A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BBC. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BBC. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 18., szombat

The game is on

február 18, 2017 0 Comments

Ha jól számolok, most 3 évet kellett az új Sherlock évadra várni, bár tavaly kaptunk egy Christmas specialt. Tudom, hogy a két főhőst alakító színész, Benedict Cumberbatch és Martin Freeman elfoglaltságai miatt vonul nagyobb szünetekre a sorozat, de ennek ellenére is valahogy elveszett a rajongásom. És sajnos az új évad sem hozta vissza a kezdeti lelkesedést. 

Tartalom:
"Egy titokzatos elkövető a néhai brit miniszterelnöknőt, Margaret Thatchert mintázó fejszobrokat tör össze. Az új évadban a zseniális Sherlock Holmes az ő nyomába ered."

Forrás: Az IMDb nyomán


Sok rajongó hiányolja a széria azon időszakát, amikor inkább a bűnügyek, nem pedig a karakterek voltak középpontban. Teljesen érthetőek az érzéseik, de mégsem csatlakoznék az ő táborukhoz, hisz, hasonlóan a krimis vonalhoz, szerintem érdekes volt a szereplők belső világa is. Talán Sherlock színlelt halála után nem is lehetett volna nagyon más irányba menni, de kihagyni semmiképpen sem szabadott volna ezt a vonalat. A 4. évadnál azonban eszembe jutott, hogy némi aránytartásra szükség lett volna. Érzelmesebb emberként élveztem az 1. epizódban John és Mary családdá válását, régi rajongóként Mrs. Hudson jeleneteit, a 2. részben pedig Sherlock mélypontját (természetesen kivitelezés szempontjából), de ennek ellenére is úgy éreztem, Moffaték sok minden fölött átsiklottak. Egyik ilyen, az átívelő szálnak nevezett "Miss me?" üzenet, ami azt sejteti, hogy Moriarty mégsem halt meg. A karácsonyi epizódban és az 1. részben még voltak utalások erre a szálra, viszont a 2. részben mintha teljesen elfeledkeztek volna róla az írók, egészen a zárójelenetig (Eurus). A fináléban végül ismét előkerült a Moriarty szál, egy eddig nem látott módon válaszolták meg a látott rejtélyt (spoiler: Eurus, az eltitkolt Sherlock testvér, aki korábban kapcsolatba lépett Moriartyval nagy tervének kivitelezéséhez). 


A továbbiakban spoilerekkel beszélnék az évadzáróról, ugyanis másként nem lehet. Eurus felbukkanása kétségtelenül a meglepetés erejével hatott, de az eltitkolt testvér szál miatt van a karakter miatt egy olyan érzésem, hogy ez olyan klisés lett. Sajnos az ilyen-olyan eltitkolt rokon nagyon sokszor ellőtt fordulat, így hiába a felvezetés, ez a történeti elem hosszú előzménytörténete miatt (gondoljunk irodalomra, filmekre, sorozatokra or whatever) nem tud teljesen jól működni. Szerencsére a karakter tartogat némi érdekességet, és kétségtelen, hogy ehhez nagyban hozzájárul Sian Brooke alakítása. Akadt például Eurusszal kapcsolatban jó pár korábbról ismert irodalmi vagy filmes utalás: ilyen maga a figura, az elzárt, őrült nő, ami Jane Eyre-ből ismert the madwoman at the attic, azaz Rochester feleségére utal (mellesleg a karácsonyi részben is akadnak hasonló irodalmi "megidézések"), az epizód felépítése (túlélni Eurus gyilkos játékát) pedig a Fűrészt juttatja eszembe. Ezek elég érdekessé teszik az új karaktert és a finálét is, főleg a próbatételek izgalma. Viszont hiába a jó díszletezés, ha a 3. részben se találhatóak meg az arányok ahhoz, hogy ne érezzük úgy, hogy vagy a szereplőkre vagy a történetre koncentrálnak túl sokat. Itt szintén a szereplők vannak porondon, emiatt pedig a történet kidolgozása kevesebb figyelmet kap. Igazából hasonlót éreztem itt, mint a Zsiványok antológiában szereplő Gillian Flynn "Mivel foglalkozol?" című novellájánál: nem tudtam eldönteni, hogy most nagyon okosan lett felvezetve az egész mű vagy csak paraszt vakításnak vagyok szemtanúja. Sherlockék szinte minden feladványt megoldanak, amit Eurus ad nekik, erre a nő a semmiből előáll még valami durvábbal vagy okosabbal, hogy így licitáljon a főszereplőkre. Felmerül viszont a kérdés: tényleg hihető az, ahogyan túltesz Sherlockékon? Nagyon kérdéses.

Akadtak olyan momentumai az új Sherlock évadnak, melyeket élveztem, viszont többet lehet beszélni a hibáiról, hisz akad bőven. Így összességében úgy érzem, jobb, ha a készítők még a csúcson hagyják abba. 7/10 a pontszám, de csak a hangulat és a színészek tolták feljebb. Szerintem azok, akik eddig kitartottak Sherlockék mellett, azok biztos találnak maguknak valót az új részekben. Én sajnos kicsit elhidegültem Moffaték világától a sok várakozás és az első részek szellemiségének hiánya miatt. 

2014. november 30., vasárnap

A húsban

november 30, 2014 0 Comments

Mi az: zombis sorozat és nem a Walking Dead? A brit In the Flesh minisorozatról lesz szó, amely egész különleges megközelítést alkalmaz a jól ismert agyzabáló lények történetében. Magáról a sorozatról a Tumblrön olvastam.

Tartalom:
"Négy évvel a 'Feltámadás' után a kormány rehabilitációs program keretében akarja visszaintegrálni az élőhalottakat a társadalomba. Közéjük tartozik Kieren Walker is, aki ellenséges fogadtatásban részesül, amikor visszatér Lancashire-ben található szülővároskájába és ha ez még nem lenne elég, saját démonjaival is meg kell küzdenie."

Forrás: Filmadatbázis


Általában egy zombis történet az emberek és az élőholtak közötti háborúról, összecsapásról szól. Az In the flesh sem hagyja ki ezt az elemet a cselekményből: az első epizód is egy szupermarketben történő vadászattal indul. Azonban ahogyan az a cselekményleírásból is kiderül, a sorozat inkább egy társadalmi vonalat vesz fel. A poszt-apokaliptikus társadalom valahol értelmezhető a saját világunk leképezésének is: adott közösségben adott kirekesztett csoport. Ez könnyen leszűrhető a sorozatból, hisz gyakorlatilag a képünkbe van nyomva ez a párhuzam. Viszont a kivitelezés nagyon is hatásos, emiatt meg is bocsátható a szájbarágás. Minden jelenetet végigkísér a némán egymásnak feszülő gyűlölet és megvetés, szinte a képernyő is megfeszül. És amikor elpattant az a bizonyos túlfeszített húr, nagy, katarzisos élményt élhet át a néző a jeleneteken.


Amiben még különlegesnek mondható a sorozat, hogy nem csak a fennálló helyzet és felek viszonyának boncolásában merül ki, hanem a szereplőire is időt szán. Az egyik legösszetettebb főszereplő, Kieren. Sorsát és személyiségét fokozatosan ismerjük meg: az első részben csak annyit tudunk róla, hogy rehabilitált beteg, a két következő részben pedig szép lassan összeáll a háttértörténete is (pl. halála oka). Az egész nagyon jól átgondolt és felépített, azonban spoiler! a fiú mássága számomra kicsit sok volt már ebben a kirekesztetettségről szóló történetbe. A téma hálás és sok társadalmi csoporton keresztül bemutatható, de ha már egy vonalat választottunk, maradjunk annál is. Ettől eltekintve persze érthető, hogy miért Kieren az, ami. spoiler vége A karakter finomságát és érzékenységét a fiatal Luke Newberry kisugárzása tökéletesen visszaadja. A mellette szereplő lány, Amy szintén emlékezetes figura, még ha nem is ismerjük meg őt annyira, mint Kierent. Bohókás, szabad szellemű lány, aki nem akárhogy használja ki a sors által megadatott második esélyt. Az őt alakító Emily Bevan pedig szintén jól alakítja a figurát, remek választás volt. 

Összefoglalva, szépen kivitelezett zombis sorozat az In the Flesh. Az első évad ugyan csak 3 epizódból áll, de mégsem érezni azt, hogy túl sok mindent zsúfoltak volna bele a cselekménybe. Azonban a mondanivalóval már nem ez a helyzet. Ahogy fentebb is írtam, nagyon a néző képébe nyomják a rasszizmus mondanivalóját. Természetesen, fontos és sajnos még mindig aktuális probléma, de esetleg egy kevésbé látható értelmezésként jobban megállta volna a helyét. Hasonlóan "ez nyilvánvaló" és "kicsit sok" érzésem volt Kieren kapcsolatát illetően, de hozzátartozik ahhoz, amivé fejlődött végül. Szóval, érdemes időt szánni az In the Fleshre: 8/10.

2014. február 2., vasárnap

It changes people, marriage

február 02, 2014 0 Comments

Két éves várakozás előzte meg a BBC Sherlock 3. évadát, hisz az előző részben a főhős meghalt. Rajongók százait foglalkoztatta a kérdés, hogy a zseniális detektív mégis miként képes visszajönni a halálból? Természetesen a mesterien felépített, agytornát igénylő bűnesetek is hiányoztak a képernyőről és az elvont géniuszok összecsapásai.

Tartalom:
"Két év telt el Sherlock Holmes halála után. Watson lassan kezd beletörődni ebbe és próbál új életet kezdeni barátnője, Mary, oldalán. Eközben Sherlock kelet-európai tevékenykedése után úgy dönt, visszatér Londonba, hogy felkeresse régi barátját és munkatársát. Reméli, visszatérése zökkenő mentes lesz. Közben Londont egy terrortámadás is fenyegeti. "
Forrás: Saját kútfő


Az évad közben követve a nézők véleményét, kijelenthető, hogy az új évad igen megosztóra sikeredett. Gatiss-Moffat páros ugyanis a sorozat eddigi szelleméhez képest teljesen új vonal felé indult el. A nyomozás háttérbe szorult és inkább a karakterek érzései és egymáshoz fűződő viszonyuk kapott nagyobb hangsúlyt. A nézők egyik fele azt skandálja, hogy ez a húzás csak a fanservice (rajongók kiszolgálása) és nincs helye a sorozat világában. Bármilyen történet írása során nehéz dolog tökéletes egyensúlyt teremteni a karakterépítkezés és a tényleges jó tempójú cselekmény között, de a karaktereket sem szabad háttérbe szorítani - így teljesen érthető a sorozat új iránya. Igazából, Sherlock ál-halála utáni következményeket csak is egy karakterközpontú epizódon keresztül lehetett magyarázni, pontosabban feloldani az ebből következő feszültségeket. Viszont a fanservice-t fröcsögőknek annyiban teljesen igazuk van, hogy a tényleg szellemiség rovására ez ne menjen. Két karakter-orientált epizódot kaptunk, ami végül is az új évadnak a háromnegyede. De ha nagyobb méretekben nézzük, akkor nem olyan vészes a karakter ábrázolás. Eddig van 9 epizódja a sorozatnak, és csak 2 ment el tényleges karakterépítésre. 


Egyéb panasz lehet az évadra? Még ha Sherlock zsenialitása visszafogottabb is lett, és még mindig túl gyorsak a bevillanó feliratok, azért minőségét megtartotta a sorozat. Egy gyengébb kezdő epizód után következett egy úgy nevezett áthidaló epizód. Egyrészt maradt a karakter központúság (John és Mary esküvői készületei, Sherlock és John legénybúcsúja stb.), de közben egy egész izgalmas ügyet is kapnak a néző - a jól felépített keretről, a vőfély beszédéről nem is beszélve. Az utolsó epizódban pedig megjelent egy Sherlock számára méltó ellenfél: Magnussen, így egy olyan epizóddal előrukkolva, amire két éven keresztül vártak a rajongók. 

Lehet némi furcsa érzés a nézőkben az új vonal miatt, de összességében Sherlock még egy minőségi brit sorozatnak számít. Többé-kevésbé szórakoztató volt az évad, megint itt hagytak egy mocsok kis cliffhangert a nézőknek. Igaz, nem a legjobb évad: 8/10.

