2011. Majális
Az idei Oscar-átadón Tom Hopper A király beszéde című filmjét választották meg az év legjobbjának. A mezőny többi darabja közül a történet őszinte, ember közeli érzelmei emelik ki. A főhős, VI. György király hiába irányít egy egész gyarmati birodalmat, mégis esendő hős, gátlásokkal küzd és segítségére szorul. Saját „démonain” túl egy háború nehezedik a vállára, amelynek súlyát saját akaratán kívül kellett magára vennie: apja meghalt, bátyját, VIII. Edwardot pedig szeszélyességének köszönhetően váltotta le az akkori kormány.
A király, azaz Bertie alkalmatlan királynak tartja magát. Egy kiskori félelmének köszönhetően dadog, képtelen gátlások nélkül beszélni, beszédeket adni a nagy közönség előtt pedig számára igazi kihívás. „Fogyatékossága” miatt feleségével, Elizabeth-tel a királyi család árnyékában él, nincs beleszólásuk a közügybe. A „strucc-politika” Bertie és a bátyja közötti kapcsolatára is jellemző: látja, hogy Edward alkalmatlan a trónra (elvált nőt akar feleségül venni, ami ellenkezik az udvar szabályaival; háború idejében nem támogatja népét), de nem mer szembeszállni vele, hiszen a nagyobb testvér sosem veszi komolyan öccsét, gorombán lekezeli őt.
A film kezdetén Elizabeth próbál segítséget találni férje számára. Számtalan reménytelen próbálkozás után egy logopédushoz megy el, Lionel Logue-hoz, aki híres szakmai hozzáértéséről és szokatlan, de eredményes kezeléseiről. VI. György félelmeit és magát a királyt is a kezelések során ismerjük meg. A kezdeti szótlanságtól és morgásoktól eljutunk a tetőpontig, a rádiós beszédig, amelyet nemcsak az Egyesült Királyság polgárai, hanem Kanada, Ausztrália és Új-Zéland lakosai is hallhattak 1939-ben. Hopper tökéletesen adagolja a nézőknek a feszültséget az eseményekkel szintén tökéletes összhangban. A film kezdetén még csak mosolyogtunk a különös kezeléseken (például azon, hogy királyunknak káromkodnia kellett), aztán ahogy egyre közeledett a nagy beszéd időpontja, Bertie-vel együtt kezdtünk szorongani, és legszívesebben eltekertük volna ezt a jelenetet, hiszen a jelenet megszerkesztésének (gyakori premier plánok) és Colin Firth játékának köszönhetően a mozizó tökéletesen tudott azonosulni Bertie-vel.
Nem véletlenül használtam sokszor a „tökéletes” szót, ugyanis erre a filmre ez a legjobb jelző. Nincs itt felrobbanó tank és lövészárkokban fekvő katona, hiába a háború idején játszódik a történet; Hopper képes egy szimpatikus és hozzánk közeli karakterrel és a történetépítés elemeinek egyenletes elrendezésével megrendezni 2011 legjobb filmjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése