Antigané

Sziasztok!

Az összegző posztomban írtam, hogy gondolkodok a közösségi oldalak használatán a bloghoz. Ott még a Facebookot és az Instagramot említettem, de végül a régi Tumblrömet alakítottam át az AntiGanéhoz. Döntésem oka, hogy úgy éreztem, ott lesz igazán jó helye a bloghoz kötödő randomságaimnak, mint filmekből/sorozatokból származó képes idézeteknek, a book haul képeknek vagy más kedvenceimhez kapcsolódó kisebb posztoknak. A Tumblrt a következő címen tudjátok elérni: http://antigane.tumblr.com/

2016-nál korábbi posztokon ne lepődjetek meg, ezek egy régi projekt maradványai, amikor a Tumlbrt főleg az írásaim tárolására használtam. Csináltam köztük egy nagy szelektálást, csak a népszerűbb írásokat hagytam meg. Igaz, mostantól teljesen más koncepcióval fog működni a Tumblröm, de néha még becsúszhat egy-egy jól sikerült írás vagy fordítás. Ki tudja, mit hoz még a jövő. 

Chibi Zsó

A hozzám hasonló internetfüggők biztosan ismerik Sarah firkáit, amik a mindennapi élet nehézségeit ragadják meg nagyon humorosan. Ezekből a rajzokból március 8-án jelent meg egy gyűjtemény Adulthood is a Myth címen, az őszi Animeconon pedig már magyarul is kézbe vehettünk Felnőni kiábrándítóként. 

Forrás: Moly

Azért szögezzük le, hogy a neten azért nem csak Sarah van. Ott van például C. Cassandra, akinek szerintem a rajzstílusa jobb Sarahénál, de a legsikeresebb mégis a Doodle, bizonyítja ezt a tényleges megjelenés is. A kérdés, miért? Sokat nem kell gondolkodni rajta, én is csak egy Shakespeare idézettel magyaráznám: Brevity is the soul of wit (A tömörség az eszme lelke, Hamlet után szabadon). A kötet tele van mindennapi szituációkkal, amelyeket mindannyian átélünk (ugye főleg a huszonéves nők), és ezeket Sarah valahogy nagyon jól meg tudja ragadni (a többi hasonló képregényben utazó művész is, but still). A kötetben lévő szösszenetek nagyrésze már ismerős lehet Sarah rajongóinak, de többsége így is mosolyt tud csalni az arcunkra. Ki ne érezné át az ágyból való kikelés problémáját, a kötelező szociális összeröffenésekből eredő frusztrációt, a háztartás vezetésének körülményességét? A párkapcsolati dolgokat pedig már nem is említem. Mind olyan dolog, ami a felnőtt élet velejárója, és ezekkel sokunknak nem mindig van kedve szembenézni. Kevésbé stresszes a gépen lógni, valljuk be őszintén. Sarah rajzain keresztül úgy érezzük, hogy nem csak mi, hanem mások is küzdenek a mindennapi élettel, sőt, ezt akár humorosan is felfoghatjuk. Egyszerű recept, de nagyon hatásos és működőképes. 

Jó élmény végigpörögni a Felnőni kiábrándítón, akár többször is. De a kötetnek pont legnagyobb erénye, a brevity a hibája is: több scribble-t is elbírt volna. Az csak mellékes, inkább személyes dolog, ha néhány problémával nem tudtam azonosulni, mert teljesen másként gondolkodok róla, de a rövidséget akárhogy nézem, fájó pont (talán a telhetetlenség beszél belőlem?). Mindenesetre nagyon kis csinos kötet lett ez, egyfajta best of Sarah válogatás. Reméljük, majd többet is összehoz nekünk a jövőben. Most 9/10 a pontszám. Aki fel szeretne vidulni, az mindenképpen vegye kézbe Sarah kötetét.

A képregényt pedig köszönöm Borónak. Karácsonyra kaptam tőle.

Mióta a Disney megvásárolta a Star Wars brandet, sorra jönnek a filmek és a filmtervek. Új trilógiát építenek, aminek a kezdő részét, Az ébredő erőt tavaly láthattuk, továbbá lesz csak Han Solóra fókuszáló történet is, jövőre a 8. rész, idén pedig jött a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet. Egy anya-lánya mozi keretében (utólag is köszönöm anyának, hogy eljött velem!) volt lehetőségem megnézni a mostani SW-filmet. Elvárásaim nem voltak. 

A Port-on látható leírás nem sok mindent ígér nekünk, csak nagyjából vázolja fel a történet lényegét és segít elhelyezkni a cselekményt az SW univerzumban (kb. a New Hope előttre). Előzetesen máshol sem lehetett többet megtudni az új filmről, esetleg a trailerek csigázhatták fel kíváncsiságunkat, így, ahogy írtam a bevezetőben is, elvárások nélkül kellett beülni. A kevés háttérinfó a film első órájában már zavaróvá vált. Elmaradt a jól ismert beúszó SW-szöveg (ennek oka: a Disney ezzel is szeretné jelezni, hogy a Zsivány Egyes egy a főtrilógiáktól független, önálló történet), így ez sem adott sok támpontot az elkövetkezendőkhöz. In medias res kezd a film: először megtudjuk, Jin miként is vesztette el családját, az apjának miköze is van a Birodalom új épülő fegyveréhez (de hogy miként is kerülte oda, ahova, és hogy apjának korábban milyen kapcsolata volt a Birodalommal, az nem derül ki), majd néhány helyszínváltásban ismerjük meg a film további fontosabb szereplőit, mint Bodhi Rookot, a szakadárok vezetőjét, Saw Gerrerát, Cassiant, a birodalmiakat, később pedig Chirrutékat. Azonban ezek a történetszálak csak nagyon sokára fonódnak össze egységes "mesévé". Miután nagyjából elhelyeződik mindenki ezen a Star Wars sakktáblán egy nagyon jó film kezdődik el. A Zsivány Egyes az az SW-film, ahol az univerzum jól ismert elemei megkapták az őket megillető figyelmet. Például itt éreztem úgy, hogy a Birodalom ténylegesen az a hatalom, amitől nem hiába fél a Galaxis, továbbá kicsit beleláthattunk belső világukba is, ahol az egymás eltaposása nem ismeretlen módszer, a rendszer pedig a saját hűséges embereit sem kíméli (mellesleg hogy működhet ilyen sokáig így ez a rendszer?). A Lázadók alakulatánál is éreztem egyfajta fejlődést, mégha most sem rajtuk, hanem a külön megalapult csapaton van a fókusz, ennek ellenére végre láthattuk a tényleges lázadókat is akcióban, a Szakadár csapat beemelése pedig csak külön színesítette az ő rendszerüket is, megmutatva azt, hogy a módszerekben ott sincs teljes egyetértés. 

Ma tudatosult bennem, hogy ez a hét az utolsó ebben az évben. Olyan jó közhelyesen le is tudom most írni így, hogy milyen gyorsan telik az idő és már megint eltelt egy év. De természetesen legnagyobbb problémám, hogy nem tudtam teljesíteni a Várólista csökkentést. Panaszkodás helyett azonban jöjjön a szokásos évi összegzés és némi tervezés a jövőt illetően. Új évkor valószínűleg nem lesz időm egy ilyen összefoglalásra, ugyanis államvizsgára fogok tanulni.

Márciusban írtam, hogy egy nagyon nehéz évet hagytam magam mögött és a visszatért blogolási kedvet szeretném tényleges alkotásra használni. Ennek végül a következő lett az eredménye. 

A jelenlegi állás szerint 2016-ban 40 db bejegyzést írtam. Ebből 12 db filmes, 9 db sorozatos, 1 anime-s és 13 db könyves poszt. A továbbiak a blog előrementeléhez vagy más apróságokhoz kapcsolódnak, mint book tag vagy kihívás. A korábbi évekhez viszonyítva ezzel hoztam az átlagos bejegyzés mennyiséget az Antiganén: 2010-ben, 2013-ban és most volt ez a 40 db körüli termelés. Idén próbáltam beiktatni egy kis újítást, a rovatokat. Így szerepelhetnek oldalt olyan címkék, mint Je suis snob vagy Tor.com Ebook Club meg az Anti-lista: ezek főleg könyves posztokhoz jöttek létre, de remélhetőleg sok érdekességgel tudom feltölteni őket a jövőben. Ezekkel kapcsolatban hamarosan előjövök egy-egy tervezettel is. És természetesen lesz a régóta meglevő Skót filmekhez hasonló filmes rovatok is. Például gondolkodok egy Kanadával foglalkozón és egy ausztrál filmes részen is. 

Egyelőre ennyi jutott eszembe az AntiGanéhoz kapcsolódóan. Összességében még nem tudom, miként értékeljem ezt az évet. A tavalyihoz képest mindenképpen nagy fejlődés történt itt, amit szeretnék is folytatni a jövőben. Viszont, sajnos van jó pár poros bejegyzéstervem (ezeket oldalt láthatjátok), amelyeket még mindig nem sikerült megírnom, így ezek áttolódnak az új évre. 

Ha már rátértem a tervekre, egy korábban már említett nagy dilemmámat szeretném megosztani veletek. A várólisták mellett magának az AntiGanénak a koncepciója is foglalkoztat. Nemrég kaptam recenziós példányt Izolde Johannsen könyvéből, amit más teendőim miatt kicsit lassabban a tervezetnél, de örömmel csináltam. Ekkor és nemrég a Könyvesblognak és a Galaktikának készült cikkeknél döbbentem rá, hogy igazából a könyvekhez tudok úgy teljes magabiztossággal nyúlni - ez alatt azt értem, hogy valamilyen szakértelemmel és nem amatőr szinten lepötyögni a gondolataimat. Viszont nagyon sok kedvenc film és sorozat van, amiről úgy érzem vétek lenne nem leírni a véleményemet: egyrészt, ilyen önző módon, jó valahol lejegyezve látni a gondolataimat (ki tudja, mikor jönnek még jól), másrészt bízok abban, hogy vannak még olvasóim és nekik örömöt okozok (vagy épp nem. próbálkozni mindig lehet) az ilyen szösszenetekkel. Továbbá egy hat éves koncepciót sem szeretnék csak úgy felrúgni (már 6 éves a blog!!! jövőre pedig már 7!!!). Röviden összefoglalva az az én nagy dilemmám, hogy állítsam át a blogot csak könyvek szemlézésére vagy maradjon meg a jelenlegi koncepció, ahol igazából mindenről lehet olvasni. Erről szeretnélek megkérdezni Titeket! Kommentben várom a véleményeket. A bejegyzések nézettsége alapján én az előbbi opcióra hajlok, viszont a szívem ezt nem engedi. Szóval, most rajtatok a sor!

Levégül még pár apró tervet írnék le: például tervezek egy kis megjelenés átalakítást, egy részletesebb bemutatkozót (feladom az internet shy énemet), elgondolkodok esetleg a social mediás építékezésen (pl. Facebook, de inkább az Instagramon), továbbá az Inside my head vloggerével , Andival tervezünk egy közös book taget is. Reméljük, ez 2017 első felében meg is valósul. Előjáróban annyit róla, hogy a tagnek köze lesz a könyvkiadókhoz. 

Idén még 3 bejegyzés várható (Westworld, Zsivány egyes és az Adulthood is a myth), ezt leszámítva végeztem. Előre is boldog új évet kívánok minden kedves Olvasómnak! :)

Chibi Zsó

Amikor történetet mesélnek nekünk vagy hallgatunk, szeretünk egy bizonyos személlyel vagy bizonyos csoporttal azonosulni, más személyek vagy csoportok kárára (pedig milyen érdekes a másik oldal szemszöge is!). Talán nincs ez másként a történelemmel sem. Egy egyetemi tanáromat idézve, maga a történelem is csak egy szöveg. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor a történelem végül is egy történet és akaratlanul is felbukkannak szubjektív érzéseink, mint az azonosulás bizonyos emberekkel vagy csoportokkal. Nem tudom, hogy direkt vagy nem, de mintha erre játszana rá Izolde Johannsen és Michael T. Marble szerzőpáros történelmi regénye, A birodalmi kalóz is. 

Tartalom:

A sűrű középiskolai és egyetemi tananyag mellett teljes mélységeiben sosem merültem el a II. világháború eseményeiben, annak ellenére, hogy magát a korszakot érdekesnek tartom és több mű is segített megértetni velem ezt a zavaros időszakot (pl. gimnáziumban a Hetalia). Ennek ellenére kicsit mégis idegennek éreztem magam A birodalmi kalóz regényben. Az első fejezet szó szerint a mély vízbe dobja az olvasót: rengeteg név és adat, ami ijesztő lehet egy olyan olvasó számára, aki csak felszínesen ismeri a birodalmi hadihajókat. Azonban nem kell semmitől sem tartani, a 2. fejezet visszavisz minket mindennek a kezdetére: látjuk a három kulcsszereplőt, Hans Langsdorfft, Paul Aschert és Matthias Pützt nagy útjuk előtt személyes örömükkel és félelmeikkel együtt - ez a felütés máris közelebb hoz minket ezekhez a történelmi személyekhez. További személyek, mint Dau vagy Patrick Dove pedig vagy árnyalják a főszereplőket vagy ellentétekként szerepelnek egyes szereplők vagy események mellett. Dau például Langsdorff ellentéteként tűnik fel, hisz ő közel sem bánt olyan tisztességgel az Altmarkon raboskodó angolokkal, mint Langsdorff a Graf Spee fedélzetén. Viszont Dove szemszögén keresztül még jobban kibontakozhatott a német sorhajókapitány személye, aki a háborúban is a fair playt pártolta és társadalmi rangtól és nemzetiségtől függetlenül tisztelte az embert a másikban. Az angol hajón szolgálók pedig, értelemszerűen a hajók elsüllyesztését vagy a Graf Spee pusztulását mutatják meg egy másik szemszögből és így adnak egy teljesen más felütést. Ezeket azért érdemes említeni, mert tökéletesen illusztrálják azt, hogy a szerzőpáros milyen hozzáértéssel válogatta össze azokat a nézőpontokat és eseményeket, amelyek jól működnének egy fikciós mű esetében is - emiatt sokszor el is felejthetjük azt, hogy nem egy kitalált történetet, hanem valós eseményeken alapuló könyvet olvashatunk. Utóbbira szerencsére sokszor emlékeztetnek az összegző leírások és a tények egyszerű közlése is. Emiatt a kettősség miatt  - úgy hiszem, A birodalmi kalóz magán hordozza a fictionre és a non fictionre jellemző tulajdonságokat - szintén nehéz a legelején belerázódni a regénybe, a hirtelen nézőpont váltások is kicsit kizökkenthetnek a szövegből, de az olvasás előrehaladtával ezekből az apróságokból szinte semmi sem marad. Ahogy a Graf Spee elhagyja a kikötőt, egy reményteljes, ám tragédiába torkolló utazásnak leszünk a részesei. Ennek elmesélésében is megmutatkozik Johannsen és Marble tehetsége: tökéletesen megválasztották azokat a helyzeteket vagy eseményeket, amelyek nagy valószínűséggel a hajók legénységében is mély nyomot hagyhattak. Mondhatni, megkapjuk azokat a gondolatokat és érzéseket, amik mindig kimaradnak a történelem könyvekből. Például, milyen öröm, amikor legyőzzük az ellenséget, de közben rádöbbenünk arra, mit is tettünk valójában. Vagy milyen érzés szembesülni azzal, hogy az a kép, ami eddig kialakult rólunk az ellenségről nem egészen fedi a valóságot. Mindenképpen érdekessé tette a történetet.

Be kell vallanom így a poszt végén, hogy a legelején féltem a könyvtől és nehezen sikerült belerázódni, de végül a rengeteg emberi faktornak és természetesen magának a történelmi eseményeknek hála sikerült megbarátkoznom ezzel a világgal és élvezni is azt. Pár apróbb zavaró dolgot leszámítva A birodalmi kalóz egy jól megírt regény, ami mögött látszik a téma iránti lelkesedés és érdeklődés és a történelmi személyek iránti tisztelet. Történelem iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom, de azok is nyugodtan próbálkozzanak A birodalmi kalózzal, akik eddig idegenkedtek a II. világháborútól vagy úgy magától a történelemtől. Nekem mindenképpen kellemes csalódás volt: 8/10 a pontszám.

Az írás végén pedig álljon itt pár hasznos link A birodalmi kalózhoz és a szerzőpároshoz. A könyvet pedig utólag köszönöm Izolde Johannsennek!

• A regény hivatalos oldala
• Facebook oldal rengeteg érdekességgel

A Harry Potter-generáció számára, azaz azok, akik a 90-es években gyerekként ennek a regénysorozatnak köszönhetően szerették meg az olvasást, nem lehet újdonság egy nem egészen Harryékhez kapcsolódó történet. Valljuk be, rogyásig olvastuk anno a fanfictionöket két kötet megjelenése között (sőt, még most is). Kicsit ez a korszak jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy Göthe Salamander karaktere köré forgatnak egy filmet. Továbbá, sok rajongóhoz hasonlóan, nekem is vágyam, hogy minél jobban megismerhessem a J. K. Rowling által megálmodott varázsló világot. Így nem volt kérdés, hogy megnézem-e az új filmet. A mozizást utólag köszönöm Yanának. 

Aki régebb óta olvassa az Antiganét, tudja, hogy ha úgy adódik, szoktam jelentkezni Lobo, az Olvasónapló tulajdonosának kihívására, a Várólista csökkentésre. Igaz, még nem vagyok kész az idei adagommal (4 könyv hiányzik még), de mivel elég jól sikerült haladnom a listámmal, így megint jelentkeztem. 

Mi is ez? Röviden egy olyan kihívásról van szó, ahol 12 olyan könyvet választasz ki, amit nagyon régóta el akarsz már olvasni. A továbbiakról (kikötések, jelentkezés módja) Lobo blogján olvashatsz:  http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2016/12/12/varolista-csokkentes-2017/

Igaz, tavaly elmulasztottam megosztani a 2016-os polcaimat a blogon, de most álljon itt a 2 listám: a hivatalos és az alternatív.

Hivatalos lista.
Itt főleg a papíralapú könyveim szerepelnek. Mellesleg érdekes, hogy mennyi A betűs író került ide. Molyon itt található meg a listám.

Alternatív lista

Itt pedig a tabletemen lévő e-bookok szerepelnek (egy-két kivételtől eltekintve), hogy ezzel ösztönözzem magam több e-book olvasására. Továbbá sok az angol nyelvű könyv, mert tudom, hogy az egyetem végeztével nem biztos, hogy olvasnék olyan mennyiségben angolul, mint most. Molyon, mellesleg, itt található meg a lista.

• Cassandra Clare: Clockwork Angel
• Cressida Cowell: How to Train your Dragon
• Diana Gabaldon: Outlander
• Helene Wecker: The Golem and the Jini
• Josh Malerman: Bird box
• Lev Grossman: The Magicians
• Raana Raas: Csodaidők 1. - Az ogfák vöröse
• Stephen King: Carrie
• Susanna Kaysen: Girl, interrupted
• Suzanne Collins: Mockingjay
• Terry Pratchett: Equal rites
• Veronica Roth: Divergent

Több gondolatom nem nagyon van a Várólista csökkentéshez, mint a szokásosak: remélem, meg tudom jövőre csinálni, nem bukom el, esetleg sikerül az alternatív listát is lenyomni stb. stb. Igazából még annyit írnék le, hogy sikerült egy régi gondomat az idei olvasás során megoldani: könyvtári könyvek. Nagyon sok könyvet könyvtárból szoktam olvasni, de mivel azokat határidőre kell befejezni, így csak halmozódnak itthon a saját könyveim. Nyáron beosztottam, hogy 1 könyvtári és 1 saját könyv, így jól haladtam a Várólista csökkentés kihívással. A 2016-os etapból most 4 könyv van vissza, csak fogalmam sincs, hogy a recenziós könyvek mellett (4 db ilyen van + Őrség sorozat) bele fognak-e még férni. Remélem, igen. Viszont itt megjegyezném magamnak, hogy akkor van egy új problémám: recenziós könyvek! (attól még szívesen olvasok ilyeneket is és írok róluk)

A poszt végére pedig egy kis öröröm és előkarácsonyi hangulat a szombati Animekarácsonyról: fa alá szánt könyvek! Már csak könyvespolcot kell hoznia Jézuskának ezekhez. A fantasztikus kedvezményeket pedig itt is szeretném megköszönni a Fumaxnak és a Mr Sci-fi és Fantasynek. Az új Őrség kötetet pedig köszönöm a Galaktikának. 

Év végéig még lesznek értékelések a blogon, továbbá egy hosszabb poszt az Antigané jövőjét illetően, amiben majd kikérném a Ti véleményeteket is!

Addig is minden jót!

Chibizso