2011. év Pünkösd
Tarr Béla apokalipszise:
A 2011-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tarr Béla kapta a zsűri díját munkásságáért, amely A torinói ló című filmjével zárult le. A nagy mű elkészülte után a rendező bejelentette visszavonulását.
A torinói ló cím egy anekdotára utal, mely szerint Friedrich Nietzsche torinói tartózkodása során az utcán megpillantott egy kocsist, aki éppen lovát ostorozta, amiért az megmakacsolta magát. A filozófust úgy megrázta az eset, hogy azonnal az állat nyakába borult és zokogni kezdett. Az eset után Nietzsche nem szólalt meg többé, majd tíz év múlva elhalálozott.
Ebből kiindulva Tarr Béla és Krasznahorkai László megírták a forgatókönyvet. A történet egy szokatlan világot tár elénk. Egy Isten háta mögötti helyen található tanya lakóinak hat napját ismerhetjük meg. Az apa, lánya és lovuk szinte archaikus körülmények között élnek. A két emberi lény között nincsen szeretet, se egyéb emberi kapcsolat. Napjaikat monotonon és a lehető legegyszerűbben élik. A hat nap során ugyanazokat történéseket nézhetjük végig: a lány felöltözteti apját, az apa lován elmegy a közeli faluba, majd hazatér, a család vacsorázik, majd nyugovóra térnek. Mindeközben orkán erejű szél süvölt a kietlen tájon.
A filmben bemutatott napokban azonban minimális eltérés mindig történik: például a második napon a család lova megmakacsolja magát (utalás a nietzschei történetre), a következő napokban vándorcigányok látogatják meg a tanyát, akik egy Bibliát adnak a lánynak. Az utolsó napokban a ló nem hajlandó se enni, se inni, majd a víz is eltűnik a kútból, a hatodik napon pedig már a lány sem hajlandó enni, és végül a zárójelenetben minden elsötétül.
Első hallásra mindez egy érthetetlen művész filmnek tűnhet, de ettől nem kell megijedni. A megjelent fordulatok mind jelentéssel bírnak. A hat nap és a Biblia együtt a teremtésre utal, az életet jelentő elemek (víz és fény) fokozatos eltűnése pedig a világvégére. Tarr egy alternatív pusztulást tárt elénk, egy lassú és érthetetlen jelenséget, melynek az ember az okozója. Ezt az érzést a fekete-fehérben megjelenő képekkel, a hosszú beállításokkal, és a nyomasztó aláfestő zenével erősíti meg a rendező.
A vég felé menetelés a nietzschei történet pillanatában kezdődött és az utolsó hat napban teljesedett be. Az emberiség fejlődése csúcsa után visszafele haladt, ez magyarázhatja a kezdeti életkörülményeket. Visszafele haladás nemcsak a környezetben, hanem az emberekben is tapasztalható. Nincsenek már emberi kapcsolatok (ezt bizonyítja, hogy a családban sincs már szeretet, apa és lánya „csakúgy” vannak egymás mellett), az emberek nem gondolkodnak. Utóbbira számtalan utalást tesz a film. A hat nap során az apa és a lány észreveszik a világvége jeleit (például a szúk abbahagyták a mozgolódást a fában vagy kiszáradt a kút), de nem tudják ezeket összekapcsolni, így nem is tulajdonítanak nekik nagy figyelmet.
A legnagyobb dolog, ami hiányzik a pusztulás előtti emberekből, az a hit. A történetben színre lép egy falusi, aki monológot mond a főhősöknek arról, hogy Isten büntetését szenvedi el a nép, amelyet az magának okozott. Az egyetlen út, hogy megállítsák a folyamatot, az, ha az ember visszatér Istenhez. Ezeknek a szavaknak nincsen foganatja a főszereplőkben, így a pusztulás megállíthatatlanul továbbfolytatódik. A következő kísérlet a hit felébresztésére a cigányok Bibliája. Miután a lány megkapta, olvasni kezd a könyvből, de nem érti az írást, így nem térhet vissza az Úrhoz. A „visszateremtés” beteljesedik.
A torinói ló üzenete megdöbbentő és sokkoló egyszerre. A Tarr-életmű talán emiatt tekinthető lezártnak. A Sátántangó emlékezetes, zajos sikere, a kizárólag műkedvelők számára emészthető időtartama után a mester gondolatai most a szélesebb közönséghez is eljutnak. Egy ilyen mértékű figyelmeztetés után új gondolatokat nem lehet az emberiség számára közölni: meg kell akadályozni saját eltűnésünket vagy elfogadni azt. Csak ez a két út járható.
