Ádám almái

Youtube-os kalandozások során akadtam rá az Ádám almáira. Vígjátékként van protezsálva, s a videómegosztón megtalálható jelenetek alapján annak is lehet hinni. Egy kissé abszurd vígjátéknak - ez a hit vett rá arra, hogy megnézzem. Azonban a teljes film egészen mást nyújtott.

Tartalom:

"Az újnáci Adamot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű - a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik."

Forrás: Port

A cselekmény triválisnak és egyszerűnek tűnhet első hallásra: egy neo-náci almás lepényt akar sütni. Célját ugye akadályozzák a madarak, a hernyók és a viharok is. Ennek kapcsán indul el a tényleges történet, a konfliktus Ivan és Adam között: mindez Isten műve vagy az ördögé? A két szereplő a kérdés két végégét jeleníti meg. Ivan, ugye papként, az ördögnek tulajdonítja a dolgokat, s mindent próbatételnek tekint. Ezzel szemben Adam azzal érvel, hogy az ördög nem is létezik, minden Isten műve - és állítását nem is akármilyen módon akarja bizonyítani. Azonban ahogyan egyre inkább beleássa magát ebbe a meggyőzési akcióba, kiderül, hogy Ivan a szívében mélyen nem feltétlen hiszi el saját szavait, inkább élethazugságba ringatja magát (például a fiával kapcsolatban vagy a már ott tevékenykedő közmunkásokkal kapcsolatban). Emiatt a témák miatt (élethazugság, hit) eléggé nehéz az Ádám almái film, elgondolkodtató és persze nem feltétlen teljesen pozitív a vége - hiába a vígjáték megjelölés. Erre kitérve kicsit: inkább nevezném a megtekintés után black comedynak (fekete humor, talán), mint vígjátéknak.

A témafelvetés érdekes, a kivitelezés pedig ehhez illik. A dán kortárs filmek nagy húzónevei játszanak itt - gondolok ez alatt Mads Mikkelsenre és Ulrich Thomsenre. Utóbbinál végigérezni egy rejtett erőszakot, ami ott feszül a karakterben, s csak a történet csúcsánál törhet ki belőle. Mikkelsen játéka is közvetít egyfajta elfojtott keserű érzelem, de nála inkább elkeseredettséget látni, miközben fenntartja a pozitivitás álarcát. Mindkettejüknél fantasztikus ez a kettős játék, teljesen hiteles. 

Összességében, az Ádám almái egy remek film, ajánlott megnézésre. Szórakoztató a maga sötét és abszurd humorával, de sokkal inkább a nézőben akar valamit elindítani, s manapság egyre ritkább az ilyen alkotás: 10/10.