Antigané: Eddie Redmayne

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Eddie Redmayne. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 14., péntek

A mindenség elmélete

Chibi Zsó április 14, 2017 0 Comments

Be kell vallanom, hogy habár voltak jó pillanataim fizikából, valahogy mégsem nőtt teljesen a szívemhez a tárgy, főleg nem középiskolában. Ettől függetlenül a csillagászat mindig érdekelt, és olyan dolgok is, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, milyen egy fekete lyuk és hasonlók. Ilyen jellegű érdeklődésem miatt próbálkoztam Stephen Hawking könyveivel (pl. Az idő rövid története), de gyenge voltam hozzá. Ettől függetlenül minden tiszteletem Hawkingé, és remélem, egy olyan elme, mint ő még sokáig fog élni. És végül ennek a tiszteletnek köszönhetően jutottam el az ő és első felesége, Jane Hawking kapcsolatáról szóló filmhez. Ez A mindenség elmélete.

Tartalom:

"1963-ban a hírneves Cambridge-i Egyetemen Stephen Hawking, az ifjú kozmológus öles léptekkel halad a tudomány útján, és feltett szándéka, hogy talál egy "egyszerű, meggyőző magyarázatot" az univerzumra. Saját világa is kitárul, amikor fülig beleszeret egy bölcsész lányba, Jane Wilde-ba. Ám egy szerencsétlen baleset után ez az egészséges, aktív fiatalember 21 évesen megrázó diagnózissal kénytelen szembesülni: motoros neuronbetegség támadta meg végtagjait és képességeit, amely fokozatosan korlátozni fogja beszédében és mozgásában, és két éven belül bele fog halni. Jane szeretete, támogatása és elszántsága megingathatatlan, és a pár összeházasodik. Újdonsült feleségével az oldalán Stephen nem hajlandó tudomásul venni a diagnózist. Jane arra bátorítja Stephent, hogy fejezze be doktorátusát, melynek tárgya első elmélete az univerzum keletkezéséről. Családot alapítanak, és frissen szerzett és széles körben ünnepelt doktori címével felfegyverkezve Stephen belevág legambiciózusabb tudományos munkájába, melynek tárgya az, amiből neki oly kevés adatott: az idő. Miközben a teste egyre szűkebb korlátok közé kerül, szelleme túlszárnyal az elméleti fizika határain."

Forrás: Port

Ha valaki még nem látta a filmet, annak előjáróban mondanám, hogy A mindenség elmélete Jane Hawking életrajzi könyve, Utazás a végtelenbe alapján készült. Ennek tudatában jobb, ha a jövőbeli néző egy, a feleség szemszögéből elmesélt történetet vár. Természetesen maga Hawking alakja is erősen jelen van, hisz mégis ő a világhírű tudós, aki minden pillanatban képes volt önmaga maradni, de inkább Jane nézőpontja uralja a filmet. Ezzel nincs is baj, továbbá Hawking egy nyilatkozata szerint reális is az, amit volt neje ír a könyvében. Ha inkább a tudósra és az elméleteire vagy kíváncsi, lehet, ez nem a te filmed lesz. Kitty Ferguson könyvét olvasd akkor. Viszont ha érdekel a házas élete, akkor egy igazi, szívszorító drámát kapsz a szeretet igazi próbájáról. Kevés a tudományos rész, így nyugodtan próbálkozzanak azok is, akiket ilyesmi riasztana el. Stephen és Jane egy nehéz feladatba vágnak, mint házaspár: együtt kell élniük egy ritka betegséggel (mozgatóideg-sorvadás), ami gyorsan emészti fel Hawkingot - az idő haladtával pedig mindkettejüket. A film mindent feltár ebből a kapcsolatból: a kitartó küzdelmet a normális életért, az ebbe való belefáradást, a kiút keresést és azt az erőt, ami mindig visszavisz minket hálátlan feladatainkhoz. Ebben az életben a Hawkingot körbevevő tisztelet, a világhírnév és a mindenség elmélete csupán mellékes történések.

A mindenség elmélete kissé hollywoodiasan mutatja be Hawkingék történetét, azaz erősen az érzelmekre épít, de az alapanyag annyira erős, hogy a szentimentalizmus teljes megbocsátható. Egyrészt azért, mert nincs teljesen a nézők arcába tolva Hawkingék helyzete. Eddie Redmayne és Felicity Jones végig úgy játsszák a Hawking házaspárt, hogy habár első ránézésre a boldogságot és a kimeríthetetlen szeretet látni rajtuk, mozdulataikban és tekintetükben ott van a valós helyzet: Miért kell ezt csinálnunk? - kérdezik magukban folyton. Így halad a történet, mindenre kellő időt szánva, egészen az utolsó jelenetig. Ott ugyanis megtörik ez a jó tempó, a Hawking házaspár kapcsolatát lezáró rész (azaz válásuk pillanata) hirtelen jön, mindenféle felvezetés nélkül, ügyetlenkedések következtében. Bárhogy is történt ez a valóságban, nézőként úgy éreztem, itt megbicsaklott a film. A lezárástól eltekintve A mindenség elmélete egy igazi dráma olyan emberekről, akikre igazán érdemes felnézni, és erőt meríteni példájukból. 9/10-es filmélmény, mindenképpen nézzétek meg, és készítsétek be egy százas zsepicsomagot is.

2016. december 15., csütörtök

Legendás állatok és megfigyelésük

Chibi Zsó december 15, 2016 0 Comments

A Harry Potter-generáció számára, azaz azok, akik a 90-es években gyerekként ennek a regénysorozatnak köszönhetően szerették meg az olvasást, nem lehet újdonság egy nem egészen Harryékhez kapcsolódó történet. Valljuk be, rogyásig olvastuk anno a fanfictionöket két kötet megjelenése között (sőt, még most is). Kicsit ez a korszak jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy Göthe Salamander karaktere köré forgatnak egy filmet. Továbbá, sok rajongóhoz hasonlóan, nekem is vágyam, hogy minél jobban megismerhessem a J. K. Rowling által megálmodott varázsló világot. Így nem volt kérdés, hogy megnézem-e az új filmet. A mozizást utólag köszönöm Yanának.

Tartalom:

"Göthe Salmander (Eddie Redmayne) professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakembere New Yorkba érkezik. A muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közösségének segítségével keresi a városban élő szörnyeket. És talán meg is találja őket...
A Harry Potter-világ feltámad, a történet jó 70 évvel Potter születése előtt játszódik: a nézők a varázslatos kalandok közben a varázsvilág múltját is megismerhetik. "

Forrás: Port

A Legendás állatok és megfigyelésük után úgy éreztem, a rajongói elvárásaimat kielégítették. Először is, elhagytuk Angliát és az Egyesült Államok varázsvilágába nyertünk betekintést, ahol azért máshogy élnek a varázstudók. Teljesen nem bontottak ki mindent, de számos érdekes különbséget említettek, mint például, hogy a muglikat ők magnixnak hívják vagy hogy nem igen szívlelik a varázslényeket. Továbbá, ami a film egyik konfliktusát is adta, a muglik sejtik a varázslók és boszorkányok jelenlétét társadalmukban és ezért szerveződni kezdenek ellenük (az új salem-iek). Ami még izgibbé teszi a filmbeli New Yorkot, az a korszak, ahová helyezték a Harry Potter univerzumot: 20-as évek Amerikája, vagy ahogy sokszor nevezik angolul, the Jazz Age. Ehhez hűen az akkori ruhák, hajviselet és zene elevenedik meg, természetesen kellő mennyiségű mágiával fűszerezve. Emellett érintőlegesen a kor nehéz gazdasági helyzete is megjelenik: ott van például a mugli főhősünk, Kowalski aki saját pékséget szeretne nyitni, hogy végre maga mögött hagyhassa a gyárat, vagy az árvák élete az Új Salemet vezető nőnél, Mary Lou-nál.

A mesés háttér mellett a Legendás állatok és megfigyelésük számos kedvelhető figurával is operál. Nagyon szerethetőre sikerült a két new york-i boszorkány, Popertina és Queenie Goldstein, a korábban említett Jacob Kowalski is szimpatikus figurája a filmnek (sokak szerint ő viszi el az egészet a hátán), de én a sokat kritizált Göthe-t is a kedvelhetőek közé veszem. Sokan támadják furcsa viselkedése miatt, vannak olyan cikkek, ahol azt firtatják, hogy maga a szereplő autista és emiatt olyan, amilyen. Bármi is legyen az igazság, szerintem mindenképpen szerethető a karakter, továbbá úgy érzem, csak egy mostanában népszerű trendet folytattak a készítők Göthe-vel: a különc zseni. Ha visszaemlékezünk például a Kódjátszmára vagy Steve Jobsra vagy más zsenikről szóló filmekre, nem hasonlóak Göthe-hez? Sokfele elmehet egy ilyen kérdés, de nagy vonalakban lehet hasonlóságot felfedezni a film főhőse és más zseni karakterek között. Állatok iránt érzett tisztelete és elhatározása, hogy bármi áron megmenti őket pedig nem csak zsenivé, hanem igazi hőssé is emeli már a történet legelején - a többi csak hab a tortán. A szereplőkhoz kapcsolódóan még megemlíteném Credence-t, aki igaz csak rövid ideig szerepel, de azok a percek mind emlékezetesek - részben Ezra Millernek köszönhetően, aki szerintem nagy színész lesz még. Sorsával könnyű szimpatizálni, hisz mindannyian kerültünk bőven olyan helyzetbe, amikor valamit el kellett nyomnunk magunkban.

Adott a jó világ, hangulat és karakterek - a jó film receptjéhez megvannak a hozzávalók. Tévedés ne essék, szerintem jó film is a Legendás állatok és megfigyelésük, azonban van egy nagyon zavaró dolog, ami mégsem teszi tökéletessé: ez pedig a fókusz. A történetnek két szálon fut: egyik Göthe és Kowalski legendás lények vadászat-hakniját követi nyomon, a másiknál pedig egy különös sötét erőket felvonultató események eljövetelét láthatjuk. Mindkettő érdekes, a végén ahogy kell, össze is érnek a szálak, de mégis nagyon sokszor éreztem azt a film nézése közben, hogy nem igen tudták eldönteni, melyik érdemel több figyelmet: a lények vagy a sötét erők? Emiatt sajnos az ígéretesen kezdő Legendás állatok végül gyorsan varr el minden szálat és zárja le a történetet, hogy be legyen fejezve a nagy mű és mindenki örüljön. Pedig lett itt volna kibontani való még, főleg a Gellert Grindelwald és az oskurus témáját illetően.

Összességében a Legendás állatok és megfigyelésük hozza azt, amit egy Harry Potter-rajongó elvárhat egy ilyen franchise filmtől. Szerencsére a Star Wars 7. részéhez hasonlóan nem ismétel az új HP-film, hanem teljesen új oldalát mutatja meg az univerzumnak. Igaz, megvannak a maga hibái, de ezektől eltekintve jó, szórakoztató alkotás lett: 9/10.