2013. december 25., szerda

A hercegnő

december 25, 2013 0 Comments

Egy történelmi dokumentumfilm arról számolt be, hogy a középkor előtti időkben a kelta társadalomban a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal. Voltak külön szabályozások a házassággal kapcsolatban is: és olyan szabályok is meg voltak fogalmazva, amelyek kimondták, hogy a nő akár el is válhatott a férfitól, ha a kapcsolatban nem érezte jól magát. Nőként mindig elkeserít, hogy a középkortól kezdődően mi lett a nők sorsa Európában. Igaz, a történelem előrehaladtával javult valamelyest a sorsuk, azonban még a 18. században sem volt könnyű dolga egy nőnek. Erről tesz tanúbizonyságot A hercegnő című film is. 

Tartalom:
"A XVIII. század végén játszódó kosztümös dráma a meseszép és elbűvölő Georgiana Spencer története, aki korának legizgalmasabb személyisége volt. Míg szépsége és karizmája hírnevet szerzett neki, extravagáns ízlése, hajlama a szerencsejátékra és a szerelemre hírhedtté tette. Ifjan ment hozzá a nála jóval idősebb, a felsőbb körökbe bejáratos Devonshire herceghez, akinek gyerekeket szült. Georgiana egyszerre vált a kor divatikonjává, odaadó anyává, a politikai közélet eszes résztvevőjévé, és a köznép imádatának tárgyává. Ám történetének velejét mégis a szerelemért folytatott kétségbeesett küzdelem adja. Szenvedélyes és elátkozott viszonya Grey grófjával, valamint a szerelmi háromszög férjével és legjobb barátnőjével, Lady Bess Fosterrel együttesen teszik Georgiana Spencer történetét a hírnévről, dicsőségről, és az igaz szerelem utáni vágyról szóló nagyon is mai mesévé."

Forrás: Port


Georgina teljesen korlátozva van a társadalmi normák által. Egy szerelem nélküli házasságban kell élnie, ahol ki van szolgáltatva férje akaratának. Nincs feléje más elvárás, minthogy fiú utódot hozzon a világra és felnevelje azt. Az ideális házastárs hallgat és engedelmeskedik. A hercegnő az emancipált nő útját választja: részt vesz a politikai életben, kifejti véleményét, lányai születnek és mer szerelmes is lenni. Még ha főleg magánéleti síkon, de ezt a nehéz, és a 18. században szinte járhatatlan utat mutatja be ez a film, megközelítőleg hitelesen. Igazából, csak ennyi a baj a cselekményben: nem merészkedik ki teljesen a hercegnő közösségi életének színhelyeire, csak érintőlegesen. Végig az az érzése a nézőnek, hogy be van zárva a kastélyba. A közélet  hiányában ez kicsit problémás, másrészt viszont rendjén is van, hogy főleg az otthonra koncentrál a film. Így még inkább hangsúlyossá válik a nő kibontakozásának nehézsége. 


Azonban az emancipáció nehézségei nem csak a történeten keresztül, hanem a színészi játék segítségével is érzékeltetve van. Keira Knightley képes volt visszaadni a passzív szenvedést, az elnyomott érzéseket, melyek a cselekmény előrehaladtával előtörtek, s ezeket a játéka is felszínre hozta. Továbbá Ralph Fiennes minimalista játéka tökéletesen illik ahhoz az erőhöz, ami ellehetetleníti a nő önmagára találását. Az ő apró és nagyobb gesztusaik csak tökéletesebbé teszik a főtémát, bemutatva azt, hogy a gyönyörű és korhű ruhák és a felvilágosodás szellemisége alatt milyen harcok folytak. 

A hercegnő egy nem általános, romantikus kosztümös film, sokkal inkább történelmi (bár inkább magánéletre koncentrál), némi feminista behatással. Igényes kidolgozás, már ami a jelmezeket illeti (Oscar-ban is részesült érte). Összességében jó film, 8/10.

2012. július 24., kedd

The final problem: staying alive

július 24, 2012 2 Comments

Több BBC sorozatot is végignézve, rá kell jönni, hogy bizony jó ötlet ez a hosszabb játékidő és kevés epizód egy évadon belül. Itt láthatni, hogyan érvényesül a "kevesebb néha több" mondás. Szóval, az angolok jól csinálják. Nincs ez másként a Sherlock esetében sem. 2012-re ismét három résszel rukkoltak elő a készítők, és végül megint kereshetik a nézők az állukat a földön.

Tartalom:
" Miután Afganisztánban sérülést szenvedett és leszerelt, a katonaorvos Dr. John Watson Londonban keres albérletet. Egy ismerőse révén kerül Mrs. Hudson házába, a Bakes Street 221/B szám alá, ahol egy zseniális, bár sokak által csodabogárnak tartott detektív, azaz - saját meghatározása szerint - tanácsadó nyomozó, Sherlock Holmes lakótársa lesz. "
Forrás: Port.hu


Ez mesteri, ez zseniális volt, Watson! A Gatiss-Moffat páros ismét mesterien vezette az orránál fogva a nézőközönséget. Ebben az évadban egy, a novellákból ismert szereplőt, Irine Adlert húztak elő a Botrány Csehországban történetből. Egy női Holmes mindenféle hájjal megkenve, és botránkoztató személyiség is. Egy igen érdekfeszítő, csavaros szellemi játékot folytat a nézők kedvenc detektívével, igazi szellemi torna volt végigkövetni. Aztán feldolgozásra került Doyle leghíresebb regénye, A Sátán kutyája, ahol egy kisebb frászt hoztak a nézőkre, kicsit mintha laposabb lett volna a rész a többihez képest, de azért élvezhető volt, a végén pedig a szokott gyors észjárás és izgalom. Aztán az utolsó, évadzáró epizód... Túlszárnyalt mindenféle várakozást! Visszatért Moriarty és a képernyőt betöltötte a színtiszta őrület. Meghökkentő kezdet és sokkoló vég egy szép kis keretbe zárva. Ismét egy mesteri játszma kezdődött két zseniális elme között, azonban itt már nagyobb volt a tét. El kell ismerni, ez volt a legjobban felépített epizód, és egy évnyi tűnődésben hagyták a nézőt, ismét. Igazi gonosztevő ez a Gatiss-Moffat páros. És nem tudok szó nélkül elmenni bátorságuk mellett: gátlások nélkül változtatnak meg jelentős momentumokat az eredeti történetekben, hogy így jobban illeszkedjen a mai kor elvárásainak, a modern világba. És minden egyes kísérletük sikerrel jár, a nézők imádják, a kritikusok elájulnak. Bravó nekik, még ha nem is tudom, hogy miként csinálják.


A színészek, Watson, ők is zseniálisak, szenzációsak. Benedict Cumberbatch még mindig tökéletes Sherlock, a játéka magával ragadó, meggyőző, és valóban elhiszem róla, hogy ő Holmes. Nem is értem, hogy miért nem kapott Bafftát. A hadarása megdolgoztatja kissé elkanászodott angoltudásomat, de élvezet hallgatni, ahogy beszél. Aztán Martin Freeman is csodálatos alakítja a doktort, a hű társ szerepét, árad belőle az emberség, amitől igazán szimpatikus figurává teszi Johnt. Viszont Andrew Scott az új évadban kibontakozott, mint Moriarty. Az őrült zseni, akit érzelmei könnyen elragadnak, és az ellenállhatatlansága. Nem, nem külsőre, hanem a trükkjei ellenállhatatlanok, ahogy játékba hívja Sherlockot és a nézőket is. Betöltötte a képernyőt és mindenkit megbabonázott.

Kedves Watson, többet nem tudok hozzáfűzni a Sherlock sorozathoz. Igaz, egy évet kell várni mindig a három újabb részre, de megéri, hisz a végeredmény zseniális. Sokszor ismételgetett szó ez ebben a bejegyzésben, de nem találok más szót, ami kellőképpen kifejezhetné a sorozat szintjét. Remek történetvezetés, színészi játék, fülbemászó zenék, és persze gyönyörűen fotózott helyszínek. Rossz dolgot sem tudok felróni a Sherlocknak, talán csak azt a második részt, amely kissé unalmasra sikeredett. Így a végső pontszám legyen egy 9/10, drága Watsonom.

2012. július 12., csütörtök

Nem az első benyomás számít

július 12, 2012 0 Comments

A könyv adaptációkat szerintem mindig érdemes megnézni, mert mindig izgalmas megnézni, hogy más miként képzeli el a könyvet. Rengeteg mindent lehet tanulni mások nézőpontjából. Igaz, nem ilyen célból néztem meg a híres Büszkeség és Balítélet minisorozatot (Restauráció irodalom vizsgára kellett... köhöm).

Tartalom:
"Jane Austin az angolok egyik legkedveltebb "társasági" írónője volt, akinek humorától, éleslátásától kevesen menekülhettek. Ez a sorozat az idilli angol Regency korba visz vissza, egy vidéki kúriába, a meseszép Shropshire-be, ahol Mr. és Mrs. Bennett azon igyekeznek, hogy öt leányukat méltóképp kiházasítsák. A lányok közül Elizabeth a legfigyelemreméltóbb teremtés, ami a szomszédban vendégeskedő Mr. Darcynak is feltűnik. Ám Elizabeth büszke és okos teremtés, Darcy pedig gőgös, rátarti ember... Csodálatos, romantikus szerelmi történet, meseszép helyszínekkel és kiváló színészekkel. A férfi főszerepet játszó Colin Firth egy egész országot magába bolondított nem csak Angliában, hanem szerte a világban."

Forrás: Port.hu


 A sorozat első perceiben az az érzésem volt, hogy itt bizony szó szerint feldolgozták a könyvet. A színészek ugyanazokat a mondatokat mondták el, mint amelyekkel a könyv olvasása során találkoztam, és persze elhangzott az igen hangzatos kezdő mondat is, az "It is a truth universally acknowledged, that a single man in possession of a good fortune must be in want of a wife." (ami Szenczi Miklós fordításában így szól: "Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség"). Általában nem szeretem a szó szerinti feldolgozásokat, mert túlságosan rétestészta-szerűvé válik a vásznon. De a Büszkeség és balítélet esetében a készítők meg tudták úgy oldani, hogy egyáltalán ne legyen unalmas a történet, még azok számára se, akik ismerik a könyvet. Szinte minden egyes momentumot és párbeszédet vászonra vittek, továbbá a korhű ruhákkal és díszletekkel igyekeztek megteremteni a regény eredeti hangulatát. Ki lehet jelenteni, hogy ez sikerült, egyedül Jane Austen iróniáját hiányoltam, de azért Mr. Bennet karakteréből sokszor visszaköszönt az is.


Amikor a könyvet olvastam, úgy éreztem, hogy ezt a történet a szereplők nélkül unalmas lenne, így arra gondoltam, hogy ha a történetnél egy jó adaptáció elkészítésénél nagyon figyelni kell a castingra. Colin Firth nevén kívül a többi színész neve nem volt számomra ismerős, de talán nem is baj az.  Szinte mindegyik színész tökéletesen játszotta a szerepét, valóban életre keltek Austen figurái. Számomra a legemlékezetesebb alakítás mindenképpen Mrs. Bennetet alakító Alison Steadman. A kitörései szórakoztatóak voltak, a karakter butaságát is jól hozta, hasonlóan idegesített, mint a könyvben. Lydia karaktere érdekesre sikeredett, mert az elején kedveltem a sorozatban, viszont a végére már ő is idegesített, ahogy végig a regényben. Mary lesajnáló nézései szórakoztatóak és a fölösleges okoskodásai is, Elizabeth nagyon szimpatikus a filmben is, Darcyt pedig Colin Firthen keresztül sikerült megkedvelnem végre.

Röviden a BBC-s Büszkeség és balítélet-et nem hiába szokták annyian dicsérni, tényleg nagyon jó feldolgozás lett és szórakoztató. Megvan benne Jane Austen-i vidéki élet hangulata, továbbá maga az angol irodalom megmagyarázhatatlan kellemes hangulata is. Remek casting, korhű ruhák, tényleg a 18-19. század fordulóján éreztem magam. Néhol kicsi unalmas volt a történet, így csak 9/10-es a sorozat, viszont tényleg ajánlatos megnézni, nem szabad kihagyni. És halkan megjegyzem, hogy akár fiúk is bátran megleshetik, akár nekik is tetszhet (tapasztalat).

2011. május 3., kedd

A viktoriánus korból a 21. századba

május 03, 2011 0 Comments

Sherlock Holmes reneszánszát éli köszönhetően Guy Ritchie nagy sikerű filmének is. 2010-ben a sorozatok világába is visszamászott a detektív. A BBC egy három részes sorozatot forgatott Sherlock címmel Doyle művei alapján.

Tartalom:
Ki ne hallott volna már Sherlock Holmes-ról? A neve hallatán mindenkinek a pipa, a skót kockás sapka és a 19. századi Anglia jut eszébe. Azonban hogy viselkedne a 21. században Sherlock? Steven Moffat és Mark Gatiss forgatókönyvírók bátran áthelyezik Doyle detektívjét a mi időnkben egy minisorozat erejéig. A kellékek a kor követelményeinek megfelelően változnak, de a figura hű marad a regényvilág Holmesjához.
Forrás: Saját kútfő



Ezzel a sorozattal csupán két baj van. Egyik az, hogy csak három epizód készült, a másik pedig a lezárás. Járjuk is körbe a két negatívumot.
Mivel minisorozatról van szó, ezért egy epizód 90 perces. Ekkora játékidő azért előnyös, mert nyugodtan fel lehet göngyölíteni az adott ügyet és még a szereplőket is megismerjük. Igazából csak annyi a baj vele, hogy nem nézőbarát a megoldás, ha nem televízióban nézi az ember egy-két reklám megszakítással, akkor elég fárasztó a széria. Azonban a hossz könnyen megbocsátható, hiszen valóban egy remek sorozatot kaptunk. Ahogy a tartalomban is írtam, a forgatókönyvírók nem változtatták meg gyökeresen  Sherlock Holmes karakterét, csak új eszközöket adtak a kezébe (például pipa helyett nikotintapasz), amitől 21. századi lesz. Az apróságoktól eltekintve ugyanolyan zseni figura, mint amilyet a regényekből megismerhettünk: ha unatkozik, ugyanúgy lövöldözik; ami más számára érthetetlen, az neki magától értetődő, és még sorolhatnám. Hasonló átalakuláson megy keresztül Dr.Watson is: korunknak megfelelően Afganisztánban szolgált katonaorvos, Holmesszal átélt közös kalandokat pedig nem könyvként írja meg, hanem egy blogon közli. Watson figurája kicsit módosult a regénybelihez képest, de pozitív irányba: a sorozatbeli Watson talpraesettebb és okosabb, így méltó segítője a zseni detektívnek. Sherlock Holmest Benedict Cumberbatch játsza, aki ezzel a szerepével bebizonyította, hogy helye van a szakmában, Watsont pedig Martin Freeman, aki a maga egyszerűségével (jó értelemben!) hozza a figurát.


A sorozat természetesen krimitörténeteket dolgoz fel Doyle történetei közül, főszál nélkül. Az 1. és a 2. rész esetében egy esetet egy epizód ölel fel, azonban a 3. résszel ez a rend felborult. Az epizód nem zárul le, az események függőben maradnak a 2. évad folytatásáig - azaz őszig. Ha marketingfogásként tekintünk erre a húzásra, akkor ötletes, mert így vissza lehet csalogatni a nézőket a folytatáshoz. De mivel ez egy rövid sorozat, ráadásul krimi is, így nem volt elegáns megoldás. Továbbá a megkezdett rendszert túl korán megbontották. És amúgy is, szemétség!

A Sherlock kivitelezéséről is érdemes pár szót ejteni. Mivel sorozat, látszik, hogy digitális kamerával dolgoztak, de jó minőségű felvételeket készítettek London utcáiról, a fejben elképzelt cselekmény csodás képekkel egészül ki. A díszletek egész vegyes érzéseket keltenek. Holmesék lakása kicsit viktoriánus légkört sugároz, de egyben modern is. A nyomozás folyamata és a bizonyítékok vizsgálata  CSI-sorozatokat idézi. A nyomolvasásnál érdemes megemlíteni egy ügyes ötletet, amit az 1. és néha a 3. részben is alkalmaznak a készítők: feliratok a nyomokhoz. Ez annyiból hasznos, hogy segít megérteni Holmes gondolatmenetét, vele együtt nyomozhatunk. Sajnálatos, hogy nem alkalmazzák végig.

Összességében nem rossz sorozat a Sherlock, megfelel a a mai nézőközönség követelményeinek. Vannak hibái, de az elkövetkezendő évadokban még kijavíthatja azokat. Az 1. évadra egy 8,5/10-et adok. Egy 8-ashoz túl erős lenne, 9-eshez viszont nem elég, amit nyújt. Szerintem.

Follow Us @soratemplates