Legendás állatok és megfigyelésük
Chibi Zsó
december 15, 2016
0 Comments
A Harry Potter-generáció számára, azaz azok, akik a 90-es években gyerekként ennek a regénysorozatnak köszönhetően szerették meg az olvasást, nem lehet újdonság egy nem egészen Harryékhez kapcsolódó történet. Valljuk be, rogyásig olvastuk anno a fanfictionöket két kötet megjelenése között (sőt, még most is). Kicsit ez a korszak jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy Göthe Salamander karaktere köré forgatnak egy filmet. Továbbá, sok rajongóhoz hasonlóan, nekem is vágyam, hogy minél jobban megismerhessem a J. K. Rowling által megálmodott varázsló világot. Így nem volt kérdés, hogy megnézem-e az új filmet. A mozizást utólag köszönöm Yanának.
Tartalom:
"Göthe Salmander (Eddie Redmayne) professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakembere New Yorkba érkezik. A muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közösségének segítségével keresi a városban élő szörnyeket. És talán meg is találja őket...
A Harry Potter-világ feltámad, a történet jó 70 évvel Potter születése előtt játszódik: a nézők a varázslatos kalandok közben a varázsvilág múltját is megismerhetik. "
Forrás: Port
A Legendás állatok és megfigyelésük után úgy éreztem, a rajongói elvárásaimat kielégítették. Először is, elhagytuk Angliát és az Egyesült Államok varázsvilágába nyertünk betekintést, ahol azért máshogy élnek a varázstudók. Teljesen nem bontottak ki mindent, de számos érdekes különbséget említettek, mint például, hogy a muglikat ők magnixnak hívják vagy hogy nem igen szívlelik a varázslényeket. Továbbá, ami a film egyik konfliktusát is adta, a muglik sejtik a varázslók és boszorkányok jelenlétét társadalmukban és ezért szerveződni kezdenek ellenük (az új salem-iek). Ami még izgibbé teszi a filmbeli New Yorkot, az a korszak, ahová helyezték a Harry Potter univerzumot: 20-as évek Amerikája, vagy ahogy sokszor nevezik angolul, the Jazz Age. Ehhez hűen az akkori ruhák, hajviselet és zene elevenedik meg, természetesen kellő mennyiségű mágiával fűszerezve. Emellett érintőlegesen a kor nehéz gazdasági helyzete is megjelenik: ott van például a mugli főhősünk, Kowalski aki saját pékséget szeretne nyitni, hogy végre maga mögött hagyhassa a gyárat, vagy az árvák élete az Új Salemet vezető nőnél, Mary Lou-nál.
A mesés háttér mellett a Legendás állatok és megfigyelésük számos kedvelhető figurával is operál. Nagyon szerethetőre sikerült a két new york-i boszorkány, Popertina és Queenie Goldstein, a korábban említett Jacob Kowalski is szimpatikus figurája a filmnek (sokak szerint ő viszi el az egészet a hátán), de én a sokat kritizált Göthe-t is a kedvelhetőek közé veszem. Sokan támadják furcsa viselkedése miatt, vannak olyan cikkek, ahol azt firtatják, hogy maga a szereplő autista és emiatt olyan, amilyen. Bármi is legyen az igazság, szerintem mindenképpen szerethető a karakter, továbbá úgy érzem, csak egy mostanában népszerű trendet folytattak a készítők Göthe-vel: a különc zseni. Ha visszaemlékezünk például a Kódjátszmára vagy Steve Jobsra vagy más zsenikről szóló filmekre, nem hasonlóak Göthe-hez? Sokfele elmehet egy ilyen kérdés, de nagy vonalakban lehet hasonlóságot felfedezni a film főhőse és más zseni karakterek között. Állatok iránt érzett tisztelete és elhatározása, hogy bármi áron megmenti őket pedig nem csak zsenivé, hanem igazi hőssé is emeli már a történet legelején - a többi csak hab a tortán. A szereplőkhoz kapcsolódóan még megemlíteném Credence-t, aki igaz csak rövid ideig szerepel, de azok a percek mind emlékezetesek - részben Ezra Millernek köszönhetően, aki szerintem nagy színész lesz még. Sorsával könnyű szimpatizálni, hisz mindannyian kerültünk bőven olyan helyzetbe, amikor valamit el kellett nyomnunk magunkban.
Adott a jó világ, hangulat és karakterek - a jó film receptjéhez megvannak a hozzávalók. Tévedés ne essék, szerintem jó film is a Legendás állatok és megfigyelésük, azonban van egy nagyon zavaró dolog, ami mégsem teszi tökéletessé: ez pedig a fókusz. A történetnek két szálon fut: egyik Göthe és Kowalski legendás lények vadászat-hakniját követi nyomon, a másiknál pedig egy különös sötét erőket felvonultató események eljövetelét láthatjuk. Mindkettő érdekes, a végén ahogy kell, össze is érnek a szálak, de mégis nagyon sokszor éreztem azt a film nézése közben, hogy nem igen tudták eldönteni, melyik érdemel több figyelmet: a lények vagy a sötét erők? Emiatt sajnos az ígéretesen kezdő Legendás állatok végül gyorsan varr el minden szálat és zárja le a történetet, hogy be legyen fejezve a nagy mű és mindenki örüljön. Pedig lett itt volna kibontani való még, főleg a Gellert Grindelwald és az oskurus témáját illetően.
Összességében a Legendás állatok és megfigyelésük hozza azt, amit egy Harry Potter-rajongó elvárhat egy ilyen franchise filmtől. Szerencsére a Star Wars 7. részéhez hasonlóan nem ismétel az új HP-film, hanem teljesen új oldalát mutatja meg az univerzumnak. Igaz, megvannak a maga hibái, de ezektől eltekintve jó, szórakoztató alkotás lett: 9/10.
