Antigané

Sziasztok!

Néha a blogomhoz is eljutok, és akkor publikálok is rajta valamit. Elég ritkán, de megesik. És kicsit ezzel kapcsolatban szeretnék nyekeregni pár - sok - sor erejéig.

Az Antigané blogomat 2010 szeptemberében kezdtem el - idén lesz 8 éves, ami nos, egy elég szép szám egy blog életében. Viszont különösen sosem ünnepeltem a szülinapjait, sőt, különösebben a blogot sem promóztam. Mikor elkezdtem csinálni az egészet inkább tekintettem egy olyan helynek, ahol kiírhatom magamból mindenféle művekkel kapcsolatos gondolataimat, mint egy olyan platformnak, amivel megmutathatom, ki vagyok, és begyűjthetem az elismeréseket. Sosem volt ez a cél, kivéve az utóbbi három évet (erről később). Igazából mindig félénk és visszahúzódó voltam a bloggal kapcsolatban. Mert milyen neve van (Antigané: nem vállalható marketingileg, de cáfoljatok meg), mennyire nem egységes (minden hülyeségről írok), nem mutatom meg, ki vagyok (kezdeti rossz tapasztalatok), és nem írok rendszeresen (mert másik két helyre írok valamiért). Ennek ellenére voltak olvasók, néha kommentek is. Mindennek örültem is.

Az elmúlt három év miatt bizony arra is gondoltam, hogy bezárom az oldalt. Három évvel ezelőtt jelentkeztem Galaktika gyakornoknak, és ez idő alatt végül sff könyves blogger lettem náluk. Igen, vannak lányok is, akik ezzel foglalkoznak itthon. Emiatt kaptam hideget-meleget (hosszú elbeszélni, miért), de visszatekintve úgy érzem, mégis több ennek a címnek a pozitív hatása. Megtanultam tudatosabban témát választani, tervezetet csinálni (bár ez pont nem látszik az utóbbi időben elkövetett termelésemen), eltalálni egy bizonyos közönség ízlését, de leginkább sokat fejlődtem írásban és rengeteg tudást szedtem magamra a zsánerirodalomtól kezdve a magyar könyvpiac működéséig. Talán valahol ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetem azt is, hogy érdemesnek tartottak a Roboraptor szerkesztői arra, hogy csapatuk tagjává váljak, és ott erősítsem a könyves csapatot. Ezek után úgy éreztem, az Antigané nem adhat annyit, mint korábban, hisz mind a Galaktikán, mind pedig a Roboraptoron olya dolgokat tudtam valóra váltani, amiket itt nem. Elismerés vagy épp építőkritika, érdekes kommentek (meg persze libsiző és gendernácizós bőven), eddig kivitelezhetetlennek hitt ötletek megvalósítása (pl. interjú Dragomán Györggyel, női képregényesek, jelenleg pedig egy fontos beszélgetés van tervezés alatt), és még sorolhatnám. Röviden olyan dolgok valósultak meg a blogomon kívül, amelyekről sosem álmodtam 8 évvel ezelőtt, amikor egyfajta gondolat-szemetesládaként elindítottam. A külsős sikerek miatt elkezdtem a promózást is, de úgy érzem, a jelenlegi blogger világban (ami 8 évvel ezelőtt kb. elképzelhetetlen volt, mert mindenki kicsinek érezte magát) egy vákuumban vagyok, nem nagyon rúghatok labdába, hiába vagyok több éve online. Logikus lépés lett volna a bezárás, a roló lehúzása, a konyec.

Aztán végül mégis inkább átalakítottam a blog kinézetet egy kicsit magazinosra, nem pedig bezártam. Mert még mindig gondolataim megbízható és szerethető szemetesládája ez, egy oldal, amin többé-kevésbé igyekszek nem mainstream dolgokat is ajánlani a mainstreamek mellett, és végül pedg olyan tervek megvalósításának helye, amelyek nem férnek bele egy szabályozottabb portál havi rovattervébe, de egy személyes blogon viszont teljesen rendben van (mint a vidéki geek posztom). Az átalakulás még közel sincs készen. Szeretnék itt is egy 100%-osan vállalható rovattervet csinálni hónapról hónapra, és aszerint hozni posztokat. Erre még alszok pár napot, de az irány már megvan.

Nincs itt utólagos áprilisi tréfa, csak az egymást váltó kétségeim és pozitivitásom - ez viszont örök. De úgy tűnik, még az Antigané is masszívan fog állni egy ideig. Talán a 10. évet is megéri. Szép teljesítmény lenne.

Hivatalosan is megérkezett 2018. Furcsa, de úgy érzem, amit be akartam fejezni az óévben, az sikerült, és ezért most egy eddig nem tapasztalt nyugalom tölt el. Sosem volt még ilyen érzésem. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy fejben elkezdjem tervezni a kreatív projektjeimet, köztük az Antigané, a Lesen in der Fremdsprache-t, és az úgymond "külsős terveimet". Kezdjük szép sorjában.

Várólista csökkentés:

Molyos adatlapom szerint eddig 2011-ben, 2012-ben, majd 2015-ben és 2017-ben (bár nekem 2016 is rémlik...) vettem részt Lobo, az Olvasónapló bloggerének könyves kihívásán. A feladat évről évre ugyanaz: 12, tetszőlegesen választott könyv elolvasása az adott évben. A már említett években nem sikerült teljesítenem a kihívást, azonban 2017-ben megtörtem a "Várólista átkot", és képes voltam 12 könyvet benyomorítani az idei olvasásaim közé: 9 könyvet a főlistámról, 3-t pedig az alternatívról. A sikeren felbuzdolva úgy gondoltam, 2018-ban is próbát teszek. Így a következő két listát állítottam össze: az elsőn magyar nyelvű, a másodikon angol nyelvű, általam régóta tervezett könyvekkel. És természetesen mind a saját könyveim közül került ki, hogy ezzel is motiváljam magam az itthoni könyvmennyiség fogyasztására. Ami nem árt, valljuk be.

