Tündérekkel oltott romantika

A sorozattal először egy art bookban találkoztam, és nagyon megtetszettek a szereplők, főleg a XIX. századi angol ruhák miatt. Később megtudtam, hogy a karakterek egy light novelben "élnek", amiből anime is készült. Örömmel láttam, hogy csak 12 részes a sorozat, ezért a téli szünetben időt is szakítottam rá. Íme a Hakushaku to Yousei, angolul a Count (vagy Earl) and Fairy, vagyis a Gróf és a tündér.

Tartalom:

A Hakushaku to Yousei eredetileg Light-novelnek készült, melyet Mizue Tani írt. Ez 2004 márciusában indult, és jelenleg is fut, mostanra több, mint 10 kötete jelent meg. 2008 augusztusában a Shueisha gondozásában (mint a light-novel) manga formában is megjelent, majd rá...

Folytatás az Animeaddict oldalán!

Nem életem legjobb animéje, de nem is bántam meg, hogy megnéztem. Könnyed romantikus történet tündérekkel megfűszerezve. Néha szükség van erre az embernek a hétköznapi teendői mellett.
A cselekmény egész érdekes, de nem mindig sikerült jól megoldani. Próbáltak több szálat megjeleníteni, de sokszor megesett, hogy a figyelem épp elterelődött egy másik eseményre, a többi pedig háttérbe szorult. Spoiler! Számomra az egyik legszembetűnő eset a sorozat közepén tűnt fel: Edgar, a gróf már megkérte Lydia, a tündérdoktor kezét, de ezután hirtelen a Herceg szál került előtérbe, majd megint a leánykérés. Spoiler vége.
 Továbbá még zavaró az információk adagolása is. Sokszor Raventől tudunk meg mindent, ami elég váratlanul érheti a nézőt. Ez a dolog főleg a karakterekre vonatkozóan jelenik meg. Esetleg, ha 26. részes lenne az anime, akkor ez elkerülhető lett volna.
Ez részben egy fantasy történet. Meg is jelennek benne a tündérek, néha Tündérországba is átugrunk, de nem ismerjük meg eléggé azt a világot, csak felszínesen. Látunk egy merrowt, selkiket, brawnie-t, mezei tündért , bansheet és nagyjából ki is fújt a készlet. Kár érte, mert a kelta mitológia még sok-sok érdekes tündérfajt rejt magában.
Egyéb gondjaim nem akadtak a történettel. Néha kiszámítható, az elindított szálakat lezárták (csak az zavar, hogy a Tündérkirálynő milyen könnyen beletörődött abba, hogy a grófnak más a jegyese), kivéve a Herceg szálat, de gondolom, hogy várható egy 2. évad.

Egy mű másik meghatározó tényezője a karakterek. Meglepő, hogy hiába  shoujo műfajú ez az anime, itt nem csak a férfiaknak van kedvelhető karakterük, hanem a nőknek is. Főhősnőnk, Lydia nem egy szokásos nyafogó naiv lány. Akár azt is mondhatjuk, hogy ő a közvetítő az emberek és a tündérek között. Érdekes, hogy mindig kiemelik a zöld szemeit: ezekkel olyat lát, amit mi nem vagyunk képesek. Ezt nevezném a kiválasztottsága jelének; Lydia a tündérdoktorságával az emberek fölé emelkedik. Ezentúl okos, segítőkész, nem dől be Edgar csábításának sem. Habár azt már nem értem meg a lányban, hogy a cselekmény vége felé miért vonakodik még a gróftól? És ha már említettem a nemesünket, akkor bővebben is szót ejtek róla. Edgar a sorozat ügyeletes bishije hamuszínű szemével és szőke hajával. Tekintete sokszor ravaszságot sugall. Igyekszik kihasználni a lehetőségeket, maga mellé állítani mindenkit, akit tud. A kezdetekben ezért nem tudjuk eldönteni, hogy szerelmes-e Lydiába vagy csak így próbálja magához láncolni? Még azt is nehéz elhinni, hogy nem rosszak a szándékai. Ravaszságán kívül fő erénye még a bosszantás is: a kezdetektől fogva Lydia kegyeibe akar férkőzni - ettől tenyérbe mászónak tűnhet a férfi. Ezek a szituációk nagy humorforrásnak számítanak.
A párunkat kiegészítő a hű testőr, Raven, aki gonosz tündérek sarja. Fekete hajával és barna bőrével a történet korának egzotikus hősét testesíti meg. Ridegségével , hallgatásával és érzéketlenségével még inkább növeli rajongó táborát az érdeklődést karaktere iránt. Azonban nem mindig van csöndben. Lydiának mindig elkotyog ezt-azt a legnagyobb fapofával.
Lydia mellett ott sündörög hűséges társa és tanácsadója, Nico, a beszélő macska. Nagy szerepe nincs a történésekben, de mégis úgy érzem ő a legkiemelkedőbb személyiség. Egy macskában Csizmás kandúr, Behemót és gentleman. Már miatta megérte megnézni a sorozatot.
A rossz oldalon is felsorakoznak a jóféle karakterek, most közülük csak Kelpie-t emelném ki, aki visszatérő kellemetlenkedő a történetben. Ő egy víziparipa, aki Lydiát szemelte ki magának párjául, s hiába taktikázik a lány, az udvarló akkor sem tágít. És hasonlít Kuran Kanaméra! Sok humort visz a történetbe.

Az anime a XIX. század közepi Angliában játszódik, amihez a rajzstílus próbál illeszkedni: egy Jane Austin vagy Bronte regényben érezhetjük magunkat. Gyakran elkápráztatják a nézőt a kor ruháival, megjelennek a nemesi élet, művészek és persze a bálok sem maradhatnak el . A készítők ezt igyekeztek mindenféle csillámló effektekkel kiemelni, a hódító lordokat és gentlemaneket pedig mindig csilingelő hang kíséri (ami először nevetséges, majd idegesítő).
A mitológiai lények sem maradnak le a ruhák mellett. A tündérek nem egysíkúak, fajonként máshogy néznek ki, könnyen elkülöníthetőek. Karakterüknek megfelelően vagy aranyosak vagy ravaszak., viszont a Cuki-faktor a brownie-kban van meg.

Az animáció mellett még megemlíteném a betétdalokat, ami itt is nagyon tetszetős és fülbemászó. A báli jeleneteknél elmaradhatatlan a zenekar és a felcsendülő hegedű, néha pedig egy-egy ír beütésű dalocska is elhangzik. Az opening zenéje aranyos, illik a történet jellegéhez, az ending zene számomra olyan semmis, a hozzá készített animációról nem is nyilatkozok...

A történet felépítés hibáitól, az eltúlzott fanservice-tól, az alig bemutatott fantázia világtól meg az endingtől eltekintve ez egy szép romantikus anime. Ajánlom minden rózsaszínlelkű lánynak, akik szeretnének 12x24 percre elszakadni a hétköznapoktól.
Szép volt, jó volt, 7/10-es.