston), a kémiatanár az 50. születésnapján tudja meg, hogy végső stádiumú tüdőrákban szenved és alig egy éve van hátra. Szereti a várandós feleségét és gondozásra szoruló tinédzser fiát, ezért úgy dönt, hátralevő idejében a lehető legtöbb pénzt gyűjti össze. Erre azonban csak a törvény másik oldalán van lehetősége, ezért szövetkezik egykori, drogdíler diákjával és belefognak a metamfetamin gyártásába. Hamar kiderül, hogy Walterrel ellentétben Jesse egy pancser, és már az első üzletkötésnél összehoz másfél hullát. Walter elindul a lejtőn, ahol nincs megállás."
Forrás: Port
Valószínűleg nem mindennapi sorozat az, ahol az első részben alsónadrágban látjuk először a főhőst: ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól indul az egész, biztos, hogy nem felejti el a néző egyhamar. Természetesen nem hagynak minket ez előtt a fura szitu előtt, ugrunk egyet időben és megtudjuk, hogy ez a kopasz alak gatyában hogy is jutott oda, ahová. Itt, kicsit nekem visszavett a történet a tempójából, de legalább kaptunk egy képet a főhős (nevezzük nevén végre), Walter életéről és személyével, ami az első 8 rész alatt is már jelentős változásokon megy át, és fog később is. Ahogy a fenti leírásban is olvasható, Walter eddig a példás amerikai állampolgár életét élte a maga szerény módján szerető családja körében amíg, ki nem derült, hogy végső stádiumú rákban szenved. Hard times, hard decisions, azaz a nehéz idők nehéz döntésekhez vezetnek (mondjuk így) és nincs ez másként a BD-ben sem: a családja érdekében Walter a könnyebbnek, de ahogy az később kiderül, a nehezebb utat választja, drogkereskedőnek áll, hogy biztos anyagiháttérrel hagyhassa itt családját. Furcsa döntésnek tűnik, viszont tükrözi az egész sorozat hangulatát, amire nehéz megfelelő szót találni. Talán az abszurd, a keserédes tudná leírni, de a tragikomikus a legtalálóbb.
A BD-ben leginkább ez a kettős természet fogott meg: egyszerre lehet rajta nevetni és sírni (és természetesen izgulni is). Walter és a hozzácsapodó (vagy felszedett :)) Jesse nagyon nevetséges páros és rengeteg jó, már-már ikonikus pillanatot köszönhetünk kettősüknek (pl. Emilio és Krazy 8 ügy). Emellett a sorozat nagyon komoly drámai jeleneteket tartalmaz, amikben ott lüktetnek az őszinte, tiszta emberi érzések (szorongás, aggodalom és sorolhatnám a végtelenségig). Őszintén, ezek a jelenetek annyira őszinték és erősek, hogy egy év után sem tudtam folytatni a sorozatot. Nem olvastam utána, hogy Walterék drámájához miből merítettek (gondolok itt esetleg az írók vagy ismerőseik saját tapasztalataira), de hitelesre sikeredett a rákos beteg és annak családjának kálváriája, nagyon hitelesre. Nincs benne manír, se túlcsöpögés, úgy van ábrázolva, amilyen. Saját tapasztalat.
Emellett az egyre érdekesebb fordulatokat vevő történetet sem szabad szó nélkül hagyni: minden részben volt izgulni való és az elejét leszámítva egy se nem túl gyors, se nem túl lassú tempóban haladtunk a finálé felé. Engem mindig meg tudott lepni.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy a Breaking Bad az első évad alapján is kihagyhatatlan sorozat. Kellőképpen elborult, de emberi is. Kicsit nehezen indul az eleje, de utána nincs megállás: 9/10. Remélem, nekem is lesz erőm a folytatáshoz, mert hiányzik Walter és Jesse meg a meth főzés.
