Nem akarok felnőni

A hozzám hasonló internetfüggők biztosan ismerik Sarah firkáit, amik a mindennapi élet nehézségeit ragadják meg nagyon humorosan. Ezekből a rajzokból március 8-án jelent meg egy gyűjtemény Adulthood is a Myth címen, az őszi Animeconon pedig már magyarul is kézbe vehettünk Felnőni kiábrándítóként. 

Tartalom:

"Úgy ​​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!

A Felnőni kiábrándító a rajongók kedvenc képsorait tartalmazza tucatnyi új képregény mellett, amelyek csak ebben a kötetben olvashatóak. Sarah őszintesége, az olyan témáknál, mint pl. testkép, öntudat, introvertáltság, személyes kapcsolatok, és a melltartó-mosás gyakorisága, képregényeit elképesztően viccessé varázsolják – amellett, hogy mindenki magára ismerhet bennük.

Sarah munkásságát csak a Facebookon több, mint egy millióan követik, e könyv megjelenésekor a magyar rajongótábor, a Doodle Time Magyarul pedig kis híján harmincötezer rajongót tudhat magáénak!"

Forrás: Moly

Azért szögezzük le, hogy a neten azért nem csak Sarah van. Ott van például C. Cassandra, akinek szerintem a rajzstílusa jobb Sarahénál, de a legsikeresebb mégis a Doodle, bizonyítja ezt a tényleges megjelenés is. A kérdés, miért? Sokat nem kell gondolkodni rajta, én is csak egy Shakespeare idézettel magyaráznám: Brevity is the soul of wit (A tömörség az eszme lelke, Hamlet után szabadon). A kötet tele van mindennapi szituációkkal, amelyeket mindannyian átélünk (ugye főleg a huszonéves nők), és ezeket Sarah valahogy nagyon jól meg tudja ragadni (a többi hasonló képregényben utazó művész is, but still). A kötetben lévő szösszenetek nagyrésze már ismerős lehet Sarah rajongóinak, de többsége így is mosolyt tud csalni az arcunkra. Ki ne érezné át az ágyból való kikelés problémáját, a kötelező szociális összeröffenésekből eredő frusztrációt, a háztartás vezetésének körülményességét? A párkapcsolati dolgokat pedig már nem is említem. Mind olyan dolog, ami a felnőtt élet velejárója, és ezekkel sokunknak nem mindig van kedve szembenézni. Kevésbé stresszes a gépen lógni, valljuk be őszintén. Sarah rajzain keresztül úgy érezzük, hogy nem csak mi, hanem mások is küzdenek a mindennapi élettel, sőt, ezt akár humorosan is felfoghatjuk. Egyszerű recept, de nagyon hatásos és működőképes. 

Jó élmény végigpörögni a Felnőni kiábrándítón, akár többször is. De a kötetnek pont legnagyobb erénye, a brevity a hibája is: több scribble-t is elbírt volna. Az csak mellékes, inkább személyes dolog, ha néhány problémával nem tudtam azonosulni, mert teljesen másként gondolkodok róla, de a rövidséget akárhogy nézem, fájó pont (talán a telhetetlenség beszél belőlem?). Mindenesetre nagyon kis csinos kötet lett ez, egyfajta best of Sarah válogatás. Reméljük, majd többet is összehoz nekünk a jövőben. Most 9/10 a pontszám. Aki fel szeretne vidulni, az mindenképpen vegye kézbe Sarah kötetét.

A képregényt pedig köszönöm Borónak. Karácsonyra kaptam tőle.

Munkakeresés miatt most ezt érzem aktuálisnak (ez nem szerepel a kötetben)