Antigané

A Legendás állatok és megfigyelésük után úgy éreztem, a rajongói elvárásaimat kielégítették. Először is, elhagytuk Angliát és az Egyesült Államok varázsvilágába nyertünk betekintést, ahol azért máshogy élnek a varázstudók. Teljesen nem bontottak ki mindent, de számos érdekes különbséget említettek, mint például, hogy a muglikat ők magnixnak hívják vagy hogy nem igen szívlelik a varázslényeket. Továbbá, ami a film egyik konfliktusát is adta, a muglik sejtik a varázslók és boszorkányok jelenlétét társadalmukban és ezért szerveződni kezdenek ellenük (az új salem-iek). Ami még izgibbé teszi a filmbeli New Yorkot, az a korszak, ahová helyezték a Harry Potter univerzumot: 20-as évek Amerikája, vagy ahogy sokszor nevezik angolul, the Jazz Age. Ehhez hűen az akkori ruhák, hajviselet és zene elevenedik meg, természetesen kellő mennyiségű mágiával fűszerezve. Emellett érintőlegesen a kor nehéz gazdasági helyzete is megjelenik: ott van például a mugli főhősünk, Kowalski aki saját pékséget szeretne nyitni, hogy végre maga mögött hagyhassa a gyárat, vagy az árvák élete az Új Salemet vezető nőnél, Mary Lou-nál.

A mesés háttér mellett a Legendás állatok és megfigyelésük számos kedvelhető figurával is operál. Nagyon szerethetőre sikerült a két new york-i boszorkány, Popertina és Queenie Goldstein, a korábban említett Jacob Kowalski is szimpatikus figurája a filmnek (sokak szerint ő viszi el az egészet a hátán), de én a sokat kritizált Göthe-t is a kedvelhetőek közé veszem. Sokan támadják furcsa viselkedése miatt, vannak olyan cikkek, ahol azt firtatják, hogy maga a szereplő autista és emiatt olyan, amilyen. Bármi is legyen az igazság, szerintem mindenképpen szerethető a karakter, továbbá úgy érzem, csak egy mostanában népszerű trendet folytattak a készítők Göthe-vel: a különc zseni. Ha visszaemlékezünk például a Kódjátszmára vagy Steve Jobsra vagy más zsenikről szóló filmekre, nem hasonlóak Göthe-hez? Sokfele elmehet egy ilyen kérdés, de nagy vonalakban lehet hasonlóságot felfedezni a film főhőse és más zseni karakterek között. Állatok iránt érzett tisztelete és elhatározása, hogy bármi áron megmenti őket pedig nem csak zsenivé, hanem igazi hőssé is emeli már a történet legelején - a többi csak hab a tortán.  A szereplőkhoz kapcsolódóan még megemlíteném Credence-t, aki igaz csak rövid ideig szerepel, de azok a percek mind emlékezetesek - részben Ezra Millernek köszönhetően, aki szerintem nagy színész lesz még. Sorsával könnyű szimpatizálni, hisz mindannyian kerültünk bőven olyan helyzetbe, amikor valamit el kellett nyomnunk magunkban. 

Egy antológia sorozatnál nem szabad elfelejteni azt, hogy ne várjuk el ugyanazt, mint az előzőben átéltünk, hisz épp ez a lényeg: nem lesz ugyanaz, hanem teljesen más. A True Detective új évadjának esetében is ez történt. Hátrahagytuk az előző etapból ismert délebbi államok világát, és az ipari városok szűk, komor és korrupt mindennapjaiba nyerünk betekintést. Ehhez illő emberekkel is találkozunk. Az első jelenetben, amelyben az előző évadra kacsintanak ki kicsit, találkozunk Velcoro nyomozóval, aki habár az igazság nevében ténykedik, a radikális megoldásoktól sem riad vissza, főleg, ha szeretteiről van szó. Feltűnik a történetben Bezzerides nyomozónő, aki sajátos családi hátterével és határozottságával, s az emögött bújó határozatlanságával szintén figyelemre méltó karakter. Őket erősíti még Woodrough, aki talán erkölcsileg a legtisztább karakter a főszereplők közül. Azonban a környezet korruptsága elől végül ez a fiatal rendőr sem menekülhet. Végül pedig itt van nekünk Frank Semyon, akiről azt mondhatjuk, hogy kicsit Velcoro ellentétje, annak ellenére, hogy főbb jellemvonásaikban hasonlóak. Frank nem tud épp megfelelő erkölcsi bizonyítványt felmutatni: az alvilágban tevékenykedik, bűnözőkkel alkudozik és érdeke szerint folyik bele pénzmosásokba, de közben valami emberi (ahogy Velcoroban is a radikalitása ellenére) lapul benne. 

A potenciális szereplők mellé kapunk egy korrupciótól nem mentes, összetett bűnügyet is. Az előző évadtól eltérően az ügy a szemünk előtt bontakozik ki, s a cselekményben is ez a hangsúlyosabb oldal, a szereplők összecsiszolódása vagy kibontakozása most mellékes, de jelen van. Ezzel a hangsúly áthelyeződéssel nem is lenne baj, ha nem menne nyögve-nyelősen az elmesélése a nyomozásnak. Itt jött el az a pont, ahol be kell vallanom, hogy a kezdeti tetszős alapfelállásból (szerintem) nem lett semmi élvezhető végül. Túl sok szál futott egyszerre, amiket nehéz volt összeegyeztetni, mivel hiányzott a megfelelő hangsúlyozás, a vezető a cselekményben. Tény, a nehezebb nyelvezetű sorozatokhoz tartozik a True Detective, és tény, gondolkodást igényel, de a ló másik oldalára sem szabad átesni, amikor kétszer vagy háromszor kell megnézni egy epizódot, hogy összeálljon a teljes kép. Például az évad során sajnos többször előfordult, hogy később előkerültek olyan szereplők, akik csak az első részekben szerepeltek, akkor is pár perc erejéig. Ilyen ki nem hangsúlyozott információkon egy első nézésnél el lehet sikkadni, miközben a későbbi végkifejlethez kulcsfontosságú lenne. 

A cselekmény mellett a jól induló szereplők sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Woodrough nem igen fejlődött és nem vált érdekessé, szerethetővé vagy utálhatóvá, semleges maradt. Frank még izgalmas lett volna, ha tudták volna valami mederbe terelni őt, de inkább érthetetlenné és erőltetlenné vált csak (bár nem tudom, hogy a Vaughn színészi képességei ehhez mennyire járultak hozzá...). Talán Bezzerides és Velcoro tudott végig érdekes maradni annak ellenére, hogy sokat ők sem fejlődtek (talán Bezzerides). Ha csak ők ketten nyomoztak volna (ők lettek volna az évad true detective-jei), valószínűleg élvezhetőbb részeket kaptunk volna, de ezt már nem tudjuk meg.

Összességében nagyon keserű szájízem volt a True Detective 2. évada után, s nem azért, mert egy újabb 1. évadot vártam. Érdektelen a nyomozás, fejlődni nem igen képes szereplők és rossz hangsúlyok a cselekményben: röviden ezek az okok. Természetesen akadtak jó részek (4. és 7. rész, például), amik izgalmasak voltak, voltak kedvelhető szereplők is, de valahogy teljesen nem tudott működni az, amit itt összeírtak. Bár a fő kritikában nem volt erről szó, de megjegyezném még, hogy a zene, a hangulat és a néhány rendezői megoldás (pl. a báros jelenet) magán viseli a HBO minőséget és az előző évadot idézi valahol. Ezt leszámítva, sajnos 6/10-et kell adni az új részekre. Ha lesz 3. évad, remélhetőleg egy jobb történetet fognak benne elmesélni.