Várólista 2018:

Tavasszal elindítottam a Lesen in der Fremdsprache, avagy a Zsófi külföldiül olvas blogot, ahol részben itthon nem megjelent regényeket, másrészben (nem mondunk ilyet) itthon is ismert könyveket olvasok angolul vagy kihívás, vagy olyan céllal, hogy felmérjem, milyen nyelvi szinten mit érdemes olvasni. A projekt nem haladt olyan jól, mint szerettem volna, de ezen szeretnék változtatni. Elsőként valóban olyan könyveket szeretnék megmutatni rajta, amiket itthon tényleg nem érhetünk el. Hogy ezt a célt teljesítsem, csatlakoztam a NetGalley közösségéhez, ahol angol recenziós példányokat lehet igényelni. A dolog nem egyszerű, kiadónként eltérő elvárások vannak az egyszeri bloggerek felé, de ha szorgalmasak vagyunk és írunk egy ütős biot, jön a siker. Nekem első komolyabb sikerem év végén Roger Zelaznytól volt a Doorways in the Sand, amit nemrég adtak ki újra, itthon meg sosem jelent meg... Azt hiszem tökéletes ezzel kezdeni az új blogon. Emellett pedig egy másik olvasmánnyal is készülök a másik blogra, mégpedig Susanna Kaysen Girl, Interrupted-jével, amit szintén hiányolok a hazai kínálatból, főleg, hogy a filmet is bemutatták itthon Észtvesztők címen (a címet hagyjuk...). De bővebben majd ott. Ezentúl pedig két YA-t is bepróbálok, szintén a NetGalley jóvoltából: Leander Watttől a Meet Me in the Strange-t és Leonora Merieltől a The Unity Game-t.

Könyvek:

A tervek terén ideje rátérni a főblogra is, de először a könyvek vonalán haladva tovább, aztán áttérek a filmek és sorozatok világára. A decemberi bejegyzésben 10 könyvet tűztem ki célul, ami nagyjából teljesült is, csak néhány kijelölt tervet le kellett váltanom, részben a várólistás hajra és a recik miatt (félreértés ne essék, mindkettőt élveztem). Így az eredeti tervekből kimaradt A tetovált lány, a Kakukkszó, a Leviatán ébredése és a Tear királynője. Az első kettővel most úgy érzem, nem szeretnék foglalkozni egy ideig, viszont az utóbbi kettővel igen. A Tear királynője valószínűleg nem fog beleférni a januárba, mivel még decemberben vissza kellett vinnem a könyvtárba, de a Térség első kötete itt van, és szerintem sor is kerül rá. Ezen kívül még a Simon és a Homo Sapiens Lobbi és az Egyik átkozott dolog a másik után az, amit januári olvasásnak szeretnék, a többi recenziós példány lesz. Azokról később.

Filmek és sorozatok:

A könyvekről térjünk át a filmekre, majd sorozatokra. Az elmúlt hónapban valahogy kezdek jobban figyelni a premierekre, és nagyon "szakmai szempontok" mentén (plakát, trailer, kedvenc színész) sikerül érdekes címekbe botlanom. Januárra a következő címeket pikkeltem ki:

A Netflix Brightját annak ellnére, hogy tudom, nem lett nagy durranás a film. Egy erős okom van megnézni, az pedig az alapötlet: egy orkkal nyomozó zsaru. A jó filmek felé haladva premierje óta szemezek az Egy szent szarvas meggyilkolásával, aminél a plakát és maga a cím fogott meg. Utóbbi miatt, mellesleg, azt hittem, ez egy magyar film lesz, de aztán meglepődtem, hogy nem. A trailer és a pozitív kritikák miatt szerintem elmegyek megnézni a moziban a Lady Birdöt is, aminél külön plusz, hogy Saoirse Ronan játszik benne És ha már említettem egy színészt, hasonló szempont szerint választottam megnézésre a Doktor Knock-ot is, ugyanis az Életrevalókból jól ismert Omar Sy játszik benne. Abból a színészből valahogy árad a pozitivitás, és ezért nekem minden filmje egy kész energiabomba, témától függetlenül. Valószínűleg nem mozis nézés lesz, sőt, lehet nem is januári, de várólistán hagyom. Ezen kívül még remélem, sikerül megnéznem A legsötétebb órát is, aminek középpontjában Winston Chruchill áll. Érdekes történelmi figurának tartom, kíváncsi vagyok, Gary Oldman hogyan kelti életre.

Sorozatok terén nem teljesen leszek aktuális, inkább tavaly megkezdett címeket szeretnék folytatni. Ilyen kapásból a Black Mirror is, amit sok ajánlás után kezdtem el. Eddig a legelső részt leszámítva nagyon tetszik, iszonyat jó görbe tükör társadalmunkról (nem véletlen a cím). Ezután szeretném folytatni a csúnyán félbemaradt Tabut is, ami megérdemli a figyelmet. És ha már Tom Hardy sorozatával áttértem kicsit az HBO háza tájára, az utcán mindig szembe jön velem a Lőpor, amiben Kit Harrington az egyik húzó név. Nem miatta vagyok kíváncsi a történetre, inkább a téma miatt: Guy Fawkes, ami az angol történelemnek egy érdekes puccsa. Történelemnél maradva hasonló okokból vonz az HBO másik új sororzata, a Templomosok is, amit szintén jó lenne ledarálni. Harmadik történelmiként pedig a Netflix Crownját említeném, mint tervet: a fiatal II. Erzsébetről mesél, ami részben azért izgalmas, mert ő egy sötét időszakban került a trónra, másrészt pedig a királynőnek még életében készült róla alkotás, és az ilyesmi számomra mindig kicsit érdekes olyan szempontból, hogy mit szólhat a még élő személy a történetben róla kialakított képhez..

Recenziók:

Végül pedig néhány szó a recenziós példányokról. Ősszel csatlakoztam a Roboraptor szerzői közé, és a jövőben könyvekről fogok oda írni. Az elmúlt időben sok mindenről még nem tudtam oda írni, mert lassan olvastam, így csak 2 cikk született (Amatka, Az idő gyermekei, és havi rövid könyvajánló). Na, januárban szeretnék haladni az itt várakozó könyvekkel is, név szerint: Anthony Ryan: A láng légiója (Fumax), Ursula Le Guin: Valós és Valótlan (Gabo SFF), Sötétség horror antológia (Gabo SFF) és Kánai András: Holnap történt (HVG Könyvek). A Roboraptoron kívül még lógok a Galaktikának egy Dave Hutchinson és Fantomika cikkel, remélem, ezeket is sikerül végre megejteni. Szép adag, azt hiszem, nem fogok unatkozni. Januárban jó lenne ezekkel végezni, és meg is írni. Drukkoljatok!

Egyebek:

Lenne még miről írni, főleg cikkírós dolgokról, de ezek még olyan távoliak és bizonytalanok, hogy egyelőre nem mondok róluk semmit. Majd ha tisztán látom őket. Viszont akadnak izgalmas dolgok, amiket nagyon várok az elkövetkezendő időszakban. Január 12-én Ádám barátommal megyünk Péterfy Borit nézni a színházban, például. Bori az egyik kedvenc magyar előadóm (Péterfy Bori and the Love Band), hosszú is lenne leírni, miért. Viszont a zenei pályafutása mellett nagyon érdekel a színészi munkássága is, főleg a Kréta körben látottak miatt. Végre valóra pipálhatom ezt is a bakancslistámon a Száll a kakukk a fészkére-vel. Aztán március 11-én Röfipingvinékkel megyek Orphan Landre, ami egy ütős izraeli csapat, év vége fele (november 20) pedig életem első Nightwish koncertjére! Már ezek miatt szuper lesz 2018. Aztán ki tudja, mi lesz még.

Sziasztok!

Észrevettétek, hogy december lett? Biztosan, kérdezek itt hülyeségeket. Mindenesetre nagyon is észre vettem, hogy megkezdtük 2017 utolsó hónapját, ami nálam már inkább kapkodást jelent, mint nyugodt leltározást az évi élményekből. Főleg annak fényében, hogy novemberben nem igen ügyködtem itt... 

Bepótolandó:

Őszintén, sűrű volt a november minden téren, így nem sok energiám maradt a blogra. Emiatt mindig kicsit rosszul érzem magam, mert végül is innen indultam, az Antiganéról, nagyon sok mindent adott nekem. Viszont a kihívás mindig hív, és most legutóbb erre a hívásra felelve jelentkeztem októberben a Roboraptorra cikkírónak, és a Raptorok bizalmat szavaztak nekem. Még nem sokat tevékenykedtem ott, csupán az Amatka című regényről írtam eddig és egy miniajánlót Az idő gyermekeihez, de a közel jövőben remélem, sikerül úgy alkotnom, ahogy az a saját elvárásaimnak (és természetesen a szerkesztőségnek) is megfelel. Igazából jelenleg is oda olvasok: Adrian Tchaikovskytól a már említett Idő gyermekeit, ami november 16-án jelent meg a Fumax kiadó gondozásában. Hosszú könyv (cirka 600 oldal), de a hozzá fűzött reményeket bőven beváltotta. Jelenleg (december 2-án) kevesebb, mint 200 oldal van vissza.

Az ezt követő cikkem egy klasszikusabbnak számító szerzőhöz fog fűződni. Ursula Le Guinnak (A sötétség balkeze, Szigetvilág varázslója) november legvégén jelent meg egy kétkötetes novellagyűjteménye a Gabo-nál, a Valós és valótlan. Az 1. kötet, a Valahol a Földön Le Guin realistább történeteit tartalmazza, az Űr odakint, világ idebent pedig a fantasztikus elbeszéléseket. Azon túl, hogy kíváncsi vagyok az írónő kisprózájára, egy kis blogger kihívásnak tekintem, hogyan fogok egy novelláskötetről átfogó kritikát írni. Vannak már elképzeléseim, de természetesen olvasás közben minden változhat. 

Fontos, hogy honnan jövünk, sok mindent (túl sok mindent) meghatároz. Aki ismer tudja, hogy Komárom-Esztergom megyéből származom, Tatabányán jártam a középiskolát, majd innen kerültem fel a nagy Budapestre és lettem angolszakos, aztán kezdtem mindenfélét mindenhová írni. Sok mindent csináltam, és vicces is, de inkább érdekes, meg valahol egy egész komoly önvizsgálat is, hogy honnan jöttem. A hosszú hétvége kapcsán jutott ez eszembe.

Az október 23-mal bezáruló hosszú hétvége alkalmából hazalátogattam alma materembe, majd átmentem Tatabányára is, ahol kedvenc Mirámmal találkoztam. Nem épp Tatabányán, hanem a régi szobámban villant be, milyen érzés volt vidékről nyomon követni a fantasztikus irodalmat és az anime/manga szubkultúrát, de mégis Tatabányán teljesedett ki a nosztalgiám. Fel is kerestem például a Sárkánytűz egykori helyét (erről később). És persze voltak számomra nagynak tűnő nevek (alias a könyvek elején szereplő nevek), akik a budapesti élet és a kultúra vérkeringésébe való bekapcsolódás következtében sokkal közelebb kerültek, de középiskolás koromban inspiráló embereknek tűntek, akiknek a munkássága miatt döntöttem például úgy, hogy lennék műfordító vagy foglalkoznék könyvekkel szakmabeliként is. Aztán azóta könnyebb lett tájékozódni, elérni mindent, ami érdekes lehet, és mindezt sokszor nagyon jó áron is (például, Isten áldja és óvja a Könyvudvart). Viszont ez nem mindig volt így. Részben nosztalgiázásból, részben pedig érdekességként leírnám, tinédzserként hogyan éltem geek és otaku életemet 80 km-re a fővárostól, hogyan jutottam hozzá az érdekesnek tűnő kiadványokhoz és egyáltalán honnan kaptam róluk infót.

