A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mads Mikkelsen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mads Mikkelsen. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 27., kedd

Erre a Star Wars filmre vártunk?

december 27, 2016 0 Comments

Mióta a Disney megvásárolta a Star Wars brandet, sorra jönnek a filmek és a filmtervek. Új trilógiát építenek, aminek a kezdő részét, Az ébredő erőt tavaly láthattuk, továbbá lesz csak Han Solóra fókuszáló történet is, jövőre a 8. rész, idén pedig jött a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet. Egy anya-lánya mozi keretében (utólag is köszönöm anyának, hogy eljött velem!) volt lehetőségem megnézni a mostani SW-filmet. Elvárásaim nem voltak. 

Tartalom:
"A lázadók egy csoportját azzal bízzák meg, hogy lopják el a Birodalom készülő szuperfegyverének, a Halálcsillagnak a tervrajzát. "
Forrás: Port


A Port-on látható leírás nem sok mindent ígér nekünk, csak nagyjából vázolja fel a történet lényegét és segít elhelyezkni a cselekményt az SW univerzumban (kb. a New Hope előttre). Előzetesen máshol sem lehetett többet megtudni az új filmről, esetleg a trailerek csigázhatták fel kíváncsiságunkat, így, ahogy írtam a bevezetőben is, elvárások nélkül kellett beülni. A kevés háttérinfó a film első órájában már zavaróvá vált. Elmaradt a jól ismert beúszó SW-szöveg (ennek oka: a Disney ezzel is szeretné jelezni, hogy a Zsivány Egyes egy a főtrilógiáktól független, önálló történet), így ez sem adott sok támpontot az elkövetkezendőkhöz. In medias res kezd a film: először megtudjuk, Jin miként is vesztette el családját, az apjának miköze is van a Birodalom új épülő fegyveréhez (de hogy miként is kerülte oda, ahova, és hogy apjának korábban milyen kapcsolata volt a Birodalommal, az nem derül ki), majd néhány helyszínváltásban ismerjük meg a film további fontosabb szereplőit, mint Bodhi Rookot, a szakadárok vezetőjét, Saw Gerrerát, Cassiant, a birodalmiakat, később pedig Chirrutékat. Azonban ezek a történetszálak csak nagyon sokára fonódnak össze egységes "mesévé". Miután nagyjából elhelyeződik mindenki ezen a Star Wars sakktáblán egy nagyon jó film kezdődik el. A Zsivány Egyes az az SW-film, ahol az univerzum jól ismert elemei megkapták az őket megillető figyelmet. Például itt éreztem úgy, hogy a Birodalom ténylegesen az a hatalom, amitől nem hiába fél a Galaxis, továbbá kicsit beleláthattunk belső világukba is, ahol az egymás eltaposása nem ismeretlen módszer, a rendszer pedig a saját hűséges embereit sem kíméli (mellesleg hogy működhet ilyen sokáig így ez a rendszer?). A Lázadók alakulatánál is éreztem egyfajta fejlődést, mégha most sem rajtuk, hanem a külön megalapult csapaton van a fókusz, ennek ellenére végre láthattuk a tényleges lázadókat is akcióban, a Szakadár csapat beemelése pedig csak külön színesítette az ő rendszerüket is, megmutatva azt, hogy a módszerekben ott sincs teljes egyetértés. 


Karakterek szempontjából már másabb a kép, mint a Star Wars univerzum bővítése kapcsán. A főhős, Jin egy badass nő, de ennél többet sajnos nem tudunk meg róla, és a badasség azért kevés egy jó karakterhez. Pedig bemutatás szintjén említésre kerültek érdekes dolgok vele kapcsolatban, mint a posztraumatikus stressz szindróma (a múltjával kapcsolatos bevillanások) vagy az apjához fűződő viszonya. Röviden, lett volna még mit kihozni Jinből. De így is megfelelő partner Jin mellé Cassian és K-2SO: Cassian képviseli az emberekre jellemző sajátos morált a történetben (emiatt van surlódás ő és Jin között) K-2SO pedig egy igazi komikus figura (nem hiába lett már belőle meme!), ami emellett kiveszi részét a harcokban. Még meg kell említeni Chirrutékat is, akik K-2SO-hoz hasonlóan szerethető csapat, továbbá az Erőt (az SW univerzum talán egyik legtitokzatosabb jelensége) körbelengő misztikumhoz is hozzáadtak. Egy ilyen bandával (külön nem tértem ki a pilótára, de szintén kedvelhető figurája a filmnek) lesz a Zsivány Egyes második fele igazán jó. A látványos űrcsaták és szárazföldi összeütközések nem lennének olyan izgalmas és nem bírnának olyan súllyal, ha nem kedveltetnék meg velünk a szereplőket, továbbá nem működne köztük, közhelyesen mondva, a kémia. Ennek a bővebb kifejtése már spoiler lenne, de annyit mindenképpen leírnék, hogy ez a bizonyos második fél olyan Star Wars filmélményt fog adni, amire minden rajongó vágyott. A legvégét meg öröm volt nézni.

Összességében a Zsivány Egyes egy különleges film lett a Star Wars brandben, több szempontból is. Kevesebb a mesei elem, inkább a háború és a sötét hangulat dominál a történetben, de ez nem vesz semmit le az értékéből. Nehezen beindulú történet egy kicsit kidolgozatlan főhősnővel, de mindenképpen erős filmélmény: 8/10

2016. szeptember 18., vasárnap

Love crime

szeptember 18, 2016 0 Comments

2015. november 16-án egy nagy szerelmem távozott a televízió képernyőjéről. Igaz, a Hannibal ezen évada nem volt olyan, mint ahogy vártam (erről később bővebben), de mégis vérzett a szívem, mikor olvastam tavaly a kasza hírét. Bár Bryan Fuller biztosította a fannibálokat, hogy lehetséges a folytatás vagy egy mozifilm lehetősége, de ez nem tudta elfeledtettni velem a veszteséget. Így, jelenleg ez az utolsó alkalom, hogy kifejezzem rajongásomat a Hannibal sorozat iránt. 

Tartalom:
"A második évad megdöbbentő fináléját követően Hannibal pszichiáterével, Bedelia Du Maurierrel Európába szökik az FBI elől. Dr. Lecter étvágya azonban az új körülmények között sem csillapodik. A gourmet pszichopata végül új álnévvel Firenzében telepszik le, és munkát vállal a Palazzo Capponi múzeumnál. Úgy tűnik, Hannibal elégedett új életével, ám mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy Valentin napra üdvözlőkártyát küldjön Will Grahamnek ."

Forrás: Port


Sokat gondolkodtam a 3. évad premierje előtt. Őszintén, el nem tudtam képzelni, miként fogja Fuller folytatni a történetet, hisz gyakorlatilag a 2. évad is tekinthető a sorozat teljes lezárásának. Azonban képes volt olyan irányba terelni a sorozat világát, ami meglepett. Ahogy a fenti tartalom leírásból is kiderül, Hannibal Bedeliával együtt Olaszországba megy. Kettejük párosa kárpótolni látszik Will és Hannibal kettősét (ami természetesen nem tűnik el maradéktalanul ebből az évadból se), roppant érdekes volt figyelni a két szereplő viszonyát, egymástól való függésüket (vagy kihasználását?). Az olasz környezet ehhez pedig tökéletes háttér is volt: olyan kifinomult és művészi helyet kapunk Firenzében, amiben Hannibal, akiről mind elmondható a kifinomultság és a művészetek iránti érzékenység, szószerint lubickolhat, de hozzá hasonlóan a készítők is. Számos nagyon erősen megkomponált (itt tényleg csak ezt a szót érdemes használni) jelenet meséli a történetet vagy csak épp segít elmélyedni egy-egy karakter belső világában. Viszont mindennek van határa. A Vörös sárkány-szálig úgy éreztem, hogy ez az évad kezd elmenni egy öncélú művészfilm irányába, és ez eddig azért nem volt (legalábbis annyira) jellemző  a sorozatra. Az évad elején sok epizód elment ilyen nagyon szépen megalkotott jelenetekkel, amelyek viszont a történethez nem sokat adtak hozzá. Lehet, egy újranézés során másként látnám, de mindig tartom magam hozzá, hogy valamilyen szinten elsőre is kell egy értelmezési réteget átadnia egy műnek. Ebben az évben a Hannibálnál ez néha nem teljesült. 


Az évad másik felével még egy nagy problémám volt. Innentől előfordulhatnak spoilerek, szóval aki még nem nézte meg a sorozat ezen évadát, kicsit szkippeljen itt a szövegből. A premier előtt Fuller több interjújában is ködösen beszélt arról, kik is élték túl Hannibal menekülését. Személy szerint Willt és Jacket tippeltem túlélőnek és ez be is jött. Aztán kezdtek előjönni olyan szereplők (pl. Chilton), akiknél fizikai képtelenség, hogy életben maradhattak a 2. évadban történtek után. Szokták mondani a sorozat kapcsán, hogy semmi sem az, aminek látszik, de a meglepetés kedvéért talán nem kellene áthágni a fizika határait. Másrészt, Fuller hitegetése miatt (hogy csak két karakter élte túl) szintén csalódás ez a sok hihetetlen feltámadás, nekem elég olcsó megoldásnak tűnik mind. Kicsit olyan érzésem volt, mintha azért gyűltek volna össze, hogy most igazi revansot vegyenek az ellenük elkövetettekért. Érdekes volt némely szereplő szövetségét figyelni (pl. Dr. Bloom és Mason), de ennél többet nem nagyon adtak hozzá a sorozathoz. Spoileres rész vége. 


A két fő negatívum mellett kaptunk szerencsére jó dolgokat (pl. Chiyo, Miriam) is, amik szerencsére el tudtak juttatni a 3. évad fénypontjáig, a Vörös sárkány történéseiig (aki nem lenne jártas a Hannibál világában: ez Thomas Harris Hannibál-sorozatának kezdő kötete, amit A bárányok hallgatnak követ). Itt lépett színre egy új nem beszámítható alak, Francis Dolarhyde, a Vörös sárkány, akit Richard Armitage fantasztikus alakításában láthattunk. William Blake azonos című festménye, mint prominens szimbólum végigkíséri a karaktert és a jeleneteit is. Mozdulataiban és puszta jelenlétében érezni, hogy egy hétköznapi emberből miként lesz fenyegető szörnyeteg. Egyik legerőteljesebb jelenet ilyen szempontból, amikor a Sárkány elviszi vak barátnőjét egy tigrishez (megint egy Blake referencia, mellesleg: ebből is látszik, hogy mennyire sokrétegű ez a sorozat). Egyszerre van jelen a gyengédség és a veszedelem, a halálos fenyegetés, mindazon tulajdonságok, melyek Francisben megtalálhatóak. A Hanniballal való kapcsolatba lépés pedig újabb izgalmakat, de leginkább újabb pszichológiai merülésbe invitálja a nézőt, egy korántsem hétköznapi utazásba az emberi lélek sötét mélyébe. Will és Hannibál kapcsolata is újabb fordulatokat hoz, amit a Sárkány felbukkanása csak még zavarosabbá tesz. Mindez végül az évadfináléban teljesedik ki és éri el végső kibontakozásást és nyer új formát.

Habár a Hannibal 3. évada elmaradt az első kettőtől, azért Bryan Fuller meg tudta mutatni, hogy még rengeteg megosztanivalója van, amiről pedig nekünk is sok megbeszélnivalónk lesz. Példa erre ez a bejegyzés is, hisz lassan másfél év távlatából is hosszan tudok írni a sorozatról, és jaj mennyi mindenről nem esett szó! Ezért is sajnálom, hogy egyelőre nem folytatódik a sorozat. Egy igazi kuriózummal lett szegényebb a sorozatjunkie-k világa. Szép lezárást kaptunk, az évad kezdeti nehézségei miatt lesz 8/10 a pontszámom, de magát a sorozatot a szívembe zártam és sosem feledem. 

2014. június 22., vasárnap

A meghurcoltatott

június 22, 2014 2 Comments

A vadászat filmre maga Mads Mikkelsen személye és az Oscar-díjátadó hívta fel a figyelmemet, s persze a skandináv filmek különös hangulata, amihez már néhány filmen keresztül (pl. Ádám almái, Sodródás, Engedj be!) megtapasztalhattam. Ezen tekintetében magasak voltak az elvárások. 

Tartalom:
"A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt."

Forrás: Port


A vadászat megtekintése után is sokszor eszembe jut a film, a témája, s akkor úgy érzem, hogy egy jó, sőt elég erős alkotást láttam. A téma elég hétköznapi és közel áll mindenkihez (a pletykálás), de ez a film nagy odafigyeléssel, fokozatossággal és jól megválogatott képi utalásokkal tárja elénk az esetet. Mellőzik a szavakkal történik szájbarágást, legtöbbször a képsorokra kell hagyatkoznunk: szerintem ez sokkal elegánsabb út, még ha a nehezebb is. De A vadászat esetében tökéletesen működik ez az elbeszélő mód. A legapróbb jelekből és mozzanatokból áll össze a szereplők a problémája (pl. Klara családi helyzete vagy Lucas magánélete), s hasonló apróságok viszik előrébb a történetet (pl. Klara hazugságának az oka). Továbbá ezek az apró, nem igazán jelentősnek tartott mozzanatok gerjesztik végig a feszültséget is (mondhatnánk azt is, hogy végig forrong valami a mélyben), ami a mise jelenetben robban ki, azaz teljesedik ki. 


A nézőkre tökéletesen hat a film, azonban itt-ott a valóság alapját megkérdőjeleztem. Például a gyermekpszichológus munkáját. Bár, ha nagyon akarjuk, bele lehet ebbe a részbe magyarázni azt, hogy a pszichológus egyszerűen slendrián és nem rendes szakember, s ez az oka a vizsgálat milyenségének. Viszont azt nem értettem, hogy Lucas miért nem védte igazságát? Dramaturgiai szempontból értem, hogy miért történt ez így, de valóságban nem ilyen viselkedést várnék egy ártatlan, de megvádolt embertől. 
Ilyen apróságoktól eltekintve, A vadászat egy nagyon erős és nagyon európai alkotás, meg merem kockáztatni, hogy ebben az évben a legerősebb film, amit láttam. Fokozatos és intelligens építkezés jellemző, gyönyörűen megalkotott jelenetek a dán vidéki világ természeti látványosságaival. Továbbá remek színészek játszanak itt, kezdve Mads Mikkelsennel, aki ezen szerepéért elnyerte Cannes-ben a Legjobb férfi szerepnek járó díjat. Továbbá még Annika Wedderkoppra hívnám fel a figyelmet, mert gyerekként olyan aurát tudott magából árasztani a puszta nézésével, hogy az ember tartott tőle egy kicsit. Érdemes lesz rá figyelni.

Mindenkinek ajánlom A vadászatot. Többször nézhető és elgondolkodtató alkotás, ritka kincs: 9/10

2014. május 26., hétfő

I am full of myself

május 26, 2014 0 Comments

Bryan Fuller eddigi tévés pályafutása alatt egy sorozata elért a 3. évadig: az NBC-n futó Hannibal. Hosszas mérlegelés után azt kell mondani, hogy megérdemli a történet a további évadot, hiszen egy év alatt is már rengeteget fejlődött, s képes volt megújulni is, ahogyan megmaradni a saját stílusánál.

Tartalom:
"Will a baltimori elmegyógyintézetben senyved. Hamarosan bíróság elé idézik olyan bűnökért, amelyeket valójában Hannibal Lecter követett el. Eközben Hannibal vidáman éli életét, és boldogan hódol a kulináris élvezeteknek. Ráadásul, Jack Crawford nyomozó felajánlja neki, hogy töltse be Will megüresedett profilozói állását az FBI-nál. Jack és csapata ugyanis újabb rejtélyes esettel áll szemben: munkások a folyóban feldarabolt emberi testrészekre bukkannak. Időközben azonban Will az elmegyógyintézet orvosainak segítségével visszanyeri emlékeit, ráeszmél, hogy ki juttatta új "lakhelyére", és arra is, hogy valójában kicsoda Hannibal Lecter. Will Crawford nyomozóért üzen, hogy megossza vele új felismerését. Ki hisz azonban egy elmeháborodott, brutális gyilkosnak vélt embernek?"

Forrás: Port


A 2. évad ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Will a börtönben próbálja bizonyítani ártatlanságát annak ellenére, hogy szinte mindenki Hannibal oldalán áll, aki nem mellesleg át is veszi Will helyét az FBI-nál. Valahol itt történik meg egy törés a már tavaly elkezdett Will-Hannibal mérkőzésben. A szerepek felcserélődnek, így az eszközök is. Ezekből egy fantasztikus pszichológiai keringő kerekedik ki. Először távolodnak, majd egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lassú közeledés alatt nem csak egymással, hanem magukkal is küzdenek: mindkettejükben ott munkál a másik iránti érdeklődés. Willben a bosszúvágyból fakadó elszántság, Hannibálban pedig a vágy arra, hogy valaki saját valójában fogadja el. Ezeknek az érzéseknek a feltárásával bemutatják, hogy egyik főszereplő se pusztán jó vagy rossz: mindkettőben egyaránt megtalálhatóak az egyszerű emberi motivációk és a lélek sötétsége is. S ami a legcsodálatosabb ebben a különös egymásnak feszülésben az, hogy szinte szavak nélkül van bemutatva. A nézőt a művészfilmi szinteken mozgó képvilág és a gondosan felépített motívumrendszer irányítja (ahogy eddig is). És természetesen az egész küzdelem nem működne Mads Mikkelsen és Hugh Dancy játéka nélkül.


Azonban a történetvezetés megkövetelt bizonyos áldozatokat a harc bemutatásában. Lassan eltűntek a heti esetek, a főcselekmény kapott nagyobb hangsúlyt és kibontást. Emellett pedig kaptunk egy izgalmas mellékszálat Mason és Margot testvérpárosában, akik vélhetőleg később visszatérnek. A fő és a mellékszálak működéséből pedig a nézők kaptak egy fordulatos történetet némi logikátlansággal, vagy egy-egy "leülepedéssel" a cselekményben (szóval itt-ott vontatottabbnak éreztem). De az évad egész felépítése és a finálé kárpótol a hibákért. 
Így visszatekintve ismét egy elég erős évadot szállított nekünk Bryan Fuller a Hannibállal. Izgalmas volt, jó volt rajta agyalni hetente, a kivitelezés páratlan és igényes, csupán egy-egy vontatottabb rész zavarta az összképet. 9/10-et most megérdemli a sorozat. 

2014. május 7., szerda

Ádám almái

május 07, 2014 0 Comments

Youtube-os kalandozások során akadtam rá az Ádám almáira. Vígjátékként van protezsálva, s a videómegosztón megtalálható jelenetek alapján annak is lehet hinni. Egy kissé abszurd vígjátéknak - ez a hit vett rá arra, hogy megnézzem. Azonban a teljes film egészen mást nyújtott.

Tartalom:
"Az újnáci Adamot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű - a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik."
Forrás: Port


A cselekmény triválisnak és egyszerűnek tűnhet első hallásra: egy neo-náci almás lepényt akar sütni. Célját ugye akadályozzák a madarak, a hernyók és a viharok is. Ennek kapcsán indul el a tényleges történet, a konfliktus Ivan és Adam között: mindez Isten műve vagy az ördögé? A két szereplő a kérdés két végégét jeleníti meg. Ivan, ugye papként, az ördögnek tulajdonítja a dolgokat, s mindent próbatételnek tekint. Ezzel szemben Adam azzal érvel, hogy az ördög nem is létezik, minden Isten műve - és állítását nem is akármilyen módon akarja bizonyítani. Azonban ahogyan egyre inkább beleássa magát ebbe a meggyőzési akcióba, kiderül, hogy Ivan a szívében mélyen nem feltétlen hiszi el saját szavait, inkább élethazugságba ringatja magát (például a fiával kapcsolatban vagy a már ott tevékenykedő közmunkásokkal kapcsolatban). Emiatt a témák miatt (élethazugság, hit) eléggé nehéz az Ádám almái film, elgondolkodtató és persze nem feltétlen teljesen pozitív a vége - hiába a vígjáték megjelölés. Erre kitérve kicsit: inkább nevezném a megtekintés után black comedynak (fekete humor, talán), mint vígjátéknak.


A témafelvetés érdekes, a kivitelezés pedig ehhez illik. A dán kortárs filmek nagy húzónevei játszanak itt - gondolok ez alatt Mads Mikkelsenre és Ulrich Thomsenre. Utóbbinál végigérezni egy rejtett erőszakot, ami ott feszül a karakterben, s csak a történet csúcsánál törhet ki belőle. Mikkelsen játéka is közvetít egyfajta elfojtott keserű érzelem, de nála inkább elkeseredettséget látni, miközben fenntartja a pozitivitás álarcát. Mindkettejüknél fantasztikus ez a kettős játék, teljesen hiteles. 
Összességében, az Ádám almái egy remek film, ajánlott megnézésre. Szórakoztató a maga sötét és abszurd humorával, de sokkal inkább a nézőben akar valamit elindítani, s manapság egyre ritkább az ilyen alkotás: 10/10.


2013. augusztus 28., szerda

Madness shared by two

augusztus 28, 2013 0 Comments

Az emberi elme sötétsége mindig is érdekelte az embert. Mindenkit érdekel, hogy kiből miért lesz hidegvérű gyilkos, mi veszi rá az illetőt szörnyű tettek elkövetésére. Egyáltalán a gyilkolásra. A filmtörténet egyik legemlékezetesebb, érdekes figura Hannibal Lecter, akit A bárányok hallgatnak-ból ismerhet a nagyérdemű. Az NBC és az AXN közös koprodukciója, a Hannibal az ő alakját kelti életre. Amúgy a sorozatra először anya hívta fel a figyelmemet, majd Cleo és Mira vett rá a megnézésre. Nekik köszönöm az ajánlást.

Tartalom:
"A zseniális forgatókönyvíró Bryan Fuller (Hősök, Halottnak a csók), és a neves rendező David Slade (Alkonyat- Napfogyatkozás, A sötétség 30 napja) közösen keltették ismét életre Hannibal Lectert. Az új, epizódonként egy órás sorozat, Thomas Harris regényeit dolgozza fel, és a két főhős, Will Graham, a fiatal tehetséges profilalkotó FBI-ügynök, és Dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter megismerkedését és kialakuló barátságát mutatja be. A Hannibál történet kezdetének kezdeténél járunk. Will Graham-nek ekkor még fogalma sincs róla, hogy idővel Lecter sorozatgyilkos, és az ő legádázabb ellenfele lesz..."

Forrás: Port

Mielőtt bárki is elkezdené ezt a sorozatot érdemes tudnia, hogy ez egy thriller és nem bűnügyi sorozat. Természetesen a gyilkosság és a nyomozós is jelen van, de nem ez a lényeg. Ezt azért fontos leszögezni, mert személyes tapasztalat. Úgy ültem le, hogy bűnügyi nyomozást vártam, így szokatlan volt, hogy egyes ügyeket hamar megoldottak, több időt vittek el a párbeszédek. És közben ott volt Will bűnügyi rekonstrukciós jelenetei, melyek azt sejthették, hogy egy A mentalistához hasonló történet vár ránk. Aztán sokáig nem lehetett eldönteni, hogy Will vagy Hannibal-e a főhős. De végül minden homályos rész kitisztult, ezt főleg az utolsó rész fényében jelenthető ki. A történet egy thrillert mesél el, csak itt nem feltétlen mindig a gonosz fejébe láthatunk bele, hanem a nyomozóéba is: miként hatnak rá az esetek, hogyan tudja mind ezt kontrollálni. És ha mindkét fél elméjével megismerkedünk, akkor ki is a főhős? A cím szerint Hannibal, az első rész alapján viszont Will az. De inkább a párosuk a főhős. Hasonlóak de mégis különböznek. Olyan, mintha egymás pszichoterapeutái lennének, csak az egyik tudatában van ennek, a másik nem. Hugh Dancy és Mads Mikkelsen párosa különösen átélhetővé és fantasztikusan alkotta meg ezt a párost. Dancy hihetően adja vissza a megzavarodott embert, Mikkelsen pedig minimalista játékával remekül megformálja Hannibal hidegvérűségét és manipulatív természetét. Egyikük mindenképpen érdemelt volna egy Emmy-jelölést.


A legelejétől kezdve olyan érzésem volt, mintha egy művészfilmet néznék. A gyilkosságok mint egy-egy megkomponált abszurd és elborult festmények lettek volna (azok is). Hannibal konyhája egyszerre ínycsiklandó és undorító és ez mindenféle képi utalás nélkül éri el. Egyszerűen egy-egy finom utalással tudatják a nézővel, hogy a serpenyőben nem biztos, hogy sertés oldalas rotyog. És ezek a finom filmi játékok nem csak Hannibalra, hanem Willre is kihatnak. Nagyon ritkán adnak mankót a képernyőn Will vízióihoz, a legvégén nem hogy ő, de már mi magunk se tudjuk, hogy mi valós és mi nem. Valahogy így hiteles. A vizuális hatáshoz még nagyban hozzájárul a gondosan kiválasztott klasszikus szerzemények, melyek fokozzák a hangulatát az egésznek. És ez az első dolog, ami meg fogja a nézőt ebben a sorozatban (persze ha fekszik neki): a letisztult, de mégis beteg hangulat. 

Összegezve, a Hannibal nem egy rossz sorozat, sőt kifejezetten kellemes színfolt a jelenlegi mainstreamben. Az eleje döcögősen indult, ami számtalan nézőt elijeszthetett, de azt mondom, érdemes kivárni, hiszen kicsit sokkoló, elgondolkodtató történet tárul elénk művészfilm-i tálalásban egy remek színészpárossal. Azonban még nem jelenteném ki, hogy ez az idény egyik legjobb sorozata. Ennek még kicsit kell forrnia a fazékban, de egy 8/10-es pontszám megelőlegezhető. 

Follow Us @soratemplates