Egy éve már A hobbit első részének zajos sikerének, és elérkezett az idő a második rész számára is. Ahogyan a testvérek között, a középsőnek nehéz a helyzete: jó összekötőnek kell lennie a legnagyobb és a legkisebb között. Ilyesmi problémával küszködik Smaug pusztasága is. Evinde-nek pedig köszönöm, hogy megnézte velem a filmet. :)
Tartalom:
"A hatalmas sikert elért A hobbit - Váratlan utazás folytatódik, a trilógia második felvonása pedig még több kalandot ígér. Miután Zsákos Bilbó (Freeman), Gandalf (McKellen), Thorin (Armitage) és a törpök sikeresen átkeltek a Ködhegységen (illetve alatta), úgy döntenek, hogy keletre, a Bakacsinerdő felé indulnak. Mielőtt a többiek bevetnék magukat a sűrűbe, Gandalf elbúcsúzik a csapattól és másfelé veszi az irányt. Az erdőben rögvest óriáspókok támadnak a társaságra, majd erdőtündék ejtik fogságba őket, Bilbó kivételével, aki segít megszökni a többieknek, hogy együtt haladjanak tovább az emberek lakta Tóvárosba. Innen vezet a folyó a Magányos Hegyhez, ahol Bilbó megmutathatja, mit tud. Meg kell találnia a titkos ajtót, majd szembe kell néznie Smauggal, a rettenetes sárkánnyal. Eközben Gandalf sem rest, a Fehér Tanács felkeresése után elutazik Dol Guldurba, ahol megtudja, valójában ki az ott tanyázó Feketemágus. Bakacsinerdő tündéi pedig Thranduil király (Pace) és fia, Legolas (Bloom) vezetésével kénytelenek megütközni a Dol Guldurból özönlő ork sereggel."
Forrás: Port
Az első résznél azon merengtem, hogy mi lesz A hobbit történetével egy 3x3 órás film keretén belül. Az első rész a lassabb tempója ellenére jó és élvezhető volt. Azonban a kezdet és a vég között lévő lezáró rész sajnos sok mindenben alul marad felmenőjétől, bár a pozitív oldalra is írható rengeteg minden. Például a második film tökéletesen felveszi a fonalat az első film lezárásától, nem érzünk hiányt egy éves élményeinkhez képest. Továbbá a film elején a cselekmény gyorsított tempóban halad előre az elődhöz képest, jobban pörögnek az események. Aztán a film közepe fele valami megszakad. Kaland után kaland, de mégis kezd unalmas és súlytalan lenni az egész a fináléig. Érezhető, hogy a cselekmény azon elemei, melyek nem részesei az eredeti regénynek, csak a játékidő kitöltésére vannak. Van egyfajta igyekezet afelé, hogy meglegyenek az összeköttetési pontok a Gyűrűk Urával, ez értékelendő, de mégis kicsit kizökkentő. Aztán a beleerőltetett szerelmi szálat nem is igen lehetne méltatni, csak annyi megjegyzés lenne hozzá, hogy ha valaki láthatólag bele van szerelmesedve Tolkien világába, akkor betarthatná annak szabályait. Végül pedig Tóváros politikai helyzetének bemutatása sok lett a főcselekményhez mérten, ahhoz hogy komolyan vegyük, meg tényleg intelligensnek hasson, kevés.
Röviden, a felduzzasztott történet nem épp a legjobb, viszont a kidolgozásra még mindig nem lehet panaszkodni. A színészek hozzák az elvárt szerepüket, például Martin Freeman továbbra is szerethető, hőssé cseperedő Bilbó. Új-Zéland tájai lélegzetelállítóak, meseszerű világ. A jelmezek lélegzetelállítóak, még ha feltétlen nem is illenek bele Tolkien-világába (például a tóvárosi úr 17. századi stílusú ruhája furcsán hatott az elvileg Középkori környezetben). És végül a sárkány, Smaug. Ilyen jó CGI-sárkány szerintem ritka olyan értelemben, hogy a nézővel el lehessen hitetni, hogy az a sárkány tényleg ott van egy térben a szereplőkkel. Itt sikerült: teljesen beleillik a környezetbe Smaug.
Összefoglalva, a Smaug pusztasága alulmarad a Váratlan utazás-sal szemben annak ellenére, hogy a második résznek jobb a tempója, kevésbé hozza az eredeti regény gyermeteg humorát. A rengeteg filler unalmassá teszi a filmet, de rosszabb is lehetett volna: 7/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése