Antigané

2014-ben az egyik új kedvenc sorozatom a Fargo lett, és a True Detective 2. évada fölött érzett csalódás miatt féltem ennek az antológiasorozatnak a folytatásától. A TD-hez hasonlóan itt sem az előző évad szereplőit látjuk viszont, hanem egy teljesen új csapatot. Vagyis majdnem, ugyanis az 1. évad nyomozónője, Molly és apja feltűnik, csak jó pár évvel fiatalabb kiadásban (Molly konkrétan még kisgyerek), ugyanis ezúttal 1979-be vittek minket az alkotók. 

Forrás: Port

A nagyobb szereplőgárda mellett megmarad az "aljas" elbeszélés is. Azaz, ahogy az 1. évadnál is írtam, a történet lassan építkezik, a nézők egyszerre mindig csak kevés információmorzsát kapnak. Aztán váratlanul, a semmiből jönnek a csavarok és a néző csak tátog. A 2. évadnál annyit javult a sorozat, hogy az összetettebb sztori mellé pörgősebb történetvezetést kaptunk. Ezen kívül minden jót is megőriztek tavalyról: tudatos építkezés, fekete humor, hamisítatlan "Fargo hangulat" kellő mennyiségű hóval és epic zenével, ami most kiegészül a 70-es évekbeli USA bájával is, és továbbra is a kisemberek kerülnek az események középpontjába (Blumquisték), "furi" kiejtéssel. A kisszerű figurákat az erős alakítások teszik emlékezetessé, leginkább Kristen Dunstot tudom Peggyként kiemelni. Sokat nem írnék róla, elég megnézni ezt a jelenetet és elhiszitek, hogy ez a színésznő tud! 

Röviden, a Fargo 2. évadától fölösleges volt félnem. Mindent megkaptam, amit elvártam és bőven fejlődött is a sorozat. Az első egy-két részben nagyon sok a három történetszál, kell egy kis idő, amíg a néző rendezi ezeket magában, de aztán egy nagyon erős sztorit kap. Ez most 10/10, és remélem, az április 19-én startoló 3. évadban marad ez a színvonal. Már nagyon várós. Aki még nem nézett Fargót, az sürgősen kezdje el. 

"Gonosz, de remek" - így jellemezték a Fargo remake-jét a Sorozatjunkie-n, ahol először találkoztam magával az alkotással. A sorozat a Coen testvérek híres 1996-os Fargójának sorozatos átirata, bár a merítés megfelelőbb szó lenne. Az eredeti mű atmoszféráját és néhány elemet leszámítva (terhes seriffnő, pénz a bőröndben) a Fargo sorozat egyedül is megáll a lábán és a korábbi változat ismerete sem szükséges az események megértéséhez és a történet élvezéséhez. 

A "gonosz, de remek" teljesen helytálló megállapítás a Fargóval kapcsolatban. Az egész évadra jellemző egyfajta alattomosság: a történet lassan építkezik, a nézők egyszerre mindig csak kevés információt kapnak. Aztán váratlanul, a semmiből jönnek a csavarok és a néző csak tátog, már a legelső pilot epizódnál, ezzel berántva egy nem mindennapi bűnügyi történetbe. A lendület igaz egyre inkább csökken az első rész után, de bőven akadnak meglepő pillanatok a sorozat során. Továbbá a felépítésen látszik, hogy a készítők konkrétan tudják, hogy honnan hová szeretnének eljutni, így egy teljesen kerek és lezárt történetet kapunk a legvégén, ahol mindenki elnyeri méltó jutalmát (bár meg kell jegyezni, ez azért történt így, mert a Fargo, a True Detective-hez hasonlóan egyfajta antológia történet, azaz minden évad más szereplők köré épül).
A kissé hullámzó lendületű cselekmény mellett a Fargo erőssége a hangulatteremtés is. A zene és a kép teljes összhangban van, megpecsételi az egész alkotás hangulatát. Egy minnesotai kisvárosban járunk, ahol hideg tél uralkodik a tájon, s az életunt kisemberek vastag kabátokba és kötött sapkákba kényszerülnek. A nyugalmat megzavaró események azonban félelembe taszítják a helyiek életét, melyből csak nehézkesen tudnak kikeveredni. 

Ha már szóba kerültek a kisemberek, akkor érdemes megemlíteni, hogy ez a sorozat másik mozgatórugója a lassú, de meglepő történetvezetés mellett. Főhőseink kisvárosi kisemberek hétköznapi problémákkal, akik mégis kiemelkednek környezetükből, amint megérkezik a városba Malvo. Maga Malvo figurája végig titokzatos marad, továbbá egyfajta félelmet is kelt megjelenésével. Egy ilyen kisugárzású alakot pedig Billy Bob Thornton kifogástalanul alakítja. A mimika, a mozdulatok, a hanghordozás: egyszerűen minden a helyén van! Mellette tökéletesen működik Martin Freeman, mint a tyutyi-mutyi szerencsétlen ember, Lester. A karakter a tíz epizód alatt komoly jellemfejlődésen megy keresztül, amit Freeman a legnagyobb színészi precizitással érzékeltet. Kettejük mellett még érdemes megemlíteni a viszonylag ismeretlen Allison Tolmannt a nyomozó szerepében. Az első ránézésre butácska és hebehurgya rendőrnőből kiemelkedik az intelligens, makacs és kitartó hősünk, aki a végsőkig küzd az igazságért. 

Összegezve, a Fargo a 2014-es év egyik legminőségibb sorozata, a hibái (pl. ingadozó feszültségű történetvezetés) ellenére is. Erős, beszippantó hangulat, egy többé-kevésbé jól felépített történet, kisemberek esete nagy színészekkel eljátszva: 9/10.