Antigané

 2011. Pünkösd:

Tanár úr, kérem...- nézze meg ezt a tévéfilmet!

Új magyar tévéfilm készült Mátyássy Áron rendezésében, a T.Ú.K. – Tanár úr kérem. Mielőtt szó esne a filmről, érdemes végiggondolni, hogy mi is tulajdonképpen a tévéfilm.
Tévéfilm azóta létezik, mióta televízió is, azaz 1926 óta (itthon 1953-tól). A hosszú múlt ellenére a mai magyar közönség megveti a tévéfilmeket. Mivel a film természetes közege a moziterem, így a filmet, amit már csak a televízióban látunk, automatikusan rossz alkotásnak gondoljuk. De hát mitől tévéfilm egy tévéfilm? Nehéz meghatározni, hiszen a sugárzó médiumtól, és a nézői hozzáálláson túl bármit csinálhat egy tévéfilmrendező is az alkotásában. Mátyássy Áron is így tesz, és így elmozdul a szerzői filmek felé.

Aki kicsit is figyelt irodalom órákon, az Karinthy Frigyes több művét ismerheti fel a T.Ú.K.-ban. A kerettörténet az Utazás a koponyám körül, amelyben az író saját agyműtétéről mesél. Frici feltűnése a teremben a Találkozás egy fiatalemberrel novellára utal, a műtét során megjelenő „emlékek” (epizódok) pedig a Tanár úr kérem kötetből lehetnek ismerősek.
Mátyássy a Karinthy-művek szabados felhasználásában nem áll meg ennyinél. Karinthy iskoláséveibe Frici viszi vissza a felnőtt énjét, aki hol szemlélő, hol pedig újra át is éli lejátszódó eseményeket. A diák Karinthy szintén két szerepben lép elő: az emlékek főszereplője és azoknak narrátora is. Utóbbi szerepében nem csak egyszerűen elmeséli az eseményeket, hanem felénk, nézők felé fordul, s ezáltal bevonódunk mi is a különös utazásba. A két szereplő egyidejűleg zajló szerepcseréje a Rossz tanuló felel jelenetnél figyelhető meg, ahol Mátyássy egy izgalmas csavart tesz az eredeti novella történetébe: a rossz tanuló nem más, mint a felnőtt Karinthy, a felelésről pedig Frici jelent folyamatosan.
A művekkel való játszadozáson túl szimbólumok tömkelege is jelen van az alkotásban, amiket irodalmi műveltség nélkül szinte lehetetlen megfejteni. Karinthy és Frici utazása előtt megjelent egy varázslónak öltözött kisbaba, a színpad is többször kiemelt szerepet kap, de a legtöbb jelkép a lehetséges halálra utal. Például Frici látja a felnőtt énjének testét, szemén két réz érmével, egyértelmű üzenet pedig a koporsó, benne a hófehérre festett halottal.
Mátyássy Áron tévéfilmje nem tökéletes alkotás, hisz ötvenhét percével rövid történet, nem is sikerült kerek egésszé alakítani azt. A néző várná, hogy mi is lesz a különös utazás végkimenetele, de válasz helyett csak stáblistát kap. Ettől eltekintve remek tévéfilmet láthattunk, műkedvelő nézőknek igazi vadászterepet jelent, akár többszöri megnézés után is.

 2011. év Pünkösd

 Tarr Béla apokalipszise:

A 2011-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tarr Béla kapta a zsűri díját munkásságáért, amely A torinói ló című filmjével zárult le. A nagy mű elkészülte után a rendező bejelentette visszavonulását.


A torinói ló cím egy anekdotára utal, mely szerint Friedrich Nietzsche torinói tartózkodása során az utcán megpillantott egy kocsist, aki éppen lovát ostorozta, amiért az megmakacsolta magát. A filozófust úgy megrázta az eset, hogy azonnal az állat nyakába borult és zokogni kezdett. Az eset után Nietzsche nem szólalt meg többé, majd tíz év múlva elhalálozott.
Ebből kiindulva Tarr Béla és Krasznahorkai László megírták a forgatókönyvet. A történet egy szokatlan világot tár elénk. Egy Isten háta mögötti helyen található tanya lakóinak hat napját ismerhetjük meg. Az apa, lánya és lovuk szinte archaikus körülmények között élnek. A két emberi lény között nincsen szeretet, se egyéb emberi kapcsolat. Napjaikat monotonon és a lehető legegyszerűbben élik. A hat nap során ugyanazokat történéseket nézhetjük végig: a lány felöltözteti apját, az apa lován elmegy a közeli faluba, majd hazatér, a család vacsorázik, majd nyugovóra térnek. Mindeközben orkán erejű szél süvölt a kietlen tájon.
A filmben bemutatott napokban azonban minimális eltérés mindig történik: például a második napon a család lova megmakacsolja magát (utalás a nietzschei történetre), a következő napokban vándorcigányok látogatják meg a tanyát, akik egy Bibliát adnak a lánynak. Az utolsó napokban a ló nem hajlandó se enni, se inni, majd a víz is eltűnik a kútból, a hatodik napon pedig már a lány sem hajlandó enni, és végül a zárójelenetben minden elsötétül.

Első hallásra mindez egy érthetetlen művész filmnek tűnhet, de ettől nem kell megijedni. A megjelent fordulatok mind jelentéssel bírnak. A hat nap és a Biblia együtt a teremtésre utal, az életet jelentő elemek (víz és fény) fokozatos eltűnése pedig a világvégére. Tarr egy alternatív pusztulást tárt elénk, egy lassú és érthetetlen jelenséget, melynek az ember az okozója. Ezt az érzést a fekete-fehérben megjelenő képekkel, a hosszú beállításokkal, és a nyomasztó aláfestő zenével erősíti meg a rendező.
A vég felé menetelés a nietzschei történet pillanatában kezdődött és az utolsó hat napban teljesedett be. Az emberiség fejlődése csúcsa után visszafele haladt, ez magyarázhatja a kezdeti életkörülményeket. Visszafele haladás nemcsak a környezetben, hanem az emberekben is tapasztalható. Nincsenek már emberi kapcsolatok (ezt bizonyítja, hogy a családban sincs már szeretet, apa és lánya „csakúgy” vannak egymás mellett), az emberek nem gondolkodnak. Utóbbira számtalan utalást tesz a film. A hat nap során az apa és a lány észreveszik a világvége jeleit (például a szúk abbahagyták a mozgolódást a fában vagy kiszáradt a kút), de nem tudják ezeket összekapcsolni, így nem is tulajdonítanak nekik nagy figyelmet.
A legnagyobb dolog, ami hiányzik a pusztulás előtti emberekből, az a hit. A történetben színre lép egy falusi, aki monológot mond a főhősöknek arról, hogy Isten büntetését szenvedi el a nép, amelyet az magának okozott. Az egyetlen út, hogy megállítsák a folyamatot, az, ha az ember visszatér Istenhez. Ezeknek a szavaknak nincsen foganatja a főszereplőkben, így a pusztulás megállíthatatlanul továbbfolytatódik. A következő kísérlet a hit felébresztésére a cigányok Bibliája. Miután a lány megkapta, olvasni kezd a könyvből, de nem érti az írást, így nem térhet vissza az Úrhoz. A „visszateremtés” beteljesedik.

A torinói ló üzenete megdöbbentő és sokkoló egyszerre. A Tarr-életmű talán emiatt tekinthető lezártnak. A Sátántangó emlékezetes, zajos sikere, a kizárólag műkedvelők számára emészthető időtartama után a mester gondolatai most a szélesebb közönséghez is eljutnak. Egy ilyen mértékű figyelmeztetés után új gondolatokat nem lehet az emberiség számára közölni: meg kell akadályozni saját eltűnésünket vagy elfogadni azt. Csak ez a két út járható.

Van nálunk egy suliújságosdi dolog, ahová én is szoktam írni. Ami az Antigané arculatához illik cikk, azt megosztom veletek itt is.

A történelem nem szokott népszerű tantárgy lenni  a diákok körében (tisztelet a kivételnek). Az oka az szokott lenni, hogy "unalmas" vagy "nem szeretek szenvedésről olvasni", esetleg "sok az évszám", és még "sok a személy" meg hasonlók. De mi lenne, ha úgy tanulnád a történelmet, hogy az országok emberekké, személyekké válnak? Igen, jól olvastad, nincs itt semmi elgépelés. De hogy tovább ne értetlenkedj, bemutatnám neked Japán egyik tavaly (2009)  január óta futó kedvenc animéjét (japán animációs film), az Axis Powers Hetaliát.

Mit is mondhatnánk a Hetáliáról? Ha a tartalmáról akarnánk mesélni, nem jutunk messzire, hisz gyakorlatilag nincs neki. Vagyis... valamilyen van, de nagyon minimális. Lássuk csak: a történet az I. és a II. világháború között játszódik, ekkortájt a nagyhatalmak két csoportra oszlottak: Németország és Olaszország a tengelyhatalmakként kötnek szövetséget (később csatlakozik hozzájuk Japán), a Szövetségesek pedig Amerikából, Angliából, Franciaországból, Oroszországból és Kínából állnak. A sorozatban az ő mesterkedéseiket követhetjük nyomon. Mint minden rendes történetnek, ennek is van főhőse, ő pedig az ügyetlen, hasznavehetetlen és gyerekes Olaszország. Az ő fontos szerepére még a cím, a "Hetalia" is utal, ami egy japán szóösszetétel: a "hetare" haszontalan jelentésű szóból és az Itáliából született meg.

 Ez így nem tűnhet valami izgalmasnak, csak egy "újabb háborús" történetnek, esetleg egy óriási agyatlanságnak. Azonban a Hetalia ennek ellenére mégis népszerű, és nem a történetvezetés miatt. Újságunk hasábjain a következő számokban megpróbálunk a nyomába eredni annak, hogy miért harcolhatott ki magának a sorozat egy helyet a legnépszerűbb animék között.

U.i.: A cikk további része nem lett leadva. Nem is baj :DDDD Nem vagyok valami büszke a Heta cikkemre.