A viktoriánus korból a 21. századba

Sherlock Holmes reneszánszát éli köszönhetően Guy Ritchie nagy sikerű filmének is. 2010-ben a sorozatok világába is visszamászott a detektív. A BBC egy három részes sorozatot forgatott Sherlock címmel Doyle művei alapján.

Tartalom:

Ki ne hallott volna már Sherlock Holmes-ról? A neve hallatán mindenkinek a pipa, a skót kockás sapka és a 19. századi Anglia jut eszébe. Azonban hogy viselkedne a 21. században Sherlock? Steven Moffat és Mark Gatiss forgatókönyvírók bátran áthelyezik Doyle detektívjét a mi időnkben egy minisorozat erejéig. A kellékek a kor követelményeinek megfelelően változnak, de a figura hű marad a regényvilág Holmesjához.

Forrás: Saját kútfő

Ezzel a sorozattal csupán két baj van. Egyik az, hogy csak három epizód készült, a másik pedig a lezárás. Járjuk is körbe a két negatívumot.
Mivel minisorozatról van szó, ezért egy epizód 90 perces. Ekkora játékidő azért előnyös, mert nyugodtan fel lehet göngyölíteni az adott ügyet és még a szereplőket is megismerjük. Igazából csak annyi a baj vele, hogy nem nézőbarát a megoldás, ha nem televízióban nézi az ember egy-két reklám megszakítással, akkor elég fárasztó a széria. Azonban a hossz könnyen megbocsátható, hiszen valóban egy remek sorozatot kaptunk. Ahogy a tartalomban is írtam, a forgatókönyvírók nem változtatták meg gyökeresen  Sherlock Holmes karakterét, csak új eszközöket adtak a kezébe (például pipa helyett nikotintapasz), amitől 21. századi lesz. Az apróságoktól eltekintve ugyanolyan zseni figura, mint amilyet a regényekből megismerhettünk: ha unatkozik, ugyanúgy lövöldözik; ami más számára érthetetlen, az neki magától értetődő, és még sorolhatnám. Hasonló átalakuláson megy keresztül Dr.Watson is: korunknak megfelelően Afganisztánban szolgált katonaorvos, Holmesszal átélt közös kalandokat pedig nem könyvként írja meg, hanem egy blogon közli. Watson figurája kicsit módosult a regénybelihez képest, de pozitív irányba: a sorozatbeli Watson talpraesettebb és okosabb, így méltó segítője a zseni detektívnek. Sherlock Holmest Benedict Cumberbatch játsza, aki ezzel a szerepével bebizonyította, hogy helye van a szakmában, Watsont pedig Martin Freeman, aki a maga egyszerűségével (jó értelemben!) hozza a figurát.

A sorozat természetesen krimitörténeteket dolgoz fel Doyle történetei közül, főszál nélkül. Az 1. és a 2. rész esetében egy esetet egy epizód ölel fel, azonban a 3. résszel ez a rend felborult. Az epizód nem zárul le, az események függőben maradnak a 2. évad folytatásáig - azaz őszig. Ha marketingfogásként tekintünk erre a húzásra, akkor ötletes, mert így vissza lehet csalogatni a nézőket a folytatáshoz. De mivel ez egy rövid sorozat, ráadásul krimi is, így nem volt elegáns megoldás. Továbbá a megkezdett rendszert túl korán megbontották. És amúgy is, szemétség!

A Sherlock kivitelezéséről is érdemes pár szót ejteni. Mivel sorozat, látszik, hogy digitális kamerával dolgoztak, de jó minőségű felvételeket készítettek London utcáiról, a fejben elképzelt cselekmény csodás képekkel egészül ki. A díszletek egész vegyes érzéseket keltenek. Holmesék lakása kicsit viktoriánus légkört sugároz, de egyben modern is. A nyomozás folyamata és a bizonyítékok vizsgálata  CSI-sorozatokat idézi. A nyomolvasásnál érdemes megemlíteni egy ügyes ötletet, amit az 1. és néha a 3. részben is alkalmaznak a készítők: feliratok a nyomokhoz. Ez annyiból hasznos, hogy segít megérteni Holmes gondolatmenetét, vele együtt nyomozhatunk. Sajnálatos, hogy nem alkalmazzák végig.

Összességében nem rossz sorozat a Sherlock, megfelel a a mai nézőközönség követelményeinek. Vannak hibái, de az elkövetkezendő évadokban még kijavíthatja azokat. Az 1. évadra egy 8,5/10-et adok. Egy 8-ashoz túl erős lenne, 9-eshez viszont nem elég, amit nyújt. Szerintem.