Tarr Béla apokalipszise:
A 2011-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tarr Béla kapta a zsűri díját munkásságáért, amely A torinói ló című filmjével zárult le. A nagy mű elkészülte után a rendező bejelentette visszavonulását.
A torinói ló cím egy anekdotára utal, mely szerint Friedrich Nietzsche torinói tartózkodása során az utcán megpillantott egy kocsist, aki éppen lovát ostorozta, amiért az megmakacsolta magát. A filozófust úgy megrázta az eset, hogy azonnal az állat nyakába borult és zokogni kezdett. Az eset után Nietzsche nem szólalt meg többé, majd tíz év múlva elhalálozott.
Ebből kiindulva Tarr Béla és Krasznahorkai László megírták a forgatókönyvet. A történet egy szokatlan világot tár elénk. Egy Isten háta mögötti helyen található tanya lakóinak hat napját ismerhetjük meg. Az apa, lánya és lovuk szinte archaikus körülmények között élnek. A két emberi lény között nincsen szeretet, se egyéb emberi kapcsolat. Napjaikat monotonon és a lehető legegyszerűbben élik. A hat nap során ugyanazokat történéseket nézhetjük végig: a lány felöltözteti apját, az apa lován elmegy a közeli faluba, majd hazatér, a család vacsorázik, majd nyugovóra térnek. Mindeközben orkán erejű szél süvölt a kietlen tájon.
A filmben bemutatott napokban azonban minimális eltérés mindig történik: például a második napon a család lova megmakacsolja magát (utalás a nietzschei történetre), a következő napokban vándorcigányok látogatják meg a tanyát, akik egy Bibliát adnak a lánynak. Az utolsó napokban a ló nem hajlandó se enni, se inni, majd a víz is eltűnik a kútból, a hatodik napon pedig már a lány sem hajlandó enni, és végül a zárójelenetben minden elsötétül.
Első hallásra mindez egy érthetetlen művész filmnek tűnhet, de ettől nem kell megijedni. A megjelent fordulatok mind jelentéssel bírnak. A hat nap és a Biblia együtt a teremtésre utal, az életet jelentő elemek (víz és fény) fokozatos eltűnése pedig a világvégére. Tarr egy alternatív pusztulást tárt elénk, egy lassú és érthetetlen jelenséget, melynek az ember az okozója. Ezt az érzést a fekete-fehérben megjelenő képekkel, a hosszú beállításokkal, és a nyomasztó aláfestő zenével erősíti meg a rendező.
A vég felé menetelés a nietzschei történet pillanatában kezdődött és az utolsó hat napban teljesedett be. Az emberiség fejlődése csúcsa után visszafele haladt, ez magyarázhatja a kezdeti életkörülményeket. Visszafele haladás nemcsak a környezetben, hanem az emberekben is tapasztalható. Nincsenek már emberi kapcsolatok (ezt bizonyítja, hogy a családban sincs már szeretet, apa és lánya „csakúgy” vannak egymás mellett), az emberek nem gondolkodnak. Utóbbira számtalan utalást tesz a film. A hat nap során az apa és a lány észreveszik a világvége jeleit (például a szúk abbahagyták a mozgolódást a fában vagy kiszáradt a kút), de nem tudják ezeket összekapcsolni, így nem is tulajdonítanak nekik nagy figyelmet.
A legnagyobb dolog, ami hiányzik a pusztulás előtti emberekből, az a hit. A történetben színre lép egy falusi, aki monológot mond a főhősöknek arról, hogy Isten büntetését szenvedi el a nép, amelyet az magának okozott. Az egyetlen út, hogy megállítsák a folyamatot, az, ha az ember visszatér Istenhez. Ezeknek a szavaknak nincsen foganatja a főszereplőkben, így a pusztulás megállíthatatlanul továbbfolytatódik. A következő kísérlet a hit felébresztésére a cigányok Bibliája. Miután a lány megkapta, olvasni kezd a könyvből, de nem érti az írást, így nem térhet vissza az Úrhoz. A „visszateremtés” beteljesedik.
A torinói ló üzenete megdöbbentő és sokkoló egyszerre. A Tarr-életmű talán emiatt tekinthető lezártnak. A Sátántangó emlékezetes, zajos sikere, a kizárólag műkedvelők számára emészthető időtartama után a mester gondolatai most a szélesebb közönséghez is eljutnak. Egy ilyen mértékű figyelmeztetés után új gondolatokat nem lehet az emberiség számára közölni: meg kell akadályozni saját eltűnésünket vagy elfogadni azt. Csak ez a két út járható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése