A hercegnő és a béka

A rajzfilm ipart szinte teljesen a CGI és a 3D uralja, így 2009-ben szinte felüdülés volt, hogy a Walt Disney cég előállt egy kézzel rajzolt, 2D-s egész estét betöltő rajzfilmmel, A hercegnő és a békával. Stílusában őrzi a cég '90-es évekbeli nagy múltját és szellemét, de a mai kor igényeinek megfelelve számtalan új jeggyel bővült a mese. 

Tartalom:

"New Orleans az 1920-as években. A fiatal Tianának nincs ideje a romantikára. A lány arról álmodik, hogy egyszer övé lesz a francia negyed legjobb étterme. A városba érkezik Maldónia királyi sarja, az elkényeztetett Naveen herceg. A gonosz Dr. Facilier fekete mágiával meg akarja szerezni az értékeit. Az elhibázott varázslatnak köszönhetően azonban Naveen békává változik. Abban reménykedik, hogy Tiana csókjára visszaváltozik, ám ehelyett a lányból is béka lesz. Üldözőik elől menekülve a békapár elindul megkeresni Odie mamát, hogy segítsen rajtuk mágikus erejével."

Forrás: Port

Azt mondják, hogy a posztmodern korát éljük: a szerzők a régi szövegeket egy alkotói játék elemének tekintik csak. Ezt éreztem ennél a mesénél is. Van az alapmű, A békakirályfi mese a Grimm-testvérektől: szokásos hercegnős mese, ahol a hercegnő és a herceg egymásba szeretnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Hasonló története volt azoknak a Disneyknek is, amiken felnőttünk. Ezzel szakít kicsit a mese, kicsit kicsavarja a cselekményt. Hercegnőnk nincs, csak Tianánk (később lesz hercegnévé), aki a jazz korszak aranykorában él New Orleansben. Az első kifordulás már a helyszín választással megtörténik. Macskaarisztokraták óta nem igen hallhattunk jazz-szerű szerzeményeket a Disneyéknél, így mindenképpen felüdülés, hogy egy rajzfilmben erre a műfajra épül a dallamvilág. Természetesen más szinteken is megjelenik a jazz: ott van a trombitáló krokodil, Louis, aki tudjuk jól, hogy ki előtt tiszteleg. Továbbá a mese mondanivalójában is megjelenik az álom hajszolás, az azokért való küzdés és megvalósulás: olyan tipikus, pozitív amerikai életszemlélet, az adott kornak a szellemisége. Ezt Tiana jeleníti meg, aki így ezzel olyan hercegnővé lép elő, aki nem vár a csodára, hanem maga éri el. New Orleans még a nyelvben is megjelenik: az eredeti szinkronban a szereplők jellegzetes akcentussal beszélnek (francia és Black English egyaránt előkerül). Így angol nyelvtanulók számára is csemege ez a mese. Utolsó sorban: fekete hercegnőt avatott a Disney ebben a történetben először, ami szintén jó ötlet. 

Magában a történetvezetésben megmarad a cég a hagyományos, jól bevett módszere. Felnőttnézőként sablonosnak érezhetjük az egészet, sőt néhány figura vissza is köszön régebbi Disney mesékből (mintha újra lennének hasznosítva), de ez a legkevesebb. Bár csavarok bőven vannak az eredeti sztorihoz képest: például a béka csókjától a hercegnő is békává válik és egy áldozata is lesz a történéseknek. Gyerek szemszögből biztosan szerethető a történet, átélhető a mese. A figurák is fejlődőképesek, még ha kissé gyorsan melegednek is össze a megszokotthoz képest. Természetesen vannak elnagyolt figurák is, mint Lotte vagy Ray, mint humorforrás, de nem idegesítő jelenlétük, hanem tényleg megmosolyogtató. Az aktuális rossz fiú, Shadow man egész érdekes figura, mint witch doctor: jó, hogy a mágia világából most a wodoo került előtérbe.

Az elmúlt évek egyik bájos története A hercegnő és a béka, ezt könnyen ki lehet jelenteni. Bár valami varázs hiányzik belőle, amit sajnos nem tudok megmagyarázni, de azért szerethető, átélhető történet jópofa karakterekkel (még ha párszor már találkoztunk velük a Disneynél). Főleg gyerekekre koncentráltak, a felnőtteknek szóló kikacsintó poénok itt elmaradnak, de nem fájó pont ez se. Kellemes kikapcsolódás, egy utazás a gyerekkorba, 8/10.