A szájhagyomány útja - avagy honnan tudtuk, mit érdemes olvasni

2007-ben kezdtem a gimnáziumot Tatabányán, azonban már korábban kapcsolatba kerültem animékkel és a zsánerrel. Képregényes érdeklődésem a Witch-el kezdődött, amivel egy, az utcánkban lakó lány ismertetett meg. Nagyon rajongtam a történetért, csak mivel (ezért is) gúnyolódás tárgyává váltam általános iskolában, így mire gimibe kerültem teljesen leépítettem magamban a Witch-et. Viszont kerestem valamit, ami pótolhatja a képregény utáni űrt. Ekkor ajánlotta pár ismerős az animéket (hála az internetnek, voltak olyan ismerőseim, akik nem néztek le azért, amit szeretek), mert habár rajzoltak, mégis nagyon komoly történeteket mesélnek el, és minden korosztály találhat valami magának valót benne. Így tizenhárom évesen a kezdeti angol tudásommal belevágtam több animébe is, köztük a Princess Tutu-be vagy a D. A. Angelbe. Meg volt még pár, csak nem tudom felidézni tíz év távlatából.

Ami a zsánerirodalmat illeti, előbb a filmekkel és PC játékokkal kerültem kapcsolatba  az SF-el - előbbivel édesanyámon, utóbbival bátyáimon keresztül. Gyerekként, mint sokunkat elvarázsolt a Star Wars, a Gyűrűk Ura és természetesen a Harry Potter világa is (nem kell mondanom, milyen kollektív élménnyé vált a korosztályunkban). Anya mellett egy időben néztem Csillagkaput és Star Treket is (és persze Xenát és Herculest), azonban azóta nem éreztem késztetést arra, hogy visszatérjek a sorozatokhoz. Játékok közül pedig megismerhettem a Hereos 3: Might and Magicet, ami biztos sokunknak okozott kellemes perceket, aztán pedig első dark fantasymet, a Diablo I és II-t. Lényeg a lényeg, ezek mentén jutottam el tizennégy évesen a könyvekig is, bár először a fantasyhez, a sci-fi inkább egyetemi éveim alatt talált meg, előtte csak héba-hóba olvastam.

Az első fecskék

A korosztályomban voltak menőnek számító könyvek. Egyik a Harry Potter, aminek a legvége még gimiben ért, kilencedikben. Fantasztikus érzés volt látni, hogy valakinél mindig volt egy hetedik kötet, és hogy mindenki arról beszélt, hogy épp az olvasás miatt nem fejezte be időben a leckét vagy még fürdés közben is ezt olvasta, és annyira belefeledkezett a történetbe, hogy kihűlt a kádjában a víz. Aztán lecsengett a Harry Potter-láz, és vágytam valamire, ami megint elvarázsol. Mit tehetett az ember lánya Komárom-Esztergom megyében, minthogy bement a frissen épült pláza egyetlen könyvesboltjába, a Libribe (meg néha a szülővárosában lévő Alexandrába). Itt vettem meg az összekuporgatott zsebpénzemből az Eragont, majd a Sárkányröptét nagyon komoly kritikai szempontok mentén, azaz a borító alapján. De mindkettő nagyon tetszett, gimnázium végén még írtam is az Eragonról az első Wordpress alapú blogomra. Aztán ezen haladva olvastam el a Gyűrűk Ura-film után a trilógiát is az iskolai könyvtárból, könnyített angolban a Frankensteint, majd mikor felfedeztem otthon, hogy idősebbik bátyámnak vannak Dragonlance-könyvei, azokat is kivégeztem. Olvasnivalóból valahogy sosem fogytam ki, hála az osztályomnak és az évfolyamtársaimnak. Ez volt az igazi szájhagyomány útján terjedés. Volt például egy Attila nevű fiú, aki hozzám hasonlóan nagyon szerette a fantasyt, és a hazafele a távolsági buszon egy csomó mindent ajánlott elolvasásra. Az osztályból Mira látott el ajánlatokkal, például neki köszönhetően olvastam először horrort, ami Stephen King Ragyogása volt, de az őrévén olvastam Warcraftot és pár mangát is (ezekről majd később). Még páran, de főleg Csilla és Kinga osztálytársaim olvasták az Anita Blake-sorozatot, amivel én is bepróbálkoztam, és tetszett is az első rész, de valahogy mégsem kapott el a gépszíj. És természetesen nem felejthetem el a Twilight-lázat sem, aminek következtében aztán kezdtem a sci-fi felé is: elolvastam A burkot (ugye Stephanie Meyer írt egy ilyen romantikus szállal bíró sci-fi könyvet).

Az első Gaiman könyveim

A nagyobb lökést a fantasy felé Annának köszönhetem, aki kölcsön adta DVD-n a Csillagpor című filmet. Annyira belezúgtam tizenhat évesen a történetbe, hogy amint megtudtam, létezik könyv változat, be kellett szereznem. A következő zsebppénz spórolásom el is ment erre. Nem is felejtem el, hogy a tatabányai Libriben nem volt egyetlen példány se kirakva, és mikor látták az eladók a kétségbeesett arcomat, majd meghallgatták kívánságomat, az egyik kispolc alját kihúzták és elővezettek nekem egy példányt a regényből. Talán az volt az egyetlen az egész boltban.

A bajorországi nyaralásunk alatt olvastam el a Csillagport, amivel nemcsak a történetbe zúgtam bele még jobban, hanem Neil Gaimanbe is. Azt hiszem a nyaralást követő tanévben iratkoztam be a megyei könyvtárba és első dolgom volt megnézni, milyük van Gaimantől. Coraline, Törékeny holmik, Anansi fiúk, meg ami még volt, mind jött velem. Csak a legnagyobb mű, az Amerikai istenek nem volt bent sose... De lényeg, a mai napig ritkán fordul elő velem, hogy egyszerre olvasok el életműveket, és Neil Gaiman a mai napig ezen ritka kivételek egyike. Amikor 2010-ben másodjára jártam Angliában, a Waterstonesban is az ő könyvei közül válogattam és azokból hoztam haza.

A megyei könyvtárra visszatérve szintén sok mindent olvastam onnan, például angolul C. S. Lewis Narnia sorozatát, David Clement-Davistől a Tűzhozót, itt szerettem meg Murakami Harukit, Michael Endétől a Végtelen történetet, meg még jó pár hülyeséget is olvastam (Miért nem bírjuk sorozat, például). Aztán elkerültem egyetemre és folytattam a dolgokat ott, ahol abbahagytam, csak már a Szabó Ervin könyvtárban. Aztán valahogy jobban kitágult a világ - de az már egy másik történet. Viszont valamiért még a mai napig megvan a megyeibe szóló lejárt olvasójegyem. Valamiért bennem van, hogy egyszer visszairatkozok. Lehet igen, lehet nem.

Már csak a régi deltás könyvek bizonyítják, hogy volt itt Sárkánytűz

A mangákra visszatérve, elég költséghatékonyan oldottuk meg osztálytársaimmal, hogy napra készek legyünk a magyar megjelenésekből. Mindig volt valaki, aki végigvett egy mangasorozatot. Nálam futott, például a Death Note, Hetalia és az Annyira király (a Scott Pilgrimet már egyetem alatt vettem, így azt az osztályom már nem ismerte meg). Anna vette a Rémmetrót, Bizanghastot és a Káosz kapuit, Mira és Judit a Nanát, Detti pedig a Makrancos hercegnőt. Iskolán kívül pedig Vivitől kaptam kölcsönbe a Hellsinget, amiért cserébe kapta tőlem a saját sorozataimat. És itt fejteném ki a rendszerünk lényegét. Ha volt épp új kötet, akkor az körbement a bandánkban (szerintem kb. 10-en lehettünk az osztályban, akik ilyesmit olvastak), és szép lassan mindenki elolvasta. Amúgy hasonló módon jártunk el a könyveinkkel is. Jó rendszerünk volt, senki sem ült évekig egy-egy képregényen vagy könyvön, és viszonylag elég gyorsan ment végig (mikor több időnk volt olvasni!). Ezen kívül még az egyetlen "hírforrásunk", a Mondo magazin is hasonló elven ment végig a csapatunkban annak ellenére is, hogy azt többen meg tudtuk venni. Nem akartuk kihagyni a jóból a kevésbé tehetősebb társainkat, kultúra terjesztés magas fokon.

Hogyan szereztünk be könyveket?
A kölcsön adáson kívül, persze. Nagyon izgalmas volt könyvekre és képregényekre vadászni Tatabányán. A főforrásunk az előző részben sokat emlegetett Libri volt a Vértes plázában. Ide amúgy a mai napig visszajárok, ha épp otthon vagyok, mert az eladók kedvesek és azért elég szép a kínálat is a bolt szűkös méretei ellenére is. Viszont a gimis évek alatt emlékszem, azért elég lassan csordogáltak hozzánk a friss megjelenések, főleg a mangák. Valami megjelent már a conon, míg mi várhattunk rá minimum egy hónapot. Emlékszem, bizonyos Death Note kötetekért bejártuk a Librit, az Alexandrát, de még a pályaudvar közelében lévő Sárkánytűzbe is átnéztünk (mikor még volt Tatabányán Sárkánytűz) és az 576-ba is, ám hiába. Ezt egy idő után meguntam, és akkor szoktam rá az internetes rendelésre és a bolti átvételre, így nemhogy gyorsan, de még kedvezményesen is meglettek a kívánságom tárgyai. Azonban voltak olyan esetek, amikor nem voltunk valami türelmesek.

A hírforrás: Mondo

2009-ben összefogtunk páran (Anna, Judit, Mira, Vivi és én), majd a budapesti barátnőm segítségével, Alexával elmentünk életünk első animeconjára, amit akkor még a Petőfi Csarnokban (azaz a Pecsában) tartottak. Életünkben először akkor éreztük, hogy mennyire kicsi a mi kis Tatabányánk kínálata. Addig elképzelhetetlen mennyiségben láttunk merchandise cuccokat (pl. póló, kulcstartó, kitűző, poszter), és természetesen mangákat dögivel, és nem csak magyarul, hanem angolul, németül és persze japánul. A japán kajákról már ne is beszéljünk.... Lényeg a lényeg, itt mindent könnyű volt beszerezni, ráadásul végre úgy éreztük, nem mi vagyunk az osztály furái, akik mesevilágban élnek még az érettségi küszöbe előtt is, hanem mások is mesevilágban élnek és ez így rendben is van.

Joker az Animeconról

A következő vicces beszerzésem a Hetalia mangákhoz köthetőek. Ennek a mangának amúgy is sok mindent köszönhetek, több ismerőst, akik sokat adtak a személyiségemhez, és persze egy ötös töri érettségit. Először angolul olvastam még webcomicként, nagyon el voltam vele, aztán mikor olvastam neten (akkor már kezdtek beindulni a tematikus blogok és a Mondo magazin is futott egy ideje, így volt honnan tájékozódni), hogy megjelenik magyarul, muszáj volt első kézből megszerezni. A bemutatás az 5. Képregényfesztiválon került sor, amit még a Gödörben (ma már Akvárium) tartottak. Ide csak Viviel mentem fel, és habár csak a Hetalia miatt, amellett azért nagyban kitágult a képregényes világ is előttem. Ezen az eseményen találkoztam a Scott Pilgrimmel (később be is szereztem), Lakatos István munkáival (akkor jelent meg a Lencsilány), meg pár Vertigo képregénnyel is (Y, az utolsó férfi, Preacher). Szóval az olcsóbb Hetalián túl (bár szerintem az utazáson elveszett a kedvezmény, csak ebbe nem gondoltam bele hét évvel ezelőtt) megint szélesítettem a látókörömet, hogy ilyen szépeket is mondjak.

Hetáliák az otthoni kispolcomon

A következő vicces beszerzésem megint a Hetaliához kötődik, talán annak a 2. kötetéhez. A megjelenést követően néztem, hol lehet legolcsóbban beszerezni, és hát a kiadó honlapján (a kiadóból való rendeléssel tizenhét évesként ismerkedtem, még nagyon új volt, hogy a Librin túl is van élet). A kiadó Budapesten van, én meg vidéken. A szállítási költség sok volt, főleg a kis zsebpénzemhez mérten. Viszont az idősebbik bátyám akkor már Budapesten dolgozott, így kezébe adtam a kötetre szánt összeget és megkértem, menjen el a kiadóhoz átvenni a rendelésemet. Igaz, vicces volt, mikor hazajött és teljesen döbbenten mesélte, hogy hová küldtem őt, egy kis lakásban van az egész kiadó, a hátsó szobából hozták ki a képregényt (a pesti lét során aztán többször belefutottam abba, hogy könyvkiadók lakásokban lakoznak, de még nyelviskolák, marketing tanácsadócégek és még ki tudja, mik), de mégis úgy örültem a Hetaliának, mint ötéves a nyalókának. És végül is egész jó áron. Ezután amúgy lecsengett valahogy ez az animés dolog nálam, már csak a megkezdett sorozatoknak (Annyira király vagy, Death Note, Scott Pilgrim) vettem meg az utolsó részeit, és egészen az idei évig nem vettem képregényt.

Ezek igazi kincsek

Így visszagondolva olyan érzésem volt akkor, mintha Magyarországon épp valami popkulturális forradalom zajlana, aminek most vagyunk épp a kezdetén és ki tudja, hová fut még ki. A középiskolás évek után most úgy érzem, kicsit visszaestünk (ami a képregényeket, főleg a mangákat illeti, mindenképp), de még megvannak ugyanazok az emberek, akik hét évvel ezelőtt, vagy már korábban is sok mindent elhoztak a hazai közönségnek. 

Mert belezúgtam ebbe a számba

Itt van az ősz, itt van újra - lehetnék ilyen közhelyes, de inkább kihagyom. Inkább belül sikítok, hogy vége a nyárnak, az augusztusi kánikulák után hirtelen pulcsiba és hosszú ujjúban kell nyomnom a napokat, és még a nappalok is egyre rövidebbek. Aztán amikor az augusztusi elmaradásokra gondolok még jobban sikítok...

Nem túl pozitív kezdés ez a részemről, de valahogy rosszul érintett az idő gyors múlása. Viszont a tervezésben ez nem szab gátat. Első sorban az augusztusban olvasott/nézett dolgaimat szeretném próbálni bejegyzés szinten, ezek a következők:

Könyvek:

Victoria Aveyard: Red Queen (Zsófi külföldiül olvas blogra)

Graig thompson: Blankets (Antigané)

Moskát Anita: Bábel fiai

Sebastian de Castell: Az áruló pengéje

Filmek/sorozatok:

Csillag vs. Gonosz erők 1. évad

Trónok harca 7. évad

Ezen kívül vannak tervek a mostani hónapra is. Az egyik  ismét Andi (Inside my Head) kihívásához kapcsolódik: augusztus-szeptember hónapokban Rakovszky Zsuzsától kell olvasni valami prózát. Én egy nagyon régi várólistás könyvet, a Hold a hetedik házbant választottam, ami - amennyire tudom - egy novelláskötete. Ezen kívül ebben a hónapban tervezem befejezni angolul a Harry Potter könyvsorozatot, amiről egy nosztalgiázós, személyes hangvételű cikk várható majd az Antiganén. Ha pedig minden jól megy, akkor elkezdem újra Harryék kalandjait német nyelven. Erről a Zsófi külföldiül olvason fogok írni. 

Ezen kívül haladok a  múlt múlt hónapban (azaz júliusban) megosztott könyvkupacommal is. Ebből eddig megvolt a Bábel fiai, Az áruló pengéje, a Blankets, az Akvárium és A gyertyák csonkig égnek. Nem rossz két hónapból, azt hiszem. Maradéknak még ott van pár könyv (pl. Wild Cards, Múmiamalom, Station eleven) amiből még nem tudom, hogy lesz-e valami. Remélem igen. 

Mozgóképes médiumokból pedig biztosan lesz egy Dunkirkös bejegyzés, továbbá tervezem megnézni a testről és lélektől, amivel a magyar filmakadémia az Oscarra jelentkezik be. Ezen kívül szeretnék kinézni még a Szemrevalóra is, ahol van egy-két német nyelvű film, ami kifejezetten érdekel. Remélem, ez összejön. 

Sorozatok terén szeretném végre befejezni A szolgálólány meséjét (nagyon nehéz sorozat, ezért haladok vele lassan) és behozni a marvelos lemaradásomat is (Luke Cage, Daredevil 2. évad stb.). És ezenkívül még a The Crownnal is szemezek, amit Mira nagyon ajánl. 

Dióhéjban ez lenne a szeptember. Remélem, nem száll el olyan gyorsan, mint a nyár.

Csapatjuk az írást!

Hihetetlen, de már ilyen is létezik: book tag Habsburg családtagok alapján. Molyon Deirdra_Nichtea, a Felnőni kiábrándító és a Puha Boldog Puffancs fordítója és a Doodle time szerkesztője hívott ki erre a nem mindennapi book tagra. A kihívást elfogadtam, most pedig bemutatnám a válaszaim. 

1. I. Ferdinánd (1503-1564): Az ő neve Magyarország három részre szakadásához (is) köthető. Azt már kevesebben tudják, hogy hosszú évekig használt közigazgatási rendszert hozott létre. Talán ez a „legszárazabb” tananyag vele kapcsolatban. Tehát melyik a legunalmasabb könyv, amit eddig olvastál? 

A legrosszabb könnyebb lenne, de egy book tagnek (talán) nem az a lényege, hogy könnyű legyen. Talán Salman Rushdie-tól a Sátáni verseket mondanám. A regény első része, ami egy India gazdag negyedéből származó fiú életét meséli el még nagyon izgalmas (nekem legalábbis), de a második (vagy már a harmadik?) rész, ahol jött volna az az epizód is, amiért Rushdie-ra fatvát mondtak viszont halálra untatott. Emlékeim szerint (kb. Moly szerint 2013-ban próbáltam elolvasni a regényt) Rushide itt a Koránból ismert történeteket beszél el, viszont abban a formában, ahogyan ő azokat átültette olvasóként nem kötöttek le. Lehet, ha jobban ismerném a Koránt máshogy értelmezném Rushdie-t, és mindjárt nem lenne az egész unalmas, de 4 évvel ezelőtt könyvnek ez a része valahogy megakadt a torkomon. Nem is bírtam a könyv végére érni, pedig az író másik könyvét, az Éjfél gyermekeit szeretem.

2. II. Miksa (1527-1576): „Kakukktojás” volt a családon belül, protestáns nézeteket vallott, és igazi művészlélek volt. Nem igazán tudott megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Sokszor ingatag volt a véleményét illetően. Melyik az a könyv, aminek megítélésében bizonytalan vagy? 

Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton. Média érettségi idején (szóval 2011 tavasza... derégvolt) akartam Parti Nagytól olvasni, mert érdekelt, kitől lett (részben) olyan a Taxidermia olyan, amilyen (egy borzalmasan jó film, és ezt szó szerint kell érteni). Magában A hullámzó Balatonban főleg novellák vannak (talán egyik olyat is tartalmazza, ami részben ihlette a Taxidermiát), és ezeknek a minősége a 18 éves énemnek elég hullámzó volt (pun intended, ha). A kötet kapcsán a mai napig azt érzem, hogy akkor nem voltam még elég felnőtt Parti Nagy munkásságához, így nem merem teljesen azt mondani, hogy borzalmas volt, amit olvastam. Talán úgy mostanság kéne újra próbálkoznom a novelláival.

3. Mátyás (1557-1619): Nagyon későn nősült meg, ötven felett, szóval nem siette el a dolgokat. Melyik az a könyv, aminek az olvasását régóta halogatod? 

HAH. túl soknak. De legyen a Battle Royal, amit szerintem vagy 5 éve vehettem meg, még akkor, amikor létezett az Ulpius és a a heti 1000 Ft-os könyvakcióik.

4. I. Lipót (1640-1705): Egy ideig sikerült abszolút uralkodóként érvényesülnie a Magyar Királyságban, noha íratlan alkotmányunk ezt tiltotta. Melyik az utolsó három hónapból az a könyv, ami a kedvenced, vagyis „mindent visz”? 

Ilyen nehezet kérdezni, komolyan... De lássuk, mire jutok. Két hete olvastam Tóth Krisztinától a Akváriumot, amiért oda meg vissza vagyok. Egy szívszorító, de tökéletes korrajz az 56-os, a kommunista és a Kádár-korszak Magyarországáról három nő szemszögén keresztül. Ha tehetitek mindenképpen olvassátok el!

5. Mária Terézia (1717-1780): Nagyon sokat tett az oktatásért. Ezért a kérdés, hogy melyik az a kötelező olvasmány, amit nyugodt szívvel ajánlanál bárkinek? 

Mivel nem köti ki pontosan a kérdés, hogy milyen kötelező olvasmányt ajánljak, ezért a középiskolai és az egyetemi kötelezőim közül is ajánlok. A mai Magyarország politikáját elnézve Móricz Zsigmondtól mondanám a Rokonokat, ami még mindig iszonyat aktuális és tanulságos. De a Tótokat is nagyon ajánlom Örkény Istvántól, mert valami fenomenális, egy abszurdabb leképeződése a magyar társadalomnak. Meg, emlékeim szerint, az osztályban a Tótokat még azok is szerették, akik amúgy magát az irodalom órákat megvetették, szóval szépirodalom megszerettetése szempontjából is fontos az Örkény könyve. Egyetemi kötelezőim közül ajánlok három könyvet, amik különböző okokból érintettek meg. Egyik Angela Carternek a The Bloody Chamber című novelláskötete, amiben főleg Grimm meséket mesél újra. Szinte az összes novella olyan, ami beleeszi magát a bőröd alá és nem enged el. Egy másik regény, amit szívből ajánlok az Doris Lessing: A fű dalol. Vicces, a cselekményre már nem emlékszem, de arra az erővel, ami rám telepedett az olvasás alatt igen. Szóval ha valami hatásosra vágytok és az emberi természet pontos felrajzolásáról akkor ez a könyv nektek való.

6. II. József (1741-1791): Jelentős rendeletei és intézkedései mellett elterjedt róla, hogy rettentően szeretett spórolni. Melyik könyvre költöttél a legkevesebbet? (Nyilván az ingyenes és ajándékkönyveket kívül.) 

Én nagyon híve vagyok a szerezzünk könyvet minél olcsóbban dolognak. Ennek a szenvedélyemnek főleg az antikváriumban és a nyári akciók idején tudok hódolni. Legutóbb a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban volt épp könyvkiárusítás, ahol 200 Ft-ért jutottam hozzá A felhúzhatós lány című agyondicsért regényhez, ennél olcsóbban pedig egy japán írónő , Kanehara Hitomi Önregényét szereztem meg a Lírában mindössze 100 Ft-ért. Igen, pofátlanul kifogom az olcsó könyveket. Ennek az a hátulütője, hogy már nem tudom hová pakolni a sok könyvet.

7. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Életmódját tekintve jelentősen megelőzte a századot, amiben élt. Rendszeresen lovagolt, tornázott. Tehát melyik az a könyv, ami mostanában megmozgatta a fantáziádat?

Az utóbbi időből két ilyen könyvet tudok mondani. Vicces lesz, mert 2 szerzőt teszek ide a "szerkeszteni való írók" nevű képzeletbeli polcomról (molyos értékelésemből érthető lesz): Anthony Ryan Ébredő tüze és Jeff Carlson Fagyott égboltja. Ryan regényében a felvázolt világ mozgatta meg a fantáziámat, mondhatni a mai napig is. Még mindig fantasztikus ötletnek tartom a sárkányvéren alapuló mágiarendszert és az ipari forradalom világára épített fantasy társadalmát. Képzeletben sokszor visszatérek ide. Carlson regénye pedig a földönkívüli létformák tanulmányozása miatt izgatja a fantáziámat. Annyira hitelesen ábrázolta a naphalak viselkedésének leírását és azt, hogy a főhősnő hogyan próbál meg a fejükkel gondolkodni, hogy legszívesebben csak erről olvastam volna a regényben. Még abba is belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha léteznének ezek a lények és a saját szememmel láthatnám, tanulmányozhatnám őket. Szóval így mozgatta meg a fantáziámat.

8. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Mivel ő a kedvencem, megérdemel egy ráadást. :) Köztudott volt, hogy nagyon szerette a magyarokat. Az udvarhölgyei között is voltak néhányan. Itt egyszerűen kedvenc magyar szerzőkre, illetve kedvenc magyar könyvekre vagyok kíváncsi! 

Itt is ellőném az Akváriumot, de más könyveket is mondanék (konkrét kedvenc szerzőm nincs). Hölgyeknél maradva Horgonyhely Moskát Anitától, szerintem az egyik legizgalmasabb magyar SF a piacon. Még említenék egy rövidke könyvet is Szabó T. Annától, a Senki madarát. Egy kissé melankolikus, de szép mese egy fiúról és egy különös lány szerelméről tele szebbnél szebb illusztrációval. Magyar író urak felé haladva örök kedvenc Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső, tőlük kb. bármi jöhet. A kortársak közül pedig Krasznahorkai Lászlónak Az ellenállás melankóliáját emelném ki, ami a leggyönyörűbb könyv, amit eddig valaha olvastam.

9. Rudolf főherceg és a szeretője Mary Vestera (1858-1889, 1871-1889): Valószínűsíthetően együtt lettek öngyilkosok Mayerlingben. A trónörököshöz pedig nagy reményeket fűztek. Melyik az a dráma, vagy drámai történet, amelyiken nagy hatással volt rád? 

Mióta kikerültem az egyetemről nem olvasok drámákat, pedig maga a színház és a műnem nem áll tőlem messze. Szeretem Shakespeare drámáit, különös módon a Hamlet nyerő nálam. Viszont itt a diplomamunkám egyik művét képező drámát ajánlanék: Deirdre of the Sorrows John Millington Synge-től. Röviden Deirdre (W. B. Yeatst idézve) a kelta mitológia Szép Helénája, azaz szépsége messze földön legendás volt, férfiak (ahogy az végül a történetéből kiderül) akár ölni is képesek azért, hogy magukénak tudhassák a lányt. Több Deirdre-történetet feldolgozó mű és dráma is létezik, s ezek közül leginkább Synge-é fogott meg, mert azzal, hogy az ír parasztvilágba helyezte az eredeti mítoszt adott az egésznek egy realista vonalat, ezzel egy kicsit kifordítva az egész történet mítoszi jellegét. Aztán leginkább az ő adaptációjában találtam meg leginkább azt, amiért megfogalmazódott bennem az egész diplomamunkának az ötlete: Deirdre egy talpraesett ember, egy erős női karakter, ahogy mai popkulturális trendek szerint mondanánk. Synge főhősnője taktikázik, a társadalom által ráerőltetett nőképet saját hasznára fordítja, s nem hagyja, hogy elvegyék tőle azt, akit a legjobban szeret, Naoise-t. Végül pedig nagyon érdekes a drámában a jóslat is, ami végig kísérti Deirdre-t, s küzd az ellen, hogy beteljesítse-e vagy sem. Gutenberg Projecten ingyen elérhető a mű, rövid is, könnyű nyelvezetű, így szívből ajánlom mindenkinek Synge Deirdre-jét, nagyon sokat tud adni. Ezenfelül egy gyönyörű szerelmi történet, és az elhalálozó szereplők láttán pedig Shakespeare és George R. R. Martin is nagy elismeréssel csettintene egyet.

10. Ferenc Ferdinánd főherceg és a felsége, Zsófia (1863- 1914, 1868-1914): 1914-ben Szarajevóban merénylet áldozatai lettek. Ennek kapcsán ki az a szereplő páros, akit szívesen likvidálnál? 

Nem sok olyan könyv jut eszembe, ahol lettek volna irritáló párosok (szereplők már igen!). De legutóbbi olvasmányaim közül legyen a Vészmadarakból Harriet és Frankie, mert irritálnak a fölöslegesen aggresszív szereplők (jó, Harriet részéről később meg lett magyarázva a dolog). Egyszerűen utáltam olvasni az ő részeiket a könyvben, annyira irritált a buldózer módra jövök és cselekszek funkciójuk miatt.

Ennyi lett volna a Habsburg Book tag. Deidrának köszönöm az élményt, a taget pedig továbbadnám Andinak, az Inside my Head vloggerének. Remélem, élvezni fogja a videózást. :D

Holnap Nyári képregénybörze! Drukkoljatok, hogy találjak valahol egy Saga 1. kötetet vagy Paper Girlst.

Itt az új hónap, a június, és megint sok izgalmas dolog vár ránk. Volt Wonder Woman premier június 1-én, amiről már írtam is bejegyzést, jövő hét csütörtökön pedig kezdődik a 88. Könyvhét. Ezen kívül június 24-én pedig megyek Író-Blogger-Olvasó találkozóra is, hogy végre kibújjak a kis csigaházamból.

Az előző hónaphoz hasonlóan most is tematikus bontásban írnék a júniusi terveimről, és vezekelnék a májusi elmaradásaimról is. 

Könyvek

Mivel közeledik a Könyvhét, így munkából adódóan és amúgy is, nekem a június inkább a könyvekről fog szólni. A magyar kiadók ismét sok újdonsággal jönnek ki, azonban úgy érzem, most mintha kevésbé lennének erős címek, mint mondjuk tavaly, vagy csak az áprilisi Könyvfesztiválon. A wish listemre így végül 4 könyv került: Veres Attila első regénye, az Odakint sötétebb, Anthony O'Neill A sötét oldal című groteszk sci-finek tűnő könyve, Gaura Ágnes Túlontúl tündéres fantasyje, és Háy János Otthonunk könyve. Utóbbi részben azért hívta fel a figyelmemet, mert ez az újrainduló Európa Zsebkönyveknek egy újabb kötete, plusz nagyon régóta akarok olvasni Háytól valamit. Gaura is hasonló kategória (kéne olvasni tőle), és az új könyvének a témája és borítója, nos, megvett kilóra. Hasonlóan felszínes dolgok miatt landolt a bevásárlólistámon A sötét oldal is, a kiadó elég beteg idézeteket osztott meg belőle (lásd lent), és én az ilyen beteg könyvekre nagyon vevő vagyok. Végül Veres Attila könyvét nagyon várom, mert anno mikor több időm volt The Black Aethert olvasnom leginkább az ő novellái fogtak meg. Kíváncsi vagyok, hogyan bontakozik ki egy regényben.

Epic of